106. Pozsony, 1848 január 7. Kossuth módositó felszólalásai országos ülésben a magyar nyelv és nemzetiség tárgyában készült kerül…
106.
Pozsony, 1848 január 7.
Kossuth módositó felszólalásai országos ülésben a magyar nyelv és nemzetiség tárgyában készült kerületi törvényjavaslathoz.
Pozsony, 1848 január 7.
Kossuth módositó felszólalásai országos ülésben a magyar nyelv és nemzetiség tárgyában készült kerületi törvényjavaslathoz.
Az újév utáni első országos ülésben a szokásos újévi formaságok lezajlása után felolvasták a magyar nyelv és nemzetiség tárgyában készült kerületi törvényjavaslatot. Kossuth elsőnek kért szót:
Alázatos előterjesztésem folytán ki fog sülni, mért szólok a dologhoz most, midőn a törvényjavaslat csak egészben olvastatott fel, és mért nem tartom fen észrevételeimet akkorra, midőn szakaszonként fog fölvétetni; ennek oka az, mert a javaslatra nézve többrendbeli észrevételeim volnának, mellyeket ha a KK és RR elvileg helyeselni méltóztatnak, a szerkezet módositása tekintetéből, alkalmasint szükségessé válnék, az eddigi gyakorlat szerint is, e törvényjavaslatot és felírást a kerületi ülésre ujra visszavinni. Ezért teszek most mingyárt némi észrevételeket, mellyek elsője a közoktatási nyelvet illeti.* Én, a mint ohajtom azt, hogy a közoktatási nyelv kirekesztőleg magyar legyen: ugy megvallom, hogy e szabálynak illy általánosságban leendő alkalmazására nézve a practicabilitas igényeit is tekintetbe venni kivánom, s hazánk jelen helyzetében nem látom kivihetőnek azt, hogy az elemi iskolákban a közoktatási nyelv mindenütt egyszerre magyarrá tétessék; annálfogva ugy kivánom a §-t szerkeszteni, hogy annak értelme csak a tudományos köziskolákra szóljon; az elemi iskolákra nézve pedig rendelkezés tétessék, hogy bennök a magyar nyelv tanittassék; de az iránt, vajjon oktatási nyelvül alkalmaztassék-e, a körülményekhez képest az illető hatóságok intézkedhessenek. Ez volna a lényegre nézve egyik észrevételem. A második az: hogy Posega, Verőcze és Szerém vármegyékre nézve szükségesnek találom, bizonyos közbejött körülményeknél fogva azt, a mi a 4. §-ban csak permissive mondatik, imperative kitétetni, hogy t. i. a latin nyelvet belügyeikben 6 évig használni nemcsak szabadságukban álljon, hanem köteleztessenek; nehogy a permissiv törvény bal magyarázatokra adjon alkalmat. A harmadik észrevételem a 6. 7 és 8. §§-at illeti. – Tek. KK és RR! egy idő óta azon részeknek, – mellyek hol Horvátországhoz kapcsolt részek, hol Dalmát- és Tótország nevezetek alatt jőnek elő, – elnevezéseikkel, törvényeinkben és országos tárgyalásainkban, valóságos játékot látok üzetni,* és nem annyira ugyan a jelenben, mint a mult történetében, könnyelmü fölcserélését látom e nevezeteknek, miből bajaink egész özöne forrásol. Horvátországra nézve a KK és RR-nél azon aggodalom fordult elő, hogy Horvátország, fájdalom, nincs a magyar korona alatt, hanem nagyobb részint török kézben, s csak némi kis részben van a határőrvidékben foglalva. Ezen okból, e nevezet helyébe tétetett a kapcsolt részek nevezete. De e kifejezésre nézve ismét baj van; mert a KK és RR több országgyűlésen által, a Főrendek táblájával együtt, azon közértelemben voltak, hogy a magyar tengerpart a magyar nyelvre nézve, egészen más tekintet alá jő, mint azon részek, mellyek hol Horvátországnak, hol Kapcsolt részeknek neveztetnek; már pedig a 4. §-ban, a tengerpart, és Posega, Verőcze és Szerém vármegyék össze vannak foglalva; a kapcsolt részek pedig a 6. 7. és 8. §§-ban ismét egészen más tekintet alá jőnek, honnan könnyen zavar származhatik; mert a Kapcsolt részek szónak értelme szerint, azon privilegium világos szavainál fogva is, mellyel Mária Terézia alatt Fiume Magyarországhoz csatoltatott,* Fiumet is a Kapcsolt részek alatt kellene érteni, a privilegium ugyanis igy szól: „Ut separatum sacrae Regni Hungariae Coronae adnexum Corpus porro quoque consideretur” stb. E szerint Fiume is adnexum, – igen, de mégsem azon, s olyan kapcsolt rész, mellyre nézve a KK és RR az emlitett szakaszokban különféle kivételeket tenni kivánnak. Én tehát a kapcsolt részek kifejezésnek az egész 6. 7. és 8. §§-ban megváltoztatását szükségesnek tartanám. – Mi a magyar tengerpartot illeti: tagadhatatlan, hogy az, figyelembe véve annak különös helyzetét, hogy t. i. az a világkereskedésnek kapuja, a tek. KK és RR előtt különös tekintetet érdemel; minélfogva a magyar tengerpartra nézve, nem elégedném meg részemről azon eljárással, hogy a 4. §-ban* Posega, Verőcze és Szerém vármegyékkel, – mellyek tőle minden tekintetben különböznek – együtt tárgyaltassék: hanem a magyar tengerpartra nézve különös szakaszt kivánnék alkottatni. Nem szerkezeti szempontból szólok; mert, az eddigi szokás szerint, kerületbe kivánom a tárgyat vitetni; de csak azon értelmet kivánom a szakasznak tuladonittatni: „hogy a magyar tengerpart nem csak hat évre, hanem – míg a törvényhozás máskép nem rendelkezik – az ott gyakorlatban volt olasz nyelv használatában meghagyassék.” Ennek különválasztása tehát azért is szükséges, mert ha azonegy §-ban maradna e rendelkezés, hol Posega, Verőcze és Szerém vármegyékről van szó, nem tétetnék a magyar tengerpartra nézve kivétel, pedig ennek ott az életben van alapja. Végre bevallom, hogy a mint Slavonia irányában – mert valósággal csak Slavoniáról lehet szó, miután Horvátország nem létezik* – ezen kivételeket helyeslem, s a mint sohasem fogok abban megegyezni, ha valami alaptalan és jogszerütlen igények tétetnek, a törvényhozás és Magyarország irányában: ugy valami ollyanra, mellyben méltányosság nem létezik, nem kivánom a részeket kötelezni. Igy az 5. §-ban ki van mondva: hogy minden hivatalos pöcséten a körírás magyar legyen. Én hajlandó leszek, a kapcsolt részekre nézve kivételt tenni, megengedvén, hogy náluk a hivatalos pöcsétek latin körírása továbbra is megmaradjon. – Illy észrevételeim volnának, mellyeket ha KK és RR elvileg pártolni kegyesek lesznek, – azon esetre, kivánom ezen tárgyat kerületi ülésbe visszavitetni.
A törvényjavaslat 3. §-a mondta ki, hogy „a közoktatási nyelv is kirekesztőleg magyar leend”. (Iratok, 50. l.)
V. ö. előbb, 414. l., 3. jegyzet.
1779 ápr. 23.-án adta ki Mária Terézia a visszacsatoló oklevelet, amelyben Fiumét „separatum sacrae regni coronae adnexum corpus”-nak nevezi.
A §. szerint „Posega, Veröcze és Szerém vármegyék, úgyszinte a magyar tengermellék is, az ott eddig gyakorlatban volt nyelvnek egyedül ön keblükben és saját belügyeikbeni használhatásában a jelen országgyűlés berekesztésétől számítandó hat évig meghagyatnak.”
V. ö. előbb, 382. l.
Kossuth szavai természetesen újból heves vitát indítottak el s elsősorban megint a kapcsolt részek, a tengerpart és a drávántúli megyék követei válaszoltak Kossuth megállapításaira. Egyes állításaikra Kossuth újból válaszolt:
Sajnálom, hogy Buccari követe nem figyelmezett az 1625: 61. t. czikkre,* mert e szerint ha ő azon urakat horvátországi követeknek mondja, akkor ülésök sem lesz a táblánál, minthogy azon törvény a Slavoniai követeknek adott itt ülést, és nem a horvát követeknek. Hogy pedig Slavonia nevezet alatt mi értetik, mi nem értetik, e részben azokra, miket a követ úr előterjesztett, most nem fogok válaszolni; nem azért, mert a t[ekintetes] RR határozatából ezen bonyodalmas ügy már egyéb tárgyalás alatt van.* Csupán azért szólaltam fel, nehogy helybenhagyni látszassam azon észrevételeket, miket némelly követ urak előadtak; s mikre csak azt jegyzem meg, hogy mind azon adatok és törvények, mellyek felhozattak, egyenes ellenkezőjét bizonyitják annak, mi azokkal bebizonyittatni szándékoltatik. Mit a diakóvári káptalan követe mondott, mi is tudjuk, és ismerjük régóta a törvényeket, mellyekről szóllott; de azokban is épen ellenkezője van annak, mint a mit bebizonyitani akart; mert Pozsega, Verőcze és Szerém vármegyék békeblesitésének történetéről az actákban egészen másokat olvasunk, mint a mit a követ urnak mondani tetszett; ezekről azonban most bővebben nem szólok, még majd rájok fog a sor kerülni.* – Egy követ urnak kijelentésére,* ki a sz. kir. városok köréből felszólalt, rövid megjegyzésem van; s ezt azért teszem, mert szavai a naplóba beiratnak, s mert igen furcsán hangzik, midőn valaki azt mondja, „hogy a RR czélul tűzték ki maguknak az eszméket összezavarni.” Ez nincs rendjén; egyéb észrevételt mindazonáltal most tenni, nem akarok. – Egyébiránt valóságos czéljai felszólalásomnak az volt, hogy miután maga a m[éltóságos] személynök úr is megegyezik abban, hogy a törvényjavaslat a kerületi ülésbe visszavitessék, az elnevezésekre azonban mégis észrevételt tenni méltóztatott;* erre nézve azt a megjegyzést teszem, hogy nekem távolról sincs szándékomban olly nevezetet használni akarni, melly diplomatikailag a magyar törvényekben nem használtatott; hasonlóképen nincs szándékomban, egy itteni nevezet által e kérdésnek diplomatikai részét praeoccupálni; de mert ez nincs szándékomban, s mert itt a magyar nyelvnek némelly kivételek melletti használatáról van szó, más részről csak olly kifejezést kivánok diplomatikailag ezen törvény által elfogadottnak használni, mellyből ne következtethessék az, hogy máshová is érteni akarják; mert a kapcsolt részek alatt Fiume is értetik, pedig a 6-ik 7-ik 8-ik §. nem akar a KK és RR által Fiuméra értetni. Ennél fogva, olly kifejezést szeretnék használtatni, mellyből tisztán s világosan kitünjék, hogy kire és mire nézve teszik a KK és RR a kivételeket. – Következőleg törvényjavaslatnak a kerületi ülésbe visszautasitását ugy kivánnám a t[ekintetes] RR kegyes beleegyezésével értetni, hogy az minden kivétel s minden megszoritás nélkül menjen oda vissza.
A tc. azt mondja, hogy „… unus ex ablegatis regni Sclavoniae inter magnates vocem habeat, reliquis ablegatis inter regnicolas solitum locum et suffragium retinentibus.”
A honositási törvényjavaslat kapcsán, ahol a honosításhoz szükséges magyar nyelvtudás kérdésénél került szóba Szlavónia ügye.
A horvát ügyet (v. ö. előbb, 324. l., 27. jegyzet) az ellenzék a legfontosabb tárgyak közé sorolta s bizottságot küldött ki, amely Kossuthtal az élén, már dolgozik az országgyűlési tárgyalás anyagának összeállításán.
Körös város követe, Fodróczy állította a törvényjavaslat 4., 6. és 7. §-ával kapcsolatban, hogy a rendek az eszméket készakarva zavarták össze.
A személynök Kossuth előbbi felszólalásával szemben kérte a rendeket, hogy tartsák meg a szóbanforgó területek régi elnevezéseit, mivel azok a törvényekben is így fordulnak elő s a mult országgyűlésen is így használták őket.
A vita még jóideig folyt tovább, a rendek végül mégis úgy döntöttek, hogy Kossuth javasolt változtatásait kerületi ülésben kell megtárgyalni.
