j) Kossuth beadványa Zemplén vármegyéhez: a város nevében kéri, hogy a közgyűlés írásban ismerje el Sátoraljaújhely érdemeit és h…
j) Kossuth beadványa Zemplén vármegyéhez: a város nevében kéri, hogy a közgyűlés írásban ismerje el Sátoraljaújhely érdemeit és helytállását a kolera és a parasztfelkelés idején. (1831 dec. 3. előtt.)*
A beadvány keltezetlen, megírásának időpontjára l. alább a Kossuth 1831 dec. 3-i beadványában olvasható utalásokat, 277. kk.
Tekintetes Nemes Vármegye!
Midőn a legközelébbi múlt gyászos emlékű időszakban az epekórság mirigye városunk kebelében dühösködött, s egyrészről az öldöklő nyavalya, másrészről az ennek meggátlása tekintetéből parancsolt felsőbb rendelések értelmében végrehajtott elzárások, s ennek nyomában járó határtalan szűkölködés városunknak legnagyobb részint mindennapi kézi míveinek eladásából élő, és szorossan a fogyasztó osztályba tartozó lakosait csaknem a kétségben esés végínségével fenyegetnék, ámbátor a tisztelt legszentebb czélú, de következéseikben sokhelyütt szomorú fogantatú rendszabások szülte rémülés a veszélyt naponként nevelé, s templomaink bézáratván, a vallásnak belső megnyugvást szerző azon áldott vigasztalásától is megfosztattunk, melyet az ínség óriában leginkább óhajt a gyarló emberi szív, elhalt atyánkfiainak, polgártársainknak tartozó, s nem kevésbbé a vallás, mint az ezered évnyi szokás által felszentelt végtisztelet megadásától eltiltattunk, az örökös őrállások erőnket fogyaszták, a hoszas veszteglés számtalan polgártársainkat csaknem elviselhetetlen kínnal gyötrené, a városnak minden közösüléstől lett elzárása a kereset lehetségét kizárá, s emiatt a szükölködés már már azon néposztálynál is, mely eddig élelembeli szükséget sohasem látott, nemcsak beharapódzott, de elviselhetetlen mértékre nevekedett, ámbátor mindezek, s az ínségnek mindezekkel együttjáró egyéb ezer nemei, a zugolódás nélkül való engedelmességet bármi nehézzé tették légyen is, – mégis mily határtalan engedelmességgel viseltetett városunknak minden rendű közönsége a felsőségnek legterhesebb rendelései eránt is, mily elszánt készséggel hajlottunk a törvénynek súlya alá, köztudomásul vagyon, de a tekintetes helybeli kiküldöttség, s a tekintetes nemes vármegye által kirendelt felügyelő urak is, kik egészségeknek, életeknek mindenkori koczkáztatásával erős kézzel tartották az ínség napjaiban városunk kormányát, hiteles bizonyságot tehetnek.
Még egy gyászosabb időszakasz következék, – a véteknek legerősb nevével sem eléggé bélyegezett bódult zendülésnek időszakasza, ekkor viszont, midőn megyénk kebelében a rabló lázadók viszaverésére, s a béke s csendesség feltartására elegendő katonai erő nem vala, mily elszánt lelkesedéssel s egyesült erővel valánk készen a rendet s csendességet bármily áldozatba kerüljön is feltartani, a többszáz főből állott véderőnek kevés órák alatt végrehajtott organisatiója, s a környülmények által parancsolt nappali s éjjeli szolgálatok kész tellyesítése, nemkülönben elegendő katonai erő megérkeztével a békés foglalatosságainkra lett nyugodalmas visszatérés, elegendő bizonyságul szolgál.
Mindezeket nem érdem gyanánt bátorkodunk a tekintetes nemes vármegye előtt emlékezetbe hozni, mert a törvény eránt való engedelmesség, bár mily terhes légyen is, nem érdem, hanem kötelesség, csupán azért bátorkodunk mély alázatossággal esedezni a tekintetes nemes vármegye előtt, hogy ezen hűségünknek, engedelmességünknek bizonyságát, óhajtván maradékinknak hasonló hűségre s engedelmességre való serkentése czéljából városunk levelestárába, mint annak első díszét feltartani, – méltóztasson a tekintetes nemes vármegye városunknak ezen boldogtalan idők alatt bébizonyitott hűséges, békés s engedelmes magaviseletéről a megye hiteles pecsétje alatt egy bizonyságlevelet kegyesen kiadatni.
Melly kegyességért örökös hűséggel s engedelmességgel vagyunk a tekintetes nemes vármegyének alázatos szolgái
Priv[ilegiált] Sátoraljaújhely vorásnak közönsége
[Kívül:]
Tekintetes nemes Zemplény vármegye közgyűléséhez intézett alázatos esedezése priv[ilegiált] Sátoraljaújhely várossa közönségének, béadta Újhely várossának rend[szerénti] ügyvédje Kossuth Lajos msk.
Ered. tiszt. Sátoraljaújhelyi Kazinczy Ferenc Áll. Lt. Közgyűlési iratok 1832: 1383. sz.
A közgyűlés elismerte a város érdemeit és ezt hajlandó volt jegyzőkönyvbe is iktattatni. A bizonyságlevél kiadását azonban elutasította, azzal az indoklással, hogy ugyanilyen módon még igen sok község kérhetne bizonyságlevelet. – Amikor az 1832. júl. 17-i közgyűlés előtt ezt a kérvényt felolvasták, rögtön felállt Nagy Lázár, a pataki uradalom fiskálisa, és tiltakozott az ellen, hogy az újhelyiek folyamodványukban a „privilegiált” nevezetet használják. Sátoraljaújhely mezőváros ugyanis ekkor elkeseredett harcot vív a hercegi uradalommal a földesúri hatalom alól való szabadulásért. A város privilegiált voltának a megye részéről való elismerését a város felhasználhatta volna az uradalom elleni perében, ezért tiltakozott ellene Nagy Lázár.
