29. Pest, 1847 június 7. Az ellenzéki nyilatkozat Deák Ferenc által összefoglalt végleges szövege
29.
Pest, 1847 június 7.
Az ellenzéki nyilatkozat Deák Ferenc által összefoglalt végleges szövege
Pest, 1847 június 7.
Az ellenzéki nyilatkozat Deák Ferenc által összefoglalt végleges szövege
Ellenzéki nyilatkozat.*
A nyilatkozat keletkezésének történetét olv. a bevezetésben, 23. s köv. l. A szöveget magyarázó jegyzetek megtalálhatók az alapul szolgáló 15. és 28. számoknál. (116. s köv. és 141. s köv. l.)
Az ellenzéknek minden alkotmányos országban egyik természetes hivatása: a kormány irányában az ország minden érdekeire nézve, mind jog- s törvényszerűség, mind helyesség tekintetében ellenőrködni. Mi tehát, kik magunkat a magyar alkotmányos ellenzék tagjainak valljuk, kinyilatkoztatjuk: hogy jövendőre is az ellenzék feladatául ismerjük, a kormány irányában úgy egyes tetteire s mulasztásaira, mint összes politicájára nézve, folytonosan ellenőrködni; s kinyilatkoztatjuk, hogy ezen ellenőrség sikerére az alkotmány által nyujtott minden eszközöket törvényszerűséggel s loyalitással használni el vagyunk határozva.
De mi az ellenzést, vagy pártolást nem személyekhez, hanem tárgyakhoz és tényekhez kötjük, s a kormánynak csak oly lépéseit fogjuk helyteleníteni, sőt tehetségünk szerint ellenezni, melyek formájokban, vagy lényegökben törvényelleniek, vagy következményeikben a haza közérdekeire s az alkotmányos élet föntartására és kifejlődésére károsak. Hazánk jelen viszonyai között a magyar kormány tényleg nem tisztán parlamentaris, mely eredetére nézve a többségben nyilatkozó nemzeti akarat kifolyása volna, s lételét a többség pártolásától föltételezettnek elismerné. A magyar kormány, alkotmányos törvényeink ellenére, idegenszerű s nem nemzeti befolyás alatt áll, oly befolyás alatt, mely a monarchiának egyéb tartományait absolut hatalommal igazgatván, alkotmányos formáinkat, összes közigazgatási rendszerére nézve is alkalmatlankodóknak szereti tekinteni, s az alkotmányos életnek nem épen barátja. Ily viszonyok között pedig pártolást, vagy ellenzést személyekhez kötni nem szabad.
Folytonos kötelességünknek ismerjük mi ezen ellenőrködést, minden körülmények között, jelen helyzetünkben pedig épen polgári bűnnek tartanók ezen föladat pontos teljesítését bármi részben elmulasztani. Mi a kormánynak sem általános rendszerében, sem eljárása részleteiben nem látunk valamely újabb, de a réginél törvényszerűbb, méltányosabb és közérdekeinkre kedvezőbb fordulatot, mely által a nemzetnek biztosítékot nyujtana, hogy ereje is van, de szándoka is ingatlan és elhatározott, fennálló törvényeinket mindenkor és minden részben szorosan megtartani, a törvény rendeletét kivétel nélkül szigorúan végrehajtani, mindenkor és mindenben tisztelni azon korlátokat, miket hatalmának az alkotmány szabott, s a hazának közérdeke fölött, melytől a fejedelem valódi érdeke soha el nem választható, nem ismerni más érdeket. Súlyos sérelmeink, melyeket annyiszor fölterjeszténk, évek hoszú során keresztül kérve, sürgetve, várva az orvoslást, orvoslatlanok még most is – sőt keserűbbek és súlyosbak az által, hogy jogszerű kérelmünk annyiszor elhangzott, s e miatt bizodalom és remény mármár enyészni kezdenek. Vannak e sérelmek tömegében oly pontok, melyek fölött osztatlan volt az egész nemzet véleménye – azon férfiakat sem véve ki, kik most a magyar kormány tagjai; és még sem eszközöl kormányunk orvoslást, sőt komoly és tettekben mutatkozó törekvést sem látunk nála, e sérelmekből eredő bajaink kiegyenlítésére. Pedig azon kormány, mely a nemzetnek jogszerű fölszólalását figyelembe sem véve, a korábbi sérelmek orvoslását eszközölni még csak nem is igyekszik, s ily módon a törvényellenes állapotot e részben szándékosan fentartja, épen úgy sérti a törvényt, mint amaz előbbi kormány, mely a sérelmet elsőben elkövette, s a nemzet ingatlan bizalmára épen úgy nem számíthat mint amaz.
De régibb sérelmeink orvoslásának káros elmulasztásán felül újabb sérelmeket is látunk mi a kormánynak újabb tetteiben s mulasztásaiban. Nem kell ezeket bővebben fejtegetnünk, – több megyék köztanácskozásai, felterjesztései s körlevelei kifejtették s elsorolták azokat; mi példa gyanánt, csak némelyeket fogunk itt megemlíteni:
Az ország legfőbb érdekeinek egyike: territoriális épsége. És még is a részek visszakapcsolását rendelő 1836: 21. t. czikkely végrehajtása, több mint 10 év folytán, tettelegesen még csak meg sem kezdetett, – sőt ezen sérelem a mult országgyűlésen meg nem jelent törvényhatóságok ellen hozott bírói ítélet végrehajtásának elmulasztásával súlyosbíttatott. – A határőrvidékeknek nem magyar törvények szerinti közigazgatása országunk régi sérelme. A váltótörvénykönyv s a vallás tárgyábani legújabb törvények foganatosításának a határőrvidékekeni elmulasztása által a kormály ezen sérelmet is súlyosbította.
Az ország legfőbb érdekeinek másika: a nemzetiség. És még is az 1840-ki 6-ik t. czikkelynek azon rendelete, hogy a magyar nyelv tudása a katonai véghelyeken is gyarapíttassék, végre nem hajtatott, sőt e részben elannyira semmi sem történt, hogy még az utasok s kereskedési áruszállítások is zaklatásoknak vannak kitéve a magyar nyelven szerkesztett útilevelek miatt. – Az 1844: 2-ik t. czikkely azon rendelete, hogy az ország határain belüli iskolákban közoktatási nyelv a magyar nyelv legyen, teljességgel nincs maiglan is végrehajtva; sőt a középiskolákbani magyar nyelvmívelő társulatok – ámbár az iskolai előljáróságok közvetlen felügyelése által minden elfajulás ellen biztosítva voltak – kormányi rendelet által végkép eltiltattak.
A példák harmadik helyén említjük, hogy ámbár a fenálló alkotmányos institutiók, melyek közjogi garantiainkat képezik, csak törvényhozás útján volnának módosíthatók: a kormány még is Horvátországban a tartományi gyűlésnek törvényes gyakorlat szerinti szerkezetét kormányparancs útján megváltoztatta, a megyék alkotmányos consistentiáját pedig újabban megsértette, részint az által, hogy a törvényes főispánok helyett számos megyékben helyetteseket nevezett ki, – holott már az 1825-iki országgyűlés is határozottan kijelentette, hogy a helyettesek alkalmazása a törvényben kijelölt eseteken kívül, helytelen és törvénytelen;* részint pedig az által, hogy több megyékben a főispánt mint a megyétől különvált, s annak ellenében álló, sőt a megyei hatóság fölébe emelt külön hatóságot kívánja tekinteni, annak egyoldalú előadására határoz, dorgál és fenyeget, az ellene emelt vádakat pedig még vizsgálat alá is csak hoszas halasztgatások után veszi.
V. ö. az 1847.-i országgyűlés által e tárgyban kiküldött választmány jelentésének befejező részeivel, e kötet 610. s köv. l.
Sok egyes esetet hozhatnánk még föl állításunk igazolására; de világos már ezekből is, hogy ellenőrködési kötelességünk teljesítésében épen a jelen körülmények között leginkább szükséges az éber figyelem, gondos orvosság és csüggedetlen kitűrés. De hazánknak már régen aggasztó helyzetében igyekeznünk kell azon is, hogy alkotmányos állásunk törvényszerű biztosítékait növeljük s erősítsük. Ily biztosítéknak tekintjük mi a kormányfelelőséget, mely az alkotmányos élet természetében fekszik, s mely alapja leend Magyarországban is az oly igen szükséges parlamentaris kormánynak, és a magyar kormányt leginkább megóvja idegenszerű elemek kártékony befolyásától. Ezen felelőséget, mely törvényeinkben sem ismeretlen, s azoknak szellemével oly igen összhangzik, minél előbb életbe léptetni, leend egyik legfőbb törekvésünk. – Az alkotmányos biztosítékokhoz számítjuk s tehetségünk szerint pártolandjuk a nyilvánosságot is, s annak a közélet minden ágaiba alkalmazását, valamint a szabad összejöhetés s egyesülés jogának eredeti alkotmányos tisztaságában fentartását. Alkotmányos biztosítéknak tekintjük, s a nemzet további kifejlődésére is szükségesnek látjuk: a czélszerű sajtótörvényekkel körülírt sajtószabadságot is; minélfogva sürgetni fogjuk a törvényen kívül behozott, minden tekintetben annyira káros könyvvizsgálatnak eltörlését és a sajtószabadságnak czélszerű törvények melletti megalapítását. Törvényesnek, méltányosnak, s a nemzeti közerő gyarapítására – és ezáltal önállásunk biztosítására fontosnak, sőt szükségesnek tartjuk, hogy Erdély és Magyarország teljesen és jogszerűen egyesíttessenek, s ekép a két nemzet egymásnak visszaadatván, mind a vérségi kapcsolatnak, mind az ország oly régi közóhajtásának elég tétessék. – Szükségesnek látjuk: hogy a honpolgárok minden osztályainak érdekei – a másnyelvű népiségek óvatos kíméletével – nemzetiség és alkotmányosság alapján egyesíttessenek. – Szükségesnek látjuk: hogy a vallási szabadság kérdései a mult országgyűlési alapon bevégeztessenek.
De nem tekinthetjük feladatunkat még az által bevégezve, ha fönemlített elenőrködési tisztünket teljesítjük s alkotmányos állásunk biztosítékait a mondottak szerint növelni és erősíteni törekszünk, hanem hivatásunknak ismerjük: minden czélszerű reformok létrehozásán is folyvást iparkodni. Mihezképest határozottan kinyilatkoztatjuk, hogy azon téren továbbra is állhatatosan megmaradunk, melyen hazánkban a közelebb lefolyt évek története az „ellenzék” nevét a reformpárt nevével ugyanazonosította. Nem igényeljük mi az indítványozási jogot kizárólag az ellenzéknek, de azt sem tartjuk, hogy a haladás kérdéseit csak a kormány, vagy annak pártja indítványozhatja czélszerűen, hanem ezen irányban a kezdeményezést minden honpolgár közös hivatásának ismerjük. Sőt miután minden hatalomnak természetében fekszik, hogy inkább saját körének tágítására, mint az őt korlátozó alkotmányosság terjesztésére törekedjék – legyen bár azon tiszta szándokból, hogy a nagyobb hatalommal több jót eszközölhessen, s a nemzet boldogítására irányzott terveit könnyebben keresztülvihesse: mi oly indítványokat, melyek az aikotmányos biztosítékok kifejtésére és a nemzet ellenőrködése öregbítésére czéloznának, a kormánytól annál kevésbé várhatunk, mivel hazánkban, mint említők, a kormány tényleg nem parlamentaris, annak tagjait nem a nemzet többségének akarata, vagy óhajtata jelöli ki, nem a nemzet bizodalmától függ fenállhatása, nem mentt az idegen s épen nem nemzeti és nem is alkotmányos elemek befolyásától. Mindezeknélfogva föladatunknak ismerve indítványozási jogunkkal élni, kötelességünknek tartjuk: nyilván és világosan kijelölni azon tárgyak főbbjeit, miknek minélelőbbi létrehozását, az idő és helyzetünk körülményei szerint, a hon javára múlhatatlanul szükségesnek hisszük.
Ezek a következők:
a) A közterhekbeni osztakozás. Mire nézve az eddig egyedül adózott nép terheinek megkönnyítését főbb kötelességünknek ismerjük; az alkotmányos biztosítékokat ezekre is, mindnyájunk számára gyarapítani törekedendünk; de az ország közszükségeinek eddig el nem látott fedezésénél a czélok országgyűlési meghatározását, számadást és felelőséget föltételül kötjük.
b) A honpolgárok nem nemes osztályainak, mindenekelőtt pedig a királyi városoknak és szabad kerületeknek képviselet alapján, úgy törvényhozási, mint helyhatósági jogokban valóságos részesítése.
c) A törvény előtti egyenlőség.
d) Az úrbéri viszonyoknak kármentesítés mellett, kötelező törvény általi megszüntetése; mire nézve legkívánatosbnak véljük, hogy előlépések történjenek, miszerint az örökváltság a status közbejöttével országos eszközlésbe vétethessék.
e) Az ősiség eltörlésével a hitel és birtokszerzés biztosítása.
Minden előlépést, mely e czélokhoz közelebb vezet, a nélkül hogy a jövendő kifejlődést megkötné, elfogadunk. Ez irányban fogunk hatni a jövő országgyűlésre, s minden egyebet is, mi az ország szellemi és anyagi kifejlődésére vezet, létesíteni törekedendünk, nemzetünk kifejlődésének egyik leghatályosb emeltyűjét a köznevelést igyekezendvén oly irányba vezettetni, hogy hazánkfiai munkás polgárokká képeztessenek, s ezáltal személyes függetlenségökre is támaszt nyerjenek.
Nem fogunk mi ezen működésünkben soha megfeledkezni azon viszonyokról, melyek közöttünk s az austriai örökös tartományok között a pragmatica sanctio értelmében fennállanak; de szorosan ragaszkodunk az 1790: 10. t. czikkelyhez is, melynek világos rendeletében az esküvel szentesített fejedelmi szó biztosítja nemzetünket; hogy „Magyarország szabad ország, s egész törvényhozási rendszerében független, tehát semmi más országnak, avagy nemzetnek alá nem rendelt”. Nem akarjuk mi hazánk érdekeit az összes monarchia egységének s biztos fenállhatásának érdekeivel ellentétbe hozni; de, más részről törvénnyel, igazsággal s méltányossággal ellenkezőnek tartjuk, midőn Magyarország érdekei bármely egyes tartományok érdekeinek jogtalanul alárendeltetnek, – mint ez az ipar és kereskedési viszonyaikra nézve már hosszú időtől fogva folytonosan történik. Készen vagyunk mi az örökös tartományok érdekeivel netalán ellenkezésben álló magyar érdekeknek igazság és méltányosság alapján lehető kiegyenlítésére kezet nyujtani, de abban soha meg nem egyezünk, hogy az összes kormányzási rendszer egységének, mit némelyek a monarchia egysége gyanánt szeretnek főelvül emlegetni, minden érdekeink, még alkotmányosságunk is feláldoztassanak. Ezen kormányzási rendszer egységének tekintetéből indult ki akkor a kormány, midőn a mult század utolsó negyedében alkotmányos állásunk helyett anyagi hasznokat ígérve, nemzetiségünket s polgári szabadságunkat oly súlyosan megtámadta; ezen kormányzási rendszer egységének lettek hajdan föláldozva az ausztriai örökös tartományok alkotmányos institutioi, és a kormányzás-egységi rendszer az absolutismus alapján fejlődött ki. Pedig az alkotmányosság nekünk oly kincsünk, melyet idegen érdeknek, vagy bármi kecsegtető anyagi haszonnak feláldoznunk nem szabad s melyet fentartani, sőt szélesb és biztosb alapra állítva mindinkább szilárdítani első és legszentebb kötelességünk; s meg vagyunk győződve, hogy ha az austriai örökös tartományok régi alkotmányos szabadsága még most is fenállana, vagy ha a kor s igazság kívánata szerint ők is az alkotmányos nemzetek sorába lépnének, s az egész monarchia kormányát mind összes rendszerében, mind részleteiben az alkotmányosság szelleme lengené keresztül: érdekeink s az ő érdekeik, – melyek most néha különváltak, néha talán egymással ellenkezők – könnyebben kiegyenlíthetők lennének, az összes birodalom egyes részeit is nagyobb érdekegység, több kölcsönös bizodalom kötné össze, és ez által a monarchia szellemi és anyagi erejében gyarapulva, biztosabban daczolhata az idő s ellenséges körülmények egykor bekövetkezhető viharaival.
Kijelentettük ezek szerint czélunkat s nézeteinket. Czéljaink elérésére az eszközöket körülmények szerint megválasztani, jövőben is ily összejöveteleket tartandunk. De midőn ekép irányunk szellemi egységére törekszünk, a törvényhatóságoknak önkörükbeni szabad mozgását s törvényes önállását féltékenyen őrizni szoros kötelességünknek ismerjük. Károsnak, sőt veszélyesnek tartjuk, ha a kormány önmaga is párttá alakulva, hatalmának szellemi és anyagi erejét arra használja, hogy a vélemények szabad és független nyilatkozata helyett, mindent előre helyeslő s majdnem föltétlenül hódoló többséget szerezzen; s alkotmányellenesnek nyilatkoztatjuk azon törekvést is, hogy a kormánynak csak azon esetben szolgáljon irányul a többség, ha az egy bizonyos párt nézetei s érdekeinek kedvező.
Másolat, O. Lt. Vörös Antal-gyüjt. 435/b. sz.
Kiadva: A Bajza-féle Ellenőr c. politikai zsebkönyvben (1847.);
Kónyi M.: Deák Ferenc beszédei I. k. 617. s köv. l.; Horváth
Huszonöt év… 3. kiad. III. köt. 231. s köv. l.
Kiadva: A Bajza-féle Ellenőr c. politikai zsebkönyvben (1847.);
Kónyi M.: Deák Ferenc beszédei I. k. 617. s köv. l.; Horváth
Huszonöt év… 3. kiad. III. köt. 231. s köv. l.
