177. Pozsony, 1848 április 4. Kossuth felszólalásai a megyei hatóság gyakorlatáról szóló törvényjavaslat végleges szövegével és a…
177.
Pozsony, 1848 április 4.
Kossuth felszólalásai a megyei hatóság gyakorlatáról szóló törvényjavaslat végleges szövegével és a görögkeletiek helyzetét szabályozó törvényjavaslattal kapcsolatban.
Pozsony, 1848 április 4.
Kossuth felszólalásai a megyei hatóság gyakorlatáról szóló törvényjavaslat végleges szövegével és a görögkeletiek helyzetét szabályozó törvényjavaslattal kapcsolatban.
„A tegnapi conferentia következtében uj törvényjavaslat keletkezett a „megyei hatóság ideiglenes gyakorlatáról”. – Elfogadtatott.* Csupán a kapcsolt részeket illető kifejezés felett volt vita.* Hogy Horvátország a maga belügyeiben saját anyanyelvét használhassa, azt senkisem ellenzé, csak abban volt különbség, valljon az imperative vagy csak permissive mondassék-e ki, s hogy e záradék: „saját szabályaik szerint” benn maradjon-e.”
Az előző este tartott konferencián az ellentéteket Deák közvetítésével áthidalták. A törvényjavaslat új formája az lett, hogy a 48-a törvények kihirdetésére minden megye mielőbb gyűlést tart, amelyen a nemesség az eddigi gyakorlat szerint, a községek pedig küldöttek útján gyakorolják szavazati jogukat. Ezen a közgyűlésen kihirdetik az új törvényeket, majd nagyobb számú állandó bizottmányt választanak, amely ettől kezdve a következő országgyűlés intézkedéséig a megyei tisztikarral együtt a közgyűlés minden funkcióját gyakorolja. (A törvényjavaslat végleges szövegét l. Iratok, 167. l.)
A szóbanforgó e) pont 2. §-a így hangzik: A köztanácskozási nyelv mind a gyűléseken, mind a bizottmányokban Magyarországra nézve egyedül a magyar: a kapcsolt részekben saját szabályuk következtében is anyai nyelvüket használhatják.
Kossuth L. a legkimélőbb modorban nyilatkozott Horvátország nemzeti nyelve iránt, s azon záradék, melly a kapcsolt részeknek közigazgatási nyelvük iránti rendelkezési statuárius jogát elismeri s megállapitja, csakugyan elfogadtatott.
Továbbá Kossuth L. a görög óhitü vallásuak ügyében terjesztett elő egy törvényjavaslatot, 3 pontból álló, mellyet a vallásegyenlőség tárgyábani általános törvényjavaslathoz gondolt csatoltatni;* – előadván, hogy mivel ő maga e tárgyban nem eléggé avatott, az illető görög óhitü főpapok tanácsával élt. A nyugalmat az által hiszi leginkább biztositva, ha átmenetelek esetében, bár a község nagyobb része menjen át más vallásra, az egyház az előbbi hitben megmaradt, bár kevesebb számu felekezeté legyen. – Szilágyi nagyváradi kanonok ohajtotta volna, hogy mielőtt a törvényjavaslat elkészült, a görög egyesültek is megkérdeztettek volna. Kossuth L.: A nem egyesült görög püspökök nem vártak audientiára, hanem idején érintkezésbe tevén magokat, kijelentették nézeteiket: miért nem tettek hasonlót a görög egyesült főpapok is? miután a törvényjavaslat már tegnap bejelentett, s nyilvánosan fel voltak szólitva. Szilágyi egy hasonló tárgyu, de az átmeneti esetekre nézve ellenkező szerkezetü törvényjavaslatot mutatván be, kérte azt is figyelembe vétetni. – A ház és Kossuth is szivesen ráállt, hogy e törvényjavaslat kinyomassék, s addig a vallásos törvény az országos ülésbe be ne vitessék.*
A törvényjavaslat eredetijét (Pótlékjavaslat a vallás dolgábani törvényhez) Kossuth sajátkezűleg fogalmazta. (L. O. Lt. Arch. Regn. Lad. XX. n. 21. Cc. 92.) Kinyomatva l. az országgyűlési röpívek között, 276. sz.
Szilágyi törvényjavaslatát l. a röpivek között 277. sz.
„Érdekes conversatió támadt Sárkány, tudós bakonybeli apát s Kossuth L. közt. – Sárkány ugyanis kifejezvén örömét a vallásegyenlőség felett, egyszersmind reményét nyilatkoztatá, hogy annak idejében a katholikusoknak is meg fogja engedtetni kérelmeiket előterjeszteni, s azon szabadságokat követelni, miknek birtokában más felekezetek vannak, a katholikusok nincsenek. (Hang: Házasodjanak, ha tetszik!)”
Kossuth L.: Ha a főtisztelendő úr előadását megfontolja, mennyire a dologba avatva van, ugy találja, hogy miután a kath. egyház minden jogokkal bir, mellyekkel más vallások birnak, s még többecskével is, – alig képzelhetni egyebet, mi a tisztelendő uraknak, más vallásuakkal hasonlitva, sérelmes lehet, mint azt, hogy a kath. egyház tagjai nőtelenek. Kinyilatkoztatja, hogy ha e részben valamivel szolgálhat, szivesen felajánlá magát, s ha az országgyűlés a coelibátus eltörlésébe kivánna avatkozni, segédkezet nyújt reá. (Nevetés.) – E tárgy sokkal fontosabb, mintsem jó kedv tárgya lehetne. A jelen mozgalmak során, sokféle tárgyra nézve kapott az ország különböző részeiből ohajtások kijelentéseit, de egyik tárgyban sem olly sok oldalról s olly öszhangzókat, mint a kisebb clérus köréből a coelibátus eltörlésére nézve.* E nyilatkozatok eléggé bizonyitják, mennyire hatott a haladó korszellem a magyar papságra is. E tekintetben azonban inditványt tenni nem tartozik szólóra s ugy véli, hogy ha a dolog megérik, ugyanazon római kath. egyházi hatóság, melly a coelibátust behozta, el is fogja azt törülni. Ő eddig nem szólt a dologról, de most az apát úr felszólalása folytán nem gondolhatván más kivánatot, mint ezt, helyén látta megemliteni, s szolgálatát ajánlani.
Egyik ilyen tárgyú, március végén – vsz. egy szegedi piarista által – Kossuthhoz intézett levelet l. O. Lt. Kossuth-iratok, 227. sz. alatt.
„Sárkány: Mind a mellett is, hogy Pest tekintetes követe komolyságról beszélt, azt hiszi, hogy az „interpone tuis interdum gaudia curis” elve szerint akart a komoly tanácskozásokba némi kedvderitőt vegyiteni. De a kath. egyháznak, viszonosság tekintetéből, igenis sok követelnivalója van; igy p. o. az egyházi főnökök szabad választása, mint ez a protestánsoknál gyakoroltatik; a patronatusi jog, melly előtt a kath. egyház kénytelen meghajolni, a protestáns pedig nem ismeri azt; a zsinatok tarthatása, a külföldön tett alapitványok használata, szabad associátió stb. Ezeknek emlitése előbb resensust okozott volna, most azonban igénybe veszi az egyenlőség és viszonosság elvét, mellyet az országgyűlés kimondott. Még többet is emlithetne, de még csak azon egyet emliti, hogy míg a protestáns egyház, saját hivei életének s erkölcseinek megitélésében, a szerkezetéből eredő hatalommal szabadon élhet, a kath. egyház joga oda sem terjed, hogy a kath. közmoráltóli eltérés felett nyiltan itélhessen. Az állodalom pártolása tehát a kath. egyházra nézve nem szerencse, mert kegyelése csak az egyház szabad lépteit gátolá, tevékenységét féltékeny felügyelésével akadályozá – míg más részről ezen függés szemlélete az egyház iránti bizalmat s tiszteletet csökkenté. (Nagy tetszés.) – A coelibátust illetőleg azt fejtegeté szónok, milly veszélyes volna az orsz. gyűlésnek az egyházak belső szerkezete s fegyelme szabályozásába avatkozni, milly veszélyes volna különösen a kevesebb számu protestánsokra nézve; azon papokra nézve pedig, kik a coelibátus eltörlését kivánják, s az egyházi javadalmakat élvezni szeretik ugyan, de az egyház fegyelmének terheit viselni nem tudják, ha majd nyilt sisakkal lépnek föl, az egyház fogja tudni használni törvényes hatalmát.”
Kossuth L. Nyereségnek tartja, hogy ez szóba hozatott, csak azon előadás miatt is, mellyet épen hallott. Ő mindig azt hitte, hogy a kath. vallás szerkezete a szabadsággal igen jól összefér; s erről még inkább meggyőzte az, hogy a mostani szabadsági mozgalom a római egyház fejétől indult ki.* Mind erre, mit a főtisztelendő úr emlitett, kezet nyújt, s boldognak érzendi magát, ha tehet e részben valamit. Ha azonban az e részbeni rögtön intézkedést nem tartják a katholikusok szükségesnek arra, hogy a béke s nyugalom az országban fentartassék: jobb szeretné e kérdéseket most elhalasztani.
V. ö. előbb, 320. l., 21. jegyzet.
„Sárkány: Köszöni a részvétet, s ugy hiszi, hogy a kathólikusok, kik ekkorig várni tudtak, várhatnak még néhány hónapig.”
Pesti Hírlap, ápr. 12. sz.
