136. Pozsony, 1848 február 17. Kossuth beszámol Wesselényinek az országgyűlési fejleményekről.
136.
Pozsony, 1848 február 17.
Kossuth beszámol Wesselényinek az országgyűlési fejleményekről.
Pozsony, 1848 február 17.
Kossuth beszámol Wesselényinek az országgyűlési fejleményekről.
Tisztelt Barátom!
Egy fárasztó kerületi ülésből, rövid ebéd után, egy – még fárasztóbb választmányi ülés munkája végeztével,* szegény beteg nőm ágyánál virasztva irok egy pár sort, nem azért, hogy tudatositsalak a leélt napoknak nehéz küzdelmeiről, aggodalmimról, gondjaimról, hanem csak hogy bocsánatodat kérjem azért, hogy nem irok.
Február 17.-én kerületi ülésben a városi reformjavaslatot tárgyalták, utána az adminisztrátori, vagy a horvát-ügyi választmány tarthatott ülést, mindkettőnek Kossuth volt a lelke.
Reám ez évben Isten sulyos keze mondhatlanul megnehezedett. Nem képzeled, mennyi szerencsétlenség ért uj év óta,* – és milly helyzetben ért? midőn a haza gondjainak nagy része, az országgyűlés menetének felelőssége jobbadán vállaimon feküszik! És a balga emberek ezt dicsőségnek nevezik! vannak, kik még irigyelnek is – míg én görcsösen vonaglom éltem köz és magány sulya alatt, s az ő ugynevezett dicsőségüket, még egy pár életév reá toldásával is örvendve adnám oda egy nyugodt óráért. – Azonban hagyjuk ezt; én majd csak húzom az igát, míg birom. De ne volnék csak olly balga, hogy ezt a szegény hazát olly mondhatlanul szeretem; – beh oda dobnám nekik e dicsőség kinjait, melyet egy favágó becsületes álmáért marokkal adnék cserébe.
Kossuth sógora, Meszlényi Rudolf halt meg jan. 11.-én, majd felesége betegedett meg.
Ha Isten egyszer egy nyugodt perczczel megáld, megirom neked az országgyűlés titkosabb történeteit. Borzasztók azok. De hiszen te tudod, hogy a haza sorsának ebédjét nem a nyilvános ülésekben főzik. Ott csak tálalnak, s megeszik a tálaltat s ha néha egy kissé el van sózva, azt vélik: a szakács hibázott, s nem tudják, hogy a praefidens tudatlanság, az arrogans irigység, a becsületes szándéku ügyetlenség, a gonosz ármány, a titokban ólálkodó cselszövény s az áruló apostasia hát megett marokkal szórták étkeinkbe a keserü sót.* – S aztán készits jó étket, ha tudsz. – Ej! barátom, beh nehéz sorom van! beh keserves kenyér ez az enyim!!
A február eleji izgalmas országgyűlési napokról l. e kötet 499. s köv. l.
Most legközelebb is – elkezdték az alkut a Kreishauptmann system miatt – hátunk mögött. Két három becsületes embert addig ámitottak, mig megigérték odaadni árnyékért a falatot s feladni szent ügyünk igazságos fegyverét. Aztán jött három négy apostata, s ama jó emberek azon vették észre magokat, hogy a szegény hazára ugyancsak reá van teritve a vizes pokrócz. – De megmentettük, Istennek hála – óriási erőködéssel, de megmentettük. – Ominosus historia. Majdan elmondom egyszer, de most nem birom, – félszemem s lelkem egészen kedves betegem mozdulatin csügg. Csak házi boldogságomban ne bántana a fátum; a polgár elég terhet visel, az ember megérdemelne egy kis kiméletet a gondviseléstől.
A Részek ügye, hidd el nekem, körülmény szerint ugy van a legjobban, a mint tevénk; vagy igy, vagy sehogysem, erős meggyőződésem. – Három nap előtt ezt mondá a Nádor, tetszik vagy nem tetszik B. Jósikának,* meg kell lenni a visszacsatolásnak még ez országgyűlés alatt. A király tekintetét nem lehet compromittálni. Meg kell lenni. Meglesz. Tudod, én nem vagyok optimista, elég módom van kiábrándulni. De én szavának biztositékát a körülményekben találom. – Kérdé: mi lesz jobb: valljon azon feleletet, hogy királyi szóval biztosit, miszerint a visszacsatolás országgyűlés folytán mindenesetre mulhatatlanul meglesz, s azért csak tárgyalják a RR a propositionális javaslatokat, mert meglesz irántuk az egyezés, vagy nem lesz, a törvény minden esetre végrehajtatik; kérdé, mondom: ő adja-e ezen feleletet az intermeditatio elvállalása előtt; vagy a király nevében intermediatio után? Válaszolni akartam, de kért, ne tegyem, gondolkozzam, felmegy Bécsbe, orientálja magát, egy hét mulva majd hivatni fog. – Vederemo. – Ne félj, egyszerű eszem józan tapintata nem veszteti el velem a kengyelt; a becsületes sziv felér tacticában egy fél mindentudással.
Jósika Sámuel báró, erdélyi kancellár, a Részek visszacsatolásának s minden haladó reformnak elkeseredett ellensége volt.
Mulatságul mégis küldöm az izenetet.* Igy láttam jónak. – A fő RR még nem tárgyalták.
Az adminisztrátori kérdésben végül kialakult feliratot l. előbb, 535. s köv. l.
Ugyan excellentiás barátodat, a mosonyi követet,* nem volna kedved installálni Madagascarban császárnak? Hidd el nekem, nagyon derék ember lehetne ott, vagy akár a chinai thronuson, melyet neki szivemből ohajtok. Itt ugyan sok bajt csinál. Nem a mosonyi széken, tőszomszédomban, de szállásán.* – Ütné meg a mennykő diplomátiájának tekervényes utjait. Mindig csak szakadáson dolgozik, – pártocska – centrum, ez rögeszméje. És tudod, vannak gyenge emberek, kik dicsőségüknek tartják horgán akadni. És senkisem horgoztathatja fel magát nagyobb készséggel, mint – Tarnóczy.* NB. ez még nálunk csak nem is ujság. Tarnóczy már 8 éve óta megugrott, de mivel utasitása ellenzéki s társa* talpig becsületes ember, most a párton kivüli állást affectálja. – Auch gut.
Széchenyi István gróf.
Széchenyi lakásán folytak le azok a konferenciák, amelyeken a Kossuth megbuktatására irányuló haditervek megszülettek.
Tarnóczy Kázmér, Bars megye egykori követe, az 1832/36.-i országgyűlésen még a legszélsőbb balszárnyhoz tartozott, később azonban a kormány megnyerte magának; a 1847.-i országgyűlésen Nyitra megyét képviseli.
Gyakran előfordult, hogy az országgyűlési utasításokat kidolgozó bizottság ellenzéki szellemű javaslatát a megyegyűlés is elfogadta, a követválasztás viszont a kormány által felvonultatott kortestömegek segítségével a konzervatívok javára ütött ki, vagy a két követ különböző pártállású volt. Érdekes, hogy Tarnóczy követtársát, Mailáth Imrét a kémjlentések előbb konzervatívnak, majd mérsékelt ellenzékinek mondják. (V. ö. e kötet 232. és 523. l.)
Keresztfiad pogány egy kölyök,* csak ugy bugyog az ész belőle, nem győzöm előle elzárni a tudományt, a mellett izmos mint Toldy (de nem Schedel-Toldy*) Miklós fattyu korában. De furcsa ember vagy te édes jó Miklósom; minő diplomatice kicombinálod az ajándék sorát. Tehát fiamnak lova is volt, el is adták, 1000 pftot is kapott érte s ezt mind hire-tudta nélkül.* – Értem. – Köszönöm gyöngédséged indulatát. Ugy látom, nagyon ismersz s azért lettél irányomban olyan nagy diplomata. Mit tehetek? megadom magamat s ha már csakugyan nekem kell de jure rendelkeznem: arra kérlek, tedd el kötelezvényedet irományaid közzé, tisztelt Barátom! s ha csakugyan par force fizetni akarsz keresztfiadnak, fizetgesd a kamatot időnkint a hozzád legközelebb fekvő takarékpénztárba – hadd nőjjön, míg majd a fiu is nől s megérik, hogy egy kis europai utazásban megszerezze rajta a legbecsesb kincset, – a tapasztalást. Nálam penze veszélyben forogna; mert egy az, nem hiszem, hogy a csődöt kikerüljem (már 3 1/2 éve, hogy nem foglalatoskodom a jövedelemért dolgozás profanus gondjaival, ellenben egyesületek alapitására kiszórtam véres verejtékkel szerzett 12,000 pftot), más az, hogy a bécsi financia minden órán egy uj statusbanquerott körül jár s ezt tán a ti takarékpénztáraitok kevésbé sinlendik meg. Procul a Jove, procul a fulmine.
Kossuth kisebbik fiának, az 1844-ben született Lajos Tódornak Wesselényi volt a keresztapja.
Schedel-Toldy Ferenc irodalomtörténész, az Egyetemi Könyvtár igazgatója kevéssel előbb vette fel a Toldy nevet.
Wesselényi jan. 27.-i levelében írta, hogy keresztfiának legutóbbi névnapjára egy telivér kancát adott, azonban biztosabbnak látta az értékét, ha kisorsoltatja; igy jött be több, mint 1000 forint s Wesselényi kérdezte, hogy mit csináljon a pénzzel. (Történelmi Tár 1903. 587. l.)
Tetszik a hetilapi czikk?* – Örvendek, nem én írtam, de azon vámügyi értekezésemből van kiirva, melyet védegylet egyik közgyűlésén tartottam, s melyet per extensum feltalálhatsz „Magyar szózatok” czimü munkácskánkban.* Ezt és az ellenzéki kör most megjelent Ellenőrét* ajánlom figyelmedbe. Furcsa dolgokat firkáltunk össze belé.
Wesselényi előbb említett levelében írta: „A Hetilap 2, 3. és 4-ik számaiban az Austria s honunk közti vám felöli czikket bár nem Te, hanem más valaki írta volna; mert igy hazánk két oly egyénre lehetne büszke, ki ily felséges valamit tud irni.” (Történelmi Tár 1903. 587. l.)
Kossuth a védegylet 1846 aug. 20.-i közgyűlésén tartotta az előadást, amely megjelent a Magyar Szózatok c., Hamburgban 1847-ben megjelent kötetben.
A Bajza József szerkesztésében – szintén külföldön, Lipcsében – megjelent Ellenőr c. politikai zsebkönyvben Kossuthnak két cikke jelent meg: az egyik Adó cím alatt, a másik Deregnyei álnéven A magyar politikai pártok értelmezése cím alatt.
És most Isten áldjon, tisztelt barátom! Lásd, szinte neki derültem, hogy veled csevegheték a távolból, – de éjfél után két óra, a roskadozó test megkivánja a természet adóját. Szemem csak ugy hányja a kék pengőkarikákat maga körül. Még egyszer áldjon az ég, –
Pozsony, február 17. 1848.
hived
Kossuth Lajos.
Az Erdélyi Múzeum levéltárában lévő eredeti után kiadva Történelmi Tár 1902., 343. s köv. l.
Kossuth Lajos.
Az Erdélyi Múzeum levéltárában lévő eredeti után kiadva Történelmi Tár 1902., 343. s köv. l.
