a) Deák Ferenc és Hertelendy Károly követjelentésök folytatása Zala vármegyének pontonkinti végzéseivel. (Kezdete a V-ik számban.…
a)
Deák Ferenc és Hertelendy Károly követjelentésök folytatása Zala vármegyének pontonkinti végzéseivel. (Kezdete a V-ik számban.)*
Deák Ferenc és Hertelendy Károly követjelentésök folytatása Zala vármegyének pontonkinti végzéseivel. (Kezdete a V-ik számban.)*
A követjelentés első részletét l. az 5. számban, 709. kk.
Felterjesztettük ezeken kívül f. é. március 16-án költ felírásunkban mindazokat, mik a honi nyelv ügyében nemzetünknek igazságos kívánati valának.* A királyi válasz, melly ezekre érkezett, kívánatink nagyrészét vagy elmellőzte vagy megtagadta; de voltak ennek is némely kedvezőbb pontjai, mellyeket amennyire meghatározottak valának, s valóságos előrelépést foglalnak magokban, szinte azon törvénybe iktattuk.* Ezek között következésére nézve legfontosabb az, hogy ezentúl a királyi Tábla előtt is magyarul lehet a pereket kezdeni s folytatni, – most legalább egyedül ön hazánkfiaitól függ, hogy ítélőszékeink nyelve is magyar legyen.
A nádori közbenjárásra febr. 19-én nyert szóbeli királyi válaszra a rendek vitáit a válaszfelirat tárgyában l. Országgyűlési Tudósítások V. köt. 496. o.-tól folyamatosan, a magyar nyelvről készülő törvény tartalmát illető kívánságaikat l. a márc. 15-én felterjesztett feliratban, az országgyűlés Írásai, VII. köt. 44. kk.
Az ápr. 26-án kelt kir. választ l. uo. 578. kk. A kérdés további vitáira l. Országgyűlési Tudósítások V. köt. 668. kk., 672. o.
És így buzgó örömérzéssel mondhatjuk, hogy amit ezen országgyűlés a honi nyelv ügyében eszközlött hazánkra s nemzetünkre, nem haszon nélkül valók. Teljesedett legforróbb óhajtásunk, s legalább törvénye magyar már a magyarnak. Azonban sok, igen sok teendő van még hátra, hogy törvénykezésünknek s a közigazgatásnak minden ágaiban, nevelésünknél, s a magyar kormánynál, egyszóval a nyilvános közélet minden viszonyaiban honi nyelvünké legyen az elsőség, melly eddig a diák nyelvnek tulajdoníttatott, de csüggedést nem ismerő állhatatosság és munkás iparkodás bizonyosan czélra vezetnek. Sok függ önmagunktól, sok a körülményektől, s legtöbb attól, ha a körülményeket okosan használni tudjuk. Csak soha el ne felejtsük, hogy nemzeti önállásunk fennmaradása nyelvünk sorsával válhatatlan kapcsolatban van.
A megye végzésének* értelme e pontra: Meg levén a megye RRei ezen válhatatlan kapcsolatról győződve, valamint részökről a honi nyelv virágzásba tételére s a közkormányzás minden ágaiban divatba hozására szakadatlanul törekedtek, úgy jelenleg is, midőn már a megyében mind a polgári, mind a törvénykezési közdolgok egyedül és kirekesztőleg csak ezen folytattathatnak, szükségesnek látták, hogy a vármegyének latin közírású pecsétje helyébe új metszettessék illy magyar körülírással: „Zala vármegye pecsétje 1837.”, mellynek elkészíttetésére az első alispánt felhatalmazván elhatározák, hogy a jövő esztendő első napjától minden hiteles kiadásokban csak ez használtassék, a nagyméltóságú Helytartótanács pedig ennek köztudomás végett a hazában kihirdetésére, úgy arra is megkéressék, hogy a rovatos összeírásra szükséges tabellákat (mint már a népességére nézve cselekedett) jövendőre honi nyelven készítve küldje, és a hadi biztosságokkali számvetéseket szinte magyarul vezettesse.* A főadószedő oda utasíttatván, hogy a soproni hadbiztossággal már e jelen év nyári hónapjaira teendő számvetéséről anyanyelven készített oklevelet mutasson be a nemes vármegyének. Végre a szolgabíráknak újólag szívükre köttetik, hogy a nyelv ügyében még 1801-ben hozott megyei végzéseknek, különösen az idegen ajkú lakosoknak nemzeti nyelvükbeni oktatásukra nézve* a lehetőségig sikert szereni törekedjenek.
A megye végzéseit Deák küldte meg Kossuthnak, szept. 10-i levele mellékleteként. (L. az MTA Könyvtára, Kézirattár, Ms 4849/76. sz.)
Zala megye felterjesztését és a vele kapcsolatos határozat fogalmazványát l. OL, Helytartótanács, Dep. pol. comitatuum 1836. 110. kútfő, 1. tétel alatt.
Zala megye 1801. évi nyelvügyi végzéseire nincs adat az Országos Levéltár gyűjteményeiben.
Jelentés folytatása: A vallásnak és lélekisméretnek szabadsága felett is hosszas tanácskozások folytanak ezen országgyűlésen. A vallás szabadságát hazánkban is harcz és fegyver vívták ki, s a polgári vérnek, melly vallásért és szabadságért egyiránt ontatott, a bécsi és linzi békekötések levének gyümölcsei. Első alakjai voltak ezek nálunk a vallás törvényes szabadságának, de a később kor elmulasztá megerősíteni a közegyetértés édesebb kapcsait, sőt fonák buzgóságból a békekötések több pontjai megsértettek, s a vallásnak törvényesített szabadsága ismét csonkítva lőn. – 1790-ben újra törvény alkottatott a tárgy felett,* de akkor is el vala tévesztve a magasabb szempont, s méltányosság s igazság helyett akkor is részben felekezetesség vezeté a köztanácskozásokat. Az alkotott törvény tehát kielégítő nem leve, de némileg mégis megnyugtató volt, mert boldogabb jövendő reményeivel bizatott. Azonban a kormány e törvényt is egyoldalúlag magyarázgatva, olly rendeléseket adott ki, mellyek ismét elhintették az elégületlenség magvait, s keserű, de méltó panaszokra adtak okot. Így származtak azon vallási sérelmek és kívánatok, mellyeket a nemzet képviselői különös felirat mellett szándékoztak a Fejedelem királyi széke elébe terjeszteni.* Nem egyes vallási felekezetek panaszaitól, hanem a nemzet közügyéről szól ezen felírás, mert törvény és szabadság van sértve, törvény és szabadság pedig az egész nemzetnek köztulajdona; nincs a polgári szabadság szent ügyének veszedelmesebb ellensége, mint az elnyomás s üldözés szülte vallásos felekezetesség, mert ennek indulatos küzdésében gyakran felejtve vannak, gyakran fel is áldoztatnak a hazának legszentebb érdekei; közegyetértés ellenben a polgári szabadságnak legbiztosabb ótalma, ehhez pedig nem szükséges a vallásnak egysége, mint ezt a szabad America példája bizonyítja, de szükséges az, hogy vallás és lélekisméret szabadsága felett a törvény és közalkotmány zsarnoki hatalommal uralkodni ne akarjon. Pártolánk tehát mi is a Tekintetes RR utasítása szerint az említett felírást egész terjedelmében, de állhatatos törekedésünk czélt még sem érhetett, mert a méltóságos fő RR olly határozottan ellenezték a felterjesztést, hogy siker nélkül váltott 7 izenet után végre kénytelenek valánk a szent ügyet is felfüggeszteni, s annak kivívását a jövő országgyűlésnek átadni. A 7-ik izenetben mindazáltal nyilván kijelentettük, hogy az 1790: 12. értelméhez szorosan ragaszkodván, a törvények önkényes magyarázatából kelt s netalán még kelendő minden rendeléseket az egész haza színe előtt törvényteleneknek nyilatkoztatunk.* A jövő törvényhozásig tehát nincs egyéb hátra, mint a törvények rendeléséhez szorosan ragaszkodni, s azt, ami törvényeinkkel ellenkezik, a nemzet képviselőinek értelméhez képest kötelező erő nélkül valónak tartani, a jövő törvényhozásnál pedig ismét hathatósan sürgetni az orvoslást, melly most a nemzet közkívánatát gátoló ellenszegülés miatt el nem érethetett.
A sokat emlegetett 1791: 26. tc.
Az 1833. jan. 9-én Beőthy által javaslatba hozott vallási tárgyakat az alsótábla febr. 27-re befejezte és a vallási sérelmeket tartalmazó feliratot átküldte a főrendi táblához. (A feliratot l. az országgyűlés Írásai-ban, I. köt. 115. kk.)
Az alsótábla 1833. július 10–13-i üléseiben mondta ki, hogy a vallási tárgyat leveszi a napirendről. (Az ülések részletes ismertetését l. Országgyűlési Tudósítások I. köt. 538. kk., a főrendekhez e tárgyban intézett utolsó izenetük uo. 545. kk.)
Végzés: Érzékeny fájdalommal veszik a megye Rendei, hogy a bécsi és linzi békekötések s az 1790: 12. által biztosított vallás és lelkiismereti szabadságon a törvények a kormánytól tett egyoldalú magyarázgatásával s illy értelmű rendelésekkel ejtett sérelmek s ebből eredett keserű, de méltó panaszok a fő RR makacs ellenszegülésök miatt a nemzet közkívánatára sem nyerhettek orvoslást s megszüntetést. És miután teljesen meg valának győződve, hogy az elnyomás és üldözés szülte vallásos felekezetességnél nincs a polgári szabadságnak veszélyesebb ellene, s hogy ezen szabadság legbiztosabb őrje s oltalma a közegyetértésben, nem pedig a vallás egységében alapszik: tökéletesen megegyeznek tehát a RR táblája 7-ik izenetében kijelentett elvekben, s valamint azok ottan, úgy ők is ezennel világosan kinyilatkoztatják: hogy az 1790: 12. értelméhez legszorosabban ragaszkodnak, s a törvények önkényes vagy egyoldalú magyarázatából már kelt, vagy még érkezendő minden rendeleteket, a törvényekkel összeütközőknek és így erő nélkül valóknak tekintendik, s azon ideig, míg a vallás és lelkiisméreti szabadság újólag világos törvény által el nem határoztatik, egyedül és egyenesen csak azon törvény legszorosabb rendeleteihez fogják magokat alkalmaztatni. Egyúttal a jövő országgyűlésre küldendő követeknek egyenes utasításul adni most előre elhatározák, hogy a tárgyat Zala vármegye nevében újólag s hathatósan a RR elébe terjesztvén, amit jelenleg a nemzet közkívánatát gátló ellenszegülés miatt elérni nem lehetett, sikeresíteni s a lélekismereti szabadságot minden önkényes és egyoldalú rendeletek ellen tökéletes bátorságba helyheztetni kettőztetett iparral iparkodjanak. – (Folytatása, név szerint a földesúr s jobbágyok közötti viszonyok tárgyábani gyönyörű pont jövő levelemben következni fog.)*
L. alább, 762. kk.
