a) Szepes vármegyének aug. elején tartott gyűléséről.
a)
Szepes vármegyének aug. elején tartott gyűléséről.
Szepes vármegyének aug. elején tartott gyűléséről.
A végzéseket röviden VIII-ik számú levelemben közlöttem,* most bővebben adom a gyűlés részleteit.
L. előbb, 761. o.
GRÓF CSÁKY KÁROLY főispán magyar beszéddel nyitván meg Szepes rendeinek követjelentés s törvényhirdetés végetti közgyűlésöket, a követek* jelentése fölolvastatott, mire az egyik követ, Zsedényi Edvárd köszönetet mondván a RR bizodalmáért, visszatekintett az országgyűlésre olly szellemben, minőben követi pályáját futotta.* Többek között sajnálkozását nyilatkoztatta, hogy minden iparkodásai ellenére olly úrbéri törvényeket kényteleníttetett hazahozni, mellyek küldőinek helybenhagyásával nem dicsekedhetnek, s hogy a jobbágy használta földesúri tulajdonnak ebbeli megsértése* azon szellemnek foganatja, mellyel országunk állását mostani formájából nemsoká ki fogják vetkeztetni azok, kik az aristokratiai rendszert megbontani igyekeznek. Ezen szellemtől némelyek a nemzetek valódi szabadságát s boldogságát várják; mások ellenben visszarettennek tőle, mint olly kísértettől, melly Európát a legnagyobb veszéllyel s a közrend fölháborításával fenyegeti. Hol legyen e két vélemény között az elhatározó igazság? azt vizsgálni nem akarja; de Szepes követe a fennálló aristokratiai rendszerben hazánknak, s ennek boldogságával legszorosabban öszekötött királyi székünknek fő támaszát szemlélvén, azt az úgynevezett liberlismus, és abból folyó excentricus indítványok ellen mindíg védeni törekedett, azon tartományok példájára hivatkozván, mellyek, amióta alkotmányunkat vagy egyszerre változtatni, vagy más formába önteni akarják, a polgári csendet vissza nem nyerhetik. Példázgatásában Amerikát is fölhozta, északi köztársaságát azon szemrehányással illetvén: hogy a közrend föltartása végett igenis megszorító rendszabályokra szorult; többi tartományait pedig azzal vádolván: hogy jóllehet demokratikus kormány által igazgattatnak, éppen azért a polgárok sem életi, sem vagyoni biztossággal nem bírnak.* És így azon felekezet elveihez vallotta magát, melly a conservatív nevet viseli. Végre udvari titoknokká lett kineveztetése következésében* érzékeny búcsút vőn a RRtől, kik beszédje kinyomtatását nagy éljen kiáltások közt sürgették, melly kívánságnak azonban a szólló vagy azért is, hogy beszédét papírosra nem tette, meg nem felelhetvén, további sürgetésre azon határozásnak engedett, hogy amint szavaira emlékezik, azok jegyző könyvbe iktattassanak. – ALMÁSSY első alispán pedig kijelentette: hogy elbúcsúzását a RR fájdalommal veszik, s előadandó alkalomra további szolgálatit kikérik.
Szepes megyét az országgyűlés kezdetén Almássy Lajos és Jekelfalussy János képviselte az országgyűlésen. Almássy 1833 márciusában eltávozott, helyébe Moncskó István került, őt pedig 1834 február végén Pfannschmid Ede váltotta fel; az országgyűlés végeztével nevét Zsedényi-re változtatta. Szepes követei a legtöbb kérdésben a kormányt támogatták az országgyűlésen.
Ti. konzervatív, kormánypárti szellemben.
Az úrbéri I. tc. 7. §-ára utal a követ, amellyel az országgyűlés többsége az úrbéres jobbágynak megadta az általa használt telek szabad adásvételének jogát. Szepes megye a javaslat elutasítására adott utasítást követeinek.
Az amerikai viszonyokra vonatkozó ismereteket a kor szónokai általában Bölöni Farkas Sándor: Utazás Észak Amerikában c. könyvéből vették; a könyv szerzőjének 1830/32-ben tett utazásáról szólt, s Kolozsvárt jelent meg 1833-ban, majd új kiadásban 1835-ban. Zsedényi azonban – a könyv szerzőjével szemben – konzervatív odalról bírálja az amerikai viszonyokat.
Pfannschmid-Zsedényi Ede kinevezése – számos más volt követ különböző kormányhivatalokra történt kinevezésével együtt – az udvar hivatalos közlönyének szerepét betöltő Wiener Zeitung 1836. máj. 18-i számában jelent meg.
Ezután a FŐISPÁN az új törvényeknek mindkét nyelven fölolvastatását hozta javaslatba: mire KORPONAY táblabíró a RR többségének magyar nyelvbeni járatlanságára hivatkozván, egyedül a deák szerkezetet kívánta fölolvastatni, s BOBEST ISTVÁN, MÁRJÁSSY MIKLÓS és többek által pártoltatott; de az ELSŐ ALISPÁNnak azon észrevételére, hogy a törvény által elhatározónak nyilatkoztatott magyar szerkeztést mellőzni nem lehet, a 14 első czikk mind a két nyelven a többi azonban időnyerés tekintetéből csak deákul olvastatott. Ez két ülést húzott ki, melly közben sok vita keletkezett; végre azonban küldöttséget neveztek a RR, melly az úrbéri törvényeknek a földesurak mentől kevésb sérelméveli foganatosítása, s ennek határnapja felől javaslatot készítsen, sept. 27-re rendelt közgyűlésben megvizsgálandót, mi szerint majd a törvényeknek faluról falura kihirdetése véghez menjen. És így az aug. 2-án kihirdetett úrbéri törvényeknek nem végrehajtására, hanem foganatosításuk felőli javaslat készítésére 2 hónapi idő engedtetett. Hosszabb vitatás támadt a fölett is, valljon addig, míg a kihirdetés falunkint megtörténnék, az úriszékek nem a régi mód szerint* tartassanak-e? – Ezt sürgették KORPONAY, DULOVICS, s több uradalmak praefectusai, s ügyészei; de ZSEDÉNYI EDVÁRD, GLOSZ KÁROLY tiszti ügyész, s NEMESSÁNYI ANDRÁS táblabíró azon észrevételére, hogy a törvénynek mostani kihirdetéséből már kötelező ereje lévén, a régi mód szerint szerkezett úriszék ellen a tiszti ügyész kifogást tehetne, s a kirendelt küldöttség csak azon határnap felől tesz javaslatot, mellytől számvetési rendbehozás tekintetéből az újdon elrendelt tartozások kezdetöket veendik, minden ezentúli úriszéknek az újabb mód szerinti tartása elrendeltetett.
Az 1836: 10. tc. az úriszék tartását a korábbi gyakorlattal szemben úgy szabályozta, hogy amennyiben a földesúr saját jobbágyával áll szemben, maga vagy tisztjei sem elnökök, sem közbírák nem lehetnek, hanem kívülálló táblabírót kell az elnökléssel megbízni. Számos változást vezetett be az új törvény az úriszéki eljárás perrendtartásában is.
Továbbá MÁRJÁSSY TIBURCZ batizfalvai plébánosnak javaslatára küldöttség neveztetett, (elnöke a szepesi püspök,)* melly a magyar nyelvnek a megyébeni terjesztése iránt javaslatot készítend.
Bélik József volt ekkor a szepesi püspök.
Fölolvastattak ezután Bihar és Békés megyéknek a katonai erővel elfogatott ifjak ügyébeni leveleik. – SZÉKELY SÁNDOR, KOCZOK JÓSEF, SPÓNER PÁL, MÁRJÁSSY MIKLÓS táblabírák magát az elfogatást az 1715: 7. ellenére ugyan kárhoztatni nem akarták, de attól félvén, nehogy Bod János módjára* több ideig tömlöczben tartva, netalán tán ártatlanul büntettessenek, Ő Felségét megkéretni kívánták: hogy ezen ifjak tüstént törvénybe idéztetvén, perök azonnal elláttassék, s elfogatásuk okai közönségessé tétessenek. SZÉKELY még azt is hozzá tétetni sürgette, hogy a kormánynak ebbeli önkénye korlátok közé szorítassék. – Mire ALMÁSSY első alispán szemére vetette, hogy ő semmi felsőbbséget elismerni nem akar. – MÁRJÁSSY pedig leginkább az elfogatás módjában talált törvényellenes hibákat. De ZSEDÉNYI azt felelte: hogy a követelt bűnnek s a netalán közbejöhetett hibáknak elítélése a királyi Táblára tartozik. Ő a rendes ítélőszékek határozásait megelőző avatkozásnak nem barátja; kívánja tehát, hogy ítélet előtt e dologban semmi se történjék, mert a RR különben bizodalmatlanságot mutatnának, amit sem a kormány, melly ok nélkül az embereket csak be nem záratja, sem a királyi Tábla nem érdemel. – Az ELSŐ ALISPÁN Martinovics pártütésére emlékeztette a RRket, mellynek bármi távolról részesei minden idézés nélkül, katonai erővel elfogattak anélkül, hogy ez iránt vagy egy országgyűlésen sérelem tétetnek.* – GLOSZ KÁROLY tiszti ügyész, EHRENSPERGER lőcsei plébános és TOLNAY fő szolgabíró úgy nyilatkoztak, hogy miután fölségsértés esetében az elfogatást idézés előtt is megengednek a törvények, a fölolvasott levelekben nincs velős ok, melly a RRket fölírásra bírhatná. Ezek szerint a RR addig, míg a királyi Tábla ítéletet nem hoz, minden fölírástól elállottak.
Vö. a 633. o. 25. jegyzetével.
L. erre a 705. o. 27. jegyzetét.
A gyűlés folytában Gr. Pálffy fő cancellárnak köszöntő levél határoztatott, Gróf Reviczkynek pedig különös levélben megköszönés azon szíves hajlandóság jeleiért, mellyekkel cancellársága alatt Szepes rendei dicsekedhettek.
Végre fölolvastatott Székely Sándornak a Helytartótanácsba az iránt benyújtott esedező levele, hogy a tiszti ügyészeket privát fiscalitások viselésétől tiltsa el, s ennek következésében Ujfalussy Xavér fő, és Glosz Károly alügyészeknek viszonfeleletök. E tárgyban heves vitatás keletkezett. – SZÉKELY SÁNDOR magyar beszédet tartott, s beszédében azokat pióczákhoz hasonlította, kik az adózó nép vérét szívják. Erre fiscalis actio kéretett; de a szólónak azon nyilatkozására, hogy személyt sérteni nem akart, abban maradt. Egyébiránt a RR még tisztválasztás előtt azon statutumot hozván, hogy a tiszti ügyészek uradalmi fiscalisok is lehessenek, véleményöknél tovább is megmaradtak, s ezen statutumot helybehagyás végett a Helytartótanács elébe terjesztették.*
Szepes megyének erről a közgyűléséről nincs jelentés a Kancelláriában. – Kossuth szepesi levelezőnek Pfannschmid Edét – nevét ekkoriban változtatta Zsedényire – kérte fel, ő azonban maga helyett Fabriczy Sámuelt, az Akadémia levelező tagját ajánlotta. (Vö. Henthaller L. i. m. 16. o.)
