50. Pest, 1847 október 19. Földváry adminisztrátor mentegetőző jelentése Apponyi főkancellárhoz a pestmegyei követválasztás lefol…
50.
Pest, 1847 október 19.
Földváry adminisztrátor mentegetőző jelentése Apponyi főkancellárhoz a pestmegyei követválasztás lefolyásáról
Pest, 1847 október 19.
Földváry adminisztrátor mentegetőző jelentése Apponyi főkancellárhoz a pestmegyei követválasztás lefolyásáról
Nagy Méltóságú Gróf Fő Cancellár Ur, Kegyes Uram!
Folyó hónap 18-kán a birtokos nemesség nagy részének egész elkeseredésével vitt, még is kívánsága ellen végbe ment követ választásról e következőkben teszem alázatos jelentésemet:
Mint már tudva van Excellenciád előtt, miután Gróf Batthyániak, Ráday és többen Kossuthot csak azért tűzték ki követül, hogy mint mondták, Kossuth élhessen, mert már tartani is el unták; és később az ország által fel állítandó valamelly hivatalt az ország, nem pedig Ő Felsége, adhasson neki; és hogy a kormány ellen tehessenek; – úgy szólván az egész megye, nem csak a külső nemesség, de a Buda Pestiek is valamennyien Szentkirályit és Ballát kívánták; úgy hogy legkisebb kétség nem lehetett, hogy ezek választatnak; ekor a fentnevezett izgató grófok és társai azt mondják Szentkirályinak, hogy „bizonyosan azért nem akar Kossutthal menni, mivel tart tőle, hogy rá homályt fog vetni”, hogy tehát Szentkirályi azt megmutassa, hogy ő nem fél, ő is Kossuth mellett kezdett korteskedni. De mivel még úgy is bajosan kivihetőnek látták Kossuth választását Balla ellen, mindenütt azt kiabálták „gaz ember az az ellenzéki tag, ki Kossuth ellen fellép” és még a mellett Ballához mentek, őtet leléptették, becsület szavát csikarták ki, hogy ő semmi esetre nem megy.
Ekkor Szentkirályi, Gróf Batthyányi Lajossal Abonyba, Nagy Körösre, Ketskemétre; Gróf Rádaival Ráczkevibe, Áporkára s több helyekre kimentek, és a nemességet Kossuth részére csábítgatták, mondván, hogy „már Balla úgy is lemondott”. Igy tett Nyáry másod alispány is, ki mind a tisztviselőket, kiknek pedig nagyobbrésze Balla mellett volt, ki vevén egy kettőt, kik a túlzókkal tartanak, Kossuth részére hajtani akarta; mivel pedig minden féle leveleket írt, hogy Kossuth választassék, pénzeket és zászlókat küldöttek ki mindenfelé, és mind ők, mind a statusnak Kossuth mellett álló részére a tisztviselőket, úgy ezeknek attyait azzal is ijesztgették, hogy „lesz még restaurátió, lássák a következést!” s a t. – úgy, hogy a két alispány valósággal hivatallali vissza élést követett el ezen dolgokban.
Kis Kőrösön még a nemességet is a helybeli predikátor által csábították és izgatták, mondván a pap, hogy „Kossuth-ot a nagy urak azért nem akarják követnek, mivel fizetni nem akarnak, Kossuth pedig kiviszi azt, hogy a nagy birtokosok fizessenek, nem az úrbéri telkeken lakó nemesség” s a t. minek a lett a következése, hogy az előtt már a mi részünkön álló nemességet eltsalták; így tettek többekkel is.
Ballát ismét körül vették, írna egy nyilt levelet a maga részin lévőknek, mi szerént újra kijelentené, hogy őtet ne válasszák, mert semmi esetre nem megy; de még
a gyűlés megnyitásakor az asztalra is felállították és vele azt kijelentették, sőt arra bírták, hogy majd ha szavazatra találna menni a választás, oda is elmenjen és szinte azt jelentse ki.
A követ választást meg előző napon gróf Batthyányi Lajos, Ráday s többen ló háton vezették az uttszákon a sok embert*; a megye házánál az asztalokra fel állították Kossuthot, Szentkirályit, kiket Báró Eötvös József, ki az attya pensiójában szinte részesül, meg köszöntött; Kossuth pedig olly borzasztó beszédet tartott, hogy azt a maga felekezete is kárhoztatta, és Batthyányi már nem álhatván, a tömeget megindította, tovább mentek, Kossuth a beszédet el se végezhette. Mint mondják, Kossuth a kormányt minden féle piszokkal illette, mi csak száján jöhetett, a Főispáni helyetteseket motskolta, úgy a papokat is; ezekről többek közt azt mondta „a kormány azon fekete ruhás vörös öves emberei, kik a szegény vétkit gyónó embernek a megszentelt ostyában mérget adnak” s a. t. – „A kormány emberei ollyanok mint az olasz vicariusok, kiknek ha valamit ád is az ember, még tőrrel szúrják keresztül” sat.*
A felvonulás leírását l. a Pesti Hírlap előbb közölt tudósításában, 316. s köv. l.
Földváry ferdítési eljárására l. Kossuth beszédének érintett részeit előbb, a 208. lapon. Földváry állításai a nemesség túlnyomó részének Kossuth-ellenességéről egyébként is túlzottak; az adminisztrátor csak saját kudarcát akarja velük menteni.
Látván, hogy egész ingerültséggel megy ezen dolog, mind a várost felszólítottam a kettőztetendő vigyázat eránt, mind az itteni kommendánst, hogy a katonaság készen legyen, ezt annyival inkább, mert már az előtt is némelly ablakokat bevertek.
Eljövén így a kitűzött határ nap, és látván, hogy nem csak a teremben, de a megye háza két udvarában lévő számos nemesség is mind Szentkirályit akarja első követnek választani, ezt felkiáltással választattam, s kijelentettem, hogy meg van választva; a másik követté pedig, jóllehet mindenképp erőltettek, hogy ezt is mondanám ki, szavazatot rendeltem; de Ballára már most, mi után még a szavazásnál is kijelentette, hogy ő nem akar menni, csak 1314 szavazott, mi olly szám, hogy máskor bizonyosan, de most is többség lett volna, ha amott a honorátiorok* nem szavaznak; Kossuthra pedig 2948 szavazat ment, kik közt valamennyi falusi nem nemes notárius, kántor, falusi tanító, borbélyok, s több affélék, úgy Buda Pesten lévő igen számos, és a megyei nemességet a szavazáskor akár mikor is úgy szóllván semmivé tévő mindenféle nem nemes tisztesb találtatik, és ez igen fáj a nemességnek, még azoknak is, kikkel együtt szavaztak, mert így látják, hogy akár melly választáskor ezek által fognak feljül haladtatni, és már most ezek várják, mit fog Ő felsége tenni ezen erőszakolt választással, miután itt
A honoratiorok, vagy tisztesbek elnevezése alatt az értelmiségi foglalkozású nem-nemeseket értették; jogállásuk különösen igazságszolgáltatási szempontból, valamint megyei szavazatjogukat illetően sok vitára adott alkalmat, rendezésére azonban 1848 előtt nem került sor.
1-ször. A felsőbb parancsolat után, melly már most harmadszor érkezett, és a voksolás előtt is felolvastatott*, a tisztesbek is szavaztak és győztek.
Pest megye közgyűlése még 1841-ben határozatot hozott, amelyben a honoráciorok elég széles rétege számára biztosította a szavazati jogot a megyegyűlésen. (Pest m. levéltára 1841/1123, 2211, 2222, 2242.) A helytartótanács azonnal tiltakozott a határozat ellen, azonban a megye nem is felelt a tiltakozásra. 1847-ben a helytartótanács újból leírt a megyéhez és hangsúlyozta, hogy a honoráciorokat nem illeti meg a szavazati jog, (O. Lt. Httó tan. várm. oszt. 1847. 1. k. 467, 467/a t.) a megye azonban ezt a leiratot sem vette figyelembe.
2-szor. Miután a választás törvénytelen, mert a törvény birtokos nemes embert kíván választani,*, Kossuthnak pedig birtoka nints.
V. ö. előbb, 197. l., 3. jegyzet.
3-szor. Kossuth egy izgató, nem béke szerető és nyugodt ember, millyet küldeni a K(egyelmes) Királyi meghívó levél is rendelt;* és Kossuth olly ember, kivel több baj lesz mint az egész Országgyűlésével.
A kir. meghívólevél szerint a megye „a békességet és közjót kedvelő és követő” férfiakat küldjön az országgyűlésre.
Történtek némelly botrányos kihágások, mert Körmötzy kanonok ablakait másodszor is beverték, őtet halállal fenyegették, úgy hogy a katonaságnak kellett közbejönni.
A megye házánál a Kossuth részen lévők a nemeseket kővel kezdték dobálni, azoknak pénzes erszényt mutogattak; Báró Laffert Antal, és Báró Podmanitzky Frigyes az udvaron verekedtek sat., de ezek nem olyanok, mellyekért katonaságot kellett volna használni.
A szavazás, mellynél megjegyeztetett, hogy a görög papok többnyire Kossuthra szavaztak, a Catholicus papokból is sokan; mások pedig, kik bejöttek is, szállásaikon maradtak, de voltak sokan mások is, kik a szavazástól elhúzták magokat, estveli 7-ed fél óráig tartott; így a gyűlésnek 7 órakor gyertyánál lett vége, mikor a követek a hitet is letették, mit én nem akartam, de ők magok is kívánták, és a többség is. Itt meg kell jegyeznem, hogy a hit formában azt, „hivatalt hat esztendeig nem vállalok” Kossuth a jelen voltaknak nagy tettszésére, így mondta „soha nem vállalok”, a soha szót keményebben ejtvén ki.*
V. ö. a Pesti Hírlap tudósításával, 219. l.
Végre jelentem alázatosan, hogy a túlzó ellenzéktől a birtokos nemesség nagy része most elszakadt, és a conservativekkel szavazott, mi igen nagy nyereség, ha így megtarthatjuk őket, mert ekkor mindig erősebbek leszünk amannál, kivált ha a tisztesbek szavazata nem vásároltatik öszve és Kossuth most követté nem választatott volna.
Ki egéybiránt stb.
Pesten October 19-én 1847.
alázatzos szolgája
Földváry Gábor
Pestmegyei főisp. helyettes.
Földváry Gábor
Pestmegyei főisp. helyettes.
Ered., O. Lt. M. Kanc. B. 1482. Berichte über die Instruktionen 118–121. l.
