59. Kelet nélkül. Kossuth vázlata a közelgő országgyűlés feladatairól.*
59.
Kelet nélkül.
Kossuth vázlata a közelgő országgyűlés feladatairól.*
Kelet nélkül.
Kossuth vázlata a közelgő országgyűlés feladatairól.*
E vázlat az országgyűlést megelőző hónapokban keletkezett, elemei feltalálhatók az ellenzéki nyilatkozat Kossuth által fogalmazott változatában (e kötet 28. sz.), a pestmegyei követutasitásban (34. sz.) és Kossuth november 22-i felirati beszédében. (71. sz.).
Ha a jövő országgyűlés feladatáról szóllunk, legelőbb is azt kell szemügyre vennünk, a mi minden országgyűlésnek feladata.
Ezen feladat: bírálat alá venni az ország állapotját; miszerint tudja – van e baj és minő – s akkint gondoskodhassék az orvoslatról.
Az ország állapot ezen felismerésénél természetes tárgy vizsgálat alá venni a kormány eljárását.
A kormány eljárásánál két szempontra kell ügyelni.
1. a cselekvésre, 2. a mulasztásra.
Mind kettőnél ismét két szempont:
1. Törvényesek e tettei? mert alkotmányos országban jót sem szabad tenni a kormánynak törvénytelenül.
2. A mit törvényt nem sértve tett, czélszerün tette e? mert a kormánynak nem elég törvényt nem sérteni – kötelessége a törvényest czélszerüen tenni, jól cselekedni.
Amannál a kormány törvényessége vagy törvénytelensége; emennél ügyessége vagy ügyetlensége jő birálat alá.
Mind kettő a nemzet számoltató köréhez tartozik, mert jogunk van megkivánni, hogy törvényesen, s hogy jól kormányoztassunk.
A ki törvényellenességet tesz, az büntetést érdemel; a ki rosszul kormányoz az nem érdemel büntetést de igen, elbocsátassék.
A mulasztásnál szintugy két szempontra kell ügyelni:
1. Nem mulasztotta e el teljesiteni a törvényt,
2. Nem mulasztott e el valamit, mit körülmény szerint tenni hivatása volt volna.
Az első itt is a törvényesség – a második az ügyesség, vagy is politica kérdése.
A kormány eljárásának illy birálatánál elő kell egyes tetteinek, elő egyes mulasztásainak kerülni; s a törvény sértést egyes speciálitásaiban is orvosolni, a mulasztást helyre hozni. Kétségtelenül; – de az országgyűlésnek itt nem kell megállapodni, hanem az egyes tényeket s mulasztásokat egy csomóba füzve: abstrahálni kell belőle a kormány egész eljárásának vezér elveit, vagy elvtelenségét s igy venni taglalat alá a kormány egész politicáját.
Amazt: (az egyes orvoslati kisérleteket) az országgyűlés rendesen megtette; sőt néha, például 1751-ben az ország állapotját is lerajzolá* – de nem az utóbbit, a kormány politicájának philosophiáját, taglalat és birálat elá egészben nem igen vette.
Az 1751. országgyűlésen a kir. propoziciók jelentős adóemelésre szólították fel a rendeket; a rendek erre június 3-án terjedelmes feliratban mutatták be az ország siralmas helyzetét, a háborúk és elemi csapások pusztításait, az udvar kizsákmányoló gazdaságpolitikáját, a katonai terhek elviselhetetlenségét stb. A rendek itt is, mint minden országgyűlésen, harcoltak az állami adóteher növelése ellen, nehogy jobbágyaik képtelenek legyenek a földesúri terheket viselni. Az alkudozások eredménye természetesen mégis adóemelés lett, azonban az így kiharcolt új katonai ellátási szabályzat (regulamentum militare) a korábbi állapothoz képest némi könnyítést jelentett a föld népének.
Ezt tenni kell. – Tenni kell annyival inkább, mert éves üléseink nem lévén, minden tettet nem követhet nyomban a nemzet országos őrszeme és helyeslése vagy kárhoztatása: előttünk három év, egész hosszu cyclus bevégzett tényeinek halmaza s azokból kitünő kormányzati irány áll; és soha sem lesz e helyzetnél fogva alkotmányos befolyásunk a kormány irányában azon hatékonyságra emelve, mellyre hivatva van, ha a kormány politicát összefoglalva taglalat alá nem veszi.
E taglalatnak a válasz feliratnál van helye. Ez első teendője a diaetának, tehát a diaetát az ügyviteli regulatiok után e taglalatnál kell kezdeni.*
Ezt meg is tette Kossuth nov. 22.-i nagy beszédében. (L. 311. s köv. l.)
Ennél kezdvén:
Ha a nemzet nem csak szinleg, hanem valósággal alkotmányos akar lenni, egy vezér szempontra kell felemelkedni: arra t. i. hogy alkotmányos nemzetnek lenni annyit tesz, mint a nemzeti akarat sulyát, minden dologra nézve az országlás mérlegében vetni; a mi a) az ország lételét b) jogszerü lételét c) jó létét érdekli. – A melly nemzet mind ezekre ki nem terjeszkedik az nem alkotmányos nemzet.
Eddig mindig annak prókátoros vitatásával bibelődénk – hogy ez s ez törvénnyel be tudjuk e mutatni, hogy valamihez szóllónk van. Ez degradatioja az alkotmányosság fogalmának.
Mindenhez van szóllónk, a mi hazánk köz ügyeihez tartozik. Ez az alkotmányosság valódi álláspontja. Erre kell felemelkedni.
Én itt csak egy korlátot ismerek: T. i. a király iránti hüség viszonyát. Ez nem országgyűlési taglalat tárgya.
De ezzel egyen vonalban a fejedelem részéről is ösmerek egy kötelességet. Csak törvény szerint kormányoztatni és törvényt nélkülünk nem hozni. A mi annyit tesz, mint hogy jogunk van hazánk minden közügyeibe befolyni s a kormánynak kötelessége semmit rólunk, nélkülünk nem tenni.
Az mit a nemzetnek fejedelme iránti sarkalatos viszonyáról mondék, szabja meg az országgyűlés hatalmának körét a fejedelem irányában.
Mint fejedelemnek a nemzet iránti etc. szabja meg a fejedelem hatalmát az országgyűlés irányában.
A kettő együtt definiálja az országgyűlés hatáskörét, tehát hivatását.
Az országgyűlés nem mondhatja fel az alattvalói hüséget, mert ez revolutio volna.
A fejedelem nem csonkithatja meg az országgyűlés törvényszerző hatalmát, mert ez is revolutio volna.
S a ki e térre lépett, az elhagyta az országos kötés terét s háboru terére lépett. Óvjon Isten!
De hogy megóvhasson, tartassék meg mind két oldalról azon korlát, melly a béke mezejét a harczétól elválasztja.
Ismétlem: a kormány politica taglalatánál az országgyűlésnek az alkotmányosság teljes álláspontjára kell felemelkednie, melly röviden ennyiből áll: „Semmit rólunk, nélkülünk, tehát mindent csak velünk, a mit rólunk”.
Ez az országgyűlés álláspontja a kormány politikájának taglalásánál.
De kell hogy megmondjam azt is, mi a kormány álláspontja az országgyűlés ezen taglaló eljárásánál.
Ezen álláspont az, hogy a kormány érezze, szavaiban vallja s tettben mutassa, hogy Magyar országnak joga van követelni, hogy csak alkotmányszerüleg kormányoztassék.
Ha a kormány ezt elismeri, el fogja azt is ösmerni, hogy semmi politicája sem lehet jogszerü, melly irányát nem a nemzeti akarattól veszi.
A melly kormány ezt el nem ösmeri, s nem követi, az revolutiot csinált. És akár ki csináljon revolutiót, az mindig a háboru terére lépett. Ne panaszkodjék, ha mint ellenséggel bánik vele az, kinek botor gőggel háborut izent.
Ezen ekép kijelölt álláspontról taglaltatván a kormány összes politicája, ha mi Austriával nem volnánk ugy nevezett vegyes házasságban, hanem volna saját nemzeti, s minden más kormánytól külön álló kormányunk, a taglalat köréről többet nem szóllanék; de mivel igy vagyunk, még egy két szót kell rólla mondanom.
Midőn Herczeg Metternich azt mondja, hogy ő „Haus Hof und Staats Kanzler” – más nyelven az Austriai birodalom külügy minisztere; – azt érti alatta s aszerint is teszen, etc. Midőn Kübeck financziát rendez,* azon financziát rendezi, melly nekünk is financziánk.
Br. Kübeck Friedrich Karl, az udvari kamara elnöke, a monarchia pénzügyeinek legfőbb irányítója.
Mi az által, hogy olly királyi házunknak adtuk koronánkat, mellynek más koronája is van, nem mondtunk le alkotmányosságunkról, ennek pedig definitioja ut supra* tehát mindenhez szóllónk van, miben a Bécsi Cabinet olly politicát üz és követ, mellynek mai hazánk sorsára is befolyása van. Mert különben rólunk intézkednének nélkülünk: ez pedig senkinek sem szabad, és ha mégis teszi, természetes hogy mi viszont jogunkkal éljünk és a minket is érdeklő dologba bele szóljunk.
Visszautalás arra előbbi bekezdésre, amelyben Kossuth az alkotmányos lét fogalmát határozza meg.
Midőn tehát az országgyűlés a kormány politicát taglalat alá veszi, nem volna érdemes a helyen ülni, mellyet elfoglal, ha ezen természetes jogáról s kötelességéről megfelejtkeznék.
És ittlegelsőben előfordul a külpolitica kérdése.
Mert mondám, hogy mivel alkotmányos nemzet vagyunk, országgyűlésünk első hivatása taglalat alá venni a kormány azon politicáját, melly az ország létele körül müködik. Első dolog a lét; lennünk kell, hogy jogszerü létről és jólétről avagy csak szólhassunk is.
Az ország létele pedig nem függ ám attól, mi válasszuk e a korona őröket, de még attól sem annyira, valjon mi válasszuk e a nádort, vagy pedig választási jogunkat amazokra nézve interimalis helyettesitésekkel,* erre nézve kir. helytartó nevezéssel – á la Albertus Saxen Teschen* – praeoccupálják e; attól sem függ, Aradon vagy Temesváron legyen e váltó törvényszék; sőt még attól sem, legyenek e a megyéknek Kreishauptmannjai, s a városoknak királyi inspectorai,* melly – in petto* tisztségre már nem egy apostata előre speculál, de sőt még attól sem füg, valjon Wildner úr czimeiben a magyar indigena is ott álljon* – bizony mondom még ettől sem füg, hanem az ország léte füg és feltételezhetik legnagyobb részben a kormány külpoliticájától, ez hoz barátságba, ellenségeskedésbe más hatalmakkal, ez tart meg békét számunkra, vagy huz háborut nyakunkba; ez tartja meg hazánk territorialis integritását, vagy provocálja az eldiriboltatás veszélyét hazánkra; ez tartja fel monarchiánk függetlenségét, vagy mikint mostani referendarius Plathy, egy 1823-ki hires felírásában irá: hazánkat a szomszéd uralkodási vágynak martalékul nyujtja: vicinae dominandi libidini offam portendit.*
Ha a koronaőrök valamelyike két országgyűlés között meghalt, a legközelebbi országgyűlésig helyettes gyakorolta hatáskörét.
József nádor halála után a király István főherceget helytartóvá nevezte ki addig, míg az országgyűlés a nádori méltóságot be nem tölti; hasonló eset volt, amikor Mária Terézia 1765-ben vejét, Albrecht tescheni herceget nevezte ki magyarországi helytartójává.
A városok belszerkezetének rendezése már az előző országgyűlésen is azon akadt el, hogy a kormány az ú. n. királyi főfelügyelői hivatal létesítésével – amelynek hatásköre a megyei adminisztrátorokéhoz lett volna hasonló – akarta megerősíteni befolyását a városokra.
In petitorio rövidítése, kilátásban, vagy folyamatban lévő ügyre alkalmazták.
Wildner Ignác bécsi ügyvéd, közgazdasági író; az 1839/40.-i országgyűlés honfiusitotta. Ein Haupthinderniss des Fortschrittes in Ungarn c. művének (1842) megállapításaival Kossuth többször vitába szállt.
Az idézet abból a feliratból való, amellyel Bars megye az 1823.-i nemzeti ellenállás idején a kormány törvénytelenségei ellen tiltakozott. Az országszerte ismertté vált írást Platthy Mihály megyei jegyző, az 1825/27.-i országgyűlésen az ellenzék egyik vezéralakja, később kancelláriai tanácsos szerkesztette.
A külpolitica kérdése tehát a lenni vagy nem lenni körül forog. És mi ehez ne szóljunk? Ugyan Istenért! megérdemelnők, hogy soha országgyűlésünk ne legyen, ha mi azt arra használnók, hogy Wildnert indigénának teremtsük, de a létel kérdéséhez, a külpoliticához hozzá nem szólnánk etc.
Tehát taglalnia kell az országgyűlésnek a bécsi Cabinet külpolitikáját, minthogy az Magyarországnak is külpoliticája.
Ne mondjátok, hogy ez üres hang gyanánt enyészik el. Nem csekélység azt tudni az Európai nemzet családnak, valljon azon ország, melly az Austriai ház birodalmának 2/5-ét teszi, meg van e elégedve, vagy nincs megelégedve, helyesli e, vagy rosszalja az Austriai Cabinetnek a monarchiával együtt minket is érdeklő politicáját. Még nincs megírva, hogy a holnapi nap is ollyan leszen mint a tegnapi, jöhet idő, hogy a magyar nemzet illy enunciatiojától lesznek kénytelenek a Haus Hof und Staats Canzlerek politicájuk szél rózsájában a Compast elfogadni.
A külpolitica kérdésének taglalatához csatlakozik szintugy mint lét kérdés annak taglalata, valljon az Austriai kormány respiciálja e országunk territorialis integritását, nemzetiségünk s alkotmányosságunk ön állását s a magyar status test egyéni érdekeit.
Mert ha Ausztria nem respiciálja territoriális integritásunkat, akkor ő foglal Magyarországból, nekünk tehát háborut izent. – Had izenet pedig lét kérdés.
Ha nemzetiségünk ön állását, mint ön czélt nem respiciálja, ugy azt akarja, hogy mi ne legyünk nemzet, az az ne legyünk. Ismét lét kérdés.
Ha alkotmányosságunk önállását nem respiciálja, ugy azt akarja, hogy ne legyünk önálló ország: nulli alteri regno aut populo obnoxium.* az az hogy ne legyünk – megint létkérdés.
A Magyarország függetlenségét biztosító 1790: 10. tc. szavai.
Ha a magyar statust …*
Itt megszakad a fogalmazvány, a lap alján, az üres hátlapon sem folytatódik, holott eddig Kossuth a hátlapra is írt.
Kossuth sk. fogalmazványa, O. Lt. Vörös Antal-gyüjt. 381. sz.
