b) Zabolch vármegyének Szent Jakab hava* 20-kán tartott közgyűlése.
b)
Zabolch vármegyének Szent Jakab hava* 20-kán tartott közgyűlése.
Zabolch vármegyének Szent Jakab hava* 20-kán tartott közgyűlése.
Július hó.
A IX-ik számú levelemben közlött végzések* ekként keletkeztek:
L. előbb, 776. o.
Követjelentés s törvényhirdetés végett lévén e gyűlés rendelve, midőn a megye értelmesebb Rendeinek nagyszámú gyülekezetébe a megye első alispánja* a követ urakat (Vay Jánost és Jármy Imrét)* bevezetné, azok sokszorozott éljen kiáltásokkal fogadtattak, s VAY JÁNOS fölolvasta vég tudósításukat, mellyben röviden érintették az országgyűlés történeteit, s a tanácskozás alá vett tárgyak elszámlálása közben különösen kiemelték a honi előhaladásra s nemzeti erőnk kifejtésére czélzó ama legjótékonyabb, s a képviselői tábla által hazafiúi lelkesedéssel sürgetett indítványokat, s orvosolni kívánt sérelmeket, mellyek egy részről a kormány, de főképp a fő RR hideg részvétlenségből származott ellenszegülése miatt félrevettettek s nem orvosoltattak, ajánlván a megye rendeinek azon indítványoknak kebelökbeni ápolását, s az orvoslatlan maradott, vagy föl sem terjesztett sérelmek orvoslásának eszközlését; különösen pedig ajánlották a RRnek a népnevelésrőli gondoskodást, buzdítván a RRket, hogy amit a törvényhozás útján előmozdítani szinte az említett részvétlenség miatt nem lehetett, önerejök egyesítése által eszközöljék sikeresen.* Erre a megye ELSŐ ALISPÁNJA ékesen kinyilatkoztatá a KK és RR forró szeretettel párosult elégedését s köszönetét, amit hangos helyeslés követett; és miután mind ezen végső jelentésből, mind köz időbeni 148 jelentéseikből nyilván megértették, hogy követ urak utasításaikat híven teljesítve, hon s fejedelem szeretetéből folyó munkálódásokat a közjó, boldogság s nemzeti dicsőség előmozdítására fáradhatlan szorgalommal egyesítették, ezen érdemeket méltó hálával becsülvén a megye Rendei, hogy elégedésök feledésbe a késő maradéknál se menjen, azt táblabíró ERŐSS LAJOS indítványára jegyzőkönyvbe igtattatni rendelték.
Patay István, az előző országgyűlésen a megye első követe.
Szabolcs megyének az országgyűlés kezdetén Vay János mellett Patay István volt a követe, őt azonban már 1833 májusában Jármy Imre váltotta fel. Mindhárman ellenzékiek voltak.
Vö. a 652. o. 32. jegyzetével.
Az új törvények kihirdetése után a követi végső tudósítást pontonkint fölvenni, s a jövendő intézkedésre szükségeseket mingyárt kijelelni elhatározták, ámbár ezt az ELSŐ ALISPÁN ellenzette, s a tárgyat küldöttségre bízni szándékozott. Már a követi tudósítás fölolvasása közben VAY JÁNOS azon világosítást tévén, hogy a koronaőr választása fölkiáltással történt,* s ebben ollyanok is részt vehettek, kiknek ott szavok nem lehetett, szükségesnek tartá jövendőre utasításul adni: hogy a kijeleltek nevei a törvényhatóságokkal előre közöltessenek, s így történjék aztán szavazás útján a választás. – Táblabíró ERŐSS LAJOS ezen javaslatot a nádorválasztásra is kiterjesztette, a megye Rendei pedig mind a kettőt elfogadták, s annak idejében a törvényhatóságokat is hasonló utasítás adásra fölszólíttatni elhatározák.
A koronaőr választása az 1835. nov. 12-i elegyes ülésben történt. (Az ülés lefolyását Kossuth részletesen ismerteti, Országgyűlési Tudósítások V. köt. 222. kk.)
Továbbá, mivel a nemzet képviselői ezúttal ki nem víhatták: hogy a királyi hitlevél a RR kívánsága szerint magyar nyelven igtattassék a törvénykönyvbe,* az határoztatott, hogy a valaha elkövetkezendő koronázáskor a hitlevél magyar nyelven szerkeztessék, s minden koronázási szertartások magyarul történjenek.
Az országgyűlés utolsó napjaiban a rendek és a Kancellária képviselői között nézeteltérés támadt az V. Ferdinánd 1830-i latin nyelvű hitlevelét magyar nyelven becikkelyező törvény szövegének egyes kifejezései körül s a rendek végül is lemondtak a magyar fordítás becikkelyezéséről. (A véleménykülönbségre l. uo. V. köt. 672. o.)
Ez alkalommal VAY JÁNOS táblabíró indítványt tőn, hogy mivel már magyar törvényekkel is dicsekedhetünk, s a holt latin nyelv a gyakorlatból nagyon kimenvén, a RR magyar nyelven hathatósabban kifejezhetik gondolataikat, ezután fölírásaik csak magyar nyelven tétessenek, mert az 1805: 4. czikket honi nyelvünk akkori gyakorlati körülményeihez képest nem lehet úgy venni, mintha az a nyelv előhaladtával a nemzet közóhajtásának gátot vethetne.* Az indítványt megyebeli főesperes ZBISKO IMRE s a RR igen szembetűnő nagy többsége pártolván, az ELSŐ ALISPÁN és POZNER ANTAL fő szolgabíró ellenzése mellett is állhatatosan elhatároztatott: hogy ezentúl mind Ő Felségéhez, mind a Magyar Udvari Cancelláriához csak magyar fölírások küldessenek.
Vö. a 737. o. 18. jegyzetével.
A követi tudósítás azon részére, mellyben említteték, hogy a fő RR naplót szerkezni nem akartak,* e tárgyanak fölvétele az illető rendszeres munkára* halasztatott olly megjegyzéssel: hogy midőn az országgyűlés elrendezése munkába vétetik, a fő RRnek a képviselő tábla fölett többször szomorúan tapasztalt korlátlan vetójok vég eltörlésére szükséges határozásokat a megye Rendei el nem fogják mulasztani.
Vö. a 385. o. 36. jegyzetével.
A Publico-politicum operatum első részében, az országgyűlés szervezeti reformja során kellett ennek a kérdésnek előkerülni.
Az országgyűlésnek Pesten tartását, s Ő Felségének a magyar hazában lakása iránti ígérete teljesítését a Rendek mint kétséget nem szenvedőt, a jövő országgyűlésig elvárván, ha óhajtásaik csakugyan teljesületlen maradnának, azok rögtöni teljesítésének eszközlését követeinek utasításul adatni már most elhatározák.
El nem mulaszthatták a megye Rendei érzékeny fájdalmokat kijelenteni, hogy a különben is nemzeti alapítványokból létezett s hasonló újabb ajánlatokkal fölsegített Ludovicea-intézet a század szellemével s nemzeti köz óhajtással megegyező, s az 1808-ki tervtől különböző nevelési útmutatással el nem láttathatott.* A műegyetemi és népnevelési intézetek létre hozására* nézve pedig erősen meg lévén győződve a megye Rendei, hogy a nép erkölcsi kimívelődésének a czélirányos nevelés leghathatósabb eszköze, jövendőbeni követeiknek e tárgy haladék nélküli sürgetését kötelességül tevék; addig is pedig, mivel hazánk szomorú helyzetében az illyes intézetek csak egyesek adakozásával létesülhetnek, küldöttséget neveztek, javaslatot készítendőt: miképp lenne ezen czél leginkább elérhető? Egyszersmind pedig, mivel arról is meg vannak a megye Rendei győződve, hogy a polgári társaság boldogsága s a közcsend és béke leginkább a polgárok erkölcsiségében gyökereztetik, s tagadhatlan igazságnak ismervén, hogy az erény útjáról emberi gyarlóságból eltévelyedett bűnösök javítása s jó útra visszavezérlése a büntető igazság szebb föladásához tartozik, de a mostani tömlöczök e részben teljességgel nem czélra vezetők: ugyanazon küldöttségnek meghagyták, készítsen tervet arról is, mi módon lehetne ezen közérdekű czélt ártatlanul összegyűjtendő költséggel eszközlésbe venni. Mire nézve Arad és Nógrád vármegyék már gyakorlatban lévő intézeteik útmutatásul szolgálhatván, az első alispán megbízatott, hogy ezen intézetek terveit a tisztelt megyéktől szerezze meg.
Vö. a 653. o. 33. jegyzetével.
Vö. a 652. o. 32. jegyzetével.
A praesidialisokkali visszaélésekre nézve már ez előtti határozásukat a megye Rendei újólag megerősítvén, az elnöki hivataltól a felelősséget szorosan megkívánják. A jövő országgyűlésen pedig e sérelmet orvosoltatni sürgetendik.
A szólás szabadságán ejtett sérelmekre nézve a követi táblának e tárgybani utolsó izenete nyomán* azonnali fölírás rendeltetett. A porták ideiglenes kiigazítása folytában pedig Horvátország portáinak kiegészítése,* nem különben a katona élelmezésbőli veszteségek elenyésztetése* is a jövő országgyűlésre följegyeztetett. Végre a vallásos sérelmekre nézve, mellyeknek orvoslását a legközelebbi dietán újólag sürgetni fogják Zabolch rendei, ezúttal azon előbbi végzésökhöz, miszerint az országos követi test által kimondott elv szerint,* hogy az 1791: 26. félremagyarázása mellett keletkezett rendeletek törvénytelenek, s nem kötelezők, ezeknek végre hajtását nem eszközölni elhatározák, most is szorosan ragaszkodnak.
A rendi tábla az országgyűlés végnapjaiban, ápr. 30-án vitatta meg utoljára a szólásszabadság tárgyában közel egy esztendővel korábban kezdeményezett felirat ügyét; a főrendek 16-ik elutasító válaszára újból ünnepélyesen hitet tettek a szólásszabadság nemzeti joga mellett, a főrendekre hárították a felelősséget az ügy megrekedéséért, s „Európa minden nemzetei előtt” ünnepélyesen kinyilatkoztatták, hogy „a szabad szóllás alkotványos jusa kérdés alatt lévő megsértései a törvények félremagyarázásán alapulván, minden következéseikkel, és netalán ismétlendő hason esetekkel együtt törvénytelenek, önkényből eredők s egyedül az erőszak szüleményei”. (Vö. Országgyűlési Tudósítások V. köt. 680. kk.)
Vö. a 752. o. 26. jegyzetével.
L. erre a 780. o. 5. jegyzetét.
Vö. a 791. o. 40. jegyzetével.
Ezek után SZUNYOGHY RUDOLF másod aljegyző, hivatkozván a köztudomásra s a megye rendeinek számos tagjaira, kik személyes jelenlétöknél fogva tudják, hogy nemes Bihar vármegye a katona erővel, s így törvénytelenül elfogott ifjak dolgában a testvér megyékhez körlevelet határozott,* fölszólította az elnök első alispánt, hogy Bihar vármegyének ezen levelét adná elő. – Az indítványt VAY JÁNOS és ELEK MIHÁLY táblabírák pártolák. – PATAY LÁSZLÓ főszolgabíró tagadta, hogy a RRnek jusa volna az első alispánt e részben számadásra vonni. Ebből heves vita keletkezett, mellyet az ELNÖK ALISPÁN azzal csendesített le, hogy bármely megérkezett levelet is eltitkolni szándékában nincs, kijelentette; csupán azt vetvén az indítvány ellenébe, hogy kevés napok előtt érkezvén haza a megyébe, még nem volt ideje Bihar vármegye levelét a többiek közül kikeresni, amit azonban haladék nélkül megteszen. Aminthogy a következő napon azt föl is olvastatván, az elfogatás módja, mint törvénybe ütköző sérelem iránt a megye Rendei közértelműleg fölírást határoztak.*
A határozat meghozatalát l. előbb, 692. kk.
Szabolcs megyének erről a közgyűléséről nincs jelentés a Kancellária iratanyagában. – Kossuth beszámolója csaknem szó szerint Inczédy György hozzá intézett jelentésén alapul. (L. az MTA Könyvtára, Kézirattár, Ms 4849/60. sz.)
