106. Pest, 1837 január 5. Kossuth levele ismeretlenhez;* váratlan anyagi nehézségei elhárítására 600 forint kölcsönt kér tőle.
106.
Pest, 1837 január 5.
Kossuth levele ismeretlenhez;* váratlan anyagi nehézségei elhárítására 600 forint kölcsönt kér tőle.
Pest, 1837 január 5.
Kossuth levele ismeretlenhez;* váratlan anyagi nehézségei elhárítására 600 forint kölcsönt kér tőle.
Lónyay Gábor naplója szerint (1836. nov. 17-i bejegyzés) Bohus János aradi táblabíró, Arad megye későbbi ellenzéki követe ajánlott fel egy ellenzéki megbeszélésen 1000 forintot arra a célra, hogy Kossuth lapját minél olcsóbban, ha lehet ingyen, és minél nagyobb példányszámban lehessen terjeszteni. Lónyay szerint mások is tettek felajánlásokat, s Erdélyből is hasonló összegű felajánlásról érkezett híradás. Lehetséges, hogy a levél címzettje Bohus János volt (Vö. OL, Lónyay-család lta, 69. csomó.)
Tekintetes Úr!
Pest, januar 5. 1837.
Bizodalommal viseltetni az iránt, ki önkéntes nemes készségű ajánlatival bizodalomra mintegy kénszerít, úgy hiszem igen természetes; reméllem tehát énnekem is megbocsátani méltóztatik, midőn a Tekintetes úrhoz, aki ezernyi üldözésbe vett munkálódásom biztosítására, ha a körülmények így kívánták volna, 1000 pengő forintot önként áldozatul felajánlani kész vala, váratlanul reám rohant terhek által unszoltatva, egy bizodalomteljes kéréssel folyamodni bátorkodom.
Mi tömérdek ellenségekkel vagyok én küzdeni kéntelen, nem szükség említenem, mert hiszen azt kiki tudhatja, s tán tudja is; de azt talán nem mindenki gondolná, hogy ezen ellenek, megtámadásaikat túl a publicus élet határain, magános viszonaimra is mennyire kiterjesztik. Száz példák közül most csak egyet említek, ami különösen e levelemre alkalmat adott: Szegény édesatyám nem lévén képes adósságait kifizetni, én azokat (mintegy 4000 pengő forint erejéig) magamra vállaltam, s már 800 pengő forint híjján, mintegy 6 esztendei igyekezetem után ki is fizettem. Ezen 800 pengő forinttal két helyüvé tartozom, de a hitelezők tekintetbe vévén, hogy én csak moralis fiúi kötelességemből, nem pedig szoros tartozás szerint vállaltam el a fizetést, mindeddig készek valának várni, még kifizethetem. Most azonban ellenségeim által felunszoltatva, váratlanul az egyik perbe idéztet, a másik pedig az atyám ellen bevégzett s általam minden terhével együtt elvállalt perét compassus mellett foglalás végett ide Pest vármegyébe átküldi, ami ha még meg nem érkezett, minden pillanatban meg fog érkezni.* Nem szükség hosszasan fejtegetnem, miképpen publicus állásom erejét legfőképp neveli, hogy nyilván vallott elveimmel magános tetteim ütközésbe ne jöjjenek; ide tartozik, hogy aki annyiszor védettem s védem a nemzeti hitelnek azon fő alapját, melly a hitelező követelésinek hamari és biztos valósításában áll, nagy compromissio nélkül sem a foglalást oppositiókkal nem halasztgathatom, sem tartozásom lerovását perbeli haszontalan kifogásokkal* nem húzhatom. Úgy hogy valóban magános körömben most nagyobb csapás alig érhetne, mintha ezen adósságokat bírói közbejövetel nélkül ki nem fizethetném. – Azonban még a diaeta idejéből künn lévő tartozásimat be nem szedhetvén, házamnak bármi szegényül, de mégis egészen újból Pesten lett elrendezése pedig összezsugorodott csekély pénzecskémet egészen elemésztvén, 200 pengő forintomnál több nincs, amit a fenyegető csapás elhárítására fordíthassak s 600 pengő forintom hibázik. E részben (quia periculum in mora) magamon hirtelen segíteni nem tudván, a Tekintetes Úrhoz bátorkodom folyamodni azon alázatos kéréssel, hogy ha alkalmatlansága nélkül megeshetnék, nekem 600 pengő forintot törvényes kamatra egy esztendőre kölcsön adni méltóztassék. – Az adott szót szentnek szokván tartani, nyíltan megvallom, hogy egy év leforgása előtt visszafizethetni nem igen hiszem, de 1838-ki január 1-ő napjára bizonyosan a leghálásabb köszönettel visszafizetem. – A Tekintetes Úrnak, ki a jó ügy oltalmára 1000 pengő forintot ajándékozni akart, 600-at kölcsönözni talán csekélység, énnekem pedig a legnagyobb jótétemény, s annyi értékem minden esetre van, melly ezen kölcsönt a legrosszabb esetre biztosítja.
Az itt szereplő követelés az utolsó hulláma lehet a Kossuth család zempléni hányatott anyagi helyzetéből származó bonyodalmaknak. Az egyik ügy Peszkár Demeter volt sátoraljaújhelyi városbíró adósságpöre lehet, amelyet már 1835-ben megnyert Kossuth ellen, s amelyet a hitelező már akkor át akart küldetni Pozsony megyéhez végrehajtás végett, mivel Kossuthnak Zemplénben végrehajtható értéke nem volt. Ez a követelés még 1837-ben is kifizetetlen volt. (Vö. Sátoraljaújhelyi Kazinczy Ferenc Áll. Levéltár, Közgyűlési iratok 1835: 1010., 1506., 1837: 394. sz.) A másik adósságügyben Kossuth lekötötte az általa lakott házat zálogul, amely azonban állítólag nem az övé, hanem Rozgonyi Annáé volt. (Uo. 1834: 300., 1835: 199., 950. sz. – A szóban forgó ügyek tisztázása nehéz, mivel a megyei levéltárban csak a jegyzőkönyvi bejegyzések vannak meg, maguk az iratok többnyire hiányoznak.)
Oppositio, kifogások: az elvesztett per végrehajtásának megakadályozására szolgáló módozatok, amilyenekkel a feudális jogszolgáltatás bőségesen rendelkezett. A Széchenyi eszméit felkaroló ellenzék a jogügyi reformmunkálatban el akarta távolítani azokat az akadályokat, amelyek miatt a hitelező vagy csak nehezen, vagy egyáltalán nem juthatott hozzá pénzéhez.
Esedezem alázatosan, méltóztassék engem böcses válaszával mihamarébb megörvendeztetni, mellyet a dolog sürgetős volta tekintetéből még kérésem nem remélt megtagadása esetére is kikérek;* aki egyébiránt megkülönböztetett tisztelettel vagyok
Nincs adatunk arra, hogy milyen eredménnyel járt a kölcsönkérés.
A Tekintetes Úrnak
alázatos szolgája
Kossuth Lajos
Sk. ered. Orsz. Széchényi Könyvtár Kézirattára, Levelestár.
Kossuth Lajos
Sk. ered. Orsz. Széchényi Könyvtár Kézirattára, Levelestár.
