109. Pozsony, 1848 január 10–11. Kossuth kisebb felszólalásai különböző tárgyakban.
109.
Pozsony, 1848 január 10–11.
Kossuth kisebb felszólalásai különböző tárgyakban.
Pozsony, 1848 január 10–11.
Kossuth kisebb felszólalásai különböző tárgyakban.
Január 10-én tovább folytak a viták, amelyek során Kossuthnak még három ízben kellett röviden hozzászólni a nyelvi törvényjavaslat végső megfogalmazásához. Első izben „a 4. §-ban azt is világosan kifejezni kívánná, oda értetnek-e a kir. városok is, hogy későbbi elmagyarázások kikerültessenek, s megjegyzé azt is, miszerint most már 9. § is lévén, a 2. §-ban a 9. § is megemlítendő”. A 7. §-sal kapcsolatban Bónis a „megyei főkormányzó” kifejezést a „megyék törvényes elnökei” kifejezéssel kivánta felcserélni. Kossuth „pártolja, mert nem ismer más megyei kormányzót, mint főispánt, a többi mind Kreis-Hauptmann, kiket addig üzünk, míg meg nem buknak, ez okból a „főkormányzó” nevezetet „főispán” nevezettel kivánja felcserélni”. Babarczy A. egy szó által a többséget praeoccupálni nem akarja, már pedig ezen főkormányzó kifejezés iránti határozat által a táblának az administrátori rendszer ügyében teendő határozata praeoccupálva lenne. Kossuth felhívja Csongrád követét szavazásra, hogy tünjék ki, valljon a kevesebbség a többség véleményét praeoccupálni akarja-e”.
A nyelv és nemzetiség ügyében vita befejeződött, a tábla elfogadta Kossuth javaslatait. Az elnökség ezután egy peticiót mutatott be,* amelyben a Partiumbeli lakosok a visszacsatolást elrendelő 1836: 21. tc. végrehajtását kérik. Többek véleménye az volt, hogy először a peticionális választmánynak kell megvizsgálni a kérést s csak azután olvasható fel a kerületi ülésben. „Ez ellen Kossuth L. azt adá elő, hogy ezen elvet multkor emlitette ugyan, hanem a RR erre nézve akkor semmit sem határoztak; a petitio felolvasását tehát ezen elv nem gátolja, mellyet e tábla még úgyis soha elhatározólag ki nem mondott.” A többség a petitio felolvasását kivánta, ez megtörtént. „Végtére Kossuth L. ezen petitiora azt jegyzé meg: miszerint az abban foglalt kérelmeket nálánál senki nagyobb elismeréssel nem méltányolja, mind e mellett a Részek kérdését nem tekinti olyannak, a melly roppant fontosságát csak ezen petitioból meritené, hanem tekinti olyannak, mellyet a rendek e nélkül is tárgyaltak volna. Kivánja tehát, hogy a verificationalis választmány jelentése felolvastatván, az ott előforduló kérdések elintéztetvén, megtehesse egész kiterjedésében inditványát a Partium kérdése iránt.” Az ülés ezzel befejeződött.
A petició Kossuth kezdeményezésére, Wesselényi erélyes közreműködésével készült s külön háromtagú bizottság hozta Pozsonyba. (L. a röpívek közt, 68. sz.)
A jan. 11.-i kerületi ülés azzal kezdődött, hogy a verificationalis bizottság beterjesztette jelentését,* amelyet a rendek pontonként megvitattak. A c. pont arról számolt be, hogy a Részekbeli megyék nem küldtek követeket az országgyűlésre. Kossuth itt azt kérte, hogy ezt a kérdést halasszák el akkorra, amikor a Partium ügye egészében kerül megvitatásra. A tábla igy is határozott. Miután ezzel a tárggyal végeztek, Kossuth szót kért:
A bizottság jelentését l. az országgyűlési röpívek között, 58. sz., a rendi tábla vele kapcsolatos határozatát Iratok, 54. s köv. l.
Minap a részek ügyében teendő inditványra engedelmet kérvén,* most az következnék, – de mivel a tegnapi petitio s csatolmányai – noha azok nélkül is lehetne tanácskozni – kéznél nincsenek, s miután azon irományokban adatok is foglaltatnak, mellyek a tárgy felvilágosítására szolgálandanak, indítványának későbbi előterjesztésére engedelmet s időt kér.
Az előző napi ülés végén.
„A RR ezen elhalasztást, a nyomtatványok elkészüléseig szükségesnek tartván. Olgyay T. (Pozsony) kivánságára az ünnepek előtt félbenhagyott törvényjavaslat nem lévén a követeknél,* szünet támadt, mellyet használva némellyek olly inditványokat tettek, minek tárgyalása azután az egész ülést kihuzta.”
A törvényjavaslatot l. az országgyűlési röpívek között, 51. sz.
Kossuth L. Hogy az ülés fel nem függesztessék, néhány inditványt ajánl a RR figyelmébe, mellyek talán nem fognak ellenszegülést idézni elő. Első az: hogy a sérelmek és kivánatok összeszedésére országos választmány küldessék ki, melly a mult országgyűlési sérelmekből* az orvosolatlanokat kiszemelje, a mostaniakat összeszedje, s müködését mielőbb megkezdje. Második az: hogy a mult országgyűlésről felterjesztett bányatörvény iránt kir. resolutio sürgettessék.* Harmadik végre: hogy az évenkénti s Pesten tartandó országgyűlés tárgyában tervet s törvényjavaslatot készitendő választmány küldessék ki, s minthogy a tárgy szoros összeköttetésben van az országház tervével, nádor ő cs. kir. főherczegsége kéressék meg, hogy a RR-et, az országház tárgyában mult országgyűlésen kiküldött választmány eljárásának* s a kitüzött jutalom következésében történt terv [Szöveghiány az eredetiben – a CD-kiadó]
Az 1843/44-i országgyűlésről felterjesztett sérelmeket l. az országgyűlés Írásai-ban, II. k. 333. s köv. l.
A rendek által elfogadott és megerősítésre felterjesztett bányatörvény-javaslatot l. az országgyűlés Írásai, III. k. 168, s köv. l.
V. ö. az 1843/44.-i országgyűlés Iratai, IV. k. 216. s köv. l.
„Ezen inditványok ellenmondás nélkül elfogadtattak s az évenkénti országgyűlés iránt készítendő javaslat kidolgozásával, Szentiványi Károly indítványa folytán, a sajtóügyben kiküldött kerületi választmány bizatott meg.”*
A sajtóügyi választmányt a nov. 29.-i kerületi ülés küldte ki; 18 tagja volt. (Névsorukat l. az országgyűlési röpívek között, 41. szám alatt.)
Ezután Turócz megye követe, Justh József tett inditványt, hogy az elmult esztendeihez hasonló ínség megelőzésére tegyen az országgyűlés intézkedéseket, – Justh után mindjárt Kossuth szólalt fel:
Szivesen járul Turócz követének inditványához, sőt sajnálja, hogy az inség ügye, jóllehet ez folyvást tart,* a törvényhozás előtt mindenkorig figyelmet nem gerjesztett. Legközelebb olvasta szóló a sárosi adatokat, s látja azokból az inség fenyegető rémeit. Tudja, hogy hol az ország közgazdászata olly rossz és rendetlen állapotban van, mint nálunk, ott az inséget legfelebb csak enyhiteni lehet, orvosolni s elháritani nem: mert sem nemzet, sem kormány nem rendelkezhetik elegendő erővel. Felhoz némellyeket a multból, nem szemrehányásként, hanem, hogy intésül szolgáljanak jövendőre.* Nem akarja vitatni, valljon a gabonakivitel eltiltása helyes eszköz-e, de annyi bizonyos, hogy ha szükségesnek találtatik, akkor kell eszközlésbe vétetni, midőn a gabonát még ki nem vitték. Midőn nálunk a gabona kivitelét eltiltó kormányrendelet kiadatott, már milliókra ment a kivitel, s az emlitett rendeletnek csak rossz következése lett, a mennyiben a benmaradt gabona árát drágította. Figyelmeztessük tehát felírásunkban ő felsége kormányát, hogy, ha tesz valamit, annak idejében tegye. Igy például Sárosmegyéből még decemberben küldtetett fel fahéjból sütött kenyér mutatványul, s csak mártiusban küldtek kir. biztost az éhségi állapot megvizsgálására; ez nem olly eljárás, millyet gondos kormánytól várhatni. De az adott segitséget is kevesli szóló. Magyarországból a kormánynak 24 millió ft jövedelme van, ebből 8 milliót kivisznek,* s mit adtak az összes hazai inség enyhitésére? 300 ezer ftot, ennek is egy részét kölcsön, más részét pedig nem az emberek, hanem a katonalovak számára, holott Pestmegye maga 100 ezret adott a kebelbeli inség elháritására. Rosszalja szóló azon eljárást is, hogy a nép inségének tekintete, politicai töbségszerzési coquetteriá-nak áldoztatik fel, s olly egyének visszaélései, kiket a kormány használható eszközöknek lát ezen czélra, elpalástoltatnak, így például Árvában a gabonábóli pálinkaégetés megyei határozat által tiltatott el, s az ottani administrator mégis e megyei végzés ellenére, ugyanazon időben, midőn az árvai nép éhen veszett, negyedfél ezer mérő gabonát főzetett ki.* Hivatkozik szóló az árvai követekre, tagadják s bizonyitsák az ellenkezőt, ha lehet, hogy az emlitett úr – sub umbra alarum – mert a kormány kedve szerint vezeti a többséget, olly határozatokat hozat, mint neki tetszik, s ha a dolgok kedve szerint nem mennek, kirugja a széket maga alul stb., mégis a legmagasabb pártfogásban részesül. Mit mond erre Baranya követe, fogja-e valósítani minapi nemes felhevülésében tett igéretét?* itt az ok, mellyet a minap nélkülözött. A törvényhozásnak pedig kötelessége megkérni ő felségét, utasitsa oda kormányát, hogy illyek ne történjenek. A felírást tehát pártolja, de szükségesnek látja a turóczi inditvány másik részét is, mert az eddig divatozott alamizsna-rendszerrel a bajt gyökeresen orvosolni nem lehet.
Az 1846. évi rossz termés következtében a következő esztendőben súlyos éhinség dühöngött az egész országban, de különösen a felvidéki megyékben, ahonnan a tömeges éhhalál mellett emberevésről is érkeztek jelentések. A nép elkeseredését fokozta az a körülmény, hogy a birtokosok és gabonakereskedők spekulációs céllal visszatartották a készleteket.
Kossuth fiatalságától fogva sokat foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy hogyan lehetne elejét venni a sűrűn megismétlődő éhinségnek. Egyik első munkájának címe: „Az éhségmentő intézetekről”. 1829-ben írta, megjelent Régi Okiratok és Levelek Tára. 1905. (L. még Kossuthtól: Kérelem a szükölködők nevében Buda és Pest városok érdemes tanácsaihoz. Magyar Gazda VII/1., 1847. 1. sz.)
V. ö. Kossuth beszédével az adó kérdésében (e kötet 81. sz.) és Adó c. cikkel, Viszota i. m. 876. s köv. l.
Zmeskál Móricz, Árva megye egykori követe volt az adminisztrátor.
A dec. 15.-i ker. ülésben Pázmándy beszélt el egy esetet egyik határmenti megye adminisztrátoráról, aki a galiciai felkelő parasztok elől menekülőkkel kegyetlenül bánt; erre jelentette ki Somssich, hogy ha ez beigazolódnék, nem lenne képes olyan kormányt szolgálni, amely ilyen rettenetes bűnt büntetlenül hagy.
Számos hozzászóló ecsetelte még a nép szenvedéseit és a hatóságok visszaéléseit az ínség idején, végül a tábla úgy határozott, hogy bizottságot küld ki a ínség elhárításával kapcsolatos teendők megállapítására.
Pesti Hírlap, jan. 21. sz.
