319. [Budapest], 1848 július 21. Kossuth cikke a Kossuth Hírlapjában a verseci csatáról.
319.
[Budapest], 1848 július 21.
Kossuth cikke a Kossuth Hírlapjában a verseci csatáról.
[Budapest], 1848 július 21.
Kossuth cikke a Kossuth Hírlapjában a verseci csatáról.
VERSECZI CSATA.
Julius 11-iki Isteni győzedelmünk sokkal jelentékenyebb volt, mint első tudósításunkban előadatott. Értesítőnk szeged-verseczi útjában hosszú sor szekerekkel találkozott, mellyeken 160 rab vala, kik részint az ütközetben fogságba kerültek, részint szökésökben az isbistyei kapitány* által feltartóztattak, s 300 nemzetőrünk kíséretében, huszárok és dzsidások előlovaglása mellett, Temesvárra vitettek. Köztük 120 szerbiánus.* A huszárok lelkesülten beszélték a csata folyamát. Közéjök a dzsidások vegyültek, testvéri örömet tanúsítva a győzelem felett. Azok kardjaikat, ezek dzsidáikat mutaták, mellyek mind vérbe mártva valának. Verseczre érkezésem után – mond tudósítónk – nem sokára a halottak eltemettetésével megbízott megyei tiszt jelentette, hogy az eltemettettek száma a 200-at már meghaladta, s még sok hever künn a mezőn, 300-ra számítjuk az elesteket. Elesett a rabló csoport fővezére is Jadics nevezetű szerb. A foglyok között van Sztanimirovics, ama híres pénzrabló s rendkívüli hatalommal felruházott biztosa a lázadók főbizottmányának,* és Koics, azelőtt elcsapott főhadnagy, most őrnagy a lázadóknál.
Izbistye határőrvidéki falu volt Versectől délnyugatra. Iljić-nek hívták az ottani állomás tisztjét. Vukovics Sebő Emlékiratai. 245. l.
Szerbiánus (szervianus) volt a Szerbiából érkezett önkéntesek neve. Ezeket nem számították felkelőknek és nem tekintették hadifoglyoknak. Vukovics Sebő Emlékiratai 250. l.
A karlócai nemzeti bizottság (főodbor).
A vezérek és szerbiánusok a megye börtönébe zárattak. A kihallgató bizottmány folyton dolgozik, a rögtön ítélő bíróság holnapután fog összeülni. A végvidéki foglyok a hadi kormányszéknek adattak át.*
A felkeléshez csatlakozott határőrvidéki katonák fölött nem rögtönítélő bíróság, hanem rendes katonai bíróság ítélkezett.
A győzelem nyereségeihez öt ágyú, három zászló, sok fegyver, két szekér lőszer tartozik. De legnagyobb diadal az erkölcsi hatás. Ez ütközet Temes és Krassó vgyék egész széleit, Torontálnak keleti alrészét a veszélytől megmentette, a kétkedő népet a dolog való állásáról fölvilágosította, a még ármánykodni merőket leverte, s mi fő dolog, a végvidékeken új fordulatot adott a dolognak.
Mintha hatalmas kéz által szórattak volna szét, úgy tűntek fel mindenfelől a verseczi tájék lakosain nemzeti kokárdáink. Kik nem juthattak hozzá, fehér tollat tűztek ki, a Temes megyei ellenzék régi jelét.
A győzelem, s azon körülmény, hogy katonáink a szerbiánusok ellen gyakorlott rettentő bánásmódhoz képest, a csoport végvidékiekből álló részével sokkal enyhébben bántak a végvidéken, mind azokat elvonta a gonoszak részéről, kiket félelem csatolt hozzájok. Tudva van Sz. Mihály sorsa.
A rabló szerbiánusoknak katonáink pardont nem adtak, s hogy karjok borzasztón sújtó, látható volt a csatatéren, hol igen sok fél fej hevert a földön. A végvidékieket kímélőbben vagdalták.
Általában a huszárok lelkesülten vívták a csatát. S a dzsidások nem kevesebb dicséretre méltók. Méltólag boszulták meg D’Orsay kapitányuk Sz. Mihály melletti meggyilkoltatását.*
Maximilian D’Orsay a Szentmihály ellen intézett július 1-i támadáskor esett el.
Nemzetőrségünk is részt vett a csatában. Tűzben volt és lőtt. De különösen meg kell dicsérni az aradi nemzetőrségi 16 tüzért, kiket kir. biztos Vukovics Sebők a csata előtti napon Aradról gyorsan áthozatott, – a hadsereg parancsnoka méltányló megismeréssel nyilatkozik felőlök. Hasznos szolgálatot tettek.
A Verseczen tanyázó sorgyalogság a harczban részt nem vehetett. Olly hirtelen jött az illyr had.
Állott pedig ez az elfogott vezérek előadása szerint 2200 végvidéki emberből, legnagyobb részt a tartalék századok tagjaiból, vagy 500 szerbiánusból. Ez utósokból kevés mentette meg bőrét. A végvidékiek Fehértemplomon keresztül futamodásukban beszélve a tsatát, hirdették, hogy ha a lovasság akarja, futásukban mind levághatta volna őket, s azért életöket a magyar katonaságnak köszönhetik.*
Tehát ellenségeink is megismerik, hogy nem vagyunk barbarok, s ez is erkölcsi nagy diadal, melly a népre nagy hatással leend, (Kossuth jegyzete).
A verseczi ütközet a jó polgárokat mindenütt örömre gerjeszté, a széleken mindenütt béke van.
Ó-Becsén,* midőn éjjel a katonaság s a mozgó nemzeti őrség Sz. Tamásra* megindíttatott, a vezérek s a közvitézek általában fellelkesülve valának.
Óbecsén volt a Bács megyében állomásozó csapatok középpontja, a verseci győzelem tehát az egész védelmi vonalban éreztette hatását.
Szenttamáson július eleje óta a szerb felkelők tábora volt.
Tudósítónk julius 17-dikéről írt levelében még a következő igen érdekes adatokat közli. Becskereken alól Écskánál Kiss ezredesnek volt a perlaszi táborban levő illyr sereggel ágyúzása. Mieink az illyrek ágyúit le nem ránthatták ugyan felette kedvező helyzetök miatt, de egy pár száz ellenség elesett, vagy megsebesíttetett ágyúink golyói által. Összecsapás nélkül, a táborok visszafoglalák előbbi helyeiket.
Ha ez arány tovább is megmarad a mi s az ellenség vesztesége között, úgy kevés áldozattal sükerülend elnyomni a lázadást. Verseczen a 300 illyr halott mellett a katonaság csak 5 halottat számlál. Nemzetőrségünk egyet. Még a csata előtt öltek meg orgyilkos módra elleneink 7 egyént, a temesmegyei határőrségből. Ebből áll áldozataink összege a verseczi győzelemnél.
A tegnapi n. becskereki tüzelésnél részünkön csak 1 ember vesztette életét.
A kikindai kerületben, jelesen Kumandon és Tarason mozgalmak tünedeznek fel ismét. Úgy látszik az ellenség arra törekszik, hogy a haderő háta megett a kikindai kerületet lázadásba hozza. Eddig nem sükerült egyéb, minthogy a nevezett két helység a karloviczi comitéhez segélyért folyamodott. Tarasról a papot, ki, úgy látszik, az izgatókkal nem értett egyet, Karloviczra vitték el. E merények folytában a huszárok – mint állíttatik – Tarasnak egy részét felgyújtották, s most ez eset rémképével lázasztják a gazok a kerület többi községeit.
E perczben Kikindáról vett tudósítás szerint a kikindaiak őröket állítottak városuk minden részeiben, hogy magokat a felgyújtás ellen biztosítsák. Különben a karloviczi felszólítást visszavetették.*
A karlócai főodbor a felkelés táborába hívta a Délvidék népét.
Kossuth Hírlapja, 1848. július 21. (18. szám)
77. l.
77. l.
A cikk aláírás nélkül jelent meg. Vörös Antal szerint, aki összeállítást készítette Kossuth cikkeiről, Kossuth írta. (Kossuth Lajos dolgozatai a Kossuth Hírlapjában 1848-ban. O. Lt. Kossuth-gy. II, V. 1. b.–575.)
