51. Pest, 1847 október 22. Kossuth beszéde a pesti polgárság előtt, országgyűlési követté történt megválasztása alkalmából*
51.
Pest, 1847 október 22.
Kossuth beszéde a pesti polgárság előtt, országgyűlési követté történt megválasztása alkalmából*
Pest, 1847 október 22.
Kossuth beszéde a pesti polgárság előtt, országgyűlési követté történt megválasztása alkalmából*
A kéziraton Kossuth későbbi feljegyzése: Pest város polgársága 1847 october 22-kén tömérdek sokaságban fáklyás zenével tisztelt meg a követségem iránt rokonszenvét nyilatkoztatva az ipar és polgárság ügyét lelkemre kötötte. Válaszoltam ily értelemben.
Uraim! Ha van nyilvános életem eddigi buzgó törekvéseimben valami, ami az akadályok közt gyakran csökkenő reményt, a haza köz és általános szabadságának és boldogságának reményét éleszteni, s lelkemnek ön magammali szerény elégedést nyujtani képes, – úgy azon körülmény az Uraim, hogy olly eszmék érlelésére, olly hazai érdekek gyámolítására szentelém csekély tehetségű, de hű és becsületes szándékú igyekezetemet, melly eszmék és érdekek pártolásával Önök nagybecsű rokonszenvét megnyerni szerencsém lehetett. Méltóztassanak Önök Uraim meggyőződve lenni, hogy ezen rokonszenvüket a mint életem dicsőségének és főbb szerencséjének tartom és ernyedhetetlen hálás köszönettel fogadom, úgy annak hazánk érdekében annyival nagyobb jelentékenységet tulajdonítok, minél magasztosabb azon hivatás, mellyet édes hazánk szabadságának és boldogságának eszközlésében az Isteni gondviselés a kir. városok hazafi lelkületű polgárságának jövendő feladatául kitűzött. Hogy én, a polgárság nemzeti és alkotmányos érdekeinek egyik érdemtelen, de hű szolgája, ezen hivatásuk nagyszerűségét teljes becse szerint felfogom, ennek bizonyságául a köteles szerénység megsértése nélkül szabad talán eddigi köz életemre hivatkoznom, mert míg a politicai békés agitationak egy hatalmas organumát kezelhetném,* nem volt tárgy, melyért nagyobb készséggel, erősebb meggyőződéssel, szívesb igyekezettel, s fáradhatatlan kitűréssel küzdöttem volna, a közvélemény előkészítésében, mint a kir. városok politicai állásának alkotmányos súlyú, szabad és önálló hatóságokká emelésének kérdése;* a mióta pedig a körülmények ama térről leszorítottak, a szerény, de hatályos társulati téren*, az ipar és kereskedés érdekeire, mellyek Önökben lelik általam mélyen ápolt s testvéri szeretettel szeretett képviselőit, csekély tehetségem szerint közre munkálni annyira édes polgári kötelességemnek ismerem, hogy lelkem mélyéből legfőbb örömét, a mint Önök nagybecsű bizodalma és hálás érzelemmel fogadott rokonszenve főbb dicsőségemet, mellyet drága kincs gyanánt hagyandok gyermekeimnek örökségül, hogy Önök hű hazafi szolgáinak lenni ők is főbb kötelességüknek ismerjék. – Én Uraim, szerencsésnek vallom magamat, hogy olly nemes megyének lehetek a törvényhozásban képviselője, mellynek a haza boldogságának kellékeit józan felvilágosodással felkaroló Rendei a polgárság érdekeinek gyámolítását s a polgárságnak magasztos alkotmányos állása felemeltetésébeni közredolgozását legfőbb kötelességeim közé számíták.* Esküszöm Önöknek Uraim, hogy örömesebb és ernyedetlenebb buzgalommal semmit sem teendek, mint épen e kötelesség teljesítését, mert lelkemben meg vagyok győződve, hogy ezt téve a nemzetnek Önök iránti olly tartozását segítek leróni, mellynek eddig késett lerovását úgy a nemzeti bűnök, mint a nemzeti szerencsétlenségek közé számítom s mert meg vagyok gőyződve, hogy a polgárságnak azon alkotmányos állásra felemeltetése, mellyet az Isten és emberek igazsága szerint nem annyira kívánhat, mint méltán követelhet, leszen a nemzet kifejlődésének egyik leghatalmasabb emeltyűje és a polgárság lesz azon erő, mellynek segítségével a szabadságot, jogot, alkotmányosságot hazánk minden osztályaira kiterjeszteni s ez által országunk önállását és jövendőjét biztosítani lehetend. Önök Uraim a honpolgárok érdekei egyé forrasztásának hatalmas közvetítőjévé vannak Istentől, e hazának boldogságára rendelve.
Kossuth 1841 januártól 1844 júniusig szerkesztette a Pesti Hírlapot.
Kossuth nevezetesebb cikkei a Pesti Hírlapban a városok ügyében: Szavazat és költségvetés (79. sz.); Szabad kir. városok (84, 85. sz.); Szavazatjog história (86. sz.); Városi szavazatjog (87, 88. sz.); Városi belszerkezet (90. sz.); Városi polgárjog (93. sz.); Választási rendszer városokban (94. sz.); Városi belszerkezet (161. sz.); Kir. városi szavazatarány (225. sz.); Városi követek az országgyűlésen (246. sz.) stb.
A Védegyletre, Iparegyesületre, Kereskedelmi Társaságra, Gyáralapító Társaságra utal Kossuth; mindezeknek a vállalkozásoknak kezdeményezője és jórészt irányítója is volt.
A pestmegyei követi utasításnak a városok helyzetét illető részeit l. előbb, 178. s köv. l.
Hanem engedjék megjegyeznem, miként bár mennyire érlelve legyen is a kir. városok kérdése a közvéleményben, bár mi erélyesen felkarolá is ez ügyet a felvilágosodott nemesség, a diadal megnyeréséhez Önök hazafiúi közremunkálására nélkülözhetetlen szükség vagyon. A latin közmondás szerint a Istenek bért csak munkáért adnak. Önök magukon tapasztalják ezt a magán életben, hol méltán számítják a munkát és szorgalmat életük dicsőségéhez. Terjesszék ki Önök Uraim a munkásságot a közéletre és alkotmányos jogaik kivívásának békés, de erélyes küzdelmére is, és a siker el nem maradhat. Igaz, s óh szégyen és fájdalom nekünk, hogy igaz, mikint a közélet alkotmányos institucioiban Önöknek Uraim ekkorig csak igen mostoha rész jutott;* de azt nem kell felednünk, hogy a nagy kérdések a népek keblében oldatnak meg s siker csak a mozgalomnak lehet gyümölcse. És nekem úgy látszik, hogy maga ezen fényes megtiszteltetés is, mellyet korán sem személyemnek, hanem annak tulajdonítok, hogy Önök Isten szabad ege alatt, hol az imádság is a természet szent karjain közvetlenül jut fel egekhez, Önök nyiltan akarták manifestalni, hogy vannak igényeik a törvényhozó nemzethez és hogy Önök szabad polgárokhoz illő önérzettel kivánataikat jog polczára emelni el vannak tökélve, én nekem ugy tetszik, hogy maga ezen illy szempontból tekintett demonstratio is egyik jele annak, miként Önök érzik, hogy elmúlt a hallgatag várakozás ideje és Önök el vannak határozva saját véleményüket a közvélemény mérlegébe vetni. Én reménylem – az ügy érdekében – hogy ezen határozottság manifestatioja nem fog megállapodni, sőt Önök inkább minden eszközt fel fognak erélyesen használni, melyre a haza alkotmányos állása, a törvény és a polgári érzelem feljogosítják. – Engedjék kérnem Uraim, hogy ez így legyen, engedjék kérnem, hogy a törvényhozók előtt ön maga a polgárság részéről is tudva legyen, miként gondolkozik a valódi és nem a zárt körű polgárság* ezen kérdésének az országgyűlésen előfordulandó phásisairól. A mi engem illet, én Önöknek uraim, hű szolgálatomat ígérem és csak azon egyet jelentem ki, miként önök reménylem egyet fognak velem érteni, hogy a kir. városok érdését meg kell ugyan minden esetre oldani, de meg kell úgy oldani, hogy a kir. városok a nemzetiségnek s a nemzet alkotmányos szabadságának legyenek támaszpontjaivá és nem alkotmány ellenes és nemzetietlen irányzatok eszközeivé.* Én a kir. városok kérdésében ezen egy korlátot ismerem s ezen korlátokig szerencsés megoldására mindent elkövetni becsületemre fogadom. Isten adja áldását hozzá. Szép, uraim, igen szép látvány az alkotmányos szabadsággal bíróknak, ennek megtartásáérti küzdelme: de még szebb látvány az alkotmányos szabadság megszerzésére intézett békés törvényszerű küzdelem. – Önök engem mai kitüntetésökkel e dicsőségüknek osztályosává avattak fel; s én ezt nem kevésbé becsülöm nagyra, mint saját küldőim nagy becsű bizodalmát s e kettős bizalom támasz karjain kettőztetve érzem erőmet a nagy munkához, melly reám vár. Isten adja, hogy hazatértemmel Önök társagában ülhessem meg a polgárság valódi szabadságának öröm ünnepét. Ajánlom magamat, gyámolításukba, pártfogásukba – vegyék mégegyszer legforróbb köszönetemet.
A városi kérdés lényegére l. e kötet, 304. l. 1. jegyzet.
Az ú. n. választott polgárság (electa communitas), amely a városokban a politikai jogokat kisajátította s azáltal, hogy a megüresedett helyekre is maga választott új tagokat, a városi polgárság túlnyomó többségét a leglényegesebb politikai jogok gyakorlásából kirekesztette.
Az ellenzék már az elmúlt országgyűlésen is azért küzdött, nehogy a polgárjog kiszélesítése és a városok országgyűlési szavazatának megadása a haladásellenes tábor erejét növelje. Ezért akadályozta meg, hogy a városi reform útján a városok a kormány irányítása alá kerüljenek.
Kossuth sk. fogalmazávany, O. Lt. Kossuth-Archív 509. fasc. 252. l.
