140. Pozsony, 1848 február hó. Kossuth jegyzetei az adminisztrátor-kérdésről.*
140.
Pozsony, 1848 február hó.
Kossuth jegyzetei az adminisztrátor-kérdésről.*
Pozsony, 1848 február hó.
Kossuth jegyzetei az adminisztrátor-kérdésről.*
Hogy a fogalmazvány Kossuth munkája, az abból következtethető, hogy egyrészt Kossuth február 8.-i beszédében (l. előbb, 524. s köv. l.) lényeges részei majdnem szószerint fellelhetők, másrészt az adminisztrátori választmány elaborátuma – amely teljes egészében Kossuth munkája – nem egyéb, mint ennek a fogalmazványnak kibővített változata. (L. a köv. szám alatt.)
A megyei szerkezet alkotmányos életünknek legnagyobb biztositéka.
Három lényeges sajátság van pedig a megyei szerkezetben, mellyből ez alkotmánybiztositó erejét meriti.
Egyik az, hogy a megyékben a közigazgatás és végrehajtás csak a megyének szabadon választott tisztviselői által gyakorolható.
Másik az: hogy ezen megyei tisztviselők, közvetlenül nem a kormánytól, hanem megyei határozattól függenek, s velök a kormány csak megyei határozat utján rendelkezhetik.
Harmadik az, hogy a megyék a törvénytelennek vélt kormányrendeletek ellen, mielőtt végrehajtatnák, felírást intézhetnek, s ekként a törvénytelen rendelet végrehajtását felfüggeszthetik.
Ezekből természetesen következik, hogy minden oly uj institutio lényegében sérti a megyei szerkezetet, miszerint a végrehajtásba más is avatkozhatik, mint a megyék szabadon választott tisztviselői – vagy legyenek bár megyei tisztviselők a végrehajtók, de a kormány velök a megyei határozat utjának mellőztével intézkedhetik, – vagy a törvénytelenség végrehajtását gátolható felírási jog* gyakorolhatása kikerültetik.
A megyék féltékenyen őrzött joga volt, hogy a felsőbb kormányszékek törvénytelen utasításainak végrehajtását megtagadhatták és ellenük tiltakozó felirattal fordulhattak a királyhoz. E jog gyakorlatának a számtalan között egyik legismertebb esete éppen Kossuth nevéhez fűződik: amikor 1837-ben a nádor Pest megyét a Törvényhatósági Tudósítások eltiltására utasította, a megye a parancs végrehajtását megtiltotta, a szólásszabadság megsértése miatt pedig felirattal fordult a királyhoz. Példáját az ország megyéinek többsége követte.
Az administratori rendszernek lényegéhez tartozik, hogy az uj rendszerü főispánok és administratorok a megyei közigazgatásba magok avatkozzanak, a megyei tsiztviselőkkel magok rendelkezhessenek, s a kormány rendeleteit a megyék felírási jogának kikerülésével foganatositsák, világos tehát, hogy az administratori rendszer a megyei szerkezetnek alkotmánybiztositó erejét lényegében sérti.
A főispáni méltóság nem a megyétől külön vált hatalom, hanem a megyei szerkezetnek zárköve, és attól sem külön nem választható, sem fölibe nem emelhető.
A főispánság eredete, ugy miként minden ősi institutiónk a honvédelem eszméjén alapszik.
A főispán mint a megyei vitézlő nép vezére, egyszersmind a bírói itéletek, s törvényes kötelességek végrehajtásának eszközlője volt, mivel hogy hajdanban törvénynek s bírói szónak erőt csak fegyver adhatott, ő pedig a fegyveres nép vezére vala.
Midőn a viszonyok megváltoztak, a polgári állapot rendezettebbé lőn, majd még állandó katonaság is állittatott fel, a főispánok ezen rendeltetése megváltozott – és 1723-ban a közigazgatás külön ágai ujból rendeztetvén, hatósága arra szorittatott, hogy őrködjék, miszerint a megyei közigazgatás és igazságszolgáltatás a megyék nyilvános közgyűlésein hozott s a főispánt is kötelező határozatok értelmében, gyakoroltassék.*
Az 1723: 56. és 58. tc.-kek intézkedtek ebben az irányban.
Ezen változás mellett is fentartá azonban a főispánság kezdet ótai közös jellemét, miszerint ő nem kormány hivatalnok, a megyétől nem külön vált hatóság, a kormány által önkényleg el nem mozditható, fizetését nem a kormánytól, hanem a megyétől szedi, s mindezeknél fogva, oly önállásu méltóság, ki egyszersmind törvényhozási joggal is bir.
Ez a megyei szerkezetnek s vele kapcsolatban a főispáni méltóságnak törvényszerü jelleme, s ezen jelleménél fogva a megyei szerkezet a bécsi bureucratia absolutisticus természetének sokkal inkább utjában áll, hogy sem a hatalom folytonos megtámadásainak ne volt volna kitéve. Ide tartozik mind az, a mi M[ária] Therezia és Jósef alatt történt,* ide a presidialisok általi kormányzás* törvénytelen kisérletei, ide az administratorok lassankénti behozatala, ide az 1823-ki szomoru történetek,* ide a tömérdek kir. biztosságok, s minden egyébb ismeretes botrányok. És midőn mind ezen kisérletek a megyei szerkezet ruganyosságán megtörtek, végre az administratori rendszer vétetett elő, a megyei szerkezet elzsibbasztására.
Mária Terézia 1770.-i rendeletére l. előbb, 526. l. 6. jegyzet; II. József centralizációs törekvései során 1785-ben a megyei önkormányzatot megszüntette s a főispánt, valamint a megyei főtisztviselőket a központi államhatalom engedelmes eszközévé akarta tenni.
A törvényes út – a helytartótanács – elhanyagolásával az uralkodó gyakran közvetlenül a kancellár útján küldött parancsokat a megyének.
Az 1823. évi nemzeti ellenállás letörése, amikor a törvénytelen adót és újoncbehajtást megtagadó megyéket királyi biztosok és katonaság kiküldésével igyekeztek megtörni.
Hogy az administratori rendszer által ez czéloztatik, három éves tapasztalás bizonyitja. Ezen három év alatt az uj rendszerü főispánság s administratorság ugy tünik fel az életben, mint kormány hivatalnok, kivel a cancellár presidialisok utján parancsol, s ki viszont a megye mellőztével a tisztviselőknek akar parancsolni, közigazgatásba s igazságszolgáltatásba beavatkozik, miszerint sok ember legyen a megyében, a ki tőlle fél, vagy reményl, s azért pártjához szegődik s ekként lesz a főispánból hatalmas corteskedő pártfőnök, ki a bécsi kormány alkotmányellenes czéljaira a megyékben többséget csinál, s megyét, országos önállást, s alkotmányos szabadságot alkotmányos formákkal törekszik megdönteni.
Ezen veszélyes politicának keresztül vitelére engedelmes kezek kellettek, hogy engedelmes kezek legyenek, adatott nékik 5–6000 ft fizetés.*
Az 1845 márc. 20.-án kelt kancelláriai elnöki irat szabályozta a főispánok és adminisztrátorok új feladatait és fizetésüket.
Jósef Császár is épen igy tőn 1785-ben, a különbség csak az, hogy Jósef megirta nyiltan a megyéknek a mit tett, most pedig a megyék, sőt a Helytartótanács tudta nélkül fizetik az uj rendszer eszközeit.
De a nagyobb fizetést sem vélték még czéljaikra elegendőnek, s azért elmozditottak egy sereg főispányt s 32 administratort neveztek ki. Jelenleg az ország 56 megyéi közül, csak 23-nak van valósággal hivataloskodó főispána, egy főispáni szék üres, 8 megyének csak administratora van, s e szerint 25 oly főispánt látunk, kinek méltóságából puszta czimjénél egyebe nem maradt,* s a puszta czimmel birja a törvényhozói jogot, mellyet az alkotmány csak a valóságos főispánsághoz kötött.*
Ezeket nem mozdították ugyan el, de hatáskörüket adminisztrátor gyakorolja.
A főispánoknak ugyanis helyük volt az országgyűlés felső tábláján.
1825-ben 5-öd része is alig volt a mostani administratoroknak, az ország mégis sérelemnek vette azt, s a sérelem alaposságát a kormány is elismerte s csak rendkivüli kivételes esetekre kivánta az administratorok jövendőrei kineveztetését fentartani, és az ország még ezen megszoritásban sem nyugodott,* s most mégis, ambár semmi rendkivüli körülmény közbe nem jött, s a főispánok minden tekintetben olyanok, mint azok voltak, kiket ő felsége 1827-ben a törvnytelen administratorok helyébe nevezett, a kormány mégis az adott kir. szó semmibevételével 32 administratort árasztott az országba.
V. ö. 618. l.
Azt mondják,* hogy a főispánok nem mozdittattak el, hanem saját kérelmökre mentettek fel. Erre elég annyit felelni, hogy ez nem igaz, s illy valótlan mistificatióval takarodzni férfiatlanság.
A következőkben Kossuth azokkal az érvekkel száll szembe, amelyeket az országgyűlésen az adminisztrátori rendszer védelmében kormánypárti szónokok hoztak fel.
Mondatik az is, hogy a kormány a más hivatalt is viselt főispánokat egyikről vagy másikról lemondani kényszeritvén, csak a törvényt telyesitette, melly több főméltóságnak együtt viselését tilalmazza. Ezen állitás sem igaz. A Mármarosi, Krassói, Torontáli főispánok nem viseltek két hivatalt, a Varasdi főispán pedig, hogy az ürügyölt akadályt elháritsa, lemondott másik hivataláról. A Veszprémi főispán nem viselt más hivatalt, s egyenesen megtagadta a főispánságróli lemondást, – még is mind elmozdittattak. – Különben is az 1498: 70. t. cz. nem mond általános tilalmat, csak dignitáriusokról, az ország zászlósairól szól, s az idézett tilalom a főispánságra soha sem értetett, mert Szt. István idejétől mostanig, mindég épen a zászlós urak, s az ország főhivtalnokai viselték a főispánságokat.*
A tc. csak kivételesen, s a királyi tanács hozzájárulásával engedi meg, hogy valaki az ország bárói és nemesei közül – a nádor, az országbíró és a bán kivételével – egyszerre két méltóságot viselhessen.
Az is mondatik: hogy csak a törvény azon rendelete vétetett foganatba, melly a főispánokat megyéjökben lakni parancsolja.* Ezen állitás sem igaz. Most is van 10 főispán s 6 administrator, kik megyeikben nem laknak, de nincs is törvény, melly a megyébeni lakást feltételül parancsolná, – a király vagy ország közszolgálata miatti távollét világossan meg van engedve, s ez által épen más hivatal viselhetése is constatirozva. Volt főispán, ki más hivatalt nem viselt, s a megyéjében is lakott, még is elmozditatott, most pedig van 10 főispán s administrator, ki más hivatal által elfoglalva nincs, s még sem lakik megyéjében.
Az 1723: 56. tc. 1. §-a rendelkezik ilyen értelemben.
Végre mondatik, hogy a kormány azon törvénynek kívánt eleget tenni, melly a főispánokat a birtokosabb megyebeliek közül rendeli neveztetni.* De ez sem igaz. Mert sokan neveztettek ki, kik nem megyebeliek, megyéjökben sem birtokosok, sőt olyanok is, kik telyességgel nem birtokosok.
Az 1486: 60., 1559: 53., 1638: 33. és 1647: 75. tc.-kek rendelkeznek így.
Azonban az administratori rendszer behozatala a rend és jog igazgatás czéljaival mentegettetik.
Nem történt soha elnyomás, nem törvénysértés, mellyet a rend ürügyével nem szépitgetett volna a zsarnokságra törekvő hatalom. De a törvény megsértését, a rend ürügye soha sem mentheti, mert a törvénysértés maga a legnagyobb rendetlenség.
Aztán jelen esetben ezen mentségnek háromszorosasn nincsen helye.
1-ör. Mert a tények ellenkezőt bizonyitanak. Nincs példa, hogy vagy egy uj rendszerü Kreishauptmann a rendet gyarapitotta, s a közigazgatást megjavitotta volna, de van számos példa, hogy a megyék nyugalmát felzavarta, s a politicai pártoskodásnak, a létező rendet feláldozta, – s hanyagságot, visszaéléseket, ügyetlenséget, sőt bünt is pártfogolt, ha kormány részérei többség csinálás ugy kivánta.
2-or. Mert ha igazán rendet akart volna is a kormány, e czélra nagyon rosz eszközt választott, mert előre lehetett látni, hogy az életerében megtámadott megyei szerkezet védelemre hivandja fel az aggodó hazafiakat, s ebből keserű tusák következendnek, mellyek a közigazgatás gondjait háttérbe szoritják, s igy a rend végett kiszemeltnek állitott eszköz rendetlenséget idézend elő, – mit az élet és tapasztalás szembetünőleg bizonyit.
3-or. Mert ha czélszerütlen nem volt volna is a választott eszköz, mindenesetre törvénytelen volt, praesidiálisok által utasitani törvénytelen kötelességekre a főispánt, s ha nem engedelmeskedik, elmozditani, törvényhozói és közigazgatási attributumait ketté vágni, 32 administratort rendszeriteni, önálló méltóságot függeteg és elmozditható kormány hivatallá alakitani, azt titkon fizetni, s a moderatorból ismeretlen czélokra többséget szerző pártfőnököt gyártani stb, – oly változtatások miket ha a kormánynak saját hatalmával egyoldalulag tenni szabad, ugy mi alkotmányos nemzet többé nem vagyunk, – mert nem áll azon sarkalatos alapelv, hogy csak törvények szerint kormányoztatunk, törvény pedig nélkülünk nem hozathatik.
Neveli ezen sérelmes állapotot azon körülmény, hogy az uj rendszernek behozatala a megyei közigazgatás biztositékát képező nyilvánosságtól egészen elvonatott, ugy hogy a presidiálisról, mellyel ezen uj rendszer behozatott, és a Helytartó tanács közbenjöttével kidolgozott utasitásról semmi más hiteles adatunk nincs, mint azon nyilatkozatok, miket a főrendek tábláján Gr. Vay Abrahám Máramarosi főispán és B. Vay Miklós koronaőr nyujtottak, s mik a naplóban olvashatók.*
Vay Ábrahám a dec. 4.-i főrendi ülésben leplezte le az 1845 márc. 20.-i főispáni utasítás kiadatásának körülményeit és tartalmát, dec. 7.-én Vay Miklós elismerte az utasítás létezését, de azzal mentegette, hogy nincs benne több, mint a Mária Terézia-féle instrukcióban volt. (V. ö. Főrendi napló I. k. 22. s köv. l.)
Ezen törekedés adatokból következő tanuságok merithetők:
1-ör hogy ő felsége az uj főispáni utasitást a Helytartó tanácshoz ugyan leküldötte, de még mielőtt ez megtörtént, a Cancellár praesidialisok által rendelkezett a főispánokkal, – s e szerint a Helytartó tanácsot nullificálván, az ország közigazgatási rendszerét az 1790: 14. t. cz. ellenére* megváltoztatta. Itt van tehát a praesidialisok általi kormányzás, melly a Helytartó tanácsot törvényes hatóságából kivetkőztette. Ezen presidialisok mindig alkotmányellenesek voltak, akkor is, midőn az alispánokhoz intéztettek, de midőn az alispánok azokat a megyének gyakran bemutatták, vagy miattok a megyék által feleletre vonattak, legalább magára a megyei rendszerre nézve még sem voltak annyira veszélyesek, mint most, midőn a főispánokhoz intéztetnek, kik azokat a megyék felírási és rendelkezési jogától elvonják. Igy lesz a praesidialis által Helytartó tanács és megyei rendszer semmivé, közigazgatási szerkezetünk minden alkotmányos biztositékaitól megfosztatik, s a bécsi bureaucratiának kezeibe játszatik.
V. ö. előbb, 586. l. 13. jegyzet.
2-or. Az idézett Cancellári praesidialis a főispánoknak oly kötelességeket parancsol, mellyek a megyei birák és közigazgatási tisztviselők köréhez tartoznak, még azt is parancsolja, hogy a főispánok faluról falura járjanak, a népet falusi előljáróik és megyei tisztviselőik elleni panaszokra provocálgassák, s a panaszokat a helyszinén magok intézzék el. – Sérti ez az 1723: 56. t. czikket,* melly a főispánoknak csak őrködést enged a közigazgatásra és igazság szolgáltatásra, és sérti a megyei rendszer lényegét, miszerint a megye körében senki más nem intézkedhetik, mint csak a megye maga, a főispán pedig csak őrködni köteles, hogy a megye telyesitse kötelességét.
A tc. szerint a főispánok megyéjükben „… tam politicorum et publicorum negotiorum, quam etiam iustitiae administrationis curam … haberent.”
3-or. Hogy a melly főispán ezen törvénytelen praesidialis által parancsolt törvénytelen kötelességeket elvállalni nem akarta, ismét praesidialis utján önkényesen elmozdittatott. Ellenkezik ez az 1536: 36,* 1548: 66,* 1638: 27,* 1723: 56,* 1791: 18,* 1805: 5.* t. cz. rendeleteivel elannyira, hogy az 1548: 66 és 1647: 76* szerint azon főispánoknak kellene elmozdittatni, kik ama törvénytelen praesidialisnak engedelmeskedve a megyei nemességet törvényes jogaiban sérteni nem átallották.
V. ö. előbb, 532. l. 3. jegyzet.
A hatalmaskodó ispán büntetéséről rendelkezik.
A tc. a hatalmaskodások esetében az ítélet végrehajtására a főispánt kötelezi, ha az alispán elégséges nem lenne.
A tc. a főispánnak a megyében lakásáról, a megyei tisztújításról és a megyei tisztviselők hatásköréről szól.
A tc. a kormányszékek tagjait esküvel kötelezi a törvények megtartására s elmozdíttatásuk eseteiről intézkedik.
A megyékhez csak kivételes esetben küldhető királyi biztos hatásköréről szól.
A főispánt tiltja a nemeseken való hatalmaskodástól.
4-er. Hogy a praesidialisoknak foganatba vétele után, az uj főispáni utasitás a Helytartó tanácshoz ugyan leküldetett, de a Helytartó tanács annak tartalma ellen több észrevételeket tett, és ezeket ő felsége is elfogadta, mind az által az ekként egészen ő felsége által sem helyeselt praesidialis foganatba véve, s az annak nem engedelmeskedő főispánok elmozditva maradtak.*
V. ö. 528. l. 11. ejgyzet.
5-ör. Hogy a Helytartó tanács által megalapitott utasitás a megyékkel nem közöltetett, a megyék tehát az ellen fenforogható észrevételeik előadásától elzárattak.
A koronaőr ugyan azt mondá, hogy ez azért történt, mivel ezen utasitás M[ária] Thereziának a megyékkel közlött 1770-ki utasitásával* lényegben megegyezik, ámde ezen megegyezés megitéléséhez a megyéknek is szavok van, s azért mert a Helytartó tanács valamit törvényesnek itél, még a megyéket tárgyalási s felírási joguktól elzárni nem lehet.
L. előbb, 532. l. 3. jegyzet.
Különben is Mária Therézia korára törvényesség tekintetében hivatkozni valóságos botrány. Ő volt az, ki egyszer 10, másszor 16 évig nem tartott országgyűlést.* Az alkotmány ezen felfüggesztésének korába tartozik az 1770-ki főispáni utasitás is, melly tehát minden esetre törvénytelen, akár szóllaltak fel akkoron ellene az elszenderitett megyék, akár nem.
Mária Terézia 40 év alatt csak háromszor tartott országgyűlést: 1741-ben, 1751-ben és 1764/65-ben.
De az sem áll, hogy a mostani utasitás az 1770-ki-vel lényegben megyegyeznék, sőt lényegben különbözik. Ez nem ismer administratorokat, nem parancsolja, hogy a főispánok a közigazgatásban tettlegesen avatkozzanak, nem mondja hogy közgyűléseken törvényszékeken elnököljenek, hanem csak azt mondja, hogy felvigyázzanak, miszerint a közigazgatás és igazságszolgáltatás a megyei gyűlések, itélő visgáló gyámszékek és tisztviselők által pontosan eszközöltessék. A mostani utasitásban ez mind másként van.
Sőt az élet köztapasztalása szerint a különbség még ezeknél meg nem állapodik. Ide tartoznak:
1-ör. Az 1845-ki Sz. Iván hó 10-éről kelt brachialis intézmény, * melly a főispáni hivatalnak katonai karhatalmat ad kezébe felelősség nélkül, a szolgabirákat pedig hasonló karhatalom használata esetében nem a megye, hanem a főispáni hivatal irányában teszi felelőssé. Innen van aztán az idegen fegyveres erőnek nem csak tiszt- és követválasztásoknál, gyakran szükség nélkül, gyakran megyei határozat ellenére, de még tanácskozási közgyűléseken is, vérengzésekkel összekötött gyakori botrányos használata.
L. O. Lt. M. Kanc. 6892/1845. sz. alatt.
2-or. Ide tartozik az, hogy ha a főispánok s administratorok, mint corteskedő pártfőnökök magokat itt ott kevesebbségben látták, a gyűlés eloszlatását, s a határozat ki nem mondását kezdték divatba venni.
3-or. Ide tartozik: hogy ha valamelly főispán vagy administrator ellen a megye, vagy a megyének egy része panaszkodott, soha még csak vizsgálat sem rendeltetett, vagy ha rendeltetett, nem a panaszlott, hanem a panaszolkodó ellen tétetett vizsgálat, sőt gyakran minden vizsgálat nélkül fedettek, dorgáltattak és büntettettek.
4-er. Ide tartozik: Varasdi örökös főispán gr. Erdődy János botrányos elmozditása, az illyr párt érdekében, s kivánságára, minek botrányát neveli azon körülmény, hogy az Erdődy családnak nem csak örökös főispánságát, hanem még az 1723: 56 t. czikkben megerősített különös családi privilegiumát Lentulay Imre administrator bitorolná.*
Az ügyet részletesen ismerteti Kossuth az adminisztrátori választmány jelentésében. (Olv. 605. s köv. l.)
5-ör. Ide tartoznak azon számos példák, miszerint az uj rendszerű főispánok és administratorok azt, hogy ők megyei határozatoktól nem függenek, – az 1723: 58 ellenére elnöki székből kijelentették.
6-or. Hogy sok helyött azon jogot bitorolják, miszerint a megyékhez intézett leveleket ők vegyék által, s e szerint a megyék a részbeni ellenőrködésből, hogy semmi rendelet, avagy levelezés tőllök el nem vonatik, kivetkőztetnek. – Melly bitorlást a kormány annyira gyámolit, hogy az országgyűlésre meghivó kir. levelek is, nem egyenesen a megyékhez, hanem a főispánokhoz és administratorokhoz küldettek. Hova vezethet ez, – mutatja a közép Szolnoki példa, melly megye e miatt 1839-ben az ország gyűlésre követeket nem választhatott.*
Az esetet részletesen elmondja Kossuth a Partium visszacsatolásáról jan. 14-én tartott beszédében, a kötet 459. l.
7-er. Ide tartozik a megyei pecsétnek is némely főispáni helyettesek által az 1550-ki 62. t. cz. ellenére* igénybe vétele.
A tc. értelmében a megye pecsétjét az alispán, szolgabírák és esküdttársak pecsétjei alatt elzárva kell tartani s csak törvényszék tartása akalmával szabad elővenni.
8-or. Ide tartozik azon számos példa, miszerint az uj rendszerü főispánok és administratorok a közigazgatásba és igazságszolgáltatásba tettlegesen beavatkoztak, s ez által öszveütközéseket, zavart és rendetlenséget idéztek elő, sőt nem hiányzanak példák, hogy avatkozásukat, még megyéjök határán tul is kiterjeszteni merészelték.
9-er. Ide tartozik különösen törvényszékeni elnökösködés. Igaz hogy hajdan a főispánok a bíráskodásban törvény szerint részt vettek, de többnyire csak ott, hol hatalomkar alkalmazására vala szükség. A XVII. század kezdete óta már csak mint végrehajtók jelennek meg. Lásd 1608: 3–4. t. cz.* 1613: 23. t. cz.* 10. §. – még a 17. §. az itélő birákat külön számlálja el, s az 1614: 24-ik* világosan megmondja, hogy a most idézett törvényben elszámláltakon kívűl a törvényszéken senkinek szava nincs. – Ezen törvényt sarkalatos nemesi jog gyanánt az 1681: 10.* világosan megerősíti. Leggyökeresebb rendezést pedig az 1723-ki országgyűlés tett. A 10. t. cz. 2-ik §-a* a megyei birákat a főispánoktól határozottan megkülönbözteti, a 28. t. cz.* világosan mutatja, hogy a főispán a törvényszéknek tagja nem lehet, – az 56. tcz. pedig a főispán hatóságát, – csak az igazságszolgáltatásrai őrködésre szoritja.* Innen van, hogy ez idő óta az uj rendszer behozataláig nincs példa, hogy a főispán idéző levelet írt volna alá, pedig ez az elnöknek kötelessége, innen van, hogy az 1770-ki utasitásban a főispán törvényszéki elnökösködése szóval sem emlittetik, innen van, hogy az 1840: 22. t. cz. 6. §-a a törvényszék rendes elnökének csak az alispánt ismeri el.* Az itt ott közbejött egyes példák, inkább csak ünnepélyességi szint viselnek a gyakorlat folytonos és általános soha és sehol sem volt. Több megyékben félszázadon át sincs példa, hogy a főispán a törvényszéken, csak egyszer is elnökölt volna, más megyék ily értelmü statumokkal is birnak, s azok ellen a Helytartó tanács sem tett kifogást, még is most erőnek erejével elnökösködni akarnak, s ha a megyék az ellen tiltakoznak, határozataik törvénytelenül megsemmisttetnek.
Az 1608. évi koronázás utáni 3. és 4. tc. az erőszakos foglalások ügyében hozott végzések végrehajtójaként jelöli meg szükség esetén többek között a főispánt.
Az idézett tc. az előbb emlitett 1608 3. és 4. tc.-keket magyarázza; a 10. § a bírói ítélet végrehajtásával a főispánt bízza meg.
Az 1613: 24. tc. tartalmazza a fenti határozatot.
Az idézett tc. nem erről a tárgyról szól.
A tc. 2. §-a felsorolja azokat a hivatalos személyeket, akiknek eljárásukban való meggátlása hatalmaskodásnak számít.
Azáltal, hogy az alispánokat, szolgabírákat és esküdteket említi, mint olyanokat, akik ha érdekeltek, az ítélethozatalban nem vehetnek részt.
L. előbb, 16. jegyzet.
A csődről szóló tc. 6. §-a az alispánra bízza a megyei törvényszékek összehívását.
10-er. Ide tartozik azon számos példa, miszerint a megyei tisztviselőkkel a megyék mellőzve, az uj rendszerü főispánok és administratorok rendelkeznek.
11-er. Ha mind ez a főispánokra nézve is merő törvénytelenség, mennyivel inkább az az administratorokra nézve, kiket törvényeink semmi kigondolható esetben nem ismernek, s kinek divatba kezdett kinevezését az 1827. országgyűlés ezen kifejezéssel „legali constitutionis sistemati adversa” sérelemnek nyilatkozatott, Ő Felsége május 28-án adott kir. válaszában sérelemnek elismert, és orvosolt, s csak „pro casibus specialibus” kivánta fentartani, de az ország RR-ei azt ugy sem fogadták el, hanem az ország jogaihoz ragaszkodtak és az orvoslás sürgetését fentarták.*
L. előbb, az 518. l. 10., 11. és 12. jegyzetet.
Hogy törvényeink főispáni helyetteseket még a főispánok nem léte, vagy akadályoztatása esetében sem ismernek, mutatják az 1495-ki 24. t. cz.* s az 1574: 33.* 1575: 7.* és 1578: 4. t. cz.* s most még is mind ezeknek ellenére 32 administratort kell szemlélnünk.
A tc. Pest és Pilis vármegyékben, ahol ispánok nincsenek, a peres ügyek elintézése felől intézkedik.
A tc. kimondja, hogy Bereg megyében az alispán végezze a törvénykezési és végrehajtási dolgokat, amig főispánról gondoskodás történik.
Ez a tc. Ugocsa megye felől intézkedik hasonlóan.
A tc. valamennyi vármegyére vonatkozóan kimondja, hogy főispán hiányában az alispán jár el törvénykezési és adóügyekben.
Az ekképp főbb vonásaiban jellemzett uj rendszer egész öszvegében véve, nem csak egyes törvényt sért, – hanem sérti általában az ország közigazgatási s bíráskodási rendszerét, és sérti főképen a megyei szerkezetet, – s alkotmányunknak ebben fekvő biztositékát, – különösen pedig e következő sérelmek forognak itt fen:
1-ör. Hogy az ország praesidialisok által kormányoztatván, a Helytartó tanács törvényes hatósága sarkaiból kiforgattatott.
2-or. Hogy a kormány rendeletek, a megyék törvényes hatóságának, s felírási jogának mellőztével gyakorta nem a megyékhez, hanem a főispáni hivatalhoz intéztetnek.
3-or. Hogy a megyei tisztviselők ezen preesidialisok következtében törvénytelenül rendelkező főispánok és administratorok által, a megyék közben szólló határozati joga mellőztével, a kormány irányában egyenes függésbe tétetnek.
4-er. Hogy a főispáni hiavatal az 1723: 58.* ellenére a megyék fölibe emeltetik.
A tc. kimondja, hogy a megyegyűlés határozatain a főispán nem változtathat.
5-ör. Hogy a közigazgatásra és igazságszolgáltatásrai gondos őrködésnek az 1723: 56-ban körül írt határán tul terjeszkedik.
6-or. Hogy a törvénytelen praesidialisnak vakon nem hódoló főispánok önkényesen elmozdittattak.
7-er. Különösen a gr. Erdődy család sérelme.
8-or. A minden esetben törvénytelen administratorság seregestőli rendszeresitése.
9-er. Az, hogy a főispáni hivatalnak válhatlanul öszekötött közigazgatási és törvényhozási tulajdonsága egymástól elválasztatván, a főrendi tábla alkotmányos álladalmába megrendittetett.
10-er. Hogy a főispánok s administratorok, ugy a Helytartó tanács, mint a megyék tudta, hire s beszóllása nélkül a kormány által fizettetnek.
11-er. Hogy mind ezen intézkedése az 1790-ki 12-ik ellenére* a törvényhozó hatalom mellőztével tétettek.
A tc.-ben az uralkodó elismeri, hogy a törvények alkotása, magyarázása és eltörlése a rendek és az uralkodó közös joga s megígéri, hogy sohasem fogja az országot rendeletekkel, vagy pátensekkel kormányozni.
Mind ezeknél fogva kötelessége az ellenzéknek a törvényes állapotnak helyreállitásának sürgetésében mind addig meg nem ernyedni, míg a roppant sérelem egészben, s egyes részleteiben tettleg és valósággal orvosolva nem lesz.
Vörös Antal másolata (vsz. Kossuth eredetije után), O. Lt., Vörös Antal-gyüjt., 1. sz.
