c) Kossuth válasza Babarczynak.
c)
Kossuth válasza Babarczynak.
Kossuth válasza Babarczynak.
Néhány ellenzéki, Kossuth indítványát pártoló felszólalás után a konzervatív párt két vezére, Somssich és Babarczy szólalt fel, mindketten a főrendek álláspontját képviselték és ellenezték a javaslat letételét. Nekik – főleg az utóbbinak – válaszolt Kossuth a következő felszólalásában:
Hogy a két tábla közt a kiindulási pontra nézve nagy különbség van, azt hosszasan mutogatni nem szükséges. És miután a főrendek abban sem egyeznek meg, hogy a RR. kiindulási pont constatirozása végett, a haladás akadályai tekintetében, a tényekből csak azokat emlitsék, miknek tárgyalására szükség nincs, ugy velök előrehaladni nem lehet. Nagyon különös, hogy némellyek semmiben sem látnak sérelmet, vagy ha látnak is, azzal állanak elő: „még nincs megvitatva”. Ugy vannak vele, mint ha akkor, midőn fejünk felett a ház ég, arról tanácskoznánk, valljon oltsuk-e? – igaz, hogy időközben talán egy kis majoritást lehetne szerezni.* – De bennünk még nem halt ki az emlékezőtehetség, bár a főrendek felejtkező tehetséggel látszanak inkább birni, s az anteactákra nem vigyáznak. Azt mondják a m. főrendek „hogy ők az örökös tartományokkali érdektalálkozásainknak méltányos kiegyenlitésére csak az ország önállása s törvényes jogainak az 1790: 10. t. cz. értelmébeni megőrzése mellett kivánnak segédkezet nyujtani”,* ez pedig az 1790: 10 valódi értelmének olly elcsavarása, mellyet hallva ezen törvényczikk alkotói, sirjukban is megfordulnának; – holott a mult országgyűlésen egy kereskedelmi ügyi feliratban,* mellyet a főrendi válaszizenetet szerkesztett ügyes toll írt,* nyiltan ki van mondva, hogy kormányunk függő, s érdekeink alárendelvék, és ezt akkor a m[éltóságos] főrendek egy szó ellenvetés nélkül elfogadták. Az administratori rendszerre nézve a KK és RR nem hozták fel, hogy törvény szerint a főispánoknak a hatalomtól egy garast sem szabad elfogadni; nem hozták fel, hogy egy administrator bünvádi idéző levelet írt alá; nem, hogy egy másik administrator mindennemü élelmiszerből pálinkát főzet akkor, midőn megyéjének nagy része éhhalállal küzd, és a szegénység gyámolitásaért ugyanakkor maga felsőbb helyre folyamodik; * nem azon harmadik adm[inistrator] vakmerőségét, ki, egy nála hivatalért jelentkezőt, csak vak engedelmesség kikötése mellett akart kijelölni; mind ezt nem hozták fel, csak azt mondták: hogy a megyei rendszer körül egyoldalu kormányi intézkedések tétettek. S a főrendek ismét elfelejtették, hogy jelen kérdés már 1825-ben tárgyaltatván, leirat is jött, miszerint csak egyes esetekben tartja fel ő felsége administrator-kinevezési jogát,* és most e kivételes eset rendszeresittetett. Hát e kérdés nincs tárgyalva?
Kossuth helyesen ismeri fel a kormány taktikáját. Már nov. 29.-i kelettel főkancellári utasítás ment a főispánokhoz és adminisztrátorokhoz, hogy a felirat kérdésében megyéjüktől minden áron a kormánypárt álláspontjának megfelelő pótló utasítást erőszakoljanak ki. (L. e kötet 341. s köv. l.)
A főrendi válaszizenet szavai, Iratok, 46. l.
A rendek 1844 aug. 12.-én a harmincad tárgyában kelt felirati javaslatukban jelentették ki, hogy „Felséged ausztriai örökös tartományainak érdekei kormányunkra, nemzet közgazdasági tekintetben, hazánk saját érdekei felett századok óta tulnyomó befolyást gyakorolnak.” (Az országgyűlés Írásai, III. k. 43. l.)
A szóbanforgó feliratot a mostani nádori itélőmester, Ghyczy Kálmán szerkesztette.
Részletesen megemlékezik Kossuth erről az ügyről jan. 11.-i felszólásában. (E kötet 444. l.)
V. ö. az adminisztrátor-kérdésben kiküldött bizottság Kossuth által fogalmazott jelentésével, e kötet 521. s köv. l. alkalmazott jelentésével, e kötet 581. s köv. l.
Egyébként a pillanat komolyabb lévén, sem mint Cs[ongrád] követe elmefuttatásaira szóló nyilatkozni illőnek tartaná, egyedül az ukázok iránti kijelentésére* jegyzi meg: mikép az ukázokat azon párt szokta kiadni, a kinek arra hatalma van, és melly az azoknak nem engedőket Sibériába vagy másuvá is küldi, – melly hatalma, hogy a pesti ellenzéki főnöknek lett volna, szóló nem tudja; arra pedig, hogy a kormánypárt ollyszerű hatalmat gyakorolt is, jól emlékszik. – Nem is ugy áll a dolog, mint Cs[ongrád] követe állítja, hogy t. i. a sérelmeket különben is tárgyalni akarván, nem a főrendek által szorittattunk a sérelmi térre, mert különbség van a közt, ha a válaszfelirat feleresztetvén, s ő felsége a nemzet aggodalmait megnyugtatván, a sérelmek tárgyalása közben, a multra nézve megnyugtatva, a jövendő felé irányozhatnánk szemeinket, s a mostani állapot közt. Szóló remélni akarta s első pillanatra ugy hivé, hogy a kormány kész leend e megnyugtatásra, hogy nem olly kisszerü szempontok által vezettetik, s azon tekintetnek, hogy majd egy két administrator hivatal nélkül marad, nem áldozza fel az ország nyugalmát; most azonban csalatkozva tapasztalja, hogy sebeket kell szaggatni, s ő ezt tenni fogja is. – Cs[ongrád] követének azon nézetét, hogy a válaszfelirat egyes pontjaira nézve egyesség s igy országos conclusum levén a két tábla közt, a válaszfeliratot többé deponálni nem lehet, anticonstitutionálisnak tartja. Ha p. o. ezen tábla bizonyos adómennyiséget megajánl, de a megajánlást bizonyos feltételekhez köti, a főrendi tábla pedig a mennyiséget elfogadván, a feltételeket elveti, ha ezen esetben az adómennyiség megajánlása országos conclusumnak tekintetnék, ez minden alkotmányos biztositék kijátszása volna. Szóló ugy van meggyőződve, hogy ha e tábla 100 szót ír, s ebből a főrendi tábla 99-et elfogad is, az el nem fogadott egy szó miatt a többi 99 füstbe megy. Cs[ongrád] követe nem jól fogta fel a depositio eszméjét, mert ha a válaszfelirat levétetik is, azért az abban foglalt egyes tárgyak nem tétetnek le. E tábla nem fog azokról elfelejtkezni, s nem fogja kezéből kiszalasztani, a mibe a főrendek egyszer beleegyeztek. Most csak a válaszfeliratról van szó, mellyet a főrendek el nem fogadtak. Ez pedig alku tárgya nem lehet. A követtábla beirta a maga itéletét saját naplóiba, s az ott kitörülhetetlenül megmarad; a főrendek szinte kimondák saját véleményüket, most a kormányon a sor, hogy határozza el magát, kivel fog tartani. A mi a Cs[ongrád] követe által említett illusorius többséget illeti, higgye el Cs[ongrád] követe, hogy a valódi többség soha sem hagyja magát mystificalni, s a kevesebbségnek előbb-utóbb meg kell nyugodni abban, a mit a többség akar.
Babarczy az ellenzék központi bizottsága által kiküldött körleveleket nevezte ukázoknak, mert szerinte előttük az ellenzékiek vak engedelmességgel meghajolnak.
A vita nagy szenvedélyességgel folyt tovább, határozathozatalra ezen a napon nem került sor.
Pesti Hírlap, 1848 jan. 7.
