b) Kir. válaszok az adó és urbér tárgyában, melly utóbbiban a törvény textusa, s concertatio is emlitésbe jő. Vitatás ezek felett…
b)
Kir. válaszok az adó és urbér tárgyában, melly utóbbiban a törvény textusa, s concertatio is emlitésbe jő. Vitatás ezek felett. Resolutio a perek folyamatja iránt, s az 1830-ki sérelmekre. A folyó tárgyakbani állapodások.
Kir. válaszok az adó és urbér tárgyában, melly utóbbiban a törvény textusa, s concertatio is emlitésbe jő. Vitatás ezek felett. Resolutio a perek folyamatja iránt, s az 1830-ki sérelmekre. A folyó tárgyakbani állapodások.
Ekként közölvén a folyó tárgyakróli tanácskozások folyamát, most az e napokban érkezett kir. válaszokra térek:
Aprilis 20-án három rendbeli kir. válasz lőn kihirdetve. 1.) Felelet a király születés napjára tett köszöntő felirásra.* 2.) Az adó dolgában.* 3.) Az urbér iránt.*
L.: Iratok. VII. köt. 452.
Uo. 453. kk.
Uo. 452. kk.
Az adó tárgyároli kir. válasz igy szóll: Tractatibus comitialibus super contributione per repraesentationem DD. SS et OO de 24. Martii a. c. et erga hanc de 27-o ejusdem merisis redditam benignani Resolutionem Regiam, et quoad quantitatem et quoad solitas alias ex claro art[icu]li 19: 1791. sensu cautelas conclusis, recentiorem Dominorum SS et OO de 14. a. c. repraesentationem Suae Ma[iesta]ti S[acratissi]mae tanto minus exspectatam fuisse, quanto evidentius est, illo, quod lex et huic consona solennis Regia sponsio praestat, nullum aliud fortius suppetere securitatis jurium Regni praesidium. Justitiae proin benignitatisque suae tam claris jam adusque argumentis comprobatae consciam, caeterum vero ita animo comparatam altefatam Suam Ma[iesta]tem Sacratissimam, ut quemadmodum fiduciae suum semper repensura est pretium, ita omne id, quod diffidentiam arguat, ab animis sibi devotis procul abesse velit, quoad praesens meritum se ad priorem Suam de 27-a Martii a c. Resolutionem referre.
Az urbér irántinak tartalma pedig e következő: Suam Ma[iesta]tem S[acratissi]mam erga demissam DD. SS et OO ddo 13-o Aprilis a. c. repraesentationem, iis, quae de Suo, Regis Regnique jura et avita instituta in vigore conservandi, et omne id, ex quo haec legaleque tractandorum Regni negotiorum Systema usu saeculorum et antiquis probatissimisque consvetudinibus firmatum aliquod accipere detrimentum possent, antevertendi studio, medio b. Resolutionis Suae de 6-a Martii a c. professa est, insistendo, (ez érdekli a junctimtóli elálláshoz kötött feltételeket, névszerint a jövő diaeta napjának törvénnyeli meghatározását,) iisdem ultro significandum benigne praecepisse: posteaquam Eadem ope nunc provocatae b. Resolutionis clementer assensit, ut art[icu]li VI. §. 1-i sectio 1-a cum proposita per DD. SS et OO. redactione, missa proin privilegiorum mentione, in legum referatur tabulas, tractatus de re urbariali omnino conclusos esse; quaestionibus igitur intuitu privilegiatarum communitatum agitatis, velut quae ultra sphaeram urbarialem procurrunt, et pro gravitate sua professam suo loco pertractationem deposcunt, eo relegatis; siquidem de caetero id, quod Sua Maiestas Sacratissima ratione linguae hungaricae largiri dignabatur, benignis resolutionibus in re urbariali tum per divum jam Genitorem suum, tum vero semet ipsam editis, aetate sua posterius sit; vel ex hac ipsa circumstantia necessario consequi; ut ad conciliandam gemino legis textui, quorum uterque altissimam sanctionem Regiam deposcit conformitatem, penitior utriusque combinatio, occasione solitae articulorum cum Cancellaria sua concertationis quo ocyus instituatur.
Amint hogy a főkancellár, s az udvari Cancellariának Pozsonyba rendelt többi tagjai april 20-án csakugyan meg is érkeztek.
A KK és RR april 21-én Szabó s Gyertyánfy elnökségök alatt tartatott kerületi ülésben, vették fel az adó tárgyábani fentebb előadott resolutiót.
KUBINYI fejtegeté: hogy a fejedelmek is csak úgy ki vannak téve minden emberi gyarlóságnak, mint más akárki, a nemzeteknek tehát erősb garantiára van szükségök, mint mellyet az ingatag s halandó személyesség nyujthatna. Váratlannak nevezi, úgymond a szónok, felirásunkat a fejedelem, s bizodalmatlansággal vádol bennünket, mi pedig a törvényt tartva kezünkbe járultunk hozzá nyiltszívüséggel, s ez a bizodalomnak mindég legszebb jele. Ellenben ha megtekintjük az utóbb érkezett kir. válaszokat, ugy állanak az elébbiekhez, mintha nem is egy fejedelemtől eredtek vólna. De nem ereszkedvén a dolog érdemébe, kérdem én a RRket, hogy van az, hogy a kormány mintegy neheztelve emlegeti a bizodalmat, s másrészről mégis titkos béfolyást gyakorol nemcsak a törvényhatóságokra, hanem magára a képviselő testre is, és ennek kell tulajdonitanunk az adó tárgyábani hallatlan számu elisiók esetét, minél fogva a voxok nem állottak olly tisztán, mint az instructióknál fogva kellett volna állaniok. Valóban ha ezt a nemzet meg nem akadályoztatja, az országgyülése nem lesz többé salutare tollendorum gravaminum medium, hanem modus obtinendorum officiorum proditione patriae. (Zajos acclamatiók.) Ezt meg akarám mondani, hogy küldőink ezen titkos béfolyásra figyelmesekké tétessenek. – Mire BALOGH megjegyzé, hogy az influentia sohase volt alkalmasb időben megemlitve, mint éppen most. Ezekre vitatás közben csak ANDRÁSSY és SZÉLL feleltek, nem mintha találva éreznék magokat, hanem mivel a hely méltóságával s egymás iránti tisztelettel ellenkezőnek itélték, mások tettét mellékes czéloknak tulajdonitani.
DEÁK a bizodalomra nézve illy értelemben nyilatkozott: Az utóbbi napokban történt dolgok, névszerint a sérelmekre érkezett kir. válasz, s amit a magyar nyelvre nézve olvasunk, korántsem alkalmatosak arra, hogy a bizodalmat erősithetnék. Az erre lett hivatkozás tehát meggyőződésünket kétségkivül nem változtathatja, sőtt ha csakugyan azon mezőre viszik a dolgot, hogy az adó ajánláshoz kötött non ultra kérdése eggyé legyen azzal ha van e bizodalmunk a kormány iránt, vagy nincs? mi ennek fejtegetésébe is készek leszünk béereszkedni, ámbár az bizony a kormányra nézve nem lesz a legkellemesebb discussio. Mi, a törvény megtartását kivántuk, mellyre a fejedelem esküvel van lekötelezve, ezt kivánni pedig nem bizodalmatlanság. Ennyit elég lenne mondanunk, de a resolutio által kénszeritve kéntelen vagyok egy két szóval kifejteni, hogy minő fonák politica a discussiókat a bizodalom kérdésének mezejére vezetni. Nincs kényesebb játék, mint nemzet és fejedelem között ezen kérdést egyes tárgyhoz kötni. Unanimitást bármelly kérdésben is bajos reménleni, s lehet e kedves az a bizodalom, melly csonkán nyujttatik? Alkalmazzuk ezen elvet a jelen esetre. Történjék azon reánk nézve legszerencsétlenebb eset, hogy essék el a non ultra s megszünés elve, miként fog elesni? 10–11 megye elisioja mellett egy, legfeljebb két szótöbbséggel, s ez olly nyomorult többség, aminővel még egy kérdés sem dőlt el a magyar törvényhozásban. Hogy fog tehát a dolog állani? Azt mondják, már többé nem az a kérdés, áll e az elv vagy nem? hanem ha van e bizodalom? s erre a nemzet képviselői 11 megyei elisio kiséretében 20 voxal 19 ellen elhatározzák: hogy köz a bizodalom!!! (Kaczaj és úgy van, úgy!!) Már illy mezőre vinni a tanácskozást, nem tesz e annyit, mint a kormányt illy nyomorult többség fejezte közbizodalommal irtóztatón compromittálni. De lássák mit cselekesznek, nem mi leszünk okai, ha a vitatás ezen kényes mezőre vitetik.
BERNÁTH a bizodalomra nézve ezekhez még azt tette, hogy a KK és RR képviselői állásában a bizodalmaskodás fonala el van metszve. Őket bizodalom küldötte ide, de korántsem a végett, hogy ezt a becses, és csak személyeikhez kötött kincset ismét másra ruházzák, hanem hogy diplomatia utján járjanak, s fedezetlen ne hagyják a nemzet jusait, mellyek biztositásának ha bizodalom lehetne tartós alapja, sem alkotmányra, sem országgyülésre szükség nem volna.
A vitatások többi részleteinek közlésére helyem nem lévén, csak annyit jegyzek meg, hogy a dolog remek tacticával vitetett, – NAGY PÁL és HERTELENDY MIKSA kijelentvén, hogy ha a kérdés továbbá is akörül fog forogni, ha kivánják e a RR a non ultra és megszünés feltételeit conditio sine qua non gyanánt még egy ujabb felirással az adóhoz kötni, ők erre igennel nem fognak szavazhatni. Kivánnák tehát, hogy a KK és RR olly módokrul gondolkozzanak, miszerint a nemzetnek ezen világos törvény szerinti jusa veszedelemnek ki ne tétessen. Ezek szerint alkalmasint előre látható volt, hogy ha az talál kérdésbe tétetni, akarnak e a RR elébbi felirásaik értelmében újólag repraesentálni, vagy megnyugosznak a Kir. válaszban, s ezt fogják Ő Felségéhez felirni? a principium megbukik; és azért az oppositio nem volt hajlandó LUKÁnak azon kérdését szavazatra elfogadni: vajjon maradnak e a RR a non ultránál vagy nem? – De ANDRÁSSY, SZLUHA, TORKOS, OCSKAY, PFANSCHMID és mindazok, kik a non ultrát mindég ellenzették, most ezen kérdéshez erősen ragaszkodtak. A non ultra elvét a kormány sem elébbi, sem mostani resolutiójában nem tagadja, hanem csak a törvények megtartásáróli átalános igérettel mellőzi; e törvények közt van az is, mellyből a RR cautelája természetesen következik, azt tehát a kormány részéről is inkább elfogadottnak lehet tekinteni. De különben is annak alkalmazása nem Ő Felségére, hanem a törvényhatóságokra tartozik, s ha 3 év alatt országgyülés nem tartatnék, akár tetszik a fejedelemnek akár nem, a jurisdictiók bizonnyal meg fogják az adót tagadni, mert ez törvényből következik, mellyre a fejedelem megesküdött. A tractatusnak tehát vége van, s arról szó sem lehet, hogy a kormány részéről se tagadott elvhez az ország tovább is ragaszkodik e? minthogy ez magában értetik, mert a törvény él, s megváltoztatása most nem is forog kérdésben. Csak arról lehet tehát kérdés, valjon ezt felirásban kivánják e a RR kifejezni, vagy pedig csak a másik táblához intézett izenetben. Ezt a kérdést DEÁK javallotta. Nem lehetvén a véleményeket egyesiteni, először az lőn szavazatra téve, hogy mellyik kérdésre akarnak a RR szavazni, s ekkor 27 megye és a kerületek voxával 23 megye ellen a Deák kérdése lőn elfogadva. Azon kérdésre pedig: tétessék e felirás, vagy csak izenet készittessék, a non ultrának ellenzői a felirást pártolák, de a többség 32 megye szavazatával 17 ellen (Torna elidált) izenetet határozott. Melly is illy értelemben szerkesztettetett: „A KK és RR a közadó tárgyában való további értekezést szükségesnek nem tartják, ugyanazért folyó april 14-ki felirásukban bőven kifejtett elveikhez ragaszkodván a tárgyat bevégezettnek tekintik.”*
Uo. 482.
Erre a fő RR april 23-án azt felelték, hogy részökrül is elébbi izenetjeikben kijelentett elveikhez, s név szerint az 1715: 8., 1791: 19. és 1827: 4. t. czikkelyekhez ragaszkodnak.*
Uo. 485.
Az urbéri resolutio feletti vitatás alkalmakor (mellyről jövő levelemben) leginkább az a kérdés forgott szőnyegen: Ha van e szükség concertatiora,* vagy nincs? A többség, de csak 26 voxal 22 ellen (Zólyom elidált) concertatiót határozott ugyan, de ennek hatósága igen szük határok közé szorittatott. Név szerint a RR titkos szavazattal fognak minden kerületből 2 megyei követet, s ezekhez 1 egyházi, 2 városi és 1 szabad kerületi követet választani; ezeknek azomban hatósága csak oda terjed, hogy a RR akaratját közöljék a Cancelláriával, (az egész concertatio csak a kétnyelvü textus egybevetésére szorittatván,) igyekezzenek arra reá birni, de alkudniok nem szabad, hanem referálni tartoznak elegy ülésben; s a RR minden jelentés felett kerületileg fognak tanácskozni.
L. a 609. o. 2. jegyzetét.
A RR a nemzeti szinházra nézve első véleményöknél megmaradtak. Az 1830-ki sérelmek és a pereknek diaeta alatti folyamata iránt nem kedvező kir. válaszok érkeztek.*
Ezeket l. bővebben a következő számban.
