114. Pest, 1837 március eleje* Lovassy István Kossuth által készített információja a személynökhöz, a fiát elmarasztaló táblai ít…
114.
Pest, 1837 március eleje*
Lovassy István Kossuth által készített információja a személynökhöz, a fiát elmarasztaló táblai ítélet után.
Pest, 1837 március eleje*
Lovassy István Kossuth által készített információja a személynökhöz, a fiát elmarasztaló táblai ítélet után.
Az irat keltezetlen, kétségtelen azonban, hogy a február 27-i királyi táblai ítélet után és a március 8-i hétszemélyes táblai ítélet előtt készült.
Közvetlen a kir. táblai tárgyalás megkezdése előtt Lovassy István a kor perrendtartásának megfelelően még egy összefoglaló információt nyújtott be, amelyben – ezúttal nem Kossuth, hanem Ágoston József ügyvéd segítségével, de Kossuth korábbi munkái alapján – mégegyszer sorravette a vádakat, kimutatta tarthatatlanságukat, követelte a perbeli iratok nyílvánosságra hozatalát, a nyilvánosság előtt való tárgyalást és igazságos ítéletet kért a bíráktól. (Az „alázatos figyelmeztetés” címet viselő irat eredetijét – Ágoston kézírásával – l. OL, Nádori lt. Exhibita ad politiam spectantia 1837: 59. sz. alatt, másolatát l. Vörös Antal id. másolatai közt, II. köt. 142–154. l.). A Tábla azonban ezt a folyamodást sem vette figyelembe, hanem több napi titkos tárgyalás után, febr. 22-én megszületett az ítélet: Lovassy Lászlót 10 évi, Tormássy Jánost másfél évi börtönre ítélték, Lovassy Ferenc büntetését a letartóztatásban eltöltött idővel kitöltöttnek vették; a közvélemény megtévesztése érdekében Lapsánszkyt is 10 évi börtönre ítélték. (Az ítéletleveleket l. uo. II. köt. 154. kk.) Mivel az ügynek rövid idő alatt felülvizsgálat végett a Hétszemélyes Táblához kellett kerülnie, Lovassy István még egy kísérletet tett fia megmentésére: Kossuth segítségével vizsgálat alá vette az ítélet indoklását, s újabb terjedelmes beadványban igyekezett megcáfolni annak állításait és felrázni a végső szót kimondó legfelsőbb törvényszék tagjainak lelkiismeretét.
Némelly észrevételek a Királyi Fiscusnak Lovassy László ellen felségsértési bűnt követelő keresetére.
Midőn boldogtalan fiam keblemtől elragadtatott, midőn katonai tömlöczre vettetett, midőn őt felségsértésről vádoltatni láttam, s a tapasztalatlan, tehetetlen 22 éves ifiút egy borzasztóan titkos eljárás hálójával körülkerítve szemléltem, midőn tőle, kit halálra keresett a vádló Fiscus, a szabad védelem megtagadtatott, s a törvénykezés rendes folyamának önkény elleni kezességei elvonattak, midőn végre a leghatározóbb pillanatokban a fiú és atya közötti szent kötelékek is megszaggattattak, s még csak attól is megfosztatott, hogy ezernyi méltatlanságok által ingerült fájdalma kitöréseinél az atyai tanács csillapításait hallhassa, midőn végre a titokban kezdett, titokban vitt per titokbani elítélésének hosszú napjai a kétség s bizonytalanság egész poklával atyai fejemre omlottak, s a férfiú, a polgár roskadozva küzdött az ember természetes érzelmeivel: két vigasztaló sugárt küldött felém a könyörület Istene, egyik volt a meggyőződés, hogy fiam ment és tiszta mindentől, amit Isten és ember igazsága szerint véteknek tarthatni, másik a hit, hogy alkotványos országban élvén, a törvények oltalmából boldogtalan házam sincs kitagadva, s hogy e szó „alkotvány”, hogy e szó „törvény” nem puszta hang akkor, midőn élet s halál forog kérdésben.
Azonban a Tekintetes Királyi Tábla olly szót mondott ki, melly megfagylalta ereimben a vért, s agyvelőm rétegjeit izzó tűzzé változtatta. Azt mondotta ki, hogy fiam 10 hosszú éveket senyvedjen tömlöcz fenekén; 10 hosszú éveket! – mellyeket hogy átéljen s ép testtel, ép lélekkel éljen át, csaknem többnek kellene lennie, mint embernek.
Isten óvjon meg a tébolyodástól, Isten adjon erőt, hogy a roskadó anyát a kétségbeesés örvényeiből kiragadhassam, mert a hit ingadozik keblemben, s a még mindig teljes erőben álló meggyőződés hitem enyészetét csak súlyosabbá teheti.
De nem keresek égető fájdalmamnak szavakat, úgyis hasztalan keresnék… Aki ember s emberileg érez, meg fogja érteni a néma bú keserves jajjait. Csak egy-két szót akarok szóllani, amint szerencsétlenségem első óráiban kábult fővel szólhatok; egy-két szót hazámnak legfőbb bíráihoz, kiknek kezeikben a szigorú igazság fegyvere a méltányosság és engesztelés pálmaágával egyesülve van.
Azt mondja a Tekintetes Királyi Tábla, hogy a perbeli procedura ellen panaszunk nem lehet, mert az 1790: 56. czikkely megalkotása óta 1811-ig analógus esetekben mindíg ezen eljárás volt követve, az tehát törvényes szokás, mely a törvényszéket kötelezi.* Nyilatkozásaimban – gondolom – bőven kifejtettem, de még világosabban megmondják törvényeink, meg alkotványunk szelleme, hogy mik legyenek a törvényes gyakorlat tulajdonságai. Most tehát csak annyit említek, hogy az 1791: 56. czikkely a felségsértési pöröket a Királyi Táblához utasítván, a Királyi Tábla előtt folyó pörökbeni rendes törvénykezésre utasította. Ha tehát azóta történtek esetek, (pedig csak titokban történhettek,) mellyekben illy eljárás gyakoroltatott, az törvénytelenség volt és visszaélés,* a törvénytelenség és visszaélés ösvényén pedig az első lépés nem hogy mentségül szolgálhatna a másodiknak, sőt annál borzasztóbb, mentől többször ismételtetik, annyival inkább, mert a gyakorlatnak mondott eljárás mindazon tulajdonok nélkül szűkölködik, mellyeket a Prológus 10. czikkelye a törvényes gyakorlatra megkíván; t. i. consvetudo est jus quoddam moribus institutum, quod pro lege suscipitur, cum deficit lex.” Továbbá: „Ad inducendam consvetudinem requiruntur tot actus et ita notorii, ut verosimiliter transiverit in notitiam populi.”* Én tehát e procedurának most és mindörökké ellene mondok, mert ha holnap hozatnék törvény, melly azt a nemzet akaratjával törvényesítené, a múltra mégis mindíg visszaélés maradna. Ellenmondásom egyébiránt a nemzet szava: azon nemzeté, melly a bírói hatalom függetlenségét szüntelenül fenntartja, de bírói hatalmat a törvénykezési rend határain kívül sohasem ismert el, úgy hogy ezen elvnél fogva hozta légyen be polgári törvénykönyvünkbe az oppositiót, mint természeti oltalmat. Ellenmondok tehát épp azért, mivel alkotványos nemzetünk a bírót a törvénykezési rend határai között, csak a törvény iránt felelősnek és így függetlennek tisztelvén, azon kívül bírónak el nem ismerheti.
Vö. az ítéletlevél szavaival, Vörös Antal id. másolatai között, II. köt. 154. o.
Vö. az 529. o. 7. jegyzetével.
Az előbbi idézet a Tripartitum, Prologus 10. bevezetésében, az utóbbi a 7. §-ban van.
Azt mondja továbbá a Tekintetes Királyi Tábla, hogy a védelem szabadsága fiam előtt el nem záratott, mert 1.) az úgynevezett assistens írt egy hosszú replicát; 2.) mert én az atya védelemképp három nyilatkozást adtam be; 3) mert maga szerencsétlen fiam is két nyilatkozást írt, s vele a pörös irományok mind közöltetvén, a Királyi Fiscus vádjait pontonkint megtaglalgatá. Ez tehát az, mit a mívelt világ, az, mit sarkalatos törvényeink szabad védelemnek neveznek? Azt az úgynevezett assistenst, különben is a kormánynak kötelezettjét, őt ki örökös titoktartásra esküdött, fiam védjének nem kérte, el nem ismerte, sőt minden avatkozástól maga is, általam is, törvényesen vallott, de védelemhez sohasem bocsátott ügyvédje* által is eltiltotta. Én e pert sohasem láttam, a vádat, a követelt bűnt még most sem tudom, (sőt ezt még csak azokból sem tudhatom, amiket a Tekintetes Királyi Tábla ítélet gyanánt kimondott.) Fiammal igaz, közöltettek az irományok, de akkor, midőn már a per be volt rekesztve, akkor, midőn a Királyi Fiscus igen sok tanút kihallgatván, kettőnél többet hitelesítés alá nem vőn; s így akkor és úgy, hogy a szükséges védelemre fiam semmi lépéseket nem tehetett, s akként (ami legborzasztóbb) hogy még csak velem sem tanácskozhatott, mert ezen elhatározó pillanatban az atya is el vala tiltva, fiával bármi ellenőrség jelenlétében is szólani. Ha a pernek illymódon történt közlése csak a Királyi Fiscusnak tette volt volna, azt gúnynak s kelepczének nevezném; de bíróság tette volt, s így tisztelettel hallgatok, s csupán az 1-ő rész 9-ik czímjét említem meg, miszerint elegendő kihallgatás nélkül senki le nem marasztaltathatik.* S ez egyike levén a magyar nemes sarkalatos kiváltságainak, ami az ellen történik, az valóságos erőszak.
Perger János ügyvéd. (Vö. az 528. o. 5. jegyzetével.)
A nemesek négy fő kiváltsága között elsőnek sorolja fel a Tripartitum I. 9., „quod ipsi, nisi primum citati vel vocati, ordineque judiciario condemnati fuerint, in eorum personis, ad quorumvis instantiam vel clamores aut preces, nusquam et per neminem detineri possint.”
Ami pedig a per velejét illeti: nyugodtabb kebellel is bajos volna ugyan fiam védelmére valamit szólanom, mert a Tekintetes Királyi Tábla kimondása olly általános, határozatlan kifejezésekből áll, hogy szerintén sohasem tudná senki is megmondani, mi hát az tulajdonképp, ami 10 évi rabságra okot adott, a pert pedig látnom nem szabad. Mindazáltal illy állásban is lehetetlen némelly alázatos észrevételeket nem tennem.
1.) A Királyi Fiscus fiamat felségsértéssel vádolja, s vádját összeesküvésre, conspiratióra alapította. Felségsértés törvényeink szerint csak a koronás király vagy ország erőszakos megtámadásában, vagy illyes megtámadásra alakult összeesküvésben áll. Maga azon országos küldöttség, melly a büntető törvénykönyvre javaslatot készített, s mellyben a Főméltóságú Hétszemélyi Táblának több tagjai fő részt vettek,* perduellionak tettet, s csak olly tettet nevez, quod factum nonnisi cum hostilitate et vi armata patrari solet.* És mi az, amit a Királyi Fiscus fiam ellen követel? Szó és puszta szó, tettről vagy tett szándékáról említést sem tesz a Tekintetes Királyi Tábla, összeesküvésnek árnyéka, gyanúja sem említtetik. Felségsértésről tehát szó sem lehetvén, hűtelenségi vád pedig nem is követeltetvén, ha volna is más valamelly bűn (nincs pedig), az a Tekintetes Királyi Táblának első bírósági hatósága alá nem tartozhatik. Mert habár büntető perekben a törvényszék ítélhet, midőn p. o. gyilkosság követeltetik, s nem ez, hanem gyújtogatás talál kisülni, de ezt csak úgy és akkor teheti, ha a kiőrlődött bűn, szintúgy mint az eredeti vád, törvény szerint az ő bírósága elibe tartozik. És valamint a megyék törvényszékei olly büntető pörben nem ítélhetnének, mellynek körülményei felségsértés, vagy hűtelenségi vádra adnának alkalmat, mert ez nem az ő hatóságukhoz tartozik: úgy a Királyi Tábla felségsértési vádpörben más vád felett nem ítélhet, mert ez ismét az ő hatóságához nem tartozik.
Az ifjak ügyében ítélő királyi Curia tagjai közül többen – így Lánczy József, Németh János, Németh Imre, Luby Imre – tagjai voltak az operátumokat átdolgozó jogügyi albizottságnak is.
A büntető törvénykönyv – Codex de delictis eorumque poenis – javaslata. II. része – De criminibus in speie et eorum poenis – I. osztályának I. törvénycikke szerint a „crimen laesae Majestatis seu perduellio” bűnébe az esik, aki a) a király ellen összeesküszik, b) aki ilyen összeesküvésről tud, de nem jelenti, c) aki kezet emel a királyra, ellene támad, vagy házát megrohanja, d) „qui contra Statum publicum in perniciem regis et regni semet evidenter hostili, armataque vi erexerit”. (Vö. Opinio excelsae Regnicolaris Deputationis… circa objecta ad Deputationem Juridicam relata. Posonii, 1831. Pars IV. 28. kk.)
2.) De mi az, ami boldogtalan fiamat terhelni mondatik? Az ifjak pozsonyi casinójábani részvét. Erre nézve a Tekintetes Királyi Tábla okoskodásaiban két különös kifejezésre akadtam.
a.) Hogy ez non absque indultu modo, sed in obversum positive declarati abundique resensus coaluit. Arról, hogy casino egyesületre engedelmet kell kérni, most hallunk először életünkben valamit. De ha áll azon resensus, ez világosan mutatja, miképpen a dolog közönségesen tudva volt; miért nem léptek tehát fel tiltólag? Miért szenvedtetett az meg két esztendeig, hacsak nem kelepczének, amint Majthényi Hermanra nézve bemutatott tanúvallomásaim* bizonyítják? Miért nem történt országgyűlés alatt ellene sem nyomozás, sem perbevétel, sem ítélet? És mivel megszenvedtetett, mivel ellene semmi sem tétetett, „in regno hoc consvetudinario” bizonnyal nagyobb joggal hozhatná fel maga mellett a gyakorlatot azon társalkodási egyesület, melly köznyilvánosságú vala, mint a titkos procedúrának múlt időbeni rejtelmes egy-két esete. Lehetetlen itt meg nem említenem, hogy ezen casinoi egyesület a Tekintetes Királyi Tábla által politicai irányzatúnak, s politicai irányzat legibus patriis caeteroquin kárhoztatottnak állíttatik. Mellyek ezen hazai törvények? én kitalálni nem tudom; annyit ellenben tudok, hogy Magyarországon, hol minden nemesnek a közdolgokban közvetlenül, a törvényhozásban pedig közvetve részt venni nemcsak joga, sőt kötelessége: politicai irányzat tilos dolog nem lehet, különben azt tiltaná a törvény, mit az alkotvány parancsol.
A Pest megye által a vádlottak érdekében lefolytatott tanúkihallgatások (Vö. az 562. o. 4. jegyzetével) egyik pontja az volt, hogy ismeri-e a tanú Majthényi Hermannt és mit tud róla. (Majthényiről is azt suttogták, hogy a kormány kémje a kaszinóban. A hat tanú mindegyike azt vallotta, hogy Majthényi egész viselkedése alátámasztotta azt a véleményt, hogy ő a bécsi titkos szolgálat részére gyűjt adatokat az ifjak körében.)
b.) Említtetnek holmi beszédek, igenis beszédek. Mi vétkes lett legyen tartalmukban, azt még csak gyanítanom sem engedtetik, kivevén azon egyet, melly a Királyi Tábla által panegyricus névvel neveztetik,* melly azonban nemcsak hogy erőszaki czélzatra még csak hajlandóságot sem bizonyít, sőt legvilágosabban kitűnteti, miképpen fiam egyedül a békés törvényes úton haladást tűzte ki polgári élete feladásának. A többiekről pedig annyit bátran mondhatok, hogy ha valami ollyast foglalnának magokban, ami a törvény által meg nem engedett véleményeknek törvény ellenes, erőszakos módokon leendő valósítására (ez pedig a megjegyzésre legméltóbb körülmény) czélzott volna: az bizonnyal meg volna a Királyi Tábla által említve. Egyébiránt én úgy vakon is, nem látva, t. i. azon beszédeket, bátran merem állítani, hogy az országos naplókönyvek olly beszédeket mutatnak, s olly szájakból mondott beszédeket, mellyek a Tekintetes Királyi Tábla körében, most fiamra 10 éves rabságot mondottak,* melly beszédekhez képest mindaz, amit a Királyi Fiscus fiamról állít vagy bizonyít, nem egyéb, mint egy szelíd imádság.
Arról a beszédről van szó, amelyet Lovassy 1836. jan. 9-én, Wesselényi ünneplése során tartott az ifjak előtt. (L. 533. o. 18. jegyzet és Vörös Antal id. másolatai közt, II. köt. 159. kk. Vö. még a következő sz. alatti irattal is.)
Az ítélet meghozatalában részt vett tagokat felsorolja a királyi Tábla febr. 14-i ülésének jegyzőkönyve (OL, M. Kanc. eln. 1837: 342., sz.) arra azonban nincs adatunk, hogy közülük ki szavazott halálra. Lovassy István megjegyzése a felsoroltak közül Somssich Pongrác személynökre, Platthy Mihály ítélőmesterre, Gyurcsányi Gábor, Dókus László, Ocskay Ignác és Ragályi Tamás ülnökökre alkalmazható, akik a korábbi országgyűléseken vagy a megyei ellenállás idején éles beszédeket tartottak a kormány önkénye ellen.
3.) Általán fogva minden terhelő körülmény a Tekintetes Királyi Tábla előadása szerint végsőképp csak oda megy ki, hogy fiam az aristocratiai rendszernek nem barátja. Minden árnyékolatok, mellyek különböző alakokban említtetnek, ebben pontosúlnak együvé. Szabad legyen azonban a Királyi Fiscust kérdeznem, képes-e csak egy szót is bizonyítani, hogy boldogtalan fiam ezen véleményének létesítésére tövénykívüli módokat választott javallott avagy ajánlott volna valaha? Ami pedig az alkotmány sánczaiból kirekesztett népnek az alkotmányi jogokban törvényszeres utakon részesítését illeti, ha ezt óhajtani vétek, úgy egész megyéket kell tömlöczökké átváltoztatni, hogy befogathassák a vétkeseket.*
A rendszeres munkálatok megyei megvitatása során, az 1831–32. év folyamán számos megye fogadta el a haladó ellenzékieknek azt a követelését, hogy a Hármaskönyv I. rész 9. címjének érvényét ki kell terjeszteni az egész népre; a haladó megyék követei ezt az álláspontot mindannyiszor hangoztatták, valahányszor a vitatás alatt levő tárgy – úrbér, polgári törvénykönyv – arra lehetőséget adott.
Az ország képviselőinek táblája az 1836-ki országgyűlésen az úrbér iránti 3-dik izenetében ezeket mondotta: (Acta Diaetalia Tom. I. Pag. 418.) „A KK és RR is legfőbb boldogságukat nemzeti törvényes függetlenségökben és szabadságukban, s ennek védpaizsában, az ősi alkotmányban helyheztetik: de az ősi alkotmányt is éppen azért szeretik, mivel ezt ollyannak lenni ismerik, mellynek sarkai azzal, ha a belőle származó boldogság még többekre is kiárasztatik, nem megrendülnek, hanem még jobban megöröklenek.”*
Az izenet, amelyben a fenti sorok olvashatók az alsó tábla 1833. okt. 17–25. közötti kerületi, s az okt. 25–31. közötti országos üléseiben lefolyt viták eredménye volt. (Vö. Országgyűlési Tudósítások II. köt. 308. kk.)
Több vármegyék már a múlt országgyűlésre utasításba adták, hogy a nép a képviseleti rendszer jogaiban részesíttessék,* mások ezt a jövő országgyűlésre ismét utasításba adni újólag elhatározták; azok ellen, amik közönségesen salutares Regni institutiones neveztetnek, hova p. o. az ősiség is számíttatik, tömérdek javítási tervek írva, mondva, nyomtatva vannak; sőt a legközelébb múlt országgyűlésen törvények is hozattak, mellyek ellen szokott ellenvetés volt, hogy aristocratiai ősi alkotmányunkat sértik, felforgatják.* S ezek történtek, történnek s történni fognak naponként, mert hiszen a nemzet törvényhozási jogának természetes következményei. Fiam pedig hasonló elveket táplált keblében, de sohasem mondotta, hogy erőszakos fegyveres hatalommal kell azoknak létesíttetniök, s mégis 10 évi rabságra ítéltetik!! Ezen ítélet tehát tisztán áll: mert nem tettet, nem törvényellenes módokat, hanem elvet kárhoztat, vagy hitért büntet, s a vélemények szabad súrlódásának századában boldogtalan fiam a hitnek, a véleménynek martyrja?
A rendszeres munkálatok megyei megvitatása során több megyében felmerült az a javaslat, hogy legalább közvetett formában – a községek képviselőinek a megyei közgyűléseken való részvételén keresztül – a parasztoknak is képviseleti jogot kell juttatni. Kossuth talán arra emlékszik, hogy Zemplén 1832. okt. 5-i közgyűlésén valaki – talán éppen ő vagy Lónyay Gábor – a publico-politicum operatumról készített véleménybe be akarta vetetni a parasztok képviseleti jogát, a többség azonban elvetette a javaslatot. (Vö. OL, M. Kanc. eln. 1832: 1548. sz.) Tudunk arról is, hogy Klauzál Gábor is hasonló javaslattal lépett fel az operátumok Csongrád megyei vitái során. Zala, Békés, Szatmár és Temes megyék véleményei tartalmaznak még a népképviselet felé mutató javaslatokat.
Az úrbéri telek szabad adásvételét kimondó törvény, a jobbágytelken élő nemes adókötelezettségének kimondása, a vasút- és hídépítések céljára történő kisajátítás stb. voltak elsősorban azok a tárgyak, amelyek ellen így érveltek a maradiak.
De 4.) még az illy semmiségre olvadt vád iránt is lehetetlen magának a Tekintetes Királyi Táblának szavaiból meg nem jegyeznem: quod testis quoad specificos terminos in singularitate subsistat; lehetetlen meg nem említenem, hogy tanúkkal mutattam meg, miként a Királyi Fiscus minden eszközöket, még lélekvásárlást is használt a tanúk összekeresésére, s csak kettőt talált. E kettőre nézve is megmutattam, miként a tanú hitelességére megkívántatott erkölcsi tulajdonokkal egyáltalában nem bírnak, s méltán reméltem, hogy akire nézve csak egyetlenegy lélekvásárlási tett is bebizonyosodik, s kivált büntetési pörben bizonyodik be, annak különben is hitelt nem érdemlő többi tanúi a büntető bíró előtt nyomni semmit sem fognak.* De mindezek tekintetbe nem vétettek, sőt a lélekvásárlásróli tanúbizonyság még csak említést sem érdemlett akkor, midőn a vádló részéről egyes tanú is terhelő bizonyítványnak vétetett.
L. minderre Lovassy István jan. 17-i beadványát, 107. sz. alatt, 547. kk.
5.) Kértem a delatort megneveztetni, hivatkoztam e részben a törvény világos szavaira; de mindezekről a Tekintetes Királyi Tábla említést sem tőn, s mindamellett nem tőn, hogy azon személynek, Lapsánszkynak t. i., kit színlett czinkossági álorczájából kivetkeztetve feladónak leni megmutattam, vallomása hasonlóképp fiam ellen a törvény tilalma ellenére terhelő bizonyság gyanánt említtetik.* És pedig mit lehetett volna még mind a tanúkra, mind a feladóra nézve megbizonyítanom, ha vallomásaikat látnom s fiam védelméhez gyökeresen hozzálátnom megengedtetik!
Arra, hogy Lovassy a kaszinóban és azon kívül a királyi méltóság és az alkotmány aláásására irányuló beszédeket tartott.
6.) Különös az is, hogy a Tekintetes Királyi Tábla Tormássy Jánosnak a megvallást könnyítő körülménynek számította be, fiamnak pedig az őszinteséget vétkül tulajdonította, vétkül azon őszinteséget, miszerint mondott szavának értelmét, azon tulajdont, mellyet külső kényszerítés sohasem csikarhat ki kebelünk rejtekeiből, épp azért, mivel a rejtekben vétek nem lakott, tisztán kimagyarázta.
Ha idő engedné, ha mély bánatom hideg fontolgatást tűrhetne, sokat lehetne még a Tekintetes Királyi Tábla okoskodásaiból czáfolgatva megemlítenem. De az idő int, s az atyai fájdalom a hideg fontolgatásnak nem legalkalmasabb szövetségese. Legyen ez elég bánatom tengeréből. Hazánk legfőbb törvényszékének nagytekintetű bírái előtt lehetetlen hogy visszhangra ne találjon az alkotványos polgár, ki törvény szentségéért, az atya, ki fia ártatlansága mellett felsóhajt azon elválasztó órában, melly egy egész békés háznépnek jövendője felett határoz.
Sk. fogalm. MTA Könyvtára, Kézirattár, Ms 4850/63. sz. Másolat. Kossuth perének iratai. II. 203–211. o. (Vörös Antal id. másolatai.)
