100. Pest, 1836 december 11. Lovassy István harmadik, Kossuth fogalmazta beadványa a királyi táblához: kéri, hogy Lovassy László …
100.
Pest, 1836 december 11.
Lovassy István harmadik, Kossuth fogalmazta beadványa a királyi táblához: kéri, hogy Lovassy László és Ferenc ügyét védőügyvéd mellőzésével bocsássák ítélet alá.
Pest, 1836 december 11.
Lovassy István harmadik, Kossuth fogalmazta beadványa a királyi táblához: kéri, hogy Lovassy László és Ferenc ügyét védőügyvéd mellőzésével bocsássák ítélet alá.
Tekintetes Királyi Törvényes Tábla!
Tegnap bátorkodtam szerencsétlen fiam s unokaöcsém ügyében a méltóságos Personalis Úrnak egy a Tekintetes Királyi Táblához intézett alázatos folyamodást benyújtani* azon esedezéssel, hogy az a pörhez csatoltassék, s a Tekintetes Főtörvényszék által ítéletehozáskor érdeme szerint figyelemre méltattassék. Ezen esedezést most megújítom, s még múlt szeptember hónapban beadott első alázatos folyamodásomat* is a perhez csatoltatni kérem, egyszersmind mély tisztelettel könyörögvén, hogy tegnapi folyamodásomnak a per megvizsgálása előtti dolgokra intézett első része iránt engem mihamarébb kegyes végzésével megörvendeztetni méltóztassék.
L. az előző szám alatti iratot.
Vö. a 88. sz. alatti folyamodvánnyal, 492. kk.
De az üldözésnek egy új, rettenetes neme az, melly ellen a Tekintetes Királyi Táblához igazságos oltalomért remegve kell felkiáltanom. Ugyanis a királyi ügyek főigazgatója, mint vádló fél még múlt September hónapban azt nyilatkoztatta előttem, hogy mindenekkel annyira elkészült, miszerint az ő részéről semmi sem áll ellent, hogy boldogtalan fiam s unokaöcsém perei azonnal elítéltethessenek. Ezen nyilatkozását előttem még a legközelebbi napokban is újólag ismételte, azon biztatással nyugtatván sokszori kéréseimet, hogy a perekben ezen törvényfolyam alatt* minden bizonnyal ítélet fog hozatni. Azonban tegnap azon irtózatos fenyegetéssel döbbentette meg fájdalomcsigázta atyai szívemet, hogy a pereknek bevégeztetni nem lehet, mert a szegények ügyvéde Spányi úr, ki kelletlen, kéretlen, sőt nyilvános tilalmuk ellenére magát védelmezőül felvetni merészkedett, védmunkájával el nem készülhetett.
Dec. 21-éig tartot a folyamatban levő törvénykezési időszak.
Íme Tekintetes Királyi Tábla! mennyire megigazolják kevés órák azon mondásomat, mellyet Spányi úrra nézve tegnapi folyamodásomban gyanúképp kijelentettem, t. i. hogy kétségeskedem, ha a titok leplébe burkozó fogadatlan pártolónak magát beszemtelenkedett ember nem inkább második vádló, második üldöző gyanánt áll-e a perben? Hét hónapja szenvednek már kemény fogságot a szerencsétlen ifjak, hét hónap óta rágja keblöket a szabadságvesztés kínos érzete; végre 7-dik hónapi szenvedés után annyira érik a dolog, hogy a vádló Királyi Fiscus pereiket kész ítélet alá bocsátani; a vádlottak vagy szabad védelmet, vagy ha az megtagadtatik, védelem nélkül ítéletet követelnek, s én az atya esengve szólalok fel szinte ítéletért; akkor azonban előkerül egy ember, ki magát hivatalbóli védelmezőnek veti fel, s bármennyire kiáltsuk is, hogy nem kell védelem, bármennyire megmutassuk is, hogy az ő védelmezése rosszabb a nem védelmezésnél, mégsem tágít szemérmetlen avatkozásában, s azt olly kényelemmel párosítva, mintha egy farsangi bohózatról, nem pedig naponkinti rabságról lenne szó, olly borzasztó gondatlansággal viszi, hogy September hónap végétől december 10-kéig az úgynevezett védelemmel el nem készülhet, s ekkor kinyilatkoztatja, miképpen ő a szerencsétleneket még egy pár hónapi praeventiv fogságra kárhoztatja!! mert azon nyomorult munkát, melly legjobb akaratja mellett is semmit sem érhet, két hónapnál hosszabb idő alatt elég rest és könnyelmű volt el nem készíteni.
A legkeserűbb fájdalom foglalja el keblemet, Tekintetes Királyi Tábla! s nem vagyok képes szavakat válogatni, de szeretném, ha alkalom nyújtatnék azon úrnak megkóstolni a hónapokra terjedő rabságot, hadd tanulna emberileg érzeni, s restsége vagy kényelme miatt más emberek szerencsétlenségéből játékot nem űzni. Én Isten és emberek előtt, nemzet és Fejedelem előtt felelőssé teszem Spányi urat minden óra percz rabság miatt, mellyet a szerencsétlen ifjak őmiatta szenvedni kénytelenek! A Tekintetes Királyi Tábla előtt pedig törődött szívvel esdeklem, méltóztassék az üldözésnek ezen új neme ellen bennünket kegyesen oltalmazni. Adassanak ki a perek nekem, az atyának, engedtessék szabad védelem, s mi 48 óra alatt el fogunk a védelemmel készülni, ha pedig ez csakugyan meg nem engedtetnék, úgy én a vádlottak részéről nevökben s megegyezésökkel a pereket ezennel minden védelem nélkül csupán beadott kétrendbeli folyamodásomnak kegyes tekintetbe vételét kérve, ítélet alá bocsátom; s mivel a vádló Királyi Fiscus előttem tett nyilatkozásai szerint hasonlót kész cselekedni, az ellen többé szóllója e világon senkinek sem lehet, s valóban rettenetes, hallatlan dolog volna, egy kelletlen, kéretlen, fogadatlan harmadiknak tunyasága miatt a szerencsétleneket még tovább is ítélet nélkül sanyargatni. Én a Tekintetes Királyi Tábla igazságszeretetébe vetem napjaimnak minden reményét; bízok az Istenben, hogy az üldözött ártatlanság szenvedéseit meg fogja szűntetni; de bármit hozzon is a jövendő, még a legrettenetesebb valóság is kevésbé lenne fájdalmas mindnyájunk előtt, mint ezen kétes bizonytalanság mellett raboskodni addig, míg Spányi úrnak restnek vagy kényelmesnek nem lenni tetszeni fog.* Újítom alázatos kérelmemet, méltóztassék a törvénytelenül letartóztatott pereknek a Tekintetes Bíróság elébe terjesztését megparancsolni, s igazságos ítéletével gyászbaborult házainkat felderíteni mély tisztelettel maradván a Tekintetes Királyi Táblának Pesten december 11-kén 1836. alázatos szolgája nemes Lovassy István.
Spányi András „ad Excelsam Curiam Pauperum Advocatus” csak nov. 19-én kérte a per aktáinak kezéhez adását és dec. 12-ére készült el a replikával. Meg kell mondani, hogy a védőirat nem igazolta teljes mértékben az atya és a közvélemény gyanúját; becsületes jogászi munka volt, felsorakoztatta a Fiscus vádja ellen szóló törvényeket és érveket, kérte a vád elejtését, kifogásolta a per törvénytelen formában való vitelét is. Mellékelte Spányi védőiratához az atya beadványait is, kérte a pörbe való beiktatásukat; hangoztatta, hogy ő csak kényszerítés folytán vállalta el a védelmet, méltatlannak, becsületét sértőnek nyilatkoztatta ki az atya vádjait és az országos közvélemény személye ellen irányuló megvetését, és lemondott védői tisztségéről. (A védőiratot l. a periratok közt, OL, M. Kanc. eln. 1836: 1432. sz.) Spányi lemondása után az ifjak védelmét felsőbb utasításra Fejér István, ugyancsak szegények ügyvédje vette át, ő válaszolt a Fiscus újabb replikájára is. (Az újabb iratváltást l. uo.)
Sk. fogalm. MTA Könyvtára, Kézirattár, Ms 4849/149. sz.
Másolat, Kossuth perének iratai. II. köt. 90–93. o. (Vörös Antal id. másolatai.)
Másolat, Kossuth perének iratai. II. köt. 90–93. o. (Vörös Antal id. másolatai.)
Lovassy István dec. 8-i és 11-i két beadványát a királyi Tábla dec. 12-i rendkívüli ülésében tárgyalta és úgy döntött, hogy a periratokat kiadja a vádlottaknak, s azok beilleszthetik védekezésüket a perbe. (Vö. az 531. o. 12. jegyzetével.) Ezen az ülésen vitatták meg Borsod megyének azt a nov. 10-i beadványát is, amelyben követelte, hogy a királyi Tábla az ifjak ügyében a törvények szerint járjon el. Az iratot határozat nélkül félretették. (Vö. OL, M. Kanc. eln. 1836: 1715. sz. – A jegyzőkönyv másolata mellett Lovassy István két beadványa másolatban.) Dec. 14-én és 15-én újabb két rendkívüli ülésben foglalkozott a királyi Tábla Lovassy István beadványaival. (A jegyzőkönyveket l. uo. 1836: 1721. sz. alatt.)
