110. Pest, 1837 február 8. Kossuth beszéde a Kisdedóvó Intézeteket Terjesztő Egyesület közgyűlésén.
110.
Pest, 1837 február 8.
Kossuth beszéde a Kisdedóvó Intézeteket Terjesztő Egyesület közgyűlésén.
Pest, 1837 február 8.
Kossuth beszéde a Kisdedóvó Intézeteket Terjesztő Egyesület közgyűlésén.
A keltezetlen fogalmazvány beszédjellegének és elmondása időpontjának megállapításához Lónyay Gábor segít hozzá bennünket. Ő jelen volt a közgyűlésen és naplójában részletesen ismerteti Kossuth beszédét.* Az ismertetésből megállapítható, hogy Kossuth beszédének az alábbi kézirat szolgált alapul.
Lónyay naplóbejegyzését l. alább, 582. o. 8. jegyzet.
Jegyzetek a kisdedóvó intézet tárgyáról.
Angliában, Owen úrnál* támadt az első gondolat a kisdednevelő intézetről. – Brougham* állította fel a legelső kisded iskolát Brewers Greenben, Westminsterben, 1819-ben 12 társaival, kik a nevelés nagy feladása fölett politicai véleményök különbözéseit annyira felejték, hogy Brougham’t, Smith John’t, Lansdown Marquis-val,* s Baring Tamással* egy társaságban szemlélnők. – A kezdetet jótékony siker követi; már 1826-ban 60 illyes kisdedóvó intézet állott Angliában. 1824-ben állott össze a mienkhez hasonló egyesület a kisdedóvó intézetek terjesztésére Landsdown marquis elnöksége alatt, az egyesület munkálódásinak tervét Brougham dolgozta ki, s az egyesületnek a tiszteletreméltó Wilberforce, a rabszolgakereskedés eltörlésének csüggedhetlen hőse* is tagja volt. – Smith John parlamenti tag hozta ott indítványba, hogy egy közép példány s nevendék ház (Central Muster und Pflantzschule) alapíttassék, nevelők s nevelőnők kiképzésére, s ezen egyesület választmánya addig is, míg saját intézetet állíthatna, a Spitalfield-i városnegyedben, a Quäcker utczában Wilson J. úr által felállított iskolát mustra s nevendék háznak használni határozá, s Wilderspin* urat (az ottani oktatót) bízta meg azon nemes hivatalra, hogy az országot beutazván, akik ilyes kisdedóvó intézeteket állítani akarnának, e czél kivitelében gyakorlati isméreteinél fogva segedelmül legyen.
Owen, Robert (1771–1858) angol utópista szocialista, a tudományos szocializmus egyik előfutára.
Brougham, Henry Lord (1778–1868) az angol reformpárt egyik vezéralakja, a népnevelés és a katolikus emancipáció propagálója.
Lansdowne, Henri marquis de (1780–1863), angol liberális államférfi, a Lordok házában a reformpárt vezéralakja.
Baring, Thomas (1800–1873), a híres londoni bankárcsalád politikus tagja.
Vö. a 382. o. 27. jegyzetével.
L. alább a 858. o. 19. jegyzetét.
És valóban, egy mustra iskolát igazgatni, s ezen intézetek számára nevelőket képezni, olly nemes hivatású, de egyszersmind olly különös szív érzelmeket s gyakorlati képzettséget kívánó dolog, hogy a választásban eléggé óvakodónak lenni alig lehet. – Hogy e dolgot voltaképp méltánylani tudjuk, tán nem felesleges, nézeteinket a czélzat sikeresítése alap szabályairól kölcsönös türelemmel, s kölcsönös felvilágosítással kicserélni.
Én régen meg vagyok győződve, hogy azon férfiú legnagyobb jóltevője hazájának, ki a vétkek elnyomására legtöbbet tőn. E czélt korántsem lehet egyedül büntető törvények által elérni, más előző módokra van szükség, és tán sehol sincs nagyobb szükség, mint éppen minállunk, hol a törvényhozásban magára a büntető igazságszolgáltatásra nézve is, nem mondhatom, nagy hiányok léteznek, de úgyszólván teljes üresség uralkodik; kik tömlöczeinkkel némileg ismeretesek, tudni fogják, hogy a bűnbe s vétekbe menekülteknek legnagyobb száma olly emberekből áll, kik sohasem részesültek erkölcsi vagy vallásos nevelésben. S olly kevéssé haladtunk még a humanitás ösvényén előre, miszerint csaknem axiomának tartatik, hogy szegénység s neveletlenség kezet fogva járó állapot. Nem gondolná az ember, hogy a character, az a megmagyarázhatlan valami, amiből egész életünkre erény vagy gonoszság forrásozik, mi hamar kezd fejleni a kisdedeknél, – a kölcsönös jóakarat tehát az, mellyre a szívet még első, fogékony állapotjában kell képezni, ha óhajtjuk, hogy a hajlékony csemete jól gyümölcsözzék, ha jó embereket akarunk nevelni. De éppen ezen hivatás az, ami a kisdedóvó intézetek vezérletére ügyelendő személyek választását olly nehézzé teszi. Egészen más tulajdonságok kívántatnak itt, mint az iskolai nevelésnél. Ennél az intellectualis tehetségek kifejtése ama főirány, melly a nevelőt foglalatoskodtatja, s különösen az emlékező tehetség az, mellyel az iskolai nevelőnek legtöbb dolga van. A szívet ami illeti, s itt a rossz vonzalmak gyengítését, a jó érzelmek élesztését, erre az iskolai nevelő nagyon keveset hathat, már csak azért is, mert a tanulással elfoglalt naponkénti egy-két órán kívül nincsen tanítványai körében, s a gyermekre legnagyobb hatással bíró játék idejében tőllök távol van. Aztán az intellectualis tanulásbani restség vagy fogéktalanság közönségesen büntetést szokván maga után vonni, még ott is, hol az oktató leginkább képes felfogni helyzetének valódi irányait, a tanítványok lelkében iránta észrevehetetlenül egy bizonyos félelem támad, úgyhogy bátran mondhatnók, rendszerint, s igen kevés kivétellel a tanítóktuli félelem az iskolai nevelés sark alapja. – Nem így van, nem így kell lenni a kisdedóvó intézetben. Itt a fő elv, mellyre az egésznek vezérlete alapszik, a szeretet, és nem félelem, csak ezen elvtől lehet jót remélleni. Azáltal, hogy a gyermeket elbátortalanítjuk, mint az iskolákban történik, összesorvasztjuk a kedélyt (das Gemüth); pedig bizodalmat kell a szívbe csepegtetni, mielőtt lelkierőit kifejteni kezdenők. – Azon kell lenni a nevelőnek, hogy az irígység indulata helyet kölcsönös jóakarat fejlődjék ki a kisded keblében, s ezen erkölcsi irányzatú ápolásnál inkább mint nevelésnél, a játék ideje a legfőbb, leghatósabb, s ennél fogva az egészet úgy kell vinni, hogy egy szívképző, önzést akadályozó játék képét öltse az egész ápolás magára. – Én figyelmes szemmel szerettem hazámban a nevelés rendszerét tekinteni, s midőn egyrészt fájdalommal tapasztalám, nagyobb részint mi kedvetlenül mennek iskolába a gyermekek, s mi örömmel jőnek iskolából ki, másrészt magas örömmel bámultam, minő kedvvel sietnek a kisdedóvó intézetbe, mi örömet mulatnak ott, úgyhogy gyakran ismét és ismét kellene távozásra nógatni az örömest maradókat, kiknek a pihenés napja, a vasárnap, a legunalmasabb, legkellemetlenebb mindenek között. – Sohasem fogom felejteni azon gyönyörűséget, mellyet a pozsonyi kisdedóvó intézetben éreztem, látván azon szeretetteljes ragaszkodást, mellyel a kisdedek tiszteletreméltó öreg nevelőjök iránt viseltetnek.
A példa a legerősebb rugó az életben, melly jó vagy rossz vonzalmakat fejt a kebelben, s a példa erejénél fogva identificálódik jókor a kisdedekkel úgy az erény, mint az erkölcstelenség. Az utánzás ösztöne azonban egyike azoknak, mellyek leghamarébb erőt vesznek a gyermek keblében. Hiszen az utánzás ösztöne az, ami már az emberhez legközelebb álló, s az oktalan állatok serege s az emberi nem közt mintegy kapcsot képző állatoknál, a majmoknál is olly szerfeletti mértékben mutatkozik. De épp azért, mivel az utánzás ösztöne olly jókor fejlik ki, szükség, hogy a gyermekre jó benyomások hassanak, mert vajmi nehéz az erkölcsiségnek gyönyörű festékét megadni, midőn a bimbó már kifejlett. E szempontból kell a kisdednevelőnek indulni, gondosan vigyázni, hogy a kebelbeni kártékony gyom, a tiltott gyönyörűségek iránti szenvedelem lábra ne kapjon, s helyette az igaz vallásosság (nem babona) csíráji verjenek gyökeret a nyugalmat s tartós örömet adandók, egész életünkre.
E pályán, mint mondám, szeretet az egyedüli sark alap, s ezt egyrészről, másrészről a kisdedekkel bánás alkalmatlanságait felvéve, valóban soha nem hülő magas emberszeretet, a mellett pedig ki nem fárasztható türelem és soha nem ernyedő szilárdság azon magas feltételek, mellyek a kisdednevelőknél megkívántatók, – s mennyivel magasabb mértékben kell mindezekkel bírni egy olly férfiúnak, ki e czélra nevelőket képezzen, s egy mustra iskolát igazgasson, – mert véleményem szerint, a praeparandiának egy mustra iskolával múlhatatlanul össze kell lenni kapcsolva.
De hozzá kell még adnom, miképpen véleményem szerint nemcsak a rossz vonzalmak lenyomása s jó érzelmek táplálása az egyedüli czél, mellyre a nevelőnek tekinteni kelletik. A kisdedeknek testi szerencsétlenségektőli megóvása, s a tisztaság, melly két tekintetre nézve, kivált a szegény kézimunkások osztályának gyermekei (kikre főleg számolnunk kell ez intézeteknél) olly szánakozásra méltó elhagyattatásban vannak, – már magában is egy igen fontos második tekintet, melly a nevelő választást nem kissé nehezíti, mert főleg kívánatossá teszi, hogy a nevelő feleséges legyen, mert a czélbani eljárásra a szelíd nőnem sokkal alkalmatosabb. – Ezenfelül én legalább mennyire e tárggyal ismeretes vagyok, a külföld jósikerű példáit követve, szükségesnek tartom, hogy naponkénti gyakorlat által, a kisdedek értelmi erőinek is helyes irány adassék, – mert hiszen általában a jóra törekvés, az igazra, valóra törekvéssel olly rokonságban van, hogy e kettőt egymástól nem is jó volna, de nem is lehet elválasztani. Azonban itt az irány egészen különbözik attól, mellyet az iskolai nevelők követnek. Mert itt nem az emlékezőtehetség azon erő, mellyet fő tekintetbe kell venni. Ilyes egyoldalú képzés a kisdedeknek egyéb lelki erőit gyengítené, s a lelket legjobb segéd kútfőitől megfosztaná. Tapasztalhatjuk, miként a jó elvek is, mellyekkel a gyermekeknek emlékezőtehetsége tele tömetik, saját jövendőbeni kiképzésökre igen csekély befolyással vannak, mert csak halott mechanismuson, s nem belátáson s meggyőződésen alapulnak. Ennélfogva, a kisdednevelő, mielőtt az olvasásnak, írásnak, számzásnak, hogy úgy mondjam, művészi erőit kiképezné, szükség lesz, hogy a szemlélet, gondolkozás és beszéd alaptehetségeit fejtse ki, mert a lelki munkálódásoknál éppen úgy, mint a physicaiaknál, szilárd alapot kell tenni, mielőtt épületet emelnénk. Eddig a nevelésnél szerfelett sok figyelem fordíttaték erőinknek mesterséges mutatkozásira, nagyon kevés természeti kifejtésökre. Eddig jeleket dolgoknak, foganatot oknak s kölcsönzött isméreteket tapasztalásnak venni megszokták a nevelők, de épp ez az, mit a kisdedóvó intézeteknél különösen kerülni kell. Ha mindezekhez az illedelmesség, tekintét s minállunk még különösen a nemzetiség soha és sehol nem mellőzhető magas kívánatit hozzáadjuk, igen szembeötlő, mi nehéz feladás olly nevelőre találni, aki helyzetét eképp értse, – meleg emberbarát, s unaszthatlanul türelmes legyen, hogy nevelőket képezhessen, s egy mustra intézetet vezérelhessen.
Hazánk fiai közt aligha találunk férfiúra, ki mindezeknek megfelelhessen, de a dolog gyakorlati fogásait is ösmérje, mellyet csak hasonló intézeteknek nem felületes megtekintéséből, hanem mély s tartós vizsgálatából meríthetne.
Külföldi a nemzetiség magas kívánatának meg nem felelhet – mit tegyünk tehát? A választás véleményem szerint kettő között van. Etc.*
Az itt kihagyott részletekre. l. Lónyay Gábor id. naplóbejegyzését.
Időközbeni feladása az Egyesületnek, 1) e tárggyal a közönséget népszerű iratkával megismertetni, s iránta részvétet gerjeszteni. Erre néhány tagokat megbízni kellene, kik a munkácska alaprajzát kölcsönösen megállapítva, a kidolgozást vagy egyre bízzák, vagy osztályonként felosszák. 2) Mustraiskolát építeni, a melly, minthogy mustraiskola lesz, megfeleljen technice is minden kívánatoknak.* 3 etc. etc.*
Vö. még Kossuth febr. 25-i naplórészletével, 582. kk.
A beszéd további részét Kossuth kézirat nélkül mondta el.
Sk. fogalm. MTA Könyvtára, Kézirattár, Ms 4850/90. sz.
