108. Pest, 1837 január 22. Tormássy Lajos és Lovassy István Kossuth fogalmazta beadványa a királyi Táblához: tiltakoznak az ellen…
108.
Pest, 1837 január 22.
Tormássy Lajos és Lovassy István Kossuth fogalmazta beadványa a királyi Táblához: tiltakoznak az ellen, hogy megtiltották nekik a fiaikkal való érintkezést.
Pest, 1837 január 22.
Tormássy Lajos és Lovassy István Kossuth fogalmazta beadványa a királyi Táblához: tiltakoznak az ellen, hogy megtiltották nekik a fiaikkal való érintkezést.
Tekintetes Királyi Törvényes Tábla!
Éretlen korú fiainknak 8 hónapok óta katona fogságbani sanyargattatásukon mélyen kesergő atyai szíveinket öszveroncsolta ugyan már azon aggodalomból eredt búsító fájdalom, hogy ellenök a Királyi Fiscus által az 1567: 26-ik czikkbe* ütközőleg kezdett pör, noha Werbőczy II. rész 54. czikkjének 7-ik §-a* s az 1604: 18.* és 1638: 24-ik törvényczikkek* a perlekedési rendet megtartani parancsolnák, s különösen az utóbbi világosan mondaná: „ne Sua Maiestatas alio extraordinario jure, quam Fisco per articulos competente utatur,” s az 1805. azt rendelné: „ut incusati judicium in ordinaria juris via recipiant,”* a törvénykezésnek rendes folyama pedig a szokatlan titkolózásról semmit sem tudna, de nyilvánosság az igazságnak el nem mellőzhető garantiája, a szabad védelem pedig nemcsak az alkotmányos polgárnak, de az embernek is általános, el nem idegeníthető joga volna, mégis törvényeink s törvénykezésünk előtt ismeretlen titoktartási eskü mellett a nyilvánosság kizárásával kezdetett, s folytatódik, s a vádlottak által választott ügyvédek s munkálódástól elzáratván, helyöket a vádló fél által rendelt s neki hittel kötelezett személyek foglalták el, s e szerint gyermekeink pártoló nélkül maradtak, noha tudva van, miképp „causam iniquam fovere praesummitur, qui omnes procuratores pro se conduxit, et nullum pro adversa parte reliquit.”*
Az 1567: 26. tc. arról intézkedik, hogy a törvényszékeken kiknek kell jelen lenniük.
A Tripartitum Ii. 54. 7. §-a arról szól, hogy felségsértés, hűtlenség és előre megfontolt gyilkosság esetében az egyéb kiszabott büntetések mellett a fővesztés is kimondandó, ha a vádlott „evidenter et juridice fuerit convictus ac condemnatus.”
Az 1604: 18. tc.-ben a király hozzájárult, „ne ad simplicem delationem quorundam, quispiam capiatur, ejusque res et bona occupentur, sed juris ordine servato extraserialiter contra hujusmodi procedatur coram domino Locumtenente, si res non tendat ad notam infidelitatis.”
Vö. a 498. o. 11. jegyzetével.
Vö. a 495. o. 3. jegyzetével.
Az idézet nem szerepel sem a Tripartitumban, sem a Corpus Jurisban; alighanem a kor valamelyik jogi kézikönyvéből vagy tankönyvéből származik.
Azt reméltük azonban, hogy a Királyi Fiscus ezekre figyelmeztetődvén, a szokott és bevett nyilvánosság ösvényére fog lépni, s megemlékezik Antigonusnak* Martyáshoz intézett ama mondására: „Melius in foro et omnibus audientibus res agetur, si nihil injuste facere in animo est.” De hittük azt is, hogy az 1659: 45-ik,* s Ulászló I. d[ecretuma] 10. czikkjeik* értelmöknél fogva az ollynemű parancsok, mellyek a törvénykezési bevett rendszert változtatni kívánják, a Tekintetes eljáró bíróság által el nem fogadtatnak, azonban fájdalmaink és sérelmeink újabbal tetéztettek. Mert eddig legalább keserveink tengerébe néha-néha enyhítő balzsamot csepegtetett az, hogyha bár katonai s királyi fiscusi ellenőrségek kíséretében, de mégis megnyíltak ollykor számunkra a szenvedők tömlöczeinek ajtai, s azokat atyai karjaink közé szoríthatván, szemeinkkeli meggyőződésből nyújthattuk a roskadó anyáknak azon vigasztalást, hogy gyermekeik élnek, hogy amennyire tömlöczben lehet, egészségesek, s hogy ártatlanságuk erős érzete nemes öntudattal tartja fel őket ezernyi méltatlanságok között szilárdul, hajthatatlanul. De már e kis vigasztalásnak is vége van, s az ürömnek pohara csordultig tölt. Ugyanis:
Antigonus (i. e. 382–301), Nagy Sándor egyik kiváló hadvezére; a Nagy Sándor halálát követő háborúk során a vetélytársak között ő érte el a legtöbb sikert, elérte a királyi címet is, 302-ben pedig az összhellén szövetség vezetője lett.
Vö. a 499. o. 15. jegyzetével.
„…Regia Majestas, vel domini Praelati et Barones neminem judicum compellant vel adstringant, in favorem alicujus, consuetudines et communem observantiam ac juris ordinem immutare seu perturbare.” (2. §.)
E hónap elején én Lovassy István fiamat akarván meglátogatni, a katonaságnál találtam akadályt. A királyi ügyek igazgatója elnöki rendelést vett volt a Főcancellártól, hogy az atyáktól meg ne tagadtassék a látogatás;* közlötte e rendelést a katonai parancsnoksággal, de sikeretlenül, s mindaddig, míg az illető katonai felsőségtől (mint említtetni hallám, a főhaditanácstól) nem kapott utasítást, fiamat nem láthatám. Ki hitte volna, hogy Magyarországban polgári személy s nemes fölett illy kizárólag katonai hatalom uralkodjék? Most azonban még illy úton sem láthatjuk többé gyermekeinket, mert a Méltóságos királyi ügyigazgató úr tudtunkra adá, miképpen Ő Császári Királyi Főherczegségétől, az ország Nádorától f. hónap 17-kén parancs érkezett, hogy minekutánna a pör közöltetni fog a foglyokkal, Ő Főherczegsége különös engedelme nélkül, hozzájok az atyáknak se engedtessék bemenetel, s engedelem mellett is csak úgy, hogy kísérő személy felvigyázzon, nehogy a pörös körülményekről az atya és fiú csak egy szót is váltsanak.* Végre pedig mindezek után a királyi ügyigazgató úr feljelentvén a Nádor Ő Fenségének, hogy fiainkat látni óhajtanók, e kívánság teljesítése a pörök eldöntésökig egyenesen megtagadtatott. Ezen váratlan tilalom okául azt adván Ő Méltósága, hogy mivel felsőbb rendelések következésében ezen pöröknek titokban kell vitetniök, ha a pernek a vádlottakkali közlése után megengedtetnék, hogy az atyák fiaikkal szóljanak, természet szerint kívánni sem lehetvén, hogy beszédjök a pörre egy-két szóval ki ne terjedjen, a titok felfedeztetnék, s a felsőbb rendeléseknek czélja el nem éretnék.
A király még 1836. okt. 23-án utasította a kancellárt, hogy a bebörtönzött ifjaknak csak magyarul tudó tiszt jelenlétében engedjék meg a beszélgetést hozzátartozóikkal. A kancellár okt. 25-én ilyen értelmű rendeletet intézett a kincstári jogügyigazgatósághoz. (Vö. M. Kanc. eln. 1836: 1452. sz.) A változást az ifjakkal való érintkezésben az a körülmény okozhatta, hogy a Lovassy-féle, Kossuth által készített első beadványból az udvarnál arra következtettek, hogy meg nem engedett érintkezés áll fenn az ifjak és a külvilág között, s a király okt. 30-án az érintkezés szigorúbb ellenőrzésére utasította az illetékeseket. (Uo. 1836: 1456., 1497. sz.) Az érintkezés teljes eltiltása dec. elején következett be, amikor a katonai főparancsnok jelentette, hogy korábbi beszélgetéseik során az atyák és fiúk a magánügyeken túlmenően kormányellenes beszélgetést folytattak. (Vö. uo. 1836: 1742., 1772., 1837: 41. stb. sz.)
Nem jan. 17-én, hanem 7-én kelt ez a nádori utasítás; benne a nádor utasítja a királyi jogügyigazgatót, hogy az ifjakkal való bánásmódot illetően szigorúan tartsa magát az 1794. évi királyi utasításhoz. (Ez tartalmazta a fenti korlátozásokat, vö. 499. o. 13. jegyzet.) A nádori utasítás fogalmazványát l. OL, Nádori lt., Exhibita ad politiam… spectantia 1837: 4 sz. alatt.)
Tekintetes Királyi Tábla! Lefojtva minden azon érzelmeket, miket a tilalom roncsolt kebleinkben felélesztett, egyszerű előterjesztésünk folytában csak annyit említünk, hogy eszerint azon természeti kötelékek egészen megszaggattattak, mellyeket az atya és fiú között oldhatatlanokká tett az isteni gondviselés. A boldogtalan ifiaknak, miután első ifiúságuk tapasztalatlan éveiben fogságra vetve, s felségsértési vádakkal terhelve, a szabad védelem alkotmányos s emberi jusától megfosztattak, s titoknak borzasztó rejtelmei között Istenbe s bíráik törvényességébe vetett bizodalmukon felül azon egyetlen vigasztalásuk maradott volna, hogy a sors viszontagságiban megedzett férfiakat is kétkedésbe meríthető hosszas fogság közepette néha-néha az atyák tanácsát, mint különben is még kiskorúk, hallhassák, s azon nyugtató hiedelem, hogy az atyák körülmény szerint el nem mulasztják oltalmukra minden törvényes lépést megtenni. Mi úgy gondoljuk, hogy a fiút az atyától elzárni rettenetes dolog; minek nevezzük tehát azt, hogy még látogatásunktól is elzáratnak, s épp azért záratnak el, nehogy valamiképp megmondhassák szülőiknek, mivel vádoltatnak, s nehogy a szülék őket boldogtalan helyzetökben tanáccsal segíthessék.
Óhajtottuk mi Tekintetes Királyi Tábla, hogy a perek a vádlottakkal s mivelünk is, mint természet s törvény szerint gyámjaikkal közöltessenek. Mert megfosztatván a szabad védelemtől, ki gondoskodjék oltalmukról, ha mi, az atyák nem gondoskodunk? S miként gondoskodhassunk, ha nem tudhatjuk, mivel vádoltatnak! Ime közöltetik velök a per, (mivelünk nem,) közöltetik akkor, mikor a vádló Fiscus, s azon kormányrendelte védlők, kiket védlőknek soha meg nem ismerünk, a pert már ítélet alá bocsátják, s közöltetik úgy, hogy arra nézve még csak az atyai tanács, az atyai segedelem jóvoltával se élhessenek! Az illy közlés a színlésnek borzasztó játéka, hasonlít ahhoz: ki bal kezével ételt nyújt az éhezőnek, de kivont kardot tart jobbjában, hogy levágja kezét, mellyel a nyújtott élelemhez nyúl.
E rettenetes helyzetben csak a néma könny s hangos panasz között választhatván, az utolsóhoz nyúlni kényszerít az atyai kötelesség, az atyai fájdalom, s e kettős inger következésében nyilván ellene mondunk minden lépésnek, melly a védelemnek egyedül fennmaradott egyetlen töredék csatornáját, az atyákkali közlekedést elzárja. Ellene mondunk minden cselekedetnek, melly az atya és fiú közötti természetes szent kötelet megszaggatja. A Tekintetes Királyi Táblához pedig, mint a per folytatását törvényszerűleg kormányozható törvényes bírósághoz felsóhajtunk, alázatosan esedezvén, hogy bennünket s a vádlott Alpereseket a bepanaszlott újabb sérelemtől kegyesen megóvni, a fiaink tömlöczének ajtajait legalább nekünk, az atyáknak ollykor megnyittatni méltóztassék. Mély tisztelettel maradván Pesten, január 22-én 1837. a Tek[intetes] Kir[ályi] Táblának alázatos szolgái, Tormássy Lajos, Lovassy István.
Sk. fogalm. MTA Könyvtára, Kézirattár, Ms 4850/21. sz.
Másolat. Kossuth perének iratai. II. 115–119. o. (Vörös Antal id. másolatai.)
Másolat. Kossuth perének iratai. II. 115–119. o. (Vörös Antal id. másolatai.)
