78. Pozsony, 1847 november 30. Kossuth felszólalásai kerületi ülésben a válaszfelirat szövegével és a nemesség adóvállalásával ka…
78.
Pozsony, 1847 november 30.
Kossuth felszólalásai kerületi ülésben a válaszfelirat szövegével és a nemesség adóvállalásával kapcsolatban.
Pozsony, 1847 november 30.
Kossuth felszólalásai kerületi ülésben a válaszfelirat szövegével és a nemesség adóvállalásával kapcsolatban.
Az elnökség jelentvén, hogy a ker[ületi] jegyzőkönyv szerkesztését Kocsis ügyvéd ur vállalta fel,* Szentkirályi Móricz jegyző olvasá a válaszfelirat javaslatát,* melly majdnem három órát kihuzó apró viták után, néhány szóváltoztatással helybenhagyatott. A módositásokat Somsich és Babarczy inditványozták, s ezek, amennyiben a többség határozatának lényegébe nem vágtak, részint el is fogadtattak. Az administratorok rendszeresitése ujólag szóba jövén, ezt Sebestyén P. (Veszprém) tagadni akará, mire Kossuth L. megemlíté, hogy azt, a mi olly szembetünő egész nemzet előtt, s a mit most a kir. előadásokban a kormány legalisálni akar, tagadni nem lehet. Minthogy némellyeknek aggodalmuk volt aziránt, mintha a szerkezetben az administratori rendszernek sérelmessége volna kimondva, világosan kijelentették, hogy ezt érteni nem akarják,* hanem az administratori rendszer felemlitését csak annyiban nem ellenzik, mennyiben ez a kormány törvényhozáskivüli egyoldalu intézkedéseinek példájául hozatik fel. Igy Vidoss J. (Vas) – Babarczy anomáliát lát abban, hogy olly valami felett aggodalom fejeztessék ki, a mi sérelemnek elismerve nincs; Kossuth L. pedig akként fejtette meg a kétséget, hogyha a feliratban volna is sérelem kimondva, ez nem egyes speciális tényekre nézve, hanem a kormány azon egyoldalu eljárására lenne kimondva, melly szerint ama tényeket törvényhozási uton kívül hozta be.
A kerületi napló kérdésére olv. e. kötet 9. s köv. l.
L. előbb, 331. s köv. l.
Maga a főispáni helyettesi intézmény nem sérelem, hiszen pl. a nádornak Pest megyében, vagy az örökös főispánságot viselő egyházfőknek a megyéjükben régtől fogva volt helyettesük; sérelmes azonban az, hogy a törvényes formák mellőzésével, túlnagy számban alkalmazzák őket s hatáskörüket önkényesen kibővítették.
Ezután az elnök az adó kérdését akarta szavazás alá bocsátani, előbb azonban még Széchenyi kért szót és azt indítványozta, hogy a szavazást ne a házi adón, hanem az országos pénztáron kezdjék. Érveire Kossuth a következőkben válaszolt:
Mosony érd[emes] követe arra, hogy előbb az országos pénztárra szavazzunk, azon argumentumot hozta fel, hogy e pénztárt több megye akarja, mint a házi adót. De a szavazás rendét s folyamát nem a szavazatok privát összeszámítása, hanem a dolog természete határozhatja csak el; e szerint pedig első kérdésnek kelle lenni: „akar-e a nemesség a meglévő terhekben résztvenni?” s csak azután következhetik: „akar-e még más terheket is vállalni?”* Mosony követének, a ki – közbevetőleg legyen mondva – csak kötelességét teljesitette az által, hogy tegnapi szavait kimagyarázta, mert követtársai ellenében ollyat mondani joga nem volt,* s egyáltalában furcsa volna, ha most egyszerre az, a kinek sok van, szemrehányást kezdene tenni annak, a kinek annyi nincs, azért, hogy a fizetésről beszél, holott századokig csak az disponált az adóról, ki nem adózott. – Mosony követének, ugymond, az adó körüli eljárásában vagy tactica, vagy öncsalás rejlik. Szóló nézete az, hogy a nemesség és nép közti érdeket ki kell egyenliteni, ez pedig az országos pénztár által nem történik, mert a nép valami kézzelfogható hasznot s nyereséget, kézzelfogható tanuságot kiván arra, hogy a nemesség magát tőle el nem különzi, az országos pénztár által eszközlendő hasznok pedig távolabb vannak s bizonytalanabbak, hogysem azokat a nép felfoghassa. Az országos pénztár terhét a néppel együtt akarja szóló viselni, nem ugy mint Csongrád, – erre pedig tudni kell előre, akarunk-e a nép jelen terheiből valamit levenni, mert ha nem, ugy vállaira uj terhet rakni nem lehet; tisztába kell tehát mindenekelőtt jőni az iránt, mi a nemesség akarata a mostani meglevő terhekre nézve, ez a dolog természetes rende. – Szóló elhiszi, hogy Mosony érd[emes] követe szivesen akarja a közteherviselést, de neki természete, hogyha beleszeretett valamelly eszmébe, azt hiszi, hogy minden más eszme az övének árt, pedig ez nem áll; Mosony követe régóta s olytonosan üldözi a házi adót,* azt hivén, hogy ez az ő kedvencz országos pénztárának árt, holott ez annak egyetlen básisa, mert házi adó nélkül, legalább a közteherviselési eszme alapján, országos pénztárt állitani nem lehet. Igy p. o. Csongrád a nemesség által külön akarja az országos pénztárt fedeztetni, de ha a többség a házi adót elfogadja s reáparancsolja, akkor aligha fog akarni külön subsidiumot is fizetni, min isten áldása ugy sem volt soha, – mi már a hadi adót illeti, szóló ugyan olly szerencsés helyzetben van, hogy, ugyanazon garantiák alatt, mellyek alatt adózni fog a nép, ő is szavazhat a hadi adóra; de elsőbbséget ad a házi adó-nak, mint a mellynek viselésében nagyobb botrány fekszik. Igy p. o. ha valaki igy okoskodik: én nem akarom fizetni azon bírót, kit én választok, nem akarok fizetni azon börtönre, hol az én biztonságom kedvéért elitélt rabok ülnek stb. mert ha netalán ötven év mulva beüt a török vagy tatár, unokám, meglehet, insurgálni fog – illy okoskodásban még csak speciositás sincs, ez meztelen botrány. A házi adóra nézve szükséges biztositékok továbbá magunk kezében vannak, s itt semmi józan kifogást sem tehet senki. Tehát mindenekelőtt: házi adó!
A házi adó ugyanis meglévő teher, amelyet ezideig az adózó nép egyedül viselt, az országos pénztár viszont új intézmény lenne, amelyet közel másfél évszázad óta minden országgyűlés sikertelenül igyekezett megvalósítani.
Széchenyi ugyanis előző napi beszédében azt mondta, hogy „az adótárgy olly valami, mellyet illetőleg azok, akiknek van, fizetnek, azok pedig, akiknek nincs, szónokolnak felette”. Ezért a kifejezést Csanád megye követe, Rónay rossz néven vette és visszautasította. Széchenyi a mai felszólalásában kimagyarázta ezt a megjegyzést.
A Széchenyi és Kossuth között 1841 óta egyre szenvedélyesebben folyó vita központi kérdése a közteherviselés mikénti megvalósítása volt.
Ezután megtörtént a szavazás. A házi adó elfogadására szavazott 29 megye 18 ellenében, a hadi adót azonban csak 15 megye pártolta, 33 elutasította; végül 42 megye elfogadta 6 ellenében a „hon sürgetős szükségei fedzésére” létesítendő országos pénztárt is. A részletes adóügyi tervezet kidolgozására országos bizottság kiküldését javasolta a kerületi ülés.
Pesti Hírlap, dec. 7.
