338. Budapest, 1848 július 28. Kossuth átirata Deák Ferenc igazságügyminiszterhez a kincstári ügyvédekről és közvádlókról.
338.
Budapest, 1848 július 28.
Kossuth átirata Deák Ferenc igazságügyminiszterhez a kincstári ügyvédekről és közvádlókról.
Budapest, 1848 július 28.
Kossuth átirata Deák Ferenc igazságügyminiszterhez a kincstári ügyvédekről és közvádlókról.
Az igazságügyminisztérium július 17-én a pénzügyminiszterhez fordult és előadta, hogy kincstári ügyészek nincsenek az ország minden vidékén, a kincstári ügyész ügyvédeinek tisztségét pedig a pénzügyminiszter rendelettel megszüntette, így a kincstári ügyészeket állomáshelyüktől gyakran több napi távolságra kell kiküldeni, ami késedelemmel és költséggel jár. Ennek megszüntetésére olyan javaslat érkezett, amely szerint az ilyen feladatokra a törvényhatóságok tiszti ügyészeit kell felhasználni. Felvilágosítást kért a pénzügyminisztertől a királyi ügyész ügyvédeiről kiadott említett rendeletről. Kérte továbbá, hogy amennyiben a királyi ügyigazgatóság ügyvédei közül kijelölt közvádlók a királyi ügyigazgatóság hivatalos pecsétjét használhatják, gondoskodjék elkészíttetésükről. Végül véleményét kérte arról, hogy a közvádlók ugyanabból a pénzalapból utalványozhatnak-e, mint amiből korábban a királyi ügyigazgatóság utalványozott. (O. Lt. Igazságügymin. Büntetőtörvénykezési 1848. F. 36. P. 3/a.) A felvetett kérdésekre Kossuth a következőképpen válaszolt:
Folyó hó 17-én 3850. sz. alatt hozzám intézett becses felszóllítása három pontot tartalmazván, azok iránti nézeteimet következőkben adom elő.
1-ör Arra hí föl Minister úr, van-e szándokom a megszüntetett kincsleti ügyvédek helyett másokat kinevezni?
Miután tapasztalás igazolta azt, hogy az előbbi kormány rendszer kincsleti ügyvédi állomásokat olly helyeken is nyitott, hol pedig kincstári rendes uradalmi ügyvédek léteztek, úgy látszik, hogy amazok inkább politicai tekintetekből, mint a kincstárnak pörös ügyekben teendő szolgálatok végett voltak alkalmazva; én e hivatalokat egyszerűen megszűntetendőknek találtam, amint hogy 523. sz. al. kelt, a kormánylapban kihirdetett s ezennel másolatban ide melléklett rendeletemnél fogva valósággal meg is szűntettem,* jövőre nézve akként kívánván intézkedni, hogy a megyék által aláírandó tiszti ügyvédeket fogom – de nem állandósított évi fizetéssel, hanem a munkájuk után kiérdemlett és bíróilag megítélt tiszteletdíj mellett – alkalmazni; mi végre a kir. ügyigazgatóság az általa és ellene indított és az ország minden törvényhatóságai előtt folyamatban lévő perek lajstromát, tájékozásomul már előmbe is terjesztette.*
Ld. a 102. számot.
Vö. a 147. számmal.
2-or Intézkedésemet kívánja Minister úr, miszerint, – hogy a közvádlók hivatalos eljárásaikban a k. ügyigazgatóság hivatalos pecsétjét használhassák, – annak megkészítését én rendeljem el.
E pontra nézve Minister úrétól eltérő az én nézetem; szerintem ugyanis, – minthogy a közvádlók az igazságügyministérium egy osztályát teszik, – sokkal természetesebb, hogy pecsétjök alakja és megkészítése iránt is, mint Minister úr tárczájához tartozók iránt ne én, hanem egyenesen Minister úr rendelkezzék.
Végre, mi a 3-ik pontot, vagyis a közvádlók azon kérelmét illeti, hogy a szükséges költségeket magok utalványozhassák, bátor vagyok Minister urat a tárczám átvétele óta folytonosan gyakorlott azon rendszabályra figyelmeztetnem, minél fogva a közkormányzás bármi ágainál szükséglett költségeket csupán az illető Minister utak megkeresésére, nem pedig a külön osztályok előterjesztésére szoktam utalványozni, melly gyakorlattól eltérni a közvádlók irányában sem tartom szükségesnek.
pénzügyminister
Stuller F. fogalm.
O. Lt. Pénzügymin. Elnöki 1520/1848.
O. Lt. Pénzügymin. Elnöki 1520/1848.
