a) A junctimtóli ellállás, s a dietának bizonyos feltételek melletti eloszlatása felől kerületi tanácskozás. A szóllás szabadsága…
a)
A junctimtóli ellállás, s a dietának bizonyos feltételek melletti eloszlatása felől kerületi tanácskozás. A szóllás szabadsága sérelmeit tárgyazta 7-ik izenet nevekedő többséggel megált, s a főRRhez küldetik.
A junctimtóli ellállás, s a dietának bizonyos feltételek melletti eloszlatása felől kerületi tanácskozás. A szóllás szabadsága sérelmeit tárgyazta 7-ik izenet nevekedő többséggel megált, s a főRRhez küldetik.
Pozsony, September 5-én, 1835.
Kerületi ülés September 1-ő napján 1835.
Vitatások folytatása az urbér tárgyában Augustus 23-áról érkezett kir. válasz végső pontja felett, mellyben Ő Felsége kijelenti, hogy az országgyülését hová hamarébb eloszlatni kivánja:
CSEPCSÁNYI és PILLER után* BŐTHY szóllott ily értelemben:
Felszólalásaikat l. az előző számban, 18. kk.
Az austriai Ministerium politicájának mireánk nézve folyton követett rendszerét figyelembe vévén megvallom, hogy másféle kir. választ nem is vártam. Érdekében véli fekünni a kormány, hogy a privilegiáltak jusait csorbitsa, a másik osztályt pedig nem népszerü intézvényekkel, hanem csupán pillantatnyi hasznot eszközlő materialis kedvezéssel némileg nevelje, s ekép örökös zsibbasztásban tartván mind a kettőt, nyereséget csupán maga arasson. Már azon terjesztvény is, hogy az 1830-ki végzés elmellőzésével, a rendszeres munkálatok közül épen az urbért tüzte ki első helyre, ezen politicát igen nyilván bizonyitotta; mert igen jól tudta a kormány hogy szép szinbe öltöztetett kivánságát a RR el nem vethetik, ha csak azon vádnak nem akarják kitenni magokat, hogy a nép sorsán segiteni vonakodnak.* Saját czélja kivitelére tehát a mérő serpenyőbe veté a nép érdekét, s ama bal közvélemény sulyát; melly e részben a magyar nemesség ellen gerjesztetett és tápláltatott. Azonban 23 megye – nem megvethető kisebb szám – látott át a kártyán, s midőn az 1830-ki végzés szerint is, a hon polgárainak minden osztályait egyiránt érdeklő kereskedési munkálatot sürgette első helyre tétetni, ezt, csak azért cselekvé, mert jól tudta, hogy mihelyt a jobbágyság materialis érdeke elintéztetik, s ez által az adónak fundusa nevelve s biztositva lesz, a többi operatumok örökre eltemettetnek.* Igaz ugyan; háramlani fog az uj urbérből némi pillantatnyi haszon az adózó népre; de munkánk örökké félszeg marad, ha csak azon terhek is el nem intéztetnek, mellyek őt a mindenek közt legkönnyebben elviselhető uri adózásnál sokkal keservesebben nyomják, s mellyek minden e részbeni kedvezéseket elannyira elemésztenek, hogy elintézésök nélkül kivált miután a moralis engedélyek megtagadtattak, a magyar nép virágzó létre soha sem számolhat. Megemliti ez után a szónok azon királyi válaszokat, mellyek a junctim elfogadása, s az országgyülésének szakadatlan (irremisse) folytatása felől érkeztek;* s utasitásánál fogva a kitüzött 4 operatum elintézéséhez szorosan ragaszkodva kéntelen kijelenteni hogy a kormány terjesztvényei, s igéretei felől kezességre nem talál.
Az országgyűlés kezdetén hetekig tartó vitában dőlt el, hogy a reformmunkálatok közül nem a megyék többsége által kívánt kereskedelmi munkálat, hanem a király által javasolt úrbér került az első helyre. A haladó követek ugyanis felismerték az udvar taktikájában rejlő veszedelmet, és hosszas viták során a megyék többségével elfogadtatták az úrbér elsőségét. Vö.: Országgyűlési Tudósítások. I. köt. 35. kk.
A kérdés az 1833. jan. 12-i országos ülésben dőlt el az úrbért pártolók javára; Beőthy a kisebbségben maradt Commercialéra szavazott. Uo. 96.
Vö. a 19. o. 26. jegyzetével.
DEÁK sem fogadhatná el minden feltétel nélkül a tanácskozás alatt lévő kir. válasz tartalmát. Azonban szükségesnek látja emlékezetbe hozni, miként született a junctim idaeája. Született az 1825-ben, midőn az ország Rendei nyilván kijelentették, hogy a rendszeres munkálatokat „ne uno quidem excerpto” együtt fogják felvenni. A kormány észrevételeket tett, de az ország Rendei végzésöknél megmaradtak, s a kereskedési munkát első helyre tüzték ki.* Valának e részben a tanácskozás alatt oly okok előhozva, mellyek a törvényhozás magas szempontjával ösze nem egyeztethetők. Ilyen volt, hogy tudnunk kell elébb, mit kapunk, aztán majd meglátjuk hogy mit adhatunk. A szónok ugy hiszi, nem ily szempontból kell a törvényhozásnak indulni, mellynek kötelességében áll az ország lakosinak boldogságát szükkeblü mellékes tekintetek nélkül előmozditani. Megemliti továbbá az egyezkedések folyamát, mellyek a sorozat, s együtti sanctio iránt az országgyülésén közbe jöttenek, s mellyeknek resultatuma az lőn, hogy 1833-ki áprilisi resolutiojában Ő Felsége kijelentette, miképen megegyezik, hogy a sanctio minden operatumokra együtt történjék, ugy mindazáltal, hogy resolutio végett egyenként terjesztessenek Ő Felsége elébe.* Kérdi azonban minő alapon épült e vélemény ugy 1825-ben mint most? volt e valaki, aki csak gondolta is, hogy magának az egy urbérnek elintézése közel három évbe kerül? s kérdi a RRket, valjon ha közelitőleg számolva aránylag számba vennék az időt, melly mind a 9 munkának elvégzésére kivántatnék, a junctimhoz ragaszkodás mellett nem terjedne e annyira, hogy midőn a 9-ik elvégeztetnék, már az urbért ismét igazitani, e végett az elsőre visszamenni s igy törvény nélkül örökös tanácskozó országgyülést tartani kellene? Igaz ugyan, hogy a törvényhozásnak kötelességében áll az egész Országnak javára törekedni, s ezért, de csak ezért, nem pedig a fent emlitett szükkeblü tekintetből Zala Rendei is a Commercialét kivánták első helyen felvétetni; a többség azonban mást végzett, s annyi minden esetre igaz, hogy ha az egész ország javát kivánjuk előmozditani, valamellyik osztálynál csak el kell a munkát kezdenünk; s addig mig mindenkin nem segitenünk, egy résznek sem akarni segitséget nyujtni, nem csak fonák számolás lenne, de még az is czáfolhatlan, hogy magából a kereskedési munkálatból reménlt kedvezések is hamaréb létesülnek, ha egyenként, mint hogy ha csak mind a 9 bérekesztése után történik a sanctio. Hozzá járul a nihil per excerpta szerencsétlen gondolatja, melly által a legidvességesb intézeteket kiszalasztottuk kezünkből. Végre pedig fontos tekintetbe jő az igazság kiszolgáltatása is, aminek megnyitását számos törvényhatóságok sürgetik; s lehetne e a hon polgáraitól áldozatul kivánni, hogy az igazság szolgáltatás mindaddig megakadva maradjon, mig a bár mindjárt meghozandó, de csak diaeta végével sanctionálható törvény, melly által elrendeltetnék, hogy minden polgári perek diaeta alatt is folyjanak, csak azután jőhetne foganatba, ha mind a 9 munkálat bérekesztetik? Szóval, a junctim idaeáját a tapasztalás megczáfolá, s alaptalanságát, sőt lehetetlenségét bébizonyitá. Ebből azonban koránt sem következik, hogy az eloszlatásba minden feltétel nélkül megnyugodjunk. Az úrbéren kivül semmi mást nem végezve eloszlani nem csak meg nem felelne a közvárakozásnak s a közreménységnek, de a királyi szó szentségét is megsértené. Az 1833-ki k[egyelmes] válaszban ünnepélyes biztositást vettünk a Fejedelemtől, hogy határozatlan időre – ad indeterminatum tempus – a többi munkálatokat elhalasztani, maga sem akarja.* Ez fejedelmi szó, ennek teljesülése felől nekünk biztositás kell; s midőn egyrészről az eloszlást a nép java, s az igazságszolgáltatás tekintete sürgetik, másrészről a biztositást ugy érhetjük el, ha a jövő diaetának mihamarébi határnapja törvénnyel fog meghatároztatni. És ez az 1-ő feltétel mellyhez a szónok a dieta eloszlatását köti, 2-ik hogy úgy azok mellyek nélkül az urbért tökéletesen foganatba venni nem lehet, valamint más egyebek is, miket az ország Rendei hazánk javára mulhatlanul szükségeseknek, s azért halasztás nélkül elintézendőknek itélnek, per excerpta még ezen az országgyülésén elhatároztassanak. 3-or emlitni kivánná, hogy az ország igazságos sérelmeit minden országgyülésen egytől egyik orvosoltatni rendelő 1791: 13. t. cz. rendelése szerint a már felterjesztett, s még felterjesztendő sérelmeink orvoslását kivánjuk. Ezen feltételek alatt kész a junctimtol elállani, s csak igy fogadja el a kir. resolutiót.
1826. jan. 20-i feliratukban használták a rendek a Deák által idézett kifejezést, ugyanakkor állapították meg az operátumok tárgyalási sorrendjét is a következőképpen: Commerciale, Urbariale, Contributionale-Commissariaticum, Juridicum, Literarium, Montanisticum, Ecclesiasticum, Publico-Politicum. L. az országgyűlés Irásai-ban, I. köt. 145. kk.
L.: Iratok. I. köt. 195. kk.
„Ex eo, … quod iuxta benignas nostras propositiones Regias Juridica ante Contributionale-Commissariaticum et Commerciale Operatum in deliberationem Comitialem sumenda sint, inferri nullo modo potest, haec 2 Operata in longius et indeterminatum tempus rejici.” Uo. 197.
HERTELENDY MIKSA: A dolog állását egészen különbözőnek tekinti most, midőn az urbér már már bevégeztetett, mint mikor még el sem kezdetett. S fel nem teheti a RRről, hogy a 3 éves tanácskozás élesztette remények teljesedését tartóztatni akarnák. Azon szabály, hogy a jobbágyok sorsa semmiben ne rosszítassék, sőt a mennyire lehet javittassék, nem a kormány találmánya; magok a RR állitották azt fel még diaeta kezdetén, más czélból ugyan, mint minőből a kormány indult, mert őtet csak az ingerlette, hogy a nép minél alkalmatosb legyen a közterhek viselésére, a Rket igazság, s a nép java vezérlette. Azonban bármi különböző czélból is, de csakugyan végzésbe ment az,* s a KK és RR, kik áldozatokat is szivesen tettenek, nem fogják hátráltatni, hogy éljen a nép mihamarébb azon kedvezésekkel, miket nagylelküségből adtanak. Hasonló fontos tekintet a törvénykezés is. Az eloszlatásban tehát szintén megegyezik, de nem ugy, hogy némi fontos tárgyak még e diaetán el ne intéztessenek. Név szerint Torontál Rendei ezeket kivánnák: 1. Hogy valamennyi sérelmek, ugy a mult országgyüléséről elmaradottak, mint az erről felterjesztettek, s még felterjesztendők kedvező válasszal orvosoltassanak. 2. Hogy 1 esztendő alatt a diaeta Pesten ujólag összegyüljön, s 3-or az országgyülése elrendezésén kezdődjék. 4-szer alkottassék törvény, hogy a kir. Curia előtt országgyülés alatt minden polgári perek is folyjanak, s e végett addig mig illető helyütt elhatároztatik, valjon a Personalisnak, s kir. táblának legyen e helye a diaetán?* a tábla tagjai szaporitassanak. 5. A katonai élelmezésre vagy új regulamentum dolgoztassék, vagy pedig törvény alkottassék, hogy a kincstár piaczi folyó árt tartozzék fizetni.* 6. A jobbágytelken lakó nemesek terhei meghatároztassanak,* nem különben 7. a proportionalis per* is, s más egyebek, mik az urbér foganatba vételére megkivántatnak. 8. A plana successio, nyilt örökösödés kérdése* elintéztessék.
Az elv a hivatalos iratokban az 1834. aug. 31-i kir. válaszban jelenik meg, ahol a faizásról szóló §-sal kapcsolatban az a király véleménye, „ut sors subditorum per condendam novam legem realiter melior, nullo autem in respectu deterior reddatur.” L.: Iratok. III. köt. 36.
Az operátumok előzetes megvitatása során, az országgyűlés elrendezésével kapcsolatban (a Publico-politicumban) a megyék túlnyomó többsége úgy foglalt állást, hogy a jövőben a személynök helyett választott elnök vezesse az alsó tábla országos üléseit, s a királyi tábla tagjait ne illesse meg hely az országgyűlésen.
A katonatartás és ezzel együtt a népre roppant terhet jelentő deperditák kérdése az adó-biztosi munkálat keretében került volna megvitatásra.
Ugyancsak az adó-biztosi munkálat kapcsán került volna újból elő, miután az 1825/27-i országgyűlésen heves viták folytak körülötte.
A közbirtokosságok felosztásáról szóló törvény, a polgári törvények sorában. Kerületi tárgyalása már megtörtént 1834 augusztusában. Vö.: Országgyűlési Tudósítások. III. köt. 406. kk.
Ugyancsak a polgári törvények sorába tartozott, kerületi vitáit l.: uo. 350. kk.
BALOGH: Figyelemmel olvasván a jelen resolutionak végszavait és visszatekintvén a lefolyt dolgokra, úgy rémlik előttem, hogy a mostani országgyülésén a devalvatio systemája állandó divatra kapott, ami annál különösebb, mivel állandóság a divatnak nem természete. Elmellőzvén több devalvált tárgyakat; csak nehányat fogok megemliteni. A nyolcz urbéri t. czikkelyek devalváltattak hétre, s miért? mert a pálczákat, mellyeket a 8-ik cz[ikkely] divatból kihozni akart, devalválni nem szerettük; de még a felmaradt hét czikkelynek cursusa is nagyon leszállott ahhoz képest, amint eleintén állott volt.* Az V-ik Ferdinandi czimzettel – hamis propheta legyek – de alkalmasint úgy fogunk járni, mint az úgynevezett fekete bankókkal jártunk, t. i. ezt is le fogják ötről egyre szállitani,* csak azon kis különbséggel, hogy a fekete bankók devalvatiójánál a kormány per regulam subtractionis nyert, mert minden becsületes ember zsebjében öt forint helyett egy maradt; itt pedig per regulam additionis akar nyerni, t. i. Austria többi coloniáit szeretné még egy igen szép tartománnyal, a hasznos Magyarországgal szaporitani. Arithmeticai számra nézve azonban minden devalvatióknak legnagyobbika az, mellyet a kormány most kiván, t. i. hogy elvégezvén az urbért, s a vele szorosb kapcsolatban lévő némelly tárgyakat, az ország gyülése szélt oszoljék. Diaetánk elején a junctim szó kedvencz szavacskája volt a Te[kinte]tes RRnek, annyira, hogy azt mind a 9 operatumra kivánták kiterjeszteni, később ennek cursusa is leszállott kilenczről négyre.* Azt gondoltuk ekkor, hogy miután a négy operatumnak e jelen ország gyülésen felvétele királyi assecuratióval biztosittaték, már ezeknek száma többé nem fog devalváltatni; azonban ime ismét devalvatio kivántatik, még pedig csak egyetlen egyre, az urbéri munkálatra. Te[kinte]tes RR! 40 esztendeje már, hogy törvényeink számtalan hijányait érezvén nemzetünk, azokat oly országgyülésével kivánja radicaliter orvosolni, melly a nemzetet úgyszólván regenerálná. Ezen nemzeti kivánság teljesítését azonban a kormány évről évre halasztgatá, s először azon ürügy alatt, hogy háborus idők valának, később hogy a háborúk után pihenni kell, a procrastinatio systemájával élt. Végre midőn már igen szembeszökő vád nélkül tovább halogatni nem lehetett, e jelen diaetának tartását kegyelmesen elrendelni méltóztatott. Gazdag reményekkel telve a regeneratio felől gyültek össze az ország Rendei, de most hogy állanak magasra nőtt reményeink részvényei? A tapasztalás azt tanitván, hogy a kormány sok szép igéretei, mellyekkel a nemzetet ketsegtetni szokta, a sikerre nézve többnyire egyetlen egy nullára devalváltatnak, a Te[kinte]tes RR valamelly módról gondoskodtanak, melly a kormányt ekkorig meg nem tartott igéretinek pontosabb teljesitésére lekötné, s e nagy Achillest, a moralis kénszeritésnek varázs erejét, egy kis deák szótskában a junctim-ban vélték feltalálni. És ime egy resolutio érkezik, s hová lett a Te[kinte]tes RR Achillese? a nagy moralis erő? Kivánatink teljesitése 9-ről egyre s tán még egy kis törött számra szállt, s a devalvatio systemája ismét győzni fog. Én utasitásom szerint is, ha már mind a 9-re nézve nem lehet, legalább a 4 operatum iránt junctimra szavazok, s kivánom hogy az urbér után vétessék tanácskozásba a törvénykezési munkálat, mert a magyarországinál nevetségesebb, tökéletlenebb, s a perlekedő feleket jobban sujtó igazságszolgáltató rendszer széles e világon nem találtatik, vétessék fel ezután az adó-biztosi munka, mert e nélkül az urbér által csak félszegen segítettünk azokon, kiknek sorsát a lehetőségig könnyiteni, polgári kötelességünk legfőbbike. Végre pedig intéztessék el a kereskedés, hogy hazánk elallyasúlt Colonialis rendszeréből kiemelkedve, virágzásra juthasson. Csak ezek után kivánom az országgyülése széltoszlását, s igy küldőimmel junctim, a junctimra szavazok.
Célzás a jobbágy személyi és vagyoni biztonságát garantáló VIII. tc., valamint az örökváltság és az úriszéki javaslat bukására.
Az 1811. febr. 20-i pénzügyi pátens a fenyegető pénzügyi válság elkerülése érdekében a rohamosan szaporodó papírpénz mennyiségét egyötödére – 1011 millióról 202 millióra – csökkentette.
Az 1833. évi tavaszi viták végeredményeként az operátumok sorrendjét illetően a rendek úgy döntöttek, hogy az úrbér, a jogügyi, adó-biztosi és kereskedelmi munkálat elvégzése után a négy tárgyban készült törvénycikkeket egyszerre terjesztik szentesítésre a király elé. Vö.: 1833. máj. 20-i feliratukkal, Iratok. I. köt. 230.
BEZERÉDY ellenben annyit tagadhatlannak hiszen, hogy a junctim igy, amint fel van állitva, moralis és physicai lehetetlenség, a lehetetlent tehát nem is vitatja, másrészt pedig elkerülhetlenül szükségesnek hiszi, hogy az urbér mellett, s az urbéren kivül még némelly más törvények is egyszerre sanctionáltassanak, és igy Zala követével egy értelemben szavazván, már csak magát azt is mindenkire nézve elegendőn győző oknak találja hogy ha a két tábla közötti értekezések, s az érkező resolutiók folyamát, és azon aggodalmas helyzetet, mellyben senyvedünk, illő figyelemre méltatjuk, lehetetlen fájdalommal meg nem vallani, hogy igy, amint állunk, hazánk legsérelmesb sebeire, nemzetünk legforróbb óhajtásira, sőtt magokra a rendszeres munkálatokra nézve kedvező sikert aligha reménlhetünk. Ha pedig a junctimhoz ragaszkodnánk, tulajdon azon akadályok, mellyek az országgyülési egyezkedések sikerét gátolják, épen a junctim miatt nem hárittathatnának el, s igy az maga magának ellentállana.
MARCZIBÁNYI hasonló értelemben van, s különös bizonyitvány gyanánt hivatkozik az itélőszékek elrendezésének munkálatjára, melly mindenkit meggyőzhet arról, mi kevés jó sikert remélhetnénk ezen országgyülésének folytatásából, mert e részben ugyancsak oda vezetett a pertractatio, hogy a két tábla egyesülésétől messzebb vagyunk, mint voltunk akkor, midőn még hozzá sem fogtunk a munkához.* Hagyjuk ezeket a jövendő legislationak, a közvélemény erősebb kifejlése, uj erő, uj követek, uj lelkesedés a törvényhatóságokban, s maga a jelen diaeta folyamatjából sikeres előhaladásunk akadályai felől meritett tapasztalás is boldogabb intézeteket fog hazánk javára tehetni, mint aminőket mi magunk tehetnénk. Egyébiránt a torontáli inditványok* közül csupán a jobbágytelken lakó nemesek terheinek s a proportionalis pernek, nem különben az igazság szakadatlan kiszolgáltatásának elhatároztatását kivánja. A kir. tábla tagjait szaporitani pedig épen nem szándékozik, mert most is sokallja a jutalmazgatásnak mindazon eszközeit, mellyek a kormány kezeiben vannak,* s éppen nem mondhatni, hogy Hazánk javára használtatnak. Békés követének* pedig azt feleli: hogy maga részéről adományokra, s engedélyekre hajlandóságával dicsekedni nem akar. Ha adtunk is a népnek valamit, azt kivánja a nemes lélek, hogy jobbunk ne tudjon semmit arról, mit a bal kéz adott, s ha bántja Békés követét az a sok mesés hazugság, mit a német ujságban olvasott, feleljen reá. A szónok mindazokkal épen nem törődik, hanem a diaetának eloszlatására reá áll, olly feltétel alatt: hogy a jövő országgyülésnek határnapja törvényel elhatároztassék.
A jogügyi munkálat I. részének, a Coordinatio fororum-nak a kerületi vitái 1833. nov. 25-én kezdődtek meg. Vö.: Országgyűlési Tudósítások. II. köt. 419. – A kerületileg megállapított szöveg 1834. ápr. 2-án került országos ülésbe, 1.: uo. III. köt. 8. s a máj. 22-ig tartó viták után átkerült a főrendekhez. L.: Iratok. II. köt. 313. kk. – A főrendek szept. 12-én tették meg észrevételeiket a 25 tc. javaslatára. L.: uo. III. köt. 50. kk., a rendek azonban az úrbéri törvények közbejött vitái miatt csak 1835 tavaszán vették elő újból ezt a tárgyat, és válaszukat a főrendek észrevételeire máj. 19-én küldték el. L.: uo. IV. köt. 83. kk. – A két tábla közötti véleménycsere ebben a szakaszban maradt abba.
Vö. előbb, a Hertelendy Miksa által előadott javaslatokkal, 23. kk.
Az ellenzék tehetséges tagjainak eltántorítására a kormány kezében az egyik leggyakrabban használt eszköz volt a királyi táblára történő bírói kinevezés. Utoljára Császár Sándor temesi követ esetében élt vele. Császár visszahívására és kinevezésére l.: OL, Nádori lt. Extraserialia 1834. XXXVIII, XXXIX, XLI, XLII. sz.
Csepcsányi Tamásnak.
RAGÁLYI Zala követének azon mondását, hogy a junctim s a nihil per excerpta elveket az idő s tapasztalás megczáfolá, ily szárazon kimondva el nem fogadja. Ha azt akarja értetni Zala követe, hogy tanácskozásink folyamáról itélve, a mostani mód mellett ezen 9 operatum végét unokáink sem érnék, igazsága van. De azért mégsem lehet azon két elvtől illy könnyen elugrani. A junctim akkor vetette fel magát legelőször, midőn a kormány részéről szóba jött, hogy a systematicum operatumok fel fognak vétetni. Bélátta az ország, hogy sok van ezek tömegében, mi a kormányra nézve kivánatos, de még több van, amit a kormány elintézve látni nem szeretne, s igy méltán gyanitható volt, hogy majd csak a kormánynak kedvező részek fognak sürgettetni, a nemzetnek kedvezők pedig örökre elmaradnak. Ekkor mondotta Bars v[árme]gyének akkori első követe, a mostaninak édes attya,* hogy egyenkénti külön felvétellel alkotványunk megrázkódtatnék. A nihil per excerpta elvet pedig nem mi, hanem a kormány állitotta fel, még a mult század végével, némelly sérelmek nem orvoslását azzal takargatván: hogy ezek annyira bészövődtek az igazgatás rendszerébe, miszerint per excerpta nem lehet orvosoltatniok. Ez a két elv születésének eredete. Kérdi már most, ki az oka, hogy az egyetlen egy urbéri tárgy illy hosszú időre terjedett? Talán mi? talán a nemzet? hiszen úgy amint azt az ország kivánta, kevés idő alatt elkészült. Ekkor reá következett a főRR ellenzése, heves, állhatatos ellenzés, de azért még is igen régen készen volt. Azonban felterjesztettük s mennyi idő kellett reá, mig a kormány első válaszát (és minő válaszát) kaphattuk? tiz egész holnapok.* (Igaz – igaz!!!) Illy modalitással bizony soha sem fog a 9 operatum elvégeztetni, de bizony a nemzet legforróbb kivánati is vigasztalás nélkül maradnak. Megtanithatott már minket a szomoru tapasztalás, hogy mit tegyünk. 1825-ben csak azután jött királyi, s bizony nem kedvező válasz az előleges sérelmekre, miután az adó felajánltatott.* Most is legelől terjesztettek fel az előleges sérelmek,* s van e maiglan válaszunk? Hiszen ha igy megy a dolog, hogy csak arra ad a kormány resolutiót, ami neki tetszik és kedvez, a többire pedig, bármennyit panaszkodjunk is hallgat és mindég csak hallgat, igy bizony nem lesz sikere semminek. De ha úgy fog menni a tractatus, hogy a mi a kormányra nézve kivánatos, azt a nemzet kivánataival egy törvényczikkelybe összekapcsolva foglaljuk, igy lesz törvény belőle. Ha felterjesztvén az urbért, lett volna a RRben elég moralis erő s elhatározás kijelenteni, hogy ez a nemzet kivánata; azért vagy fogadják el ugy, amint fel van terjesztve, vagy pedig az egész dolgot boldogabb időre halasztjuk, bizonnyal nem merték volna el nem fogadni. Igy tegyenek egyebekkel is, de kössék hozzá, hogy ha reá nem állanak a főRR és reá nem áll a kormány, elhalasztják a tárgyat, de elhalasztják vele a kormány kivánatit is. Igy a junctim nem lesz lehetetlenség. S a szónok ehhez ragaszkodik. Mit is ér az urbér magában egyebek nélkül. Adó fundusa már 1715-ben elegendő mértékben volt kijelelve, s 1764-ig mégis elfogyott, miért? mert conservatiója felől nem volt téve rendelés. Most szaporitottuk az adó fundusát, s ha conservatiója felől ismét nem gondoskodunk, fogytát még mi magunk is elérhetjük. Nem lehet czélirántalanabb gazdálkodás, mint az, hogy ha nem számoló ministerium* kezébe imigy adatik az adó fundusa. Azon feltételek, miket itt előadatni hallottunk, magokban legkisebb ujságot sem foglalnak. Mind fel lehet azt terjeszteni, de kérdés, kapunk e reá elfogadó választ? S ha kapnánk is, p. o. ha törvénybe tétetnék a jövő diaetának napja és helye, mit nyernénk vele? Van törvényünk, hogy minden 3 évben diaeta legyen, ez csak kevesebb akadálynak van kitéve, mint ha napra határozzuk azt, azért mégsem tartják meg. Mi lenne tehát ennek is következése? Csak az, hogy a jövő diaetára egy gravamennel többet hoznánk, (gravamenekben pedig épen nem szükölködünk) s a sorsa ennek is csak az volna, ami a többinek, t. i. hogy örökre orvosolatlan sérelem maradna.
Az idősb Balogh János, az 1925/27-i országgyűlésen az ellenzéknek Ragályival együtt egyik vezére.
Az úrbéri törvények első kerületi vitái 1833. jan. 23-tól jún. 21-ig, országos ülésbeni vitái júl. 16-tól szept. 21-ig tartottak. A két tábla között négyszer fordult meg a nyolc úrbéri törvénycikk, míg végül nov. 19-én felterjesztették a királyhoz. A legfontosabb kívánságokat elutasító királyi választ csak 1834. aug. 30-án kapta meg az országgyűlés.
1827. márc. 24-én terjesztették fél a rendek az adó tárgyában utolsó feliratukat, s ápr. 11-én kelt az előleges sérelmekre adott királyi válasz. L.: az országgyűlés Irásai-ban, II. köt. 1009. kk., 1115. kk.
Az előleges sérelmeket 1833. márc. 30-án terjesztette fel az országgyűlés. L.: Iratok. I. köt. 158. kk.
Azaz: nem felelős minisztérium.
PALÓCZY, TARNÓCZY s mások hasonlóképpen a főRRre s a kormányra ruházták lassu haladásunk okait. Már első felirásukban kimondották a RR, hogy felakadás nélkül a rendszeres munkálatokban biztos lábbal nem haladhatnak, ha csak azok, miket előlegesen felterjeszténk, orvosolva nem lesznek.* Ezen akadályt a kormány azonban maig sem háritotta el. Aztán hogy is lehet a viszaéléseknek szapora eltörlését várni egy olly corporatiotul, melly csak ugy törülheti el a viszaéléseket, ha eltörlésében megegyeznek azok, kik a viszaélést gyakorolják, s kiknek abból hasznuk van?
1833. márc. 30-i feliratukban hangoztatták a rendek a korábbi országgyűlésekről felterjesztett sérelmekkel kapcsolatban: „Majestatem Vestram ardentibus exoramus precibus, dignetur praeallatis in materiis nos edenda favorabili sua Regia resolutione post iteratas remonstrationes tandem clementer consolari, propositos attunc modos acceptare, taliterque viam reserare, ut in pertractandis benignis propositionibus Regiis inoffenso pede progredi valeamus.” L.: Iratok. I. köt. 159. kk.
DEÁK feleletül adá, hogy ezen ellenvetések mind abba ütköznek, hogy a junctim mind a 9 operatumra van felállitva. A hijányokon segités tehát, mellyeknek elháritása az Operatumok sikeres elintézésére szükséges, csak azoknak, még pedig mind a kilencznek bérekesztésével junctim történhetnék. A szónok általában azt hiszi, hogy ha a KK és RR a junctimhoz ragaszkodnak, s Ő Felsége is reá állana, hogy mig mind a 9 operatum bé nem rekesztetik, egyetlen egy törvény se sanctionáltassék, ez sokkal kedvetlenebb érzést gerjesztene küldőinkben, s az egész országban, mint minden egyéb, ami történhetnék.
Igy FEKETE is megvallja, még pedig a megcsalatott remény bánatos érzésével vallja meg, hogy ő e diaetának folytatásától a nemzet újon születését többé nem várja.
BERNÁTH: Az új status tudományban igen kifejtettnek találja a kormányzás titkát, melly nem egyéb, mint a pénz, pénz, és ismét a pénz. Ennek valósulását diaeta elején nyomban láthattuk, midőn az adózó fundust nevelendő urbér tétetett első helyre. Most azonban hasztalan ujitanánk panaszinkat, bár ha keservesen fáj is, hogy legméltányosb reményeink mind füstbe mentek. A junctim iránti szóváltások tekintetéből kéntelennek érzi magát megemliteni, hogy mi akár mit végezzünk, a diaetának csakugyan vége lesz. A szónok idaeája ez: van nekünk a diaeta tartásáról egy sarkalatos törvényünk, az 1791: 13 cz[ikkely]. Ez a kir propositiók után az ország sérelmeit minden diaetán mulhatlanul orvosoltatni rendeli. Ő Felsége propositióba tette a 9 operatumot – most nyolcztól eláll – mi sajnáljuk, de rólla nem tehetünk. Azonban mi a törvény másik részéről sérelmeink orvoslásától el nem állunk, s mig ez nem teljesittetik, az urbért sem terjesztjük fel. A szónok ezt találná helyes, törvényes, s állásunk méltóságához illő bánásmódnak. Az operatumok egyébiránt olly örvénnyé váltak, mellybe a nemzeti sérelmek csak bele hányattak, sőt magok a RR is oda hányták, onnan várván segedelmet, s orvoslást. A reménynek ezen szenderitő eszközére szükség lehetett, mig a gyermek koru nemzet ébreszgetés helyett altató szereket kivánt. De most már felébredt, a felserdült gyerkőcze a férfi korhoz immár közel áll, s illy szenderitő eszközt többé nem is kiván, de el sem is fogad. A szónok tehát a nyolcz operatumot, s velök a junctimot rég máglyára rakta már, és igy azt véli a resolutióra feleletül adatni, hogy miután leginkább a kormány késedelmeskedése miatt; az urbér maga 3 esztendőre terjedett, bármennyire reménlenénk is a felvételből bajaink orvoslását, egyenként fogjuk előadni a nemzet kivánatit.
RUDICS nem tagadja ugyan, hogy az urbérnek első helyre tüzésére a kormányt egyedül azon tekintet vezérlé, hogy a nép több terhet legyen képes viselni; de nagyon sajnállaná az adózó nép sorsát, ha olly kevés hatásu pártfogást találna az ország Rendeiben, s elannyira az önkénytől függne, hogy minden adott engedélyeink csupán egy zsirosb koncz gyanánt szolgálnának, az ezt tetszése szerint szivandó kormánynak. Ez igy nincs, ez igy nem lehet, mert itt ülnek a hazának attyai, kiknek hatóságukban s kötelésségökben is áll gondoskodni hogy a nép kelletinél feljebb ne terheltessék.
Szavazatkor Abauj, Zemplén, Sáros, Szatmár, Szepes, Gömör, Borsod, Heves, Torna, Bihar, Marmaros, Békés, Nógrád, Vas, Liptó, Somogy, Bars és Hont (18 megye) a junctimhoz ragaszkodásra szavazott. Arad (kinek távol volt egyik követe Török már megérkezett) nem, Nyitra pedig kétesen voxolt, 3 megye pedig jelen nem volt s igy a többi 27 megye, az Egyházi Rend s a Kerületek voxával az határoztaték, hogy a KK és RR tettleg valósitandó bizonyos feltételek alatt a junctimtól elállanak, s az eloszlásban megnyugosznak. A feltételeket már közlöttem.
September 2-án némi szerkesztési rostálgatásokkal, s a már más izben emlitett borsodi sérelemmel és krassói kivánattal* foglalatoskodtak a kerületi RR. Érdekes vitatás nem vala.
L. előbb, 8. kk., 20. o.
