339. Budapest, 1848 július 29. Kossuth újabb átirata Esterházy Pál külügyminiszterhez a Jellacsics részére küldött 100000 forint …
339.
Budapest, 1848 július 29.
Kossuth újabb átirata Esterházy Pál külügyminiszterhez a Jellacsics részére küldött 100000 forint megtérítéséről és a zágrábi hadipénztár július–augusztusi ellátmányáról.
Budapest, 1848 július 29.
Kossuth újabb átirata Esterházy Pál külügyminiszterhez a Jellacsics részére küldött 100000 forint megtérítéséről és a zágrábi hadipénztár július–augusztusi ellátmányáról.
A magyar külügyminisztérium július 25-én megküldte az osztrák hadügyminiszter átiratát, amelyben kifejti álláspontját a zágrábi hadipénztárnak adott előleg kérdésében és közli Jellacsics kívánságát a július–augusztusi ellátmányról. Egyúttal a magyar külügyminisztérium közbenjárását kéri. A külügyminisztérium az ügyet azzal továbbítja, hogy a döntés a magyar pénzügy minisztérium kezében van. (O. Lt. Külügymin, Elnöki 690/1848,) Kossuth erre a következő választ adta:
Julius 25-éről 690/e. szám alatt az osztrák hadügyminister által Jellasich számára Zágrábba küldött 100.000 pft megtérítésére vonatkozó s ugyan ez úttal a zágrábi hadi pénztár dotatiója fejében folyó Julius hó kiadásainak fedezésére 168.107 pft 40 3/8 xr, jövő augusztusi kiadásokra pedig 143,262 pft 4 7/8 xr utalványozását sürgető értesítését illetőleg – van szerencsém következőket válaszolni:
Kénytelen vagyok mindenek előtt nyíltan és határozottan kijelenteni. hogy f: é: Julius 7-én kelt, ugyan e tárgyra vonatkozó s külügyministeri, statustitkár Pulszky Ferencz úrhoz az illető osztrák hadügyministerrel leendő közlés végett küldött értesítvényem* tartalmához állandóan ragaszkodni kötelességemnek tartom.
Ld. a 269. számot.
Valamint egyfelől Horvátországban mint Magyarországhoz kapcsolt részben az elszakadásra törekedő nyílt illyr lázítás nem csak meg nem szüntetett, hanem a zágrábi hadi parancsnokságtól ép a bécsi ministeriumnak magyar Sz. Koronánk irányábani ellenséges bánásmódja miatt még mindig meg nem vált B. Jellasich és az alattai katonaság által még folytonosan ápoltatik; úgy más részről nekem, mint Ő Felsége magyar pénzügyministerének első és fő kötelességem az, hogy Magyarország jövedelmeit a haza s király iránt tántoríthatlanul hű alatvalók javára és védelmére nem pedig a horvátországi lázítók merényeinek elősegítésére utalványozni, tudja – s tudnia kell az osztrák hadügyministernek mindezen körülményeket.
És még is, noha már az e tárgyra vonatkozó s Julius 7-én kelt értesítvényemben általa a horvátországi pártütésnek előlegezett 100.000 pft visszatérítését megdönthetlenül okadatolva még tagadni kénytelen valék; újra és ismét nem csak sürgöli azt, – hanem újabbi tételekben ugyan a zágrábi hadi pénztár javára 168,107 pft 40 3/8 xrt folyó Juliusra, a jövő Augusztus havi kiadások fejében pedig 143,262 pft 4 7/8 xr utalványozását követeli.*
Egykorú másolatban megvan az osztrák hadügyminiszter július 23-i átirata, amelyben kérte a magyar külügyminisztert, hogy igyekezzék Kossuthot jobb belátásra bírni. Tiltakozott az ellen, hogy július 4-i értesítése az osztrák minisztérium ellenséges gondolkodásának volna a bizonyítéka. Az osztrák kormány pénzküldeménye nem jelenti „semmiféle politikai pártügynek a támogatását”; A pénz az olaszok ellen küzdő katonák, továbbá állami alkalmazottak, nyugdíjasok, özvegyek és árvák részére szükséges. A horvátok megérdemlik ezt a segítséget, hiszen hónapok óta véreznek az uralkodó jogaiért. Az osztrák hadügyminiszter egy szóval sem említette, hogy a horvátok vezetői a bécsi udvar támogatásával ellenségeskedést szítanak a magyar kormány ellen.
Fordítsuk meg a dolgot.
Lombardiában vannak seregek, mellyek az ausztriai császártól szintúgy elpártoltak s ellene pártot ütöttek, mint Jellasich s illyr követői a magyar királytól elpártoltak s ellene pártot ütöttek.
Ugyan mit mondana az osztrák hadügyminister, ha a k: magyar pénzügyminister lombard-velenczei királyságban Ausztria territorialis épségének megrontása – és Ausztriatóli elszakadásra törekedő lázítók hadi pénztárának vagy hadparancsnokának 100.000 pftot előlegezett volna, – vagy ha még továbbra terjeszkedve a magyar pénzügyminister ennek megtérítését az osztrák ministeriumtól nem csak követelné; – hanem a lombard-velenczei lázítók számára az osztrák ministeriumtól Juliusra 168,107 pft 40 3/8 – Augusztusra pedig 143,262 pft. 4 7/8 xr utalványozását az első és alapos megtagadás után is ismét és újra szorgalmazná?
Bizonyosan keserű indignatióval lépne a síkra ki – bevádolandó az egész civilisált világ – a király és illető nemzet előtt azon ministert, ki az általam föltételezett esetnek segítő részese volna.
A Horvátországban lázongó illyr pártütők javára az osztrák hadügyminister által a magyar pénzügyministernél fentebb említett öszvegek utalványozását sürgető értesítései Magyarország iránt nyílt ellenségeskedés nyilvános oklevelének tekintendők.
Említésbe hozza ugyan az osztrák hadügyminister azt is, miként a követelt dotatio megtagadásának folytán, minthogy számos árvák és özvegyek is kiesnek eddigi járulékaik élvezetéből, Horvátországban az elégedetlenség növekedni fog.
Az első fájdalom igaz; de a forrongás az osztrák ministerium politicája által már annyira növeltetett, – hogy növekedése már alig lehetséges. – Csak hogy az említett ártotlanok szenvedései nem a magyar ministerium – nem a magyar nemzet által keletkeztek – hanem az illyr lázadás s pártfogóinak rovására esnek.
Megcsökkenik az administratio is Horvátországban, mikint az osztrák hadügyminister állítja, ha a sürgölt segély meg tagadtatik. –
De a lázítók administratiójának elősegítésére a magyar k. pénzügyminister mint hona s királyának híve tellességgel és ép annyira nem érezheti kötelezettnek magát, amennyire az osztrák ministerium a lombard-velenczei forradalom ápolására egy fillérrel is járulni kötelessége megsértésének tartaná.
Régtől tudja s érezi a magyar nemzet, hogy Horvátország saját administrationalis költségeinek fedezésére képes nem levén – dotatióra van szüksége, mit a magyar nemzet Horvátországtól megtagadni sem hajlandó; – de méltán megkövetelheti Magyarország, hogy áldozatait a tőle elszakadásra törekedő illyr lázadók a haza és király elleni forradalom dajkálására ki ne aknázhassák.
Mind addig tehát, míg Horvátországban urunk királunk által szentesített törvények iránt telles és biztosított engedelmesség nem létezik; míg Horvátországban kivétel nélkül minden hatóság Ő Felségének k: parancsai szerint is magát a magyar ministerium alá nem helyhezi, mind addig a követelt összegek utalványozását a magyar k. pénzügyminister meg tagadja – s meg fogja tagadni.
De annálfogva csak igen egyszerű mód létezik Horvátország javára a magyar pénzügyministernél a kérdéses dotatiót kieszközölni; – t. i. hogy Horvátország a magyar korona integritását elismerve – a századokkali közös kapcsolathoz visza térjen és Magyarország legott tudja és fogja a kérdéses dotatiót kiszolgáltatni.
A magyar nemzet képviselői együtt vannak. – Én kötelességemnek ismerem az osztrák hadügyminister e tárgyra vonatkozó jegyzékeit velök közölni.
Egyébbiránt valamint már kijelentettem, úgy most is kijelentem, hogy az osztrák ministeriumnak, a Magyarországon s ahoz kapcsolt országokban és határőrvidékekben tanyázó katonaságnak – akár ellátásába – akár mi néven nevezhető más dolgaiba még folyvás tapasztalható, avatkozása ellen ünnepélyesen tiltakozom, és a velem közlött ugyan e tárgyra vonatkozó jegyzékeket – Magyarország, s az ahoz kapcsolt országok törvényes ön állása és integritása megtámadásának tekinteni kénytelen vagyok.
A magyar hadügyministeri jegyzékben előforduló „bán” nevezetre csak annyit jegyezvén meg, hogy abban épen a báni méltóságtól felfüggesztő, még akkor nem kézbesített kir. rendelet megtagadásáról lévén szó, azon szónak úgy, a mint áll használata az austriai ministeriumnak a már megadott kir. rendelettel ellenkező eljárására ürügyöt nem szolgáltathat.
Van szerencsém Herczegségedet megkérni, miszerint ezen értesítvényemet az illető osztrák ministerrel közölni méltóztassék. A csatolványokat ezennel mellékletben visza rekesztvén.
Fogalm. Kossuth s. k. javításaival és kiegészí-
téseivel.
O. Lt. Pénzügymin. Elnöki 1549/1848.
téseivel.
O. Lt. Pénzügymin. Elnöki 1549/1848.
Mellette a magyar külügyminisztérium július 25-i s az osztrák hadügyminiszter július 23-i átiratának másolata. Ez utóbbihoz csatlakoznak mellékletként másolatban Jellacsicsnak helyettesének és a zágrábi főhadparancsnokságnak jelentései továbbá a magyar külügyminisztérium június 20-i átirata az osztrák hadügyminiszterhez. Ezzel az átirattal a magyar külügyminisztérium a magyar hadügyminisztérium kívánságának megfelelően megküldte másolatban az uralkodó horvátországi és délvidéki tárgyú rendeletét tájékoztatásul. Egyúttal közölte, hogy a szükséges rendelkezéseket staféta utján küldte a horvát bánhoz. Zágráb megyéhez, a katonai határőrvidékekhez és a főhadparancsnokságokhoz. Van remény arra, hogy a békés megegyezés érdekében tett erőfeszítések nem lesznek hiába valók. Erre utalt átiratának végén Kossuth.
