172. Pozsony, 1848 március 30. Kossuth felszólalásai a népképviseleti törvény vitáiban.
172.
Pozsony, 1848 március 30.
Kossuth felszólalásai a népképviseleti törvény vitáiban.
Pozsony, 1848 március 30.
Kossuth felszólalásai a népképviseleti törvény vitáiban.
A népképviseleti törvényjavaslat napokon át tartott konferenciák után került a rendek elé s igy komolyabb vitákra a tárgyalások során már nem került sor. Erős ellenzéke volt az 1. §-nak, amely a nemesnek feltétel nélkül szavazati jogot adott, míg a 2. § a nemnemesek számára vagyoni és jövedelmi cenzust állapitott meg; a többség azonban elfogadta a javaslatot. Élénkebb vitára adott még alkalmat az 5. §, mely a választókerületek beosztását tartalmazta. A követek a helyi érdekek szerint többféle változtatást kivántak a Kossuth – akinek személyes müve volt a kerületek beosztása* – kénytelen volt a javaslatot védelmébe venni:
V. ö. előbb, 688. l., 5. jegyzet.
Azért kivánta a felosztás kérdését conferentiákban határoztatni el,* mert az arithmetika nem lehet gyűlés tárgya. A mennyiben a felosztás tervezésében része volt, istent hivja bizonyságul, hogy vallást és nyelvet tekintetbe nem vett, de valamint semmi vidéket azért, mert tót nyelvü, meg nem röviditett, ugy más részről azt sem kivánhatni józanon, hogy praedilectióval legyünk valamelly vidék iránt csak azért, mert tótul beszél. Szóló nem fél a nyelvkülönbségtől, mióta szabadság s jogok közössége van. Mióta Bécs a magyar küldöttséget ugy fogadta, mióta Bielicz és Biala Sléziában* és a szerémi lakosság* olly világos jeleit adják rokonszenvöknek, azóta elhiheti mindenki, hogy a közös szabadság a népek legerősebb forrasztéka. Őt tehát particularitások nem vezették. Igaz, hogy 378 követ, tizenkét millió lakosra, a hatásköröket ide nem számítva, ad 30 ezer után egy követet, de ha már vezérelvül elfogadtuk, hogy a nagyobb községek külön képviseletet nyerjenek, s ezen községek némellyikében 15–20 ezer lakos után egy követet adunk, igen természetes, hogy minden 30 ezer után a sikföldön 1 követ nem jut. – De ha ugy mérjük is, mint a sáfrányt, s ha ugy vesszük is fel, hogy minden árvai lakos annyit nyom, mint egy váczi-utcai milliós Pesten, még igy sem jut Árvának 3 egész követ. – Igaz, hogy Tuórcznak sem jutna kettő, de minthogy a rendek elvül akarták fölvenni, hogy a megyei municipalitás, e szent nemzeti kincs, ne csonkittassék, s minden megyének legalább mostani 2 követe megmaradjon, e tekintetből Turócz két követet kapott. Ezeket csak azért hozta elő, hogy lássa a ház, miként készakarva semmi igazságtalanság nem történt. Most azonban, mióta a szavazatoknak népszámszerinti kiosztásáról van szó, mindenki egyszerre magasra rugtatja megyéje lakosai számát.
A márc. 26.-i kerületi ülésben javasolta Kossuth, hogy a választókerületek kérdését konferenciákban tisztázzák. (V. ö. előbb, 695. l.)
A két sziléziai város üdvözlő iratára l. 695. l.
Szerém megye márc. 20.-án kezdődött közgyűlésén az illir érzelmü kisebbség fel akart irni a királyhoz, hogy a magyar törvényektől tagadja meg a szentesítést; a megye népe azonban népmozgalom formájában adott kifejezést kivánságának s a gyűlés harmadik napján a többség bizalmat szavazott az új magyar minisztériumnak és magáévá tette a pesti 12 pontot. (V. ö. a Pesti Hírlap ápr. 4.-i tudósításával.)
„Zmeskal F. kinyilatkoztatván, hogy inkább csak két szavazatot akar Árvának, mintsem Liptóval közösen válasszon egy harmadik követet, s ezáltal a municipiumnak összezavarására adjon alkalmat, Lónyay G. és Bónis S. sürgetésére Árvának csak két szavazat adatott, s így a 378 szám 377-re olvadt. – Szepesmegyére nézve a felett volt vita: a XVI szepesi város kerülete a megyébe olvasztassék-e, vagy külön képviseltessék? Jóny, Szepes követe, külön képviseltetést kíván azon okból, hogy a szepesi földbirtokos nemesség meg ne semmisíttessék, a mi a szerkezet szerint be fogna következni. – Szőnyey (Lőcse): Szepesmegye lakosságából, 30 ezret véve alapul, képviseletlenül maradna még 17 ezer lakos; ezekkel együtt Lőcsének egy követet lehetne adni. Weszter (Késmárk) az Árvától elvett szavazatot Szepesmegyének kivánja adatni.”
Kossuth L. a többféle eszmét egyeztetni kivánta. Ha a XVI szepesi város territoriális fekvését veszi, jobbnak tartja ezeket a megyébe olvasztani; ez ellen azonban Szepes megye követének levén kifogása, ugy gondolná, hogy a szepesi XVI város vagyonos és müvelt 30 ezer lakosa, Lőcsével és Kézsmárkkal küldhetne külön 3 követet, és Szepesmegye külön ismét hármat.
Ehhez azonban a tábla nem járult hozzá, maradt az eredeti elosztás. Még az 55. §-nál volt egy kis vita, egyesek sokallották a követek 5 forintos napidíját, mások kevesellették. Kossuth megmagyarázta a törvényjavaslat szándékait:
A nemfizetést nem tartja liberális elvnek, s nem csupán a haza jelen körülményeiben, de mindenkor kivánja fizettetni a követet, sőt meg kellene parancsolni minden képviselőnek, hogy arról lemondani szabad ne legyen. Hogy napidij legyen, azt Breznó követe is elismeri, de az 5 ftot sokalja; annyi azonban legalább kell, hogy a követ tisztességesen kijöhessen. E nyilatkozata elébe azon igéretét bocsátá a kijelölt pénzügyminister, hogy ő, kinél Aristides óta szegényebb pénzügyminister nem volt, a pénzügyet, ha a bécsi intriguek győzni nem fognak, ugy fogja kezelni, hogy, ha holtáig lennének is kezén a nemzet milliói, családjának alig hagyand annyit, hogy temetéséről a nemzetnek ne kelljen gondoskodnia.
Ezzel végetért a törvényjavaslat vitája; akadtak, akik az utasítást és visszahívási jogot kívánták bevenni a törvénybe. Ezeknek Kossuth azt válaszolta,
hogy mindezeknél még becsesb jogot is tud, t. i. a követküldést, mit ezennel nem a megye gyakorol, mert választókerületek lesznek. Az utasitásadást pedig hogyan fogná gyakorolni? Egyébiránt a visszahivási jog kimondása nélkül is fognak a küldők annyi erővel és tekintéllyel birni, hogy a hiteszegett követet lemondásra kényszeritsék. Az utasitások helyét ezentul a választók előtt letett professiók pótolják; s a nép, midőn választ, meg fogja kérdezni választottját, mit hisz a népről stb.
Pesti Hírlap, ápr. 7. sz.
