a) A T. t. cz. feletti tanácskozások bérekesztése.
a)
A T. t. cz. feletti tanácskozások bérekesztése.
A T. t. cz. feletti tanácskozások bérekesztése.
Pozsony, april 23-án, 1836.
Azoknak folytában, miket a jobbágytelket használó nemesek adóztatása, vagyis az ugy nevezett T t.cz. iránt érkezett királyi válaszról, s annak következésébeni vitatásokrol 340-ik számu levelemben közlöttem, a tárgy bérekesztéséről még ezeket szükség megjegyeznem:
Elfogadtatván szótöbbséggel a kir. válasznak azon javallata, hogy az alimentationalis rendszer megváltoztatása tárgyában a jövő országgyülésre mulhatlanul jelentést teendő országos választmány neveztessék,* ennek munkálódására nézve a következő vezérelvek állapittattak meg: 1.) A KK és RR az 1791. januar 4-iki resolutio elvét teljességgel magokévá nem teszik,* s ugy vélekedvén hogy az 1715: 8-ik cz[ikkely] czéljának, t. i. az állandó katonaság tartásának eszközlésére az országosan megállapitott adón kivül a népre törvényesen semminémű más terhet vetni nem lehet: azt, hogy az adózó nép adót is fizet a katonatartásra, s még azon felül alimentálja is a katonát, törvénytelennek, de az egyaránytalanság miatt igazságtalan terheltetésnek is ösmerik, és mivel a termesztmények kiszolgáltatása eredetileg nem teher és kötelesség, hanem csak kedvezés gyanánt volt béhozva, hogy t. i. a pénzben szükölködő adófizetők adójokat eképen könnyebben leróvhassák, a kérdéses országos küldöttségnek a teljes megszüntetésrőli terv kidolgozása tétetik kötelességeül, olly meghagyással: 2-or, hogy munkálódását, az adózók házaikhoz eddig gyakorlott, s ugy az erkölcsiségre kártékony hatású, mint az emberiséget sértő bészállitás megszüntetésére, és mindazokra is, mik ezekkel összefüggésben vannak, kiterjessze. 3-or e végre szerezze össze a szükséges adatokat, értekezzék azon katonai tagokkal is, kiket Ő Felsége ezen országos küldöttséghez nevezend, kik azonban a munkállódásban szavazattal birni nem fognak, s tisztök egyedül felvilágositások adására terjedhet. A t. czikkelynek 6-ik §-sa ezen végzésekhez alkalmazva módosittatni határoztatván.
L. előbb, 635. o.
Vö. a 635. o. 32. jegyzetével.
Ezekután april 17-én, vasárnapon Szabó és Gyertyánfy elnökségök alatt tartatott kerületi ülésben azon kérdés következett, valjon elfogadtatik e a kir. válasznak abbéli javallata, hogy addig, míg a jövő országgyülés az alimentatio tárgyában kimeritőleg határozand, azon nemesek, kik a jelen törvény kihirdetése után fognak jobbágytelki használatot (usufructuatiot) vásárolni, tartozzanak e résztvenni a katonaság élelmezésében, vagy nem? E kérdés 29 megye s a Jászkun Kerület voxával 18 megye s a Hajdu Kerület ellen igenre dőlt, azon nézet vezérelvén a többséget, hogy a nemesek és nem nemesek között különbséget tenni már csak azért sem lehet, mivel máskülönben ezen utóbbiak amazokkal a concurrentiát ki nem állhatnák, a nemesek pedig előre tudván, hogy a vételhez eme teher hozzá van csatolva, sérelem felett nem panaszkodhatnak. Nehogy mindazáltal, a törvénytelennek mondott teher ezen végzéssel némileg törvényesittessék, a szerkesztés csak azon átalános kifejezésel határoztatott törvénybe tétetni: hogy az ily nemesek és a nem nemes jobbágyok között a katonaság élelmezésére nézve semmi különbség ne legyen.
2-ik kérdés volt, mi történjék azon nemesekkel, kik már jelenleg jobbágytelket használnak? Ezek iránt a kir. válasz jövő országgyülésig az eddigi gyakorlat megtartását javallá, hogy t. i. akik ekkorig résztvettek az alimentationalis teherben, továbbá is résztvegyenek, akik pedig mentek valának, ezentúl is mentek maradjanak. Ezen javallat ugyan a jobbágytelken lakó nemesek adóztatásának divatjában lévő megyék részéről azon oknál fogva, hogy a hasonló sorsu nemesek között törvény által különbséget tenni nem lehet, élénken ostromoltatott, de a többség ugy találta, hogy csak a jövő országgyülésig tartó ideiglenes ellátásról lévén szó, az örvényes tárgyban mást alig lehet méltányosan határozni, s 29 voxal 19 ellen a kir. válasz e részben is elfogadtatott, ezen határozás egy külön (7-ik) §-ba foglaltatni rendeltetvén, annak világos kitételével: hogy katonai szállásadással a nemes jobbágyok, bárha csak ezentul vásárlanának is jobbágytelki haszonvételt, teljességgel és egyátaljában nem fognak tartozni.
Következett a praediumokról szólló 9-ik §-ra tett észrevétele a kir. válasznak. Szükségesnek tartom itt ezen, s a vele összefüggésben lévő, s a népes helyekbeni puszta telkekről szólló 8-ik § megszületését egy két vonással felvilágositani: „Az adó fundusát az 1715: 8. cz[ikkely] czéljától s rendeltetésétől elvonni nem lehet,” ez volt azon elv, minél fogva a jelen czikkelyben elhatároztaték, hogy bárha nemes használna is ezen fundusból valamit, az ahhoz kötött közterheket viselni tartozzék. De most már természetesen következett az észrevétel: hogy t. i. ha illy szent, illy sérthetetlen az adó fundusa, hogy attól legkisebbet is elvonni tilalmas, magában értetik, hogy mindenkire, és igy a földesúrra nézve is az. Amelly törvény alá vettetett tehát a más telkére szorult szegény nemesség, azon törvény szigoru igazsága sujtsa a földesurat is, különben állana törvényünkről amaz ismeretes „dat veniam corvis, vexat censura columbas”. Igazság, lőn a felelet, vessék össze a megyék a jobbágytelkeket az urbéri tabellákkal, s ha az ezekbe feljegyzett telkek közül valamit desertának találnak, kötelezzék a földesurat a megnépesitésre, (minthogy a jobbágyi érték adófizetésre, s emellet a hazának egyéb vagyonából kitagadott nép élelmére van szánva,) addig pedig aki s amennyiben használja az illy deserta telkeket, viselje tőle a közadó terheit. A végzés igazságos volt és népszerű, de az isteni logica ösvénye egy lépéssel tovább vezetett. A jobbágytelkeket adó fundusává nem Maria Theresiának törvényen kivül béhozott urbarioma tette, hanem az 1715: 8. cz[ikkely]. Minő igazság lenne tehát, hogy amelly földesúr 1764 óta desertává tőn valamelly telket, attól (ha használja) a benépesitésig adózni tartozzék, aki pedig már annak előtte tette azzá, s igy régibb időtől csonkitja az adó fundusát, az nagyobb vétkeért örökös mentséget kapjon jutalomul. Az észrevétel igazságát tagadni nem lehetett, s elhatároztaték, hogy ezen törvény alá tartozzanak mindazon jobbágytelkek, mellyek az urbéri tabellákban seu qua populosae, seu qua desertae összeírattak, s későbben elhagyattak, vagy meg nem szállittattak. És ez volt a 8-ik §. Ugy de ha vétett az, aki népes helységben egy két telket tőn desertává, még inkáb vétkezett, aki egész helységet pusztitott el, a desertákat tehát adó alá vetni, a jobbágyi fundusból támadt praediumokat pedig kivenni képtelenség volna. Másrészt azonban ezekre nézve az urbariomot elválasztó időszakul felvenni nem lehet, mert pusztákra az urbéri öszeirók ki se mentek, s azokról urbarialis tabella nem létez. Hátrább kell tehát menni egy lépéssel, annyival inkább, mivel tulajdonkép a deserták iránt is hátrább van menve, azok is a jelen törvény alá vettetvén, mellyek az urbéri tabellában már elhagyottaknak vannak feljegyezve, s igy 1764 előtt lettek azokká. De kérdés: mi tegye hát az elválasztó vonalt, minél fogva megitélni lehessen, mellyik praedium tartozik ezen törvény alá, és mellyik nem? Felelet: amit az 1715: 8. cz [ikkely] jobbágykézen talált, csak ez, de ez mind az adónak fundusa. Ennek mennyiségéről nincs régibb, nincs hitelesebb adatunk, mint az 1720-ban készült, s az 1723-ki országgyülésnek bémutatott országos összeirás, melly az idézett törvény következésében vétetett munkába. A végzés tehát oda ütött ki, hogy mindazon puszták, mellyek a most emlitett országos összeirásban népes helyek gyanánt jelennek meg, (in tantum) szintén a 8-ik §-bani ellátás alá tartozzanak. És ekként született a 9-ik §.*
A szóban forgó §-ok megszületését l. előbb, 92. kk.
Most Ő Felsége erre, de csak erre, mintegy kérdőleg azt az észrevételt teszi, hogy az 1723-ki epocha nagyon régi időkre terjedvén, legyőzhetetlen akadályokkal s kutatásokkal lenne összeköttetve, siker nélkül, s igy talán jobb volna a pusztákra nézve is a 8-ik §-bani időszaknál, t. i. az urbér béhozatalánál maradni. Mondatott ugyan, hogy e szerint sokkal egyszerübb volna a 9-ik §-ust egészen kitörülni, minthogy alig van eset az egész hazában, hogy valamelly puszta 1764 óta lett volna azzá, a KK és RR azonban igen nagy szótöbbséggel nemcsak elfogadták a kir. válasznak eme javallatát, sőtt a 8-ik §-ra is visszamentek, és ámbár erre nézve a resolutio észrevételt nem tett vala, az idő régiségéből meritett akadályok pedig az elhagyott telkek iránt nem állanak, minthogy ezeknek az urbariomban különös rubricájok van: a szerkesztésből mégis ezen szókat seu qua desertae (t. i. conscriptae sunt) kitörültetni határozván, rendelkezésöket csupán azon praediumokra és elhagyott jobbágytelkekre szoritották, mellyek az urbérben népes helyeknek vannak feljegyezve, s azóta lettek pusztákká vagy elhagyott telkekké.
Ezen végzések szerint szerkesztetvén az izenet, april 20-án tartatott országos ülésben, különösen a nemes jobbágyoknak katonaszállás adás terhétőli mentségök ellen a királyi városok részéről tapasztalt élénk, de hasztalan ellenkezés után szórul szóra helybehagyatott* s a fő RRkhez átküldetett, kik azt april 21-én tanácskozásba vették, s a RR javaslatát mindenekben elfogadták, úgy hogy e tárgy ma délután 6 órakor tartandó elegy ülésből alkalmasint már fel is küldethetik.
A rendek izenetét l.: Iratok. VII. köt. 441. kk. – Az ápr. 20-i országos ülés részletes naplóját l.: Jegyzőkönyv. XIV. köt. 208. kk.
Továbbá a KK és RR april 19-én felvették azon királyi választ, melly a szóbeli biróság tárgyában april 13-án kihirdettetett,* s mellynek tartalmát 340. számu levelemben közlöttem. A fejedelem azon okát adván ezen törvényjavaslat el nem fogadásának, hogy a törvénykezési rend (ordo juris) nincs kidolgozva, mihez magokat a szóbeli perek birái alkalmazni tartoznának, – BEZERÉDY feleletül adatni kivánta, hogy a nemzet képviselői tapasztalásból érezvén a szükséget, melly ezen ellátást halasztatni nem engedi és meg lévén győződve, hogy itt olly provisiorul van szó, mellynek esete a közönséges életben százszor fordul elő, mig más akármelyik egyszer, a resolutioban érintett hijányból nem az egész hasznos törvény elvetését s elhalasztását, hanem inkább a hijány kijavitását vélte következni, s azért javallá, hogy az országos küldöttség munkájában (sectione Ordinis Processualis 32-a a § 556–560.) 5 kis szakaszban a megkivántatott törvénykezési rend egészen ki lévén meritve,* az amennyiben a RR végzéseivel egybehangzana, ide áttétessék, s ekép az érintett hijány kipótoltatván, a fejedelmi sanctio ezen igen hasznos törvényre újabb felirással sürgetőleg kikéressék. A tolnai követnek ezen javallata elfogadtatván, az érintett törvénykezési rendszer szabályainak a RR végzéseihez idomitása az elnökségre s Török kerületi jegyzőre bizatott. Ők jelentésöket april 22-én beadták, melly is megrostáltatván, a szerintén készült felirás april 23-án a RRnél helybehagyatott, s felküldése a főRR által sem elleneztetett.*
L.: Iratok. VII. köt. 356. kk.
A perrendtartás keretében javasolt törvénycikkek sorában az utolsó szólt a szóbeli perekről, De processu verbali. (Vö. Opinio excelsae regnicolaris deputationis … circa objecta ad Deputationem Juridicam relata. II. Ordo processualis, XXXII. Seetio. 155.)
L.: Iratok. VII. köt. 471. kk.
Következett ugyancsak april 19-én tartatott kerületi ülésben, a Duna szabályozás tárgyábani resolutio.* (Lásd 340. sz. levelem). Erre nézve az ország Rendei hiteles adatokat kivántak volt magokkal közöltetni, mire azonban a kir. válasz egy szóval sem felel. A KK és RR tehát PALÓCZY inditványára felirásukat megújittatni határozván, ezen javallatot april 23-án a fő RR is elfogadták.*
Uo. 355. kk.
A felirat javasolt szövegét l. uo. 477. kk.
Végre napirenden volt a jelen országgyüléséről felterjesztett országos sérelmekre jött kir. válasz,* az olly igen kevésben kedvező. Erre nézve az ELNÖKSÉG azt javallá, hogy követvén más országgyülések példáját, jelentenék ki a RR fájdalmokat, hogy sérelmeiknek legnagyobb része vagy elhalasztatott vagy elmellőztetett, vagy pedig orvoslása megtagadtatott, s tartanák fenn azon pontoknak újabbi sürgetését a jövő országgyülésre; amennyiben pedig egy két elfogadott pontok tárgyában (minő a pécsi Academia alapitása, a beszegellett helyek áttétele s a t.) törvényczikkelyeket kellene szerkeztetni, ezen munka időnyerés tekintetéből küldöttségre bizatnék. A RR ezen javallatot olly tágitással fogadták el, hogy a szükséges egybevetésre, s e szerint a nem orvosolt pontoknak ujabb sürgetésére is kiterjessze a küldöttség munkálódását, e végre a kerületi elnökséget, s Tarnóczy és Zarka ker. jegyzőket bizván meg.
Uo. 348. kk.
April 20-án a RR tábláján a T. t.cz. iránti izenet forgott szőnyegen. A fő RR pedig azon javallathoz, hogy a Pesten épitendő országháza tervének kidolgozására, továbbá a praeparendiák, és polytechnicum intézet felállitása tárgyábani körülményes véleményadásra országos küldötségek neveztessenek, egész készséggel hozzá járultak, azon toldalékkal, hogy a két utóbbi tárgy egyen lőn a nevelési osztályba tartozván, egy küldöttségre bizassék, s ez munkálódását a reáloskolákra is kiterjessze, mellyeket a köz müvészeti (polytechnicum) intézet alapjának kell tekinteni.* Ezt a KK és RR april 22-én elfogadták, egyszersmind Buda városának azon ajánlata, hogy a czélba vett polytechnicum számára fundust ajánl, köztetszéssel s örömmel fogadtatott.*
Ilyen tartalmú izenetüket l. uo. 450. kk.
A rendek izenetét és a felirat, valamint a törvénycikkely javaslatát l. uo. 555. kk.
Végre a fő RR Nickell Károlyt (engedvén a KK és RR 2-ik izenetének*) nem különben B. Gerstecher Venczelt és B. Bibra Károlyt dijelengedés mellett indigenáknak szintén elfogadták.*
Uo. 385. kk.
Uo. 451. kk.
April 21-én a főRR mégegyszer előadatni határozák okaikat, miknél fogva a Ludovicaea katonai intézet iránt olly módositott alakban sem látják jelenleg az országos küldöttség kirendelésének szükségét, amint a RR által újólag javasoltaték; mindazáltal ha okaik győzőknek nem találtatnának, nem ellenzik többé, hogy a tárgy Ő Felsége elébe terjesztessék.* Ezen izenetre a KK és RR april 23-án véleményökhözi ragaszkodásuk egyszerü kijelentésével feleltek, és igy ez iránt is megvan az eggyeség.* Ez alkalommal SZIRMAY jelenté, hogy Zemplén vármegye azon alapitványt, mellyet előbb csak egy (általa praesentálandó) ifiura tett vala,* most négyre szaporitotta, s az alapitvány levelet is felküldötte; melly is felolvastatván, minthogy abból s a felolvasott utasitásból az sült ki, hogy ezen alapitványi summát Zemplén v[árme]gye az országos ajánlásbol reá esendő segedelem pénzzel együtt leendő kivetéssel akarja megyéjében bészedni, minthogy az illy kénszeritett kivetés a megyei hatóságot haladná, az alapitvány tehát alap, törvényesség, s biztoság nélkül szükölködnék, az el nem fogadtatott, s a fundationalis levél a követeknek visszaadatott.
A főrendek válaszát l. uo. 455. kk.
A rendek újabb izenetét és a feliratot a törvénycikk javaslatával l. uo. 558. kk.
L. előbb, 595. o.
Továbbá felvették a főRR a Buda-pesti hidat tárgyazta 4-ik izenetet,* s ennek felterjesztését sem akarván tovább hátráltatni, a RR javallatában megnyugodtak, megnyugvások oka gyanánt az izenetben kijelentetni rendelvén, hogy e tárgyra nézve a kisajátitást azért nem ellenzik, mivel Pest s Buda városok abban önként megegyeztek.*
L.: Iratok. VII. köt. 382. kk.
Ilyen tartalmú válaszukat l. uo. 454. kk.
Midőn az illy értelemben megkészült 4-ik viszonizenet april 22-én rostáltatnék, az ORSZÁGBIRÁJA azt az észrevételt tette, hogy amennyire ő emlékezik, a végzés s a fő RR megegyezésének feltétele az volt, hogy Pest és Buda városoknak önkéntes hozzájárulása a törvényben, nem pedig csak pusztán az izenetben emlittessék. Mire GR. SZÉCHÉNYI: Én akarom hinni hogy Excellentiád keblének tiszta meggyőződését követi, meg kell mégis vallanom miképen e tárgyra nézve mindent elkövetett, hogy a dolog sikerét hátráltassa, sőt megsemmisitse. Mostani kivánsága is oda látszatik czélozni. Jól tudja, hogy a KK és RR az ország kisajátitási jusát magános meg, vagy nem egyezésnek alája nem vethetik, következőleg Buda-Pestnek hozzájárulását intézkedésök alapja gyanánt törvénybe nem teszik. Ha tehát Excellentiád javallata elfogadtatnék, az lenne belőle, hogy törvény nélkül mennénk haza e tárgyban. Tudom, hogy Excellentiád a városok jusait igyekszik védelmezni, de hiszen ott ül a RRknél a két városnak 4 követe, ők bizonnyal ismerik s teljesitik is kötelességöket, s a RR javallatában mégis megnyugodtak. Én magam is tagja vagyok a pesti polgárságnak, s ha jusai sérelmét látnám, kétségkivül magam is szóllanék mellette, de én azt nem látom, s kivánom hogy az izenet maradjon. Erre az ORSZÁGBIRÁJA feleletül adá, hogy a RR saját elismerése szerint is különbség van ezen tárgy, s a közönséges kisajátitási törvény esetei között. Itt privilegialis jus elvételéről van szó, nem nehány ölnyi földről, ilyeseknél a példák erejének megelőzése végett is minden kitelhető óvással lenni szükséges. Az izenetbeni hivatkozás pedig semmit sem ér, hacsak törvénybe nem tétetik. Egyébiránt azt el nem fogadhatja, hogy ő illy közhasznú intézet hátráltatásán vagy megsemmisitésén iparkodnék, ez lelkével, érzésével, gondolkozásával ellenkeznék. – B. VAY MIKLÓS azt az értelmet pártolá hogy a végzés csak az izenetre volt szoritva s a törvénybe tételre nem terjedett. Mire a NÁDOR az Országbiró ellenvetését hallgatólag egészen elmellőzte. S igy e tárgyra nézve is megvan az egyesség.
Végre a fő RR, a még egyesülést nem nyert excerptákat vették fel 8-ad izben s nemcsak hogy a tized, s tisztviselők büntető hatósága iránt ellenzésöknél maradtak, de a porták kiegyenlitésére is, még azon lágyitó módositás után sem állottak, mellyet a RR legutóbbi végzése szerint 340. számu levelem végén közlöttem.*
A nyolcadik főrendi választ e tárgyban l. uo. 454. kk.
Az ez iránti izenet april 23-án került napirendre a KK és RR kerületi ülésében. A dézmára nézve FÁY látván, hogy a fő RR megátalkodott ellenzése miatt ezen igazságos kivánatban nem boldogulhatunk, kérdé a RRket, nem lenne e tanácsosb legalább a már egyeséget nyert 1-ő §-ust, melly a kilenczed bészedése módjának a tizedre is alkalmaztatásáról szóll, a fejedelem elébe terjeszteni? – Azomban DEÁK azt felelte, maradjon a rossz egész mesztelenségében, annál bizonyosban magában hordja vesztének magvait. – NAGY PÁL hasonlón vélekedett. Lássa meg, ugymond, az Egyházi Rend, mit csinált. Bé fognak következni a tizednek csoportos megtagadásai, az irlandi scenák,* s ha a most ajánlott 60 procento váltság helyett semmit sem kap, magának tulajdonitsa. A RR igen nagy többséggel megmaradtak elébbi véleményöknél.
Vö. a 219. a. 13. jegyzetével.
A tisztviselők büntető hatósága iránt élénk lelkesedésel szintén előbbi végzésöknél maradtak, ama bitorlott politialis hatóságot, mellyet a főRR a földesuraknak tulajdonitanak, törvénytelen usurpatiónak nyilatkoztaták, s hangos tetszéssel igenlék NAGY PÁLnak azon mondását: hogy az emberi elme illy eltévelyedése, minőt a főRR mutatnak, példátlan a civilisatio évkönyveiben. Azt akarni, hogy az egész földesúri osztály születésénél fogva politialis biztos és biró legyen! Hát olyan embereket canonizáljunk fenyitő biráknak, mint Beleznay,* vagy azon mágnások, kik Pozsonyban már több embereket agyonvertek? Ez nem a mívelt Európában, de még Asiában is hallatlan kivánság.
Beleznay Sámuel gróf 1818-ban agyonlőtte hasonló nevű apját, és ezért vérpadon végezte életét.
A porták kiegyenlitése tárgyában azonban engedett a többség a szentségtelen kéntelenségnek, s a porták ideiglenes kiigazitása nélkül hazamenni nem akarván, abban állapodott meg, hogy Horvátország adójára nézve kifejtett elveit ünnepélyesen feltartván, a törvény értelmét világosnak, s minden magyarázgatást szükségtelennek nyilatkoztatja; azon elvek kivivását a jövő ország gyülésre bizza, most pedig kéri a Nádort hogy mellőzvén Horvátországot, az ideiglenes rectificatiót Magyarország törvényhatóságai között tegye meg. Ezt kivált a tiszai megyék nagyobb része erősen ellenzette, s azt is kinyilatkoztatá, hogy ha ez uton igazságot nem érhet, fogja módját találni máskép, hogy adózói Horvátország helyett egy fillér adót se fizessenek. Szavazat közben VAY azt mondá, hogy kigyót táplálunk kebelünkben. – Mire SZOMBATHELYI: Igazán mondják, hogy Horvátországgal keblünkben kigyót táplálunk. Valóban ha csak az a haszna van Horvátországgali egyesületünknek, hogy adózóink ő helyette adót fizessenek, hogy evangelicus polgártársaink a közös hazának egy részéből kitagadva legyenek, nemzetiségünk kifejlődése Horvátországban ellenségre találjon, ugy azt mondom: szünjék meg inkább minden szorosabb kapcsolat. (Zajos helyes! helyes!)
BUSÁN: Ezen személyes megtámadás minden lelkes hazafit neheztelésre buzdithat, s a hely méltóságának tartozó mérséklettel össze nem egyeztethető. Nem vagyok utasitásal ellátva, hogy a szóbahozott elszakadásra valamit felelhessek, de tudom, hogy ha felhivatnak küldőim, méltóságukhoz s őseik dicsőségéhez illő választ adandnak. Én a magyar képviselők többségéről úgy vagyok meggyőződve, hogy jobban ismerik a két országnak közös érdekét, mintsem hogy Békés követének véleményében osztozhatnának. – SZOMBATHELYI felelni akart, de többek kérelmének engedve hallgatott. A szó azonban mondva van, s mint ilyen többé el nem vész.*
Az élesedő horvát–magyar nyelvi és nemzeti harcban a negyvenes évek folyamán a magyar ellenzék részéről maga Kossuth is több ízben felvetette a Horvátországgal való kapcsolatok feloldásának gondolatát, az 1848 nyári válság idején is szerepelt a magyar kormánykörök terveiben. – A főrendek nyolcadik válaszát l.: Iratok. VII. köt. 455.
