b) Bars vármegye követjelentési közgyűlése július 18-án.
b)
Bars vármegye követjelentési közgyűlése július 18-án.
Bars vármegye követjelentési közgyűlése július 18-án.
Balogh János és Tarnóczy Kázmér* volt országgyűlési követek személyesen nyújtják be végső jelentésöket.* Kijelentik ennek bevezető pontjában, hogy viszatérvén a KK és RR kegyességéből futott követi pályáról, fő kötelességüknek tartják a megye Rendeinek, mint természetes bíráiknak számot adni, miképpen teljesítették díszes, de felette súlyos kötelességöket, mint küldőiknek pedig jelenteni, mi sikere lett légyen a negyedfél éves országgyűlési értekezéseknek, s ha ez a közóhajtásnak s várakozásnak meg nem felelt, annak okait s akadályait nyíltan s melléktekintetek nélkül előterjeszteni, hogy komoly megfontolás tárgyai lehessenek, a jövendőnek pedig például szolgálhassanak. Személyes igyekezetöket illetve, bátran mondják a jelentők, hogy mindig azon ösvényt követték, mellyet a RR bölcsessége nyilvános utasításokban kitűzött, ahol pedig utasítás nem érkezhetett, azon irányzathoz ragaszkodtak, melly Bars vármegye rendeit az alkotmányos szabadság lelkes védlésében, az emberiség jogai fenntartásában, s a haza boldogsága eszközlésében mindig vezérli. És habár (szerénykedve állítják) tehetségök gyengesége nem adott is olly súlyt előadásuknak, millyet az ügy nagysága s igazsága, és e megyének régen szerzett tekintete reményleni engedék, megnyugtatásukat találják mégis azon beltudatban, hogy az önzésnek s haszonkeresésnek sugallatit s minden melléktekinteteket megvetve, egyedül kötelességökre s ezen szent czélokra ügyeltek, mellyek minden hazafi kebelét buzgóságra ébresztik, s e részben bátorsággal s tartózkodás nélkül lépvén fel, a politicai türelmetlenség és üldözés tárgyává kiszemeltetni méltóknak találtattak.* Pályájok egészen ismeretes a RR előtt, fejethajtva de tiszta lelkiismeretből eredő nyugodt szívvel várják ítéletöket.
Bars megye második követe az országgyűlés elején Balogh mellett Majthényi László volt; 1833 szeptemberében váltotta fel Tarnóczy Kázmér. Bars követei az országgyűlésen mindig a szélső ellenzékhez tartoztak.
Bars megye követeinek zárójelentése nem található az Országos Levéltár gyűjteményeiben.
Tarnóczy 1833. dec. 5-én élesen támadta a főrendeket a sérelmek orvoslását sürgető felirat felküldésének akadályozása miatt, s ezért a király külön dorgáló leiratot küldött az országgyűlésnek. (Vö. Országgyűlési Tudósítások II. köt. 458. kk.) Balogh ellen a Wesselényi mellett 1835. jún. 22-én mondott beszéde miatt indult hűtlenségi per. (Az ügy részleteit l. előbb, 70. sz. 442. kk.)
Ami már a törvényczikkelyeket illeti: tagadhatatlannak mondják a követ urak, hogy ezek között találtatnak ollyanok, mellyek bár a kifejlett felvilágosodás kívánatit még egész mértékben ki nem elégítik is, de az előrehaladás bélyegét mégis nyilván magokon viselik. Az ország nemessége önszántából szelídebb s kedvezőbb úrbért javasolt, s azon sok akadályokkal, mellyek a nemzeti boldogság különféle ágainak makacsul ellenszegülne, lelkesen küzdve, egy részben létesüle is mindaz, mit hajdan az önkény a nép védelme örve alatt parancsolólag behozott. A magyar nemesség egyik kiváltsági jogát ideiglen lefüggesztvén, az országgyűlési költségeket magára vállalta, a nemzeti kereskedés előmozdítása tekintetéből az építendő budapesti hídon bizonyos ideig vámot fizetni ajánlkozék, s e hídat a kötendő évek elfolytával nem nyerekedés forrásává tenni, hanem minden vámtól felmenteni, s így az egész nemzetnek sőt idegeneknek is, egy ingyen használható kényelmet szerezni kíván. A magyar nemesség igazságnak hódolva, azon úrbéri telkektől, mellyek nemes kezén vannak, adófizetést határoz; a 9-ed és 10-ed beszedése módjábani visszaéléseket megnyírja, nem nemes polgártársai személyes bátorságáról gondoskodva, az uradalmak s uradalmi tisztek önkényeit szorosabb korlátok közé szorítja, a nem nemeseknek személyes felperességét engedve,* a szolgaságnak egyik undok maradványát eltörli, s illy tettekkel adja bizonyságát, hogy nem ő az oka a nép mostoha sorsának, s hogy az egykori szerencséje reményét a nemesség igazságszeretetébe, s rokon nemzeti vonzódásban helyheztetheti. És midőn eképp a polgári rendek közti kapcsolatot szorosabbra fűzi, s az egyesültebb nemzeti erőt öregbíti, Európa nemzeteinek olly példát ad, mellynek mását a világtörténet iratai aligha mutatnak, megczáfolván eképp a ravaszul hazug költeményeket, mellyek a magyar nemesség lealacsonyítására rosszlelkűen koholtattak.
Vö. a 650. o. 22. jegyzetével.
Átmenvén ezután az egyes törvényekre, előterjesztik: mi hosszas születési fájdalmak után jöhetett létre a magyar nyelvrőli 3-ik törvényczikkely, miképpen t.i. a KK és RR legszentebb tulajdonuknak, a nemzeti nyelvnek használatában magokat korlátoltatni, sőt visszalépést tétetni tapasztalván, a nemzeti akarat súlyával azt határozák, hogy magyarok lévén, s akarván maradni, miután erről soha le nem mondottak, s lemondásra halandó által nem is kényszeríttethetnek, ezután csak magyar törvényjavaslatokat terjesztenek fel királyi megerősítés alá; a fő RR azonban e szükséget keblökben fel nem találván, azt, hogy a magyar nemzet magyar királyának csak magyar törvényjavaslatokat terjesszen fel, hatalmaskodásnak nyilatkoztaták, s eképp a nemzetnek Fejedelméveli értekezését a legnyilvánosabb hatalmaskodás (via facti) által megakadályoztatták, melly összeütközés balkövetkezményeitől csak nádori közbenjárás mentette meg hazánkat, s ez úton nyert a független magyar nemzet engedelmet magyar törvényt alkotni, s magyar törvénynek engedelmeskedni.*
A törvény létrejöttére l. a zalai követjelentés erre vonatkozó részeit és a hozzájuk fűzött megjegyzéseket, 709. kk.
Előadják továbbá az alkotott törvényekre nézve mindazokat, mik a nemzeti képviselők kívánati valának, de a kormány és fő RR miatt törvénybe nem iktathatták; miként maradt el t.i. a Részek visszacsatolása eszközlésére szükséges országos választmány kirendelése;* az ottani protestánsoknak s unitáriusoknak arróli biztosításuk, hogy sorsuk nem roszabbodik;* mi okért lőn a kisajátításróli törvény körülnyírva, s végtére csak ideiglenessé alakítva* stb; fájdalommal értesítik a RRet, hogy az excerpák sorában elhatározni kívánt tárgyak közül a tisztviselők büntető hatóságáról,* és a 10-ed megváltásáról* tett javaslatok a fő RRnek győzhetetlen ellenszegülésök miatt elmaradtak, a pörök folyamatáróli törvény* pedig csak félszegen alkottathaték, úgy hogy még a jövő országgyűlés alatt is sok perlekedő fogja ellentétben látni személyes érdekét az ország közhasznaival; az elsőbbekre nézve a köz és személyes bátorság még tovább is provisorius állapotban törvény kívüli kormányrendelkezés alatt, s ezer viszaélések közt fog senyvedni, a tized terhét pedig aránytalan súlyban kénytelenek még a szegény adózók viselni. E fonalon menve, folytatják mindazon tárgyak elszámlálását, mellyek a nemzeti befolyás csekély mértéke s politicai állásunk mostohasága miatt boldogabb jövendő feladásaivá lettenek. Ide tartoznak az orvosolatlan sérelmek, a só dolga különösen, s a pénzbeli szövetkezések állapotja, a hazának eme még mindig vérző sebei.* Ide számítják lelkesen kiemelve az úrbéri V-ik czikkely 2-ik §-nak megbukott rendeletét,* előadván, miképpen az ország nemessége adózó polgártársainak módot akart nyújtani, hogy fáradhatlan szorgalom útján a tulajdon szentségének sérelme nélkül magának ingatlan vagyont szerezvén, ennek varázsereje őt szülötte földjéhez szeretetre, honához s alkotmányához vonzódásra ébressze, s aképp a polgárok külön osztályozatai közt a kölcsönös bizodalom s ezzel a haza ereje öregbedjék; de a fő Rendeknek, de a kormánynak ellenzései s mellőző kifogásai miatt hasztalanokká levének a népnek fohászai, s a tulajdonával rendelkezni kívánó nemesi Rendnek nagy rendű ajánlata elesett. Így maradt meg, idő szellemével ellenkezőleg a vádló és bíró szerepét viselő úriszék bírósága; így enyészett el a Ludovicea iránti törvény, mire nézve készebb volt a kormány a nemesség nevezetes ajánlatát el nem fogadni, mint megengedni, hogy az intézetet saját költségén felállító nemzet a nevelési rendszer megvizsgálásával, s a kidolgozott tervnek idő s nemzetiség kívánatihoz alkalmazásával az ifjúság nevelésébe befollyon.* Hasonló nézeteknek áldoztatván fel a praeparandia s polytechnicum intézeteknek tervei is.*
A Részek visszacsatolását a rendek már az országgyűlés elején felterjesztett előleges sérelmek sorában kérték. A király 1835. nov. 20-án kelt válaszában megígérte a visszacsatolást, mire a rendek kidolgozták a visszacsatolást törvénybe iktató, s módozatait megállapító törvényjavaslatot, és országgyűlési bizottságot javasoltak a visszacsatolás végrehajtására. A törvényjavaslatot a király elfogadta, de a bizottságra nézve az országgyűlés bezárásáig nem adott választ. (Vö. Országgyűlési Tudósítások V. köt. 283. kk. 691. o.)
Erdélyben az unitárius vallás bevett vallás volt, Magyarországon csak megtűrt; ezért a rendek azt javasolták, hogy Magyarországon is nyilvánítsák bevett vallássá az unitárius vallást, nehogy a magyar törvények alá kerülő unitáriusok a korábbinál rosszabb helyzetbe kerüljenek. A javaslatot azonban a főrendek ellenállása miatt nem lehetett törvényerőre emelni.
Célzás arra, hogy a kisajátítási törvényt a rendek úgy akarták megalkotni, hogy a kisajátítások fölötti legfelsőbb felügyeletet az országgyűlés által kiküldött bizottság látta volna el, a főrendek és az udvar viszont a királynak, illetőleg a kormányszerveknek akarták biztosítani ezt a hatáskört. Végül is a vitás pontokat kihagyták a törvényből a rendek, és az egész törvényt ideiglenesnek minősítették addig, míg a következő országgyűlés nem dönt a vitás pontokban. (Vö. Országgyűlési Tudósítások V. köt. 674. kk.)
Vö. a 660. o. 62. jegyzetével.
A tized megváltásáról a rendi tábla által kidolgozott törvényjavaslattól a főrendek mindvégig megtagadták hozzájárulásukat, s így annak csupán a tized beszedését szabályozó első pontja válhatott törvénnyé. (Vö. Országgyűlési Tudósítások V. köt. 652., 676. o.)
A rendek azt akarták elérni, hogy a jövőben az országgyűlés alatt polgári perek is folyjanak a kir. Curián; a király csak ahhoz járult hozzá, hogy a büntető perek mellett az özvegyek, árvák és szegények fellebbezett perei is ítélet alá kerüljenek. (Vö. uo. 660. kk.)
Az előbbire l. a 652. o. 29. jegyzetét. Az utóbbi a hitelezők és adósok közti viszonynak a pénzromlás és a két devalváció által okozott összezavarodását lett volna hivatva törvényesen rendezni, az udvar ellenállása miatt azonban már a harmadik országgyűlésen nem kerülhetett sor rá.
Az örökváltságról szóló törvényjavaslatot.
Vö. a 653. o. 33. jegyzetével.
L. erre a 652. o. 32. jegyzetét.
Szól ezek után a követjelentés arról, hogy az adó csak három esztendőre s nem tovább van ajánlva,* de a porták ideiglenesen kiegyenlíttettek bár, Horvátország mégis csak fél adórovatot visel, ámbár a katonai véghelyek felállításával mindazon terhei megszűntek, mellyek miatt hajdan a kedvezést kapta volt,* szól továbbá az V-ik Ferdinándi czímről, mire nézve a RR kívánságát igazságosnak, helyesnek és illendőnek bizonyítgatják. Igazságosnak, mert hazánk nem része az austriai császárságnak, hanem a Habsburg–Lotharingi ház által örökösen kormányzott független királyság, melly Fejedelmének mint magyar királynak s így V-ik Ferdinándnak, és nem az austriai császárnak tartozik hűséggel s hódolattal. Helyesnek, mert rendén van, hogy minden nemzet históriája fonalát követve, nemzetiségének különböztető jeleit használja. Végre illendőnek, mert fejedelmétől az illető diplomaticus czímet megtagadni több mint illetlenség.* És midőn e tárgynál említenék, hogy a fő RR készebbek valának az értekezések folyamát huzamosan megakasztani, mint a nemzet igazságos, helyes és illendő kívánatának engedni: előadják is, miként a nemzeti játékszín felállítása,* az alkotmányos országokban fő kezességet képző nyilvánosság tekintetéből indítványba hozott országgyűlési hírlapok,* de még a vallásos sérelmek orvoslására intézett lelkes törekvés is semmivé tétetett.
Az ezzel kapcsolatos vitákat l. Országgyűlési Tudósítások V. köt. 610. kk.
Horvátország korábban a reá háruló honvédelmi terhek fejében az adónak csak a felét fizette. 1802 óta 135 6/8 porta után fizetett adót, amit Magyarország 6210 3/8 portájához képest elenyészően kevés volt. A rendek nem tudták elérni, hogy a hadi adó terhét Horvátország Magyarországal arányosan viselje. (Vö. uo. 281., 360. kk. 378. kk. 673. o.)
Vö. a 651. o. 24. jegyzetével.
A rendi tábla 400 000 forintot ajánlott meg a Nemzeti Színházra, a főrendek ezt formai okokból elutasították. (Vö. Országgyűlési Tudósítások V. köt. 638. kk., 665. o.)
Az országgyűlési újság létesítéséről szerkesztett rendi törvényjavaslatot (vö. a 688. o. 40 jegyzetével) a főrendek mindvégig makacsul ellenezték; a rendek végül is óvást emeltek a főrendek magatartása ellen, a szabad sajtót nemzeti tulajdonnak nyilatkoztatták, az egész tárgyat pedig a következő országgyűlésre halasztották. (Vö. uo. 671. o.)
Mindezek után a szólás szabadsága sérelmeiről szólanak, mellyek a jelentő követeket s általuk a megyét közelebbről is érdeklik. Megemlítik tehát, miként a megye Rendeinek egyik követe, Tarnóczy Kázmér a fő RRet illető bizonyos szavai következésében a közönségesen úgynevezett barsi rescriptum által idézés, kihallgatás és marasztalás nélkül megdorgáltatott és miután a dorgálás főképp az ország színe előtt tagadhatatlanul bűntetés, mégpedig felette kemény bűntetés, ezáltal a 1-ő R[ész] 9-ik czíme, a magyar nemességnek eme szent ereklyéje mesértetett; a követ természetes bíráitól, küldőitől t.i. elvonatott, s a törvényhozás hasonrészének egyik tagja, a törvényhozás más része által büntettetett.* Emlékezetökbe hozzák a RRnek, hogy B. Wesselényi Miklós Szatmár vármegye közgyűlésében, a követutasítás iránti véleményének alkotmányos joga szerinti előterjesztésében, a jelentést tevő követ Balogh János pedig országos ülésben a nemzeti szabadságnak ezen szent helyen tartott beszédéért hívtelenségi pörbe idéztetett.* Végre pedig Békés vármegye követi utasításának a testvér törvényhatóságokkali közlése miatt királyi biztosság alá vettetett* és így a Statusok táblájának tanácskozási s véleményi joga, a vármegyéknek határozó s utasító hatósága, a követnek egyedül küldőitől függése és salvus conductusa az egész ország színe előtt nyilván megsértetett. És midőn a képviselők táblája ennyi s illy súlyos sebeket orvosolni kivánva, a szólásszabadság tárgyában 17 izenetet váltani kénytelen, és a fő RR, azon fő RR, kik a haza javaiban s alkotmányunk áldásaiban legnagyobb mértékben részesülnek, az orvoslást mégis akadályozzák, ki az (így szól a jelentés) kinek keblét fájdalom s keserű érzés el ne foglalná? Ki tudja némán tűrni, hogy illy czélokra használt s törvényeinkben idegen veto által Werbőczy 1-ső R[ész] 2-ik czímében foglalt alapos törvény szavai, mellyek a nemesi szabadság egyenlőségéről szólva imígy végződnek: nec habet dominorum aliquis plus, aut nobilis quispiam minus de libertate*, meghazudtoltassanak? Meghazudtoltatnak pedig, midőn egy alig 30 személyből álló testület a nemzeti képviselőségnek, melly 300.000 nemesnek, magoknak a fő RRnek, s némiképp 10 millió adózónak is képét viseli, nemzeti akaratból származott végzéseit kénye szerint megsemmisíti, s így egy fő rendi tag voxát 10.000 nemes szavazatjával egy arányba helyheztetni akarván, Nemzet és Fejedelem közt érczfalat von, hogy atyai Fejedelmünk keblébe óhajtásait, fohászait ki ne önthesse? Ezek valamint a törvények czélzataival, úgy a felvilágosodott idő szellemével is ellenkeznek, ezek mély és komoly megfontolás méltó tárgyai, s azon feladások egyike, melyeknek szerencsés vagy szerencsétlen eldöntéséből előbb utóbb a nemzet szabadságának megóvása, vagy végső enyészete következni fog.
Az 1834. jan. 3-án kelt dorgáló leiratot l. uo. II. köt. 535. kk., a kérdéssel kapcsolatos hosszadalmas vitákat innen folyamatosan.
Az ügy részleteit l. előbb, 70. sz. alatt, 442. kk.
Vö. a 472. o. 7. jegyzetével.
Az egyháziak és világiak szabadságának azonosságáról szóló §-ban van az idézett rész: „…omnes Domini Praelati et ecclesiarum rectores ac barones et caeteri magnates atque nobiles et proceres regni hujus Hungariae, ratione nobilitatis et bonorum temporalium una eademque libertatis, exemptionis et immunitatis praerogativa gaudent.” (Tripartitum I. 2. 1. §.)
LIPOVNICZKY VILMOS főjegyző, üdvözlő beszédében, mellyet az imént kivonatban közlött jelentés felolvastával követ urakat a RR nevében fogadná, azt fejtegette, hogy az érdemkoszorús férfiak hazajöttökkel a közörömre több nézet szolgáltat okot. Először is, mert a megye közbizodalmának nemcsak váltig megfeleltek hivatásuk terhes folyásán, de sőt a tántoríthatlan igaz hazafi nevet az egész ország színe előtt maguknak maradandóul kivívták. A szónok úgy vélekedik, hogy alkotmányos országban, hol az uralkodóház királyi székét s felségi jogait a nemzet választásából nyerte és származtathatja, s azokat csak az úgynevezett korlátolt kormányzási módon gyakorolhatja, ott a törvényhozásban a nemzeti jusok fenntartása végett nagyon is szükséges az úgynevezett törvényes oppositio. Mert csak emellett lehet czélszerű vitatkozás, törvényes értekezések s élénk surlódások után odavinni a dolgot, hogy a haza elleni kártékony tervek s intézmények meggátoltassanak, a szabadság ellenségei a kormányzót félre ne vezethessék, s ha megtörtént, a sérelmek orvosoltassanak, de még a leghasznosabb javaslatok is ekképp kifejtve sikeresebbekké váljanak.
Már – úgymond a szónok – hogy két érdemes követünk ezen annyira üdvös hazafi részhez tartozott, azt ellenségök sem tagadhatják, sőt hogy a személy s vagyonbeli biztosságot fenyegető legveszedelmesebb üldözések, különféle megtámadások, s legkellemetlenebb viszonylatok közepette is, ahhoz mindent feláldozó, de tántorodni soha nem tudó férfias erővel hívek maradtak, s ezen hazafi résznek előkelő tagjai, s elismert hősei közé számíttatak, az egész hazában jobban tudva van, mintsem hogy arra a megyét figyelmeztetni kellene. És azért méltó okunk van mind reájok, mind magunkra nézve örvendeznünk, mert Bars vármegyénk országszerte ragyogó hazafi hirét nevét nemcsak fenntartották, de meg is öregbítették. Nevelheti a RR örömét az is, hogy olly törvényeket hoztak haza a követ urak, mellyek a torzsongó elemek csonkító hatása mellett is új időszakot képezvén hazánkban, a csendes és szelíd előhaladás törvényes ösvényén a jövendőségnek útmutató szövétnekül szolgálandnak. Azért üdvöz legyetek nagy érdemű férfiak! S fogadjátok addig is, míg e megye Rendei maradandóbb jókkal koszorúzandják, állhatatosság, fáradhatlan munkálódás s hazafi érdemeitek némi jutalmául ezen itt kinek kinek képében mutatkozó közörömöt s hálás szívből eredő, de jegyzőkönyvbe is iktatandó ezen nyilatkozást, hogy díszes pályátokról a teljesített kötelesség elismerésével léptek le, s honfitársaitok által hazafi erényeitek méltánylással fogadtattak. Foglaljatok helyet közöttünk s a közjó előmozdításában velünk kezetfogva ismeretes lelkességtekkel itt is munkálodván, sokáig boldogul éljetek.
A férfias lelkesedéssel mondott beszéd annál elragadtatóbban hatá meg a közönséget, minél hívebben magyarázta az üdvözlöttek iránti buzgó indulatát. Elhangozván az örömriadás kitörései,
BALOGH JÁNOS mondott ismeretes meleg keblének meleg szavaival köszönetet a RR kegyességökért, bizodalmukért; férfias önérzéssel szólott ő, mire a tiszta kebel s teljesített kötelesség érzete jogot ad. Megemlíté, hogy sok viszontagságokon kellett keresztül mennie, sok ellenekkel küzdenie, s hogy győzedelmeskedett, azt csak lelkes küldői rendíthetetlen hazafiságának, s atyáskodó gyámolításának köszönheti. Üdvözlé tehát a Rendeket, kik negyedfél éveken keresztül fényes küldői, kegyes urai valának; kik őt bölcs tanácsaikkal, korszellemű utasításaikkal támogaták, s kik akkor is, midőn a törvényes alkotmány önerejébe vetett bizodalommal mondott szavaiért feje felett függött a kormány véres pallosa, a szólás szabadságá s ezzel a szóló életét az önkénynek mind a kettőt összezuzni kivánó vaskarjaiból kiemelék,* úgy hogy bátran két élettel dicsekedhetnék: egyikkel, mellyet a természettől, másikkal, mellyet a RR hős kezeiből nyert vala. Mindezekért tetteket igér, s örökös hűséget hála jeléül. Elvégezvén hosszas követségemet – úgymond a szónok – nem nyugalomba, hanem szolgálatba lépek. Nem ugyan a kormány szolgálatába (mert erre érdemtelen vagyok), hanem ollyanba, mellyben mint hazámnak független polgára, a haza szent oltárán áldozni legszebb kötelességemnek ismerem. Igenis szolgája maradok a Tekintetes RRnek örökké, mert amivel e dicső megyének tartozom, leszolgálni képes soha nem leszek.
Utalás a Balogh elleni hűtlenségi perre és a megye Balogh melletti állásfoglalására. (L. előbb, 442. kk.)
Tudom ugyan (folytatá tovább), hogy némellyeknek a Tekintetes RR közül eddigi és jövendőre ajánlott szolgálatim nem egészen tetszenek. De hiszen ez közös sorsa mindazoknak, kik a nyilvános pályára felléptek. Elhatározott s bizonyos elvekhez szigorúan ragaszkodó férfiú mindenkinek nem tetszhetik, s nincs ember, aki minden kivánatot ki tudna elégíteni; sőt őszintén megvallom, hogy aki minden embernek tetszeni kiván, ki a politicai színházban különféle szeepeket játszik csak azért, hogy mindenkinek tetszhessék, nem kedveltje szívemnek.
Hazánkban most három politicai párt létez: egyik, minden honfinak, másik kirekesztőleg csak a nemesi kiváltságúaknak, 3-ik a két elsőnek rövidségével, cak a kormánynak s oligarchiának szolgál. Én e szent helyen kimondom politicai hitvallásom egyik fő ágazatát, miszerint én mindaddig, míg a törvényes szabadságommal élhetek, (mellyet ugyan ez idő szerint elveszíteni igen könnyű, míg tetemeimet a néma sír nem fedi, különösség nélkül minden embernek, nemesnek nem nemesnek, boldognak boldogtalannak, sorsán javítani, a nemesi kiváltságokat korántsem eltörleni, hanem minden honfira kiárasztani kivánom, s mindazokat, kik századokon keresztül embereknek is alig tartattak, de most már lassankint aljasodásukból kivergődni kezdenek, a magyar alkotmány jótékonyságába befoglalni szeretném. Ez hitem és meggyőződésem, ez politicai munkálódásom fő feladása.
Tekintetes RR! A múlt országgyűlés sok jót, sok boldogítót végzett volna, ha nemzetünk képviselőinek előre haladó minden lépéseit nem ostromolja egy csak maroknyi ugyan, de határtalan hatalmú sereg, mellynek ezredese a kormány, vak engedelmességű közemberei a fő RR valának. Ezeket engedékenységre, kézfogásra a nemzet képviselői sem értelmiséggel, sem állhatatossággal, sem a szónokság varázserejével nem birhaták. Volt minden fegyver ellen egy rettentő ágyújuk, a határtalan vetonak irgalmatlan nem szava, úgy hogy hosszas országgyűlési tapasztalásomból bátran merem állítani, míg a fő RR nem reformáltatnak, míg bitorlott határtalan vetojok az országház tereméből ki nem küszöböltetik, addig hazánknak virradni nem fog. A fő RR reformatioja* tehát politicai vallásomnak szinte fő ágazata.
Erre a Publico-politicum operatum első, az országgyűlés rendezéséről szóló részében lett volna alkalom; a megyék az operátumhoz fűzött előzetes megjegyzéseikben tettek is javaslatokat a főrendi tábla túlsúlyának csökkentésére.
De mindezek mellett nem czélom villongásban élni azokkal, kik velem egy hiten nem állanak, nem vetem lábaikhoz a keztyűt, sőt szívemnek legforróbb óhajtása, hogy a közjón összetett vállakkal munkálódjunk fáradhatatlanul, hogy azon nemes vetélkedés divatozzék közöttünk, ki tett, ki áldozott többet hazánkért, hogy ollykor, ha kormányunk a nemzettől nyert jogainak önkényes tágításával nemzetünk elidegeníthetetlen jussait megtámadná, ön érdekeinket a haza közérdekének mindnyájan alája vessük, és senki által meg nem törhető akarattal s hasonló moralis erővel álljunk ellent azoknak, kik hazánk igazainak szent szekrényéből bár csak egy mákszem nagyságú just istentelen kezekkel illetni nem szörnyednének. Illy egyetértés s egymás iránti engedékenység hazámért lángoló keblem legkedvesebb képzetei közé tartozik.
Illy értelmű beszédét azon kéréssel végezte, hogy a megye Rendei csak akkor vonják el tőle tapasztalt kegyeiket, ha a hazafiság egyenes de tüskés ösvényéről eltávoznék, s az ingadozás szédítő szellemének tekervényére átlépve, akkor hullassák bűnös fejére a bosszú-isten földre terítő mennyköveit, úgy valamint most azért esdeklik, hogy őt kegyeikre méltónak itéljék.
TARNÓCZY KÁZMÉR rövid, de érzékeny szavakkal mondott hálás köszönetet a RR kegyességéért, mellyel őt ifjúságának első éveitől ápolták, s mellyet tőle nemcsak meg nem vontak, sőt törvényes ótalommal tetéztek, midőn az oligarchia sötét camarillája által üldözésbe vétetett,* melly camarilla ha olly hatalmas befolyása van, mint fulánkja mérges vala, bizonyos vesztét eszközölheté.
Vö. a 750. o. 12. jegyzetével.
RUDNYÁNSZKY FLÓRIÁN táblabíró magasztalólag szólott a követekhez, s az istennek minden áldását óhajtá férfiú hüségök jutalmául. Egyszersmind indítványt tőn, tiszteljék meg a RR érdemes honfitársaikat, adván nekiek a jutalomnak olly anyagos jelét, melly utódjaiknak is hirdesse atyáik érdemeit, s például, követésére serkentő eszköz legyen. A kard állandóság, erő, bátorság jele; ezt véli legillendőbbnek jelül választani, s ha elkészülnek, e szent helyen az elnök által mind a két követnek átadatni, most pedig jegyzőkönyvbe tétetni, hogy tövises bár, de díszes törvényhozói pályájukon kötelességök lelkes teljesítését a megye Rendei elismerik, s hazafi buzgó indulatjokat, állhatatosságukat méltólag becsülik.
MÁRIÁSSY JÓZSEF a megye visszatért követeinek hálával s tisztelettel adózást annál inkább tartozásnak nézi, mivel ők nem nyertek a kormány mostoha kezeitől jutalmat, mint mások sokan,* sőt üldözésének voltak kitéve, s becsület, élet, jószág veszélyezésével járták pályájukat. Dolgaink illy visszás állásában azt óhajtja: fogadják fel a RR, hogy egyesült erővel küzdenek mindaddig, míg jobb jövendő reményének alkotói lehetnek, s nemzetünkre áldást, üldözőinkre átkot hagyva, győzetlen lélekkel sírba szállanak. Örömmel s fájdalommal emlékezik a szóló a mult évi július 23-ik napjára, midőn nyilvánossá lőn e megyében, hogy a kormány használta eszköznél, a pénznél honunk szent ügye védelmére jelesebb eszközökkel bírnak Bars vármegye Rendei.* De fél, gondolván a 3 1/2 éves országgyűlési határozatok csekélységét, s a ki nem vívhatott tárgyak hosszú sorát, lehetetlen a nemzet kivánatainak elnyomó okait nem látnia. És itt éles keserűséggel szól a fő RRről, őket nevezé, s a kettős törvényhozási befolyás bitorlását s önkény szülte törvény ellenes vetojokat a nemzeti szép remények gyilkolóinak, s érzékeny fájdalmát nyilvánítá a felett, hogy országgyűlés alatt olly főbb hivatalú személyek találtattak, kik a törvénytelen parancsoknak fejet hajtva, a szószabadság s a megyék közti szabad levelezés nemzeti jogainak sérelmében a törvény-tapodás segédeszközeivé alacsonyultak.*
L. erre a 491. o. 2. jegyzetét.
L. erre Kossuth és Lovassy László tudósítását e kötetben 70. sz. alatt, 442. kk.
Az utalás a békési körlevéllel kapcsolatos sérelemre vonatkozik. (Vö. a 472. o. 7. jegyzetével.)
Egyébiránt az emberiség jusai mellett hazafi elszántsággal küzdött, s csábítás s üldözés közt rendítlen maradott követek megtisztelésére nézve tett indítványát Rudnyánszky táblabírónak pártoltatni kívánja olly ünnepélyes fogadással, hogy a kormány üldözései ellen hazafi pályájukon őket a megye RRei sírokig támogtni fogják. A jövő országgyűlést illetőleg pedig szükségesnek véli, hogy az alkotmány elleni befolyás bitorlása, a nemzetk kivánatinak eme sírboltja, t.i. a hiúság szülte törvénytelen veto minél előbb megszűntessék.
Ezen keserűn éles előadás egy hasonló nemű felírásnak lőn talaja. Mert ugyanis miután közakarat következésében Rudnyánszkynak a követek megtisztelésére nézve tett indítványait az elnök ELSŐ ALISPÁN néhány szavakkali dicséret kiséretében végzésnek jelenti, MÁRIÁSSY JÓZSEF újra azon indítvánnyal lépett fel, hogy a báró Wesselényi Miklós személyében megsértett szószabadság iránt felírás tétessék. És mivel a szóló mélyében megsértett szószabadság iránt felírás tétessék. És mivel a szóló e sérelmeket kegyes törvényszerű Fejedelmünknek nem tulajdoníthatná, sőt meg van győződve, hogy azok alkotmányos szabadságunk eltemetésére czélzó tanácsosok sugallatiból eredvék, ezeknek az 1507: 7-dik czikkely értelmébeni büntetését* a jövő országgyűlésre fenntartván, most (hogy a nemzet elkeseredését ne nevelhessék) hivataljaikból azonnali felfüggesztésökért kíván Ő Felsége előtt esedezni, azon őszinte kijelentéssel, hogy a megye Rendei a szószabadság jogától legkétesebb esetben sem állanak el, s a kormány törvénytelenségei ellen, ha naponkint tömegben küldi is hűtelenségi pörbe idéző leveleit, mindenkor szabadon fogunk szólani.
Vö. a 685. o. 25. jegyzetével.
REINPRECHT IGNÁCZ másod alispán, a szó szabadság iránti felírást azon elvekből véli szerkezendőnek, mellyek az országgyűlési javaslatba foglaltatvák.* – És mivel az elnök ELSŐ ALISPÁN ellenvetette, hogy a szóban forgó sérelem ekkorig nem is orvosoltathaték, mivel még törvénynapok nem voltak,* a szóló másod alispán azt válaszolá, hogy itt nem báró Wesselényinek eddig sem történt feloldozását, hanem a szószabadság gyakorlása miatt hűtelenségi perbe idéztetését vették sérelemnek a megye Rendei.
Olvasható az országgyűlés Írásai-ban, IV. köt. 240. kk.
A kir. Curián a következő törvényszakasz aug. 20-án kezdődött.
A felírás tehát elhatároztaték, de a főjegyző kérdést tőn, ha kivánják e a RR, hogy mik vitatás közben a fő RRről mondottak, szintén a felírásba szövessenek? Mire hangos igen! igen! következett. – Ezt ugyan az elnök ellenzé, mivel – úgymond – a fő RR törvényes jogaik ösvényén jártak az egész országgyűlés alatt. – De SEMBERY JÓSEF ellenkező értelemben szólva, azt erősítette, hogy a fő RR törvénytelen s alkotmányellenes utat követtek, amidőn a nemzet kivánatainak ellenében vetót bitoroltak, mert az Magyarországban eddig csak a Fejedelmet illeté.
És ez volt a RR közértelme, s a közhelybenhagyást nyert felírás, (mellyet most már helyszűke miatt nem közölhetek,) ehhez van alkalmazva; teli van az keserű fájdalmakból eredett éles panaszokkal a fő RR ellen, s ezeknek cselekvését törvénytelennek, tulságnak kiáltva, azon reményt nyilatkoztatja: hogy Felséges Fejedelmünk ezen nyugtalanító állapot megváltoztatásában a nemzetet majd annak idejében előmozdítani méltóztatik.
A szólásszabadság érdemében pedig azt nyilvánítják a megye RRei ezen felirásukban, hogy nem képzelnek a magyar ég alatt olly elfogult, törvénytudatlan, vagy eladékony bírót, ki a közvélemény daczára, az egyetemes nemzet olly nyilván kimondott ítéletének ellenére annyira vetemülve, hogy magára a függőség, kormányunkra az önkény bélyegét nyomva, Wesselényire, a hazának egyik leghívebb polgárjára, kérdéses beszéde miatt a bűnöst kimondani merészelné, s ekkép magára és ivadékira a nemzeti átkot lehívni, a törvényszéknek pedig, mellynek tagja volt, minden hitelét s bizodalmát elölni ne átallaná.*
Bars megyének Wesselényi ügyében tett felterjesztését és a vele kapcsolatos döntést l. OL, M. Kanc. álta. 1836: 8877. sz. alatt.
Ezek után SEBESTÉNYI IGNÁCZ illy értelemben szóllott: Az elmúlt országgyűlés alatti s utáni tapasztalás szomorú tanúja annak, hogy voltak követek, kik a nemzet kivánatit, küldőik reményét megcsalták, s országgyűlés után, királyi kinevezéstől függő hivatalokra emeltettek.* Midőn – úgymond a szónok – a botránkoztató megvesztegetések által a demoralisatio elvét így gyakorlatba hozatni látjuk, kötelességükben áll a törvényhatóságoknak képviselőiket hazafi erkölcsre s köteleségeik hív teljesítésére mindenképp kényszeríteni. Kivánja tehát, hogy aki követté választatik, mielőtt a követséget elvállalná, addigi hivataláról (bárminemű lett légyen is az) tüstént lemondani köteles legyen és becsületszóval vagy esküvel fogadni, hogy az országgyűlés befejezésétől számítandó hat évig semminemű királyi kinevezéstől függő hivatalt vagy méltóságot el nem vállal.*
Vö. a 491. o. 2. jegyzetével.
Vö. Zemplén megye határozatával, 901. kk.
Az indítvány ellen csupán a KÉT ALISPÁN urak szóllottak, részint mivel illynemű határozás a jelen nem levő nemesek választási jogát korlátolná, részint mivel illy közérdekű tárgyat csak köztudomásra juttattás után vélték eldönthetőnek. – De TARNÓCZY KÁZMÉR, BALOGH JÁNOS, SEMBERY JÓZSEF, RUDNYÁNSZKY FLÓRIÁN, AMBRÓ ANTAL, LIPOVNICZKY VILMOS, MAJTHÉNYI RUDOLF és ANTAL az ellenvetéseket czáfolgatva s az indítványt pártolva nyilatkoztak. (A vitatások közlését most a hely nem engedi.)* Az indítvány tehát úgyszólván közértelműleg elfogadtatott, s az ekképp hozott végzésről TARNÓCZY indítványára minden megyék tudósíttatni rendeltettek. A körlevél illy értelmű:
A viták közlésére később sem került sor.
Indítvány által figyelmeztetvén a megye Rendei arra, ami különben is köztudomásra van, t.i. melly nagyszerű erőködésbe teljék a képviselői táblának majd minden nemzeti óhajtás kivívása, midőn a törvényhozó test szabályozatlan volta miatt olly temérdek gátakkal, ellenséges elemekkel s a közérdekek ellen tornyosuló akadályokkal szembeszállani kénytelen. Nagyon is meggyőződött tehát Bars vármegye, miképpen addig is, míg a törvényhozó test rendbeszedése bekövetkezhetik,* a nemzetnek fő gondját oda kell irányoznia, hogy legalább a képviselő táblának erkölcslegi erejét lehető legmagasabb fokra emelje, s annak függetlenségét gondosan biztosítván, egyes tagjainak önállását a kiállítható legizmosabb talapokra építse, mert csak úgy érheti utól a nemzeti jussok ama kezességét, mellyért most hasztalan tekintget körös körül. Azért tehát egyetemes akarattal azt határozták ezen megye Rendei, hogy a hivataloknak egy személybeni halmozását törvényeink is ellenezvén, ezentúl megyéjök képviselője, amint követnek választatik, s ezen főbizodalmú tisztséget elvállalja, azonnal minden más tisztségről, még a vármegye hivataláról is lemondjon, s esküvel kötelezze magát, hogy követsége végeztével 6 évig semmiféle királyi hivatalt és előléptetést el nem vállal; melly rendelkezésök hatóságát főképpen az elterjedéstől reménlvén, azt minden megyével közleni határozák.
Ti. a Publico-politicum operatum keretében, vagy abból kiemelve.
Végre kihirdettetvén a törvények, a megye Rendei azt határozták, hogy az úrbéri törvények hatása, a gyüléseni kihirdetés napjától kezdődjék. – Ezeknek foganatba hozataluk, a benépesítendő pusztatelkek összeírása s az úrbéri új tabellák elkészítése végett minden járásba egy egy választmányt küldöttek.*
A júl. 18-i barsi gyűlés kancelláriai viszhangjára – különösen a követi esküre vonatkozó határozattal kapcsolatban – l. az OL, M. Kanc. ált. 1836: 13792., 13793. sz. aktákat.
(Ezen gyűlés részletes közlését is tisztelt levelezőnk, Kosztolányi Pető aljegyző ur hazafiui szives készségének köszönhetik.)
