10. Temesvár, 1847 március 5. Lonovics József csanádi püspök tájékoztatja Apponyi főkancellárt a temesi és csanádi pártok erővisz…
10.
Temesvár, 1847 március 5.
Lonovics József csanádi püspök tájékoztatja Apponyi főkancellárt a temesi és csanádi pártok erőviszonyairól és sürgős beavatkozást kér a kormánypárt érdekében
Temesvár, 1847 március 5.
Lonovics József csanádi püspök tájékoztatja Apponyi főkancellárt a temesi és csanádi pártok erőviszonyairól és sürgős beavatkozást kér a kormánypárt érdekében
Nagyméltóságú Gróf, Királyi Kanczellár Úr! Kegyelmes Uram!
A mult hó 21-ről 141. szám alatt* hozzám intézett kegyes elnöki levelére van szerencsém Nagyméltóságodnak alázatos tisztelettel jelenteni: miszerint én felséges Urunk iránti jobbágyi hűségem, s hazafiúi szoros kötelességemnél fogva valamint eddig, úgy ezentúl is csekély tehetségemhez képest semmit sem mulasztandok el, a mi arra szolgálhat, hogy Temes és Csanád megyékben a conservativ párt állása szilárduljon és ezzel a jó ügy óhajtott győzelme elősegíttessék.
A Kanc. Eln. 141/1847. sz. aktának csak az előadóíve van meg; rajta Ambrózy Lajos temesi adminisztrátor jelentésének kivonata az ellenzék tevékenységéről, mellette az utasítás vázlata gr. Széchen magyar kamarai, Kübeck udvari kamarai elnöknek, Lonovics püspöknek és másoknak, „… ihren Einfluss zum Gedeihen der guten Sache geltend zu machen.”
E részben Temesnek helyzete a józan gondolkozású Rendek számbeli s értelmiségi túlsúlyánál, és miután az összvesen négy egyénből alakuló szeszélyes felekezet soraikból előbb Centrum nevezet alatt elszakadt, legújabban pedig az ellenzékhez csatlakozott, szoros összetartozásánál fogva valamint jelenleg igen örvendetes, úgy jövendőre is legjobb reménnyel kecsegtet.
Kevésbé biztos még Csanádban a kormánypártiak állása. Sikerült ugyan ezeknek az ott olly sokáig s olly kíméletlenül uralkodott túlságos szellemet hosszas küzdelem után nem annyira legyőzni, mint inkább csak lehangítani, azonban noha számra a többség jelenleg mellettök, de az érzelmi s pénzbeli erő az ellenzéknél van, melly mivel izgatásai eszközeinek választásában rendszerint sehol sem szokott igen lelkiisméretes lenni, ott is a csábítás minden nemeit és bájait megkísérti, miszerint a többséget ismét magáévá tévén, nem rég bírt állását s hatását visszanyerhesse.
Ebéli erőlködését egyedül a magára hagyott Uradalom* minden áldozatai mellett is alig lesz képes meghiusítani, ha csak e tekintetben véle nem fog a Nagyméltóságú Királyi Kincstári Uradalom* is egyesülni. Mi módon történhetne ez meg, Excellenciád magas bölcsessége legjobban határozandja el. Részemről ez úttal csak annyit vagyok bátor megjegyezni, hogy itt czélt a kincstári falukban lakos köznemességnek nyujtandó kedvezések nélkül érni nem lehet, s miután mind a mellett is, hogy a tisztelt Királyi Kincstár Csanádnak négy ötödét bírja, e megyében még csak ügyvédet sem tart, és legfőbb tisztje csak egy falusi kasznár, sőt mivel azon pécskai ügyvéd is, ki ollykor a makói közgyűlésekre meg szokott jelenni,* nem-nemes ember és átallyában meg kell vallanom, hogy a tisztelt Kincstár Csanádban roppant birtoka daczára legkisebb politikai befolyást sem gyakorol, mellőzhetetlenül szükségesnek tartom, hogy addig is, még talán a Nagyméltóságú Kincstár czélszerűnek találandja Csanád megyei javait a Pécskai tiszttartóságtól elszakasztani, és ezekre nézve egy különös és politicai tekintetben is használható tisztséget alakítani, Csanád számára egy saját ügyvéd rendeltessék, ki állandóul ott fogván lakni, körébeli egyéb foglalatosságin kívül az ottani köz- és kis gyűlésekben résztvehetne és biztosíthatná a közügyekre nézve azon befolyást, melly e megyében a tisztelt Kincstárt mind magas méltósága és tekintélye, mind pedig kebelbeli nagyterjedelmű birtokánál fogva olly igen illeti.
T. i. a püspöki uradalom, amely Makó központtal több mint 400 uradalmi sessiot foglalt magába, 56 kisholddal számolva egy sessiot. Ugyancsak a püspök volt a földesura Makónak is, amelynek lakói kb. 1000 sessio föld után teljesítettek úrbéri szolgáltatásokat.
Csanád megye túlnyomó része a királyi kamara tulajdonát képezte; összesen több mint 36.000 ember élt a kamarai uradalmakban, amelyek közül Nagylak, Battonya, Apátfalva, Palota voltak a legnépesebbek s Mezőhegyes a legismertebb.
Az ú. n. marosi kincstári uradalmaknak az aradmegyei Pécskán volt a központi tiszttartósága.
Többire kegyességébe stb.
Temesvárott Martius 5-én 1847.
alázatos szolgája
Lonovics József.
Ered., O. Lt. M. Kanc. Eln. 222/1847. sz.
Lonovics József.
Ered., O. Lt. M. Kanc. Eln. 222/1847. sz.
