a) Az október 12–15. között tartott országos ülések érdekesebb felszólalásai
a)
Az október 12–15. között tartott országos ülések érdekesebb felszólalásai
Az október 12–15. között tartott országos ülések érdekesebb felszólalásai
Az urbéri V-ik t. cz. 2-ik §-ának October 12-én a 125-ik országos ülésben történt s már közlött vitatása alkalmával oly formán szóllott még:
NAGY PÁL:* Én épen nem csudálom, hogy a fő RR, kik az ország olygarchiáját képezik, az ősiséget emlegetik; ők igen consequenter cselekszenek, mert látják, gyönyörü törvényeink mellet mire jutott a nemesség állapotja. Ezernyi nemes familiák járnak eke mellet, a fő RR majoratusi uradalmaiba inclaválva. Azon tehát nem csudálkozom, hogy ők pártolják, de hogy itt, ezen teremben is akadnak követőkre, azt meg vallom bámulom. Ha vannak oly nemzetségek, mellyeknek fentartása a törvényhozásnak különös kötelességében áll, nevezzék meg nekem azokat a fő RR: mutassák meg azoknak ellenchusát a Corpus Jurisban, különben ezen kötelességet el nem ösmerhetem, s azt kell hinnem, hogy csak magokat értik a M[éltósá]gos fő RR, s azt szeretnék hogy az ő róllok való gondoskodásnak minden más tekintetet alája vessünk. De a mi constitutiónk nem oligarchiai, hanem aristocratiai, s azért mi nem nyujthatunk segéd kezeket a fő RRnek, kik, egy nehány nemzetség! az egész nemességet el nyelni akarnák. Nem nyujthatunk segéd kezet a nemzeti ipar kifejlődése tekintetéből is, mert mindennapi tapasztalásunk mutatja, hogy a papság, melly 1/4-ed részét birja az országnak, a Majorescók, Seniorok, s a t. mind csak abban törik fejöket hogy mig élnek, mentöl több hasznot csaforjanak ki joszágaikbol, bár a maradék koplalni fog is. A fő RR néha szeretnek a régi időkre támaszkodni, – ámbár csak néha, – mert néha igen nincs inyök szerint a régi idők szokása. Nem akarom én megemliteni hogy a változhatlanság, a természetnek nem mondom törvénye, de rendje ellen van, hanem csak azt felelem, hogy őseinknél nagyobb reformatorok nem voltak egész Europában, ők egy ütéssel, egy pillanatban megváltoztatták ősi vallásukat, egész polgári létöket, s valóban soha sem hitték volna, hogy ha valamely intézet szóba jön, mellyet a haladott kor parancsol, s a nemzet köz java megkiván, unokáik 800 év mulva azt fogják mondani: nem lehet! mert 800 esztendő előtt még az nem existált. Jobb lett vólna bizon! ha hogy a fő RR az időről szólván azt mondották volna: hogy int az idő, szorit a szempillantás – mert hiában! ne tegyünk magunknak illusiót, mondjuk ki világosan: lehet e reménységünk, hogy a jobbágyi adózásak századokig megállanak? ha csak tennen magunkat nem akarjuk csalni, el kell ösmernünk, hogy ezt lehetetlen reménlenünk s ekkor kéntelenek leszünk elösmerni, hogy a Te[kinte]tes RR által javallatba hozott örökös urbéri váltság kötés lehet azon egyetlen egy szelid mód, melly oda viheti a dolgot, hogy sensim sine sensu, succussio nélkül, kárpótlás mellet mehet végbe a ki nem kerülhető catastropha. – A királyi városok iránt tett ellenvetésre meg kell jegyeznem, hogy azon törvényre nézve, melly a k[irályi] városok szaporitását korlátozza,* meg kell fontolni, mi volt a ratio legis? kétség kivül nem más, mint az: hogy oly administrationalis függésben* látták azokat az ország rendei, melly miatt szaporitásuk az ország érdekeivel nem lehetett egyeztethető. De tegyük csak őket függetlenekké, javitsunk hibás szerkeztetésökön, s kétség kivül ohajtani fogjuk hogy szaporitassanak, mert a ki a termesztő osztálynak javát kivánja, kivánnia kell hogy a fogyasztó osztály szaporitassék. Ugy de némellyek rimánkodva kiáltoznak: Istenért! ha ezen törvényt meghozzuk, majd állandó, változhatlan biztos birtoka lesz a jobbágynak!! – Adja Isten legyen már egyszer valami biztos birtok hazánkban, mert az legnagyobb szerencsértlenségünk, hogy eddig Magyarországon nincs semmi biztos, semmi állandó. Végre attol félnek a fő RR hogy idegenek öntik el a hazát,* – szabad legyen mondanom: itt egy kissé confundálták magokat a M[éltósá]gos fő RR, ezen ellenvetéssel lehetne talán élni a szabad adás vevésnek ellene, de nem az ellen, hogy a kik már most telkeket használnak, azok magokat meg ne válthassák.
Az örökváltsági szerződésekről folyó. vita részleteit l. 294. s köv. l.
1687: 17. tc.
Az udvari kamara gyámkodása alatt.
A főrendek izenete szerint az engedély „a honni jobbágyok könnyebbsége nélkül, leginkább idegen jövevényeknek szolgálna”. (Iratok, I. k. 338. l.)
ROHONCZY: Azt hiszi bár ezen szép okoskodások mind gyors irás által eljussanak is a jobbágy községek tudomására, attol még is hogy a decantata populi felcitást szivökön viselték a KK és RR, nem capacitálnák annyira, mint csak az is: ha hogy a kilenczedet elengednék. Valjon minő paralellát vonunk, midőn az örökös megváltásokat törvényesitjük? A jobbágynak engedélyt adunk, de tennen törvényeinket lábbal tapodjuk. Ő kivánja hogy századok viharával megvivott alkotmányunk oly hosszú időkig virágozhassék ezen engedély mellet, mint virágzott az ősiségről szólló törvények óltalma alatt, ő legaláb veszélyes következéseket lát, nem akarja a Corpus jurist bézárni, s a javallatba hozott törvényt sem alkotmányunkkal, sem a század kivánatival nem tudja megegyeztetni. De ha csak ugyan tanácskozni kell felőle, úgy a törvényes munka körébe tartozik, mert ösze van kötve a birtokosodhatás kérdésével, mellyet magok a RR is oda tartozandónak nyilatkoztattak, ott kell a kérdést ki meritőleg, minden szövevényes viszonyok szempontjaibol meg birálni, ott kell a dolgot felöltöztetni, nem pedig mesztelen hagyni itt, hol az már csak a törvény ama főfeltételének: hogy kit-kit egyenlőn kötelezzen, sem felel meg mert az egyházi, coronalis, és majoratusi jószágokra nem lenne kiterjeszthető.
BERNÁTH: Leginkáb Veszprémnek érdemes követét akarom megnyugtatni: küldőim nem az hogy bé kivánnák a Corpus Jurist zárni, sőt igen is nyitva kivánják tartani, kivált utolsó lapját, hogy mind azon boldogitó törvényeket beleirhassuk, mellyekre támaszkodva majd el fog némely régebbiekről mondhatni: priora tolluntur per posteriora. Hogy minő következése lesz javallatunknak? nem szükség aggodnunk, új életet, s bővölködést fog az a nemzetre terjeszteni, – pedig det vitam det opes, aequum mihi animum ipse parabo. Az Előlülő Personalis bölcsen szerkeztette az ősiségtől vett okoskodását, mert elhalgatta a mi annak háta mögött áll, t. i. a fidei commissumokat, erre figyelmezve valóban az ősiség argumentuma nagyon plausibilis a fő RRkre nézve, de mi reánk nézve nagyon ijesztő, mert ők felszedik az iparkodó hazafi véres verejtékkel szerzett tőke pénzetskéit, elpazarolják, azután zárlatot kérnek,* s nekünk tőkénk, kamatunk oda vész. Ez azon haszon, mellyet ősiségről szólló törvényeink a nemességre árasztanak. Ugy de az Előlülő attol fél, hogy a községek szerkezete még elintézve nem lévén, zavarok következhetnek, ezt azonban erőssen megczáfolja a tapasztalás, mert eddigelé igazán nincsenek a községek coordinálva, még sem szültek zavarokat a váltsági szerződések, hát ha coordináltatnak, mitől félhetünk? Végre köszönettel tartozom Veszprém követének, hogy nekünk, kik az örökös szerződéseket ohajtjuk, századokon keresztül virágzó életet kiván, de mi megelőztük ezen kivánságot, mert kedvtelve tapasztalván, hogy a birtok birhatás minket 8 századokig boldogitott, meg vagyunk győződve hogy a mint hálával emlegetjük, kik nekünk ama jót örökségbe hagyák, úgy a mi emlékezetünket is hálásan fogják mind azok emlegetni, kiket most ama boldogitó jóban részesitünk, s ha keresztül megy ezen törvény, az érdemes követ úr is, mint az azt alkotó országgyülésnek egyik jeles tagja el fogja mondhatni: non omnis moriar!
A kor kedvelt adósvédő intézkedése. Ha az adós önkéntes vagyonzárlatot, benevolum sequestrum-ot kért, nem került sor birtokai elvételére, hanem az ügyeket csődtömeggondnok intézte s a hitelezők csak a jövedelemből részesültek. Mivel pedig a gondnok az adósnak gyakran bőségesen juttatott a birtok jövedelméből, a hitelezőknek csak kevés maradt.
GHÉCZY szintén a kerületi szerkeztetést védvén, a nemzetségek fentartásátol vett erőségre historiai adatokra támaszkodva felel, felhozza, mint húnytak el a hajdan dicső nevek s a haza még is áll. Hogy pedig az örökös kötések, melly által egész corporatiók magokat a jobbágyi helyzetből kiváltották, hajdan is divatoztak, erre több példák között a Jász és Kún kerület ügyét is felhozza,* mire azonban azon szabad kerület követje KÁLMÁN megjegyzi, hogy a Jászok, már Sz. László alatt privilegiumok mellett jöttek az országba, melly privilegiumjok számtalan uralkodók által megerősitettek,* úgy, hogy midőn 1715-ben itt róllok szó vala,* nem jobbágyi karból vétettek ki, hanem előbbi szabadságukba viszahelyeződtek. Hogy jeles többséggel meg állott a kerületi szerkeztetés, már meg irtam.*
A Jászkunság 1702-ben félmillió forintért a német lovagrend birtokába került, majd 1730-ban a pesti rokkant katonák házának zálogbirtoka lett. Amikor a zálogösszeget egymás közt felosztva, a jászkunok kifizették s így megváltották magukat (redemptio), Mária Teréziától 1745-ben visszanyerték régi kiváltságaikat.
A felszólalást a Jegyzőkönyv (V. k. 223. l.) pontosabban közli: A kunok soha jobbágyok nem voltak, mint Sz László, 2-ik István, 4-ik Béla, Nagy Lajos, Hunyady Mátyás, 2-ik Ulászló, 1-ő Leopold és Mária Terézia királyaink adományai kétségen kivül valóvá teszik”.
Az 1715: 34. tc. intézkedik, hogy a német lovagrend csak zálogjogon legyen birtokos és megállapítja a visszaváltás módját.
V. ö. 286. l.
Az évenkénti járandóságokat tárgyazta urbarialis szerződések kötésének módjárol rendelkező 5-ik §. iránt a fő RR által tett azon észrevételt hogy ő felségének a Helytartó tanács által gyakorlandó felügyelési jusa biztositassék,* a PERSONALIS leginkább azon okból támogatta, hogy a mennyiben az ilyes kötések az adó fundusát tárgyazzák, azokhoz a földes uron, s jobbágyon kivül, még egy harmadik felekezetnek is van köze: t. i. a Statusnak. Erre nézve szükség a kormány felügyelési jusát feltartani, s nem is lehet azt egyedül a törvényszékekre bizni, mert az adó felőli jótállást a megyék magokra nem veszik. Ugy érti mindazáltal a Personalis ezen felügyelési just, hogy az magába a- szerződések kötésébe vagy azoknak megválasztásába bé nem ereszkedhetik. Ezen értelemben a fő RR javallata a töbség által el is fogadtatott.
Iratok, I. k. 339. l.
Az uri székek kérdésében October 14-én a PERSONALIS nem akarván a fő RR gyámokait* ismételni, csak azt hozza fel, hogy az igazság kiszolgáltatásának egyik fő feltétele: a biró iránti bizodalom, már pedig megfontolván az urbarialis perek instructióját, méltán állithatni, hogy nagyobb bizodalmuk lesz a jobbágyoknak ha biróság, mint ha maga a földes úr által fog instruáltatni, egyéb iránt is hatalmukban áll a RRnek annak idejében olyan intézeteket tenni az uri székek szerkezete iránt, mellyek tökéletes bizodalmat gerjesztenek. Második tekintetnek hozza fel a Personalis, hogy az uri szék itélete nem megy végbe, mielőtt a törvényszék által megvisgáltatnék, a foganat tehát ugyan az, de a biztoság kettőztetett, ha az uri szék első birónak meghagyatik. De legtöbb figyelmet érdemlőnek állitja a kölcség tekintetét, melly az úriszékek urbarialis hatóságának megszüntetésével bár mint vegyük is, csak ugyan nagy részben a házi pénztárra megy által.
A törvényjavaslat VII. cikkéről szólva a főrendek az úriszék mellett azzal érveltek, hogy gyorsan dolgozik, kevésbe kerül, többnyire a helyszínen van, ide tehát nem kell ismételten kiküldeni vizsgálatot lefolytató tisztviselőket és bírákat. (Iratok, I. k. 341. s köv. l.)
SZLUCHA hasonló értelemben szóllván, nem tudja az úr s jobbágy közti viszonnyal megegyeztetni, hogy a jobbágy az ő jóltevője s attya ellen rögtön idegen biró előtt pörre fakadjon, – adja fel panaszát az uri székre, nem fog ott az úr mint perlekedő fél, hanem mint atya állani.
PALÓCZY: Minő hatalmas itélő biró a közvélemény, mutatja csak azon eset is, hogy Kálmán királynak nemzetünk dicsőségére válló törvényét a sötét századok ellenkező hiedelme erejéből ki vetkeztetvén, miután felébredt a felvilágasodott köz vélemény, diaetát sem várva eltörlötte a boszorkány processust.* Igy jár minden, mire a köz vélemény kimondá kárhoztató itéletét. Hogy a biróság iránti bizodalom egyik feltétele az igazság kiszolgáltatásának igaz, de épen az a baj hogy a jobbágynak nincs, s nem is lehet az uriszék iránt bizodalma, mert ha lenne, nem rendelné hogy a szolgabiró az igazság ellenőrjének, controllornak, comissariusnak menjen oda. Egyéb iránt ki lévén a tárgy meritve, én csak röviden annyit mondok: Ösméretes dolog, hogy ama hires irlandus – Burke* (kiről kétséges, valjon a Nelson tenger hada, vagy az ő nyelve ártott e többet a Francziáknak) azt mondá: ha lenne hatalom, melly az angol nemzet szabadságát elnyomhatná, vegye bár el parlamentumát, magna chartáját, esküdt székeit, minden institutióit, csak a sajtó szabadságát hagyja meg, s ennek segitségével minden elveszett szabadságot két év alatt visza szerez. Én ezt megforditva, azt mondom: meritessék ki az ország rendei adakozó bölcseségöknek teljes mértékét, járuljon hozzá Felséges urunknak teljes kegyelme, még sem adhatunk a népnek annyi jótéteményt, hogy azt az uri székeken az uradalmi ügyészek, a praefectusok két esztendő alatt semmivé nem tennék. Nékem meghagyták küldőim hogy én voxommal ama gyalázatos dolgot, az urbarialis uri széket többé haza ne vigyem, s én mind örökké eltörlésre szavazok.
Mária Terézia 1756-ban elrendelte, hogy a boszorkányperben hozott ítéletet kihirdetése és végrehajtása előtt hozzá fel kell terjeszteni, 1758-ban, hogy az eljárás megkezdése előtt kell ezt megtenni, 1768-ban pedig, hogy csak a legkétségtelenebb bizonyítékok és bűntettek esetében kezdhető vizsgálat. A perek az intézkedések nyomán csakhamar megszűntek.
„kivel kevély lehet lrlandia”. (Jegyzőkönyv, V. k. 235. l.) Burke Edmund († 1797) angol államférfi és író, a francia forradalom éles kritikusa. „Reflexions on the revolution in France” c. munkáját (1790) Gentz fordította le németre.
Zala Vármegye részéről oly inditvány tétetvén: hogy az uri széknek minden tagjai, a vármegye közgyülése által neveztessenek,*
Sz. Horváth indítványa: Jegyzőkönyv, V. k. 231. l.
NAGY PÁL ezen inditványt érdeklőleg állitja hogy bár mi nagy okossággal szerkeztessék is az uri széket tárgyazta törvény, – az úr mindég larvatus biró marad, mert nagyon szegény nyomorúlt ügyetlen ember lenne az a vármegyében, a ki nem tudna inye szerint való embereket uri széke tagjaivá neveztetni. Az sem mozditja a szólló követet hogy a birtokon belőli feljebb vitel biztoságul felmarad, mert ha bár vannak is egyes dicső kivételek, egyes ellenkező példák, de általánosan véve csak ugyan oly fabrikái minden gazságoknak s igazságtalanságoknak az uri székek, hogy a mit egyszer elrontottak, 15 felsőb itélő szék sem képes az igazság ösvényére visza vezérleni.
BERNÁTH: Az urbarialis uriszék valóságos másolatja annak, mit a mese iró az oroszlányrol irt: az oroszlány vadászatot inditott – gondolom nem urbarialis vadászatot – le ontották a temérdek nagy vadat, (mert nagy asztalra sok és nagy vad kell), ekkor osztályra került a dolog – ez már peres kérdés, s az oroszlány igy itélt: primam ego tollo, nominor quia Leo, secundam quia fortis sum, malo afficietur, siquis tertiam accipiet! – Midőn egy nemes, a másik ellen ön ügyében biráskodik, azt violentiának nevezzük, s büntetjük, mikor ellenben a szegény jobbágy ellen van szó, törvényhozólag akarjuk megállapitani, hogy az úr ön ügyében biráskodhassék. Istenért! hiszen ez örökös szeny és gyalázat a jelen században, midőn a feudalismus szennyei mindenüt kitöröltetnek! A költség kiméléstől vett gyámoknak is teljeséggel nincsen alapja, mert az osztó igazság azt hozza magával hogy a vétkes fél, bár ki legyen is az, minden költséget viseljen.
A költség kimélés iránt PRÓNAY még azt jegyzé meg: hogy kivánatos ugyan az igazságnak mentől olcsóbb kiszolgáltatása:, de még is oly temperamentumot kell e részben tartani, hogy a szerfeletti olcsóság a pereket szerfelett ne szaporitsa. – BALOGH pedig azt feleli, hogy meg kell vallani: igazságtalan itéletet olcsóbban nem lehet venni, mint az uriszékeken, de ő nagyon kételkedik, valjon az igazság kiszolgáltatásában az olcsóság érdemel e nagyobb tekintetet, mint az igazság. Ő az uriszéket az ököl törvénynél (Faustrecht) is igazságtalanabnak tartja, mert ebben legalább mind a két fél, s nem kizárólag az egyik volt bíró tulajdon ügyében. – CSEPCSÁNYI a magyar nemesnek ezen önbiráskodási hatal mát az egész világon példátlan, legkülönösebb privilegiumnak nevezi.
Nagy Pálnak ama mondását: hogy az uriszékek fabricái minden gazságoknak, több követek megyéjökről elháritani kivánták, nevezetesen az Esztergomi ANDRÁSY, megforditván a thesist; általánosan igazságosan itélőknek tartja az uri székeket, s csak egyes kivételekben igazságtalanoknak, amit reménli, csak azért is meg fog a Sopronyi követ engedni, mivel küldőiről sem oly sziv, sem észbeli gyengeséget nem lehet feltenni, hogy a gazság fabricáját pártolják. – Erre NAGY PÁL csak oda vetőleg felelt, hogy akinek tetszik magát az általa is emlitett dicső kivételekhez számitni, ám tessék! MAJTHÉNYI pedig (ki előbb a Zalai inditványhoz közelitő javallatot tett, de az el nem fogadtatván, nyilván ki mondta hogy nincs dolog melly miatt nagyobb mértékben megérdemlenénk a külföld piritó szemrehányását, mint az uri szék) Andrásynak azt adá feleletül: hogy ő szereti a törvényhatóságok tekintetét feltartani, s azért Esztergom Vármegye véleményét is tiszteli, mert maga megyéje iránt is hasonlót vár, de engedjen meg Esztergomnak érdemes követe, az Esztergomi instructiót csak azért mert Esztergomi instructio, megczáfoló argumentumnak el nem fogadhatja.
BENCSIK azt tartja hogy ember tökéletes intézetet nem alkothat, mindég voltak s lesznek is visza élések, de a nemesi érzést emelő magas helyzet az, mellyre törvényeink a magyar nemest állitották, t. i. oly tökéletességet tulajdonitván neki, hogy ő ön ügyében is biró lehet. – NAGY PÁL mint törvényhozó az embert csak igen tökéletlen teremtésnek tekintetvén, teljeséggel nem foghatja meg, honnan dátáltatnék a magyar nemes embernek ama különös tökéletességi privilegiuma. – MAJTHÉNYI pedig azt feleli hogy ez inkább elmés, mint alapos ellenvetés, mert ha bár magas polczra helyzették volna is törvényeink a magyar nemes embert, azt csak ugyan meg kell ösmernünk, hogy a kormány még magasabban áll, de azért az ellene lévő peres panaszt nem a fejedelemhez, hanem független biróhoz intézzük. Hogy pedig viszaélés mindenütt van, s hogy tökéletest alkotni nem lehet, az igaz, de innen teljességgel nem következik, hogy minden tökéletlenek közzül a legtökéletlenebbet kell választanunk, t. i. az úriszéket.
Hogy a RR 27 megyei voxal 22 ellen előbbi végzésök mellet maradtak – immár meg irtam.*
V. ö. 297. l.
Meg kell még jegyeznem, hogy az uri szék tartását (a jobbágyok magános pereiben) tárgyazta sanctio, melly a kerületi végzés szerint 3-ik §-ussát tette volt a VII-ik t. czikelynek,* mint nem a maga helyén álló, POSZAVECZ inditványára az 1-ő §-ba* tétetett által, mert már csak ott van szó az urszékek további fenállásárol.
A főrendek kívánságára a rendek az okt. 2-i kerületi ülésen hozzájárultak, hogy az országos bizottság szankciós javaslata bekerüljön a szövegbe. (V. ö. e kötet 271. l.)
Helyesen: „a VII-dik czikkely előljáró beszédjébe”. (Jegyzőkönyv, V. k. 257. l.)
October 15-én a VIII-ik t. cz. kérdésében
A PERSONALIS leginkáb csak azon ellenvetéssel élt: hogy az urbarialis viszonyok az előbbi 7 t. czikelyekben tökéletesen bé vannak fejezve, ezen 8-ik a nemtelen embernek politicus lételét érdekli, és igy nem ide tartozik. Meg kell azt is vallani, hogy a kitüzött czél, úgy mint a jobbágy személyének s vagyonának biztosága el nem éretik, mert a Sz[olga]birónak önkényes hatalma, ezen törvény czikkely mellet is felmarad. Ellenben ha nyomban a kivétel esetei ki nem jeleltenek,* többet ád, mint adni akarunk, többet ád mint a 1-ae 9-us s miután az urbariam lesz azon törvény, mellyet a jobbágyok különösen szem előtt fognak tartani, a más helyüt szabandó kivételek nem fogják a törvény czéljának helyes értelmét, sem a köz nyugalmat eszközölni.
Mint ahogyan a Hármaskönyv I. 9. 2. §. felsorolja azon eseteket, amelyekben a nemes azonnal letartóztatható és megbüntethető.
DUBRAVICZKY: Meghatároztuk minő viszonyban áll a jobbágy földes urához, ki kell tehát azt is jelentenünk, hogy ezen viszonyok határán kivül csak úgy áll, mint polgár polgárhoz. Ha szükségesnek itélendik a RR, hogy a törvényi munkálatban meghatározandó kivételek ezen törvényczikelybe iktattassanak, ezt vi regressus megtehetik, ha pedig (a mit nem reménlek) a juridicum fel nem vétetnék, lesz ezen törvényhozó testnek módja a körülmény okozta fogyatkozást kipótolni. De ne tegyünk magunknak illusiót, ha hogy a többség képes lesz ezen t. czikelyt elhalasztani, képes lesz azt el is vetni. Én nékem politicai vallástételem, hogy az I-ő rész 9-ik czimjét az egész világra kivánnám ki terjeszteni. Vannak idaeák, mellyeket csak ki kell jelenteni, egyébre szükségök nincs, ilyenek mind azok, mellyek az emberiség jusait biztositják, a moralis ki fejlődést elő mozditják, – ilyen a kérdésben forgó törvény czikkely is, és mindenüt s mindég reá szavazok, s beszédemet azon hiedelemmel végzem: hogy „veritas praevalebit”.
SOMSICH: A mit ezen törvény czikkelyben ki mondunk, az a világnak minden constitutionalis országaiban, de még az új világ gyarmataiban is divatozik és őseink sem felejtkeztek el a társaságos élet ezen első feltételéről, a miről meggyőződhetünk, ha hogy az Aranybulla 2-ik czikelyét,* s az 1405-ki 7-ik s 8-ik czikelyeket* megolvassuk. Nem tagadhatjuk, hogy ezen törvényekben a személy, és vagyon biztoságra, nyilván minden emberre nézve kijelentetik, – fájdalom igaz ugyan! hogy később Verbőczy azt csak a nemesekre szoritotta,* de hála a Magyarok Istenének, magasb fokán állunk a civilisatiónak! mint sem hogy az ó világ intézeteire nézve, egyedül Verbőczy sötét koránál vesztegelhetnénk. Ide való, és csak ide való ezen törvény czikely. Most abban fáradozunk hogy az ideiglenes urbariom helyet törvényest alkossunk, mivel tehát a Theresianum urbariom egyik czikelye szerint* a földes úr, s uradalmi tiszt önhatalommal büntethette a jobbágyokat, sőt még az uraság hajduja is botozhatta, szükség az urbariomban ki jelentenünk, hogy ezen lealacsonyitó durva embertelenségnek örökre vége van. A fő RR a jobbágy telekkel járó adózás dolgában önként javallották hogy a principium itt kimondatassék, a részletes meghatározás pedig az adó biztosi munkára halasztassék.* Ha ez ott, hol csak adórol vala szó, tenni lehetett, itt hol 8 millio hasznos polgár személyes szabadsága forog kérdésben, gondoskodásunk hasonló tekintetet ne érdemeljen? Ez az 1-ő §-ust illeti. A mi pedig a 2-ik §-usba foglalt személyes actoratust tárgyazza, miután nállunk a birák született nemes emberek, ha még igazságot is csak nemes ember személyében kérhet, ha panaszt is csak igy tehet a szegény jobbágy, valjon nem fog e ez durva homályt vetni törvényhozásunkra? Hogy a polgári társaság minden tagjának jusa van panaszát törvényes itélő szék előtt követni, ez oly igazság, mellyet tagadni lehetetlenség. Legyünk tehát törvényhozói munkálodásunkbam igazságosak, mert a ki igazságos nem tud lenni, az szabad sem tud lenni, legyünk előre látó gondoskodással, s midőn az urbéri viszonyokat, mellyek a 14-ik században veszik eredetöket, lajstromba foglaljuk, gondoskodjunk, hogy alkotandó törvényünk ne csak szoritó és parancsoló, de megnyugtató is legyen, s ezt csak a VIII-ik czikelyhez tántorithatlan ragaszkodással eszközölhetjük.
Az uralkodó csak idézés és bírói eljárás után fogathat el királyi servienst.
A 7. tc. szerint valamely városnak vagy falunak a lakói közül senki sem tartóztatható le valamely társuk bűne miatt, a 8. tc. pedig a kárt szenvedett félt arra utasítja. hogy a helység földesuránál vagy bírájánál keresse igazát.
Az I. 9-ben.
VIII. pont 4., 9., 14. §. (Pauly i. m. 372. s köv. l.)
A főrendek csak az elv kimondását kívánták válaszukban. (Iratok, I. k. 324. l.) Az adóügyi bizottságra az alsótábla utalt, éppen most tárgyalt izenetében (Iratok, I k. 353. l.) A Jegyzőkönyv (V. k. 260. l.) pontosabb: „A fő rendek ohajtására ezen tábla... a nemesek által szerzendő paraszt telkektől járandó adófizetést általányosan kimondotta, részes határozatját azonban más rendszeres munkának felvétele alkalmára bizván.”
ANDRÁSY (Esztergom): Ezen törvény czikelyről állitja méltán elmondhatónak, hogy ha mindent megadunk is a jobbágynak, de személye bátorságát megtagadjuk, nem nyert, sőt veszitett. Lehető egyéb engedélyeinkel vagyonát egy pár forintal szaporitjuk, itt életét, személyének biztos fenmaradását bátorságositjuk, melly nélkül dúzs bővölködésben is szomorú lenne helyzete, s oly polgárokat nevelnénk hazánkban, kik nem a bizodalom rokon érzésével, hanem irigy szemmel néznének a kevés boldogokra. De azt mondják, nem ide való ezen intézkedés: ha honunkban a jobbágyi kar a miveltségnek velünk egy fokán állana, talán mind egy lenne, akár itt, akár másutt alkotnának személyének biztositására törvényeket, de miután ez nem igy van, (ki hibájábol nem vitatom) miután ő csak az urbariomot érti, olvassa, s olvastatja, csak ezen egy oknál fogva is itt kell a kérdéses intézetet megtenni. Nem is látja annak rosz következéseit, sőt a jelen szokást tapasztalja oly veszedelmesnek hogy ezt megszüntetni eléggé nem siethetünk. Éles ecsettel rajzolja, mint áll hazánkban a jobbágy személyes biztosága, mint vettetik lassan emésztő mérget párolgató tömlöczre csekély gyanúból is, bilincsekkel terheltetik, sanyargattatik mielőtt megitéltetnék, s évekig felejtve, kinozva mondatik ki az itélet, melly őt ártatlannak nyilatkoztatja. Hogy fognak az ily tisztviselők Isten s ön magok előtt felelni egy békés háznép feldúlt nyugalmáért, el rablott becsülletéért, a dohos tömlöczbe vetett ártatlan egésségének romlásaért, erkölcse megvesztegetéseért? Vagy alkotmányunkat féltik a fő RR? alkotmányunk akkor veszélyeztetnék, ha azt mondanók, hogy a nemest szabad itélet nélkül büntetni, de nem azt mondjuk: ha nem, hogy a jobbágyot sem szabad, – nem hogy gyengülne tehát, de még erősödik alkotmányunk, mert egybe olvadott 9 millio ember erősebben áll külső belső ellenség ellen, mint két tüz közé szoritott néhány száz ezer. – A 2-ik §-usra nézve kifejti hogy törvényeink azon intézetének, melly a tiszti ügyészt a nép pártfogására rendelte, eredeti czélzása csak jótékony, s nem szoritó lehetett, t. i. az, hogy az ügye fogyott nyomorúlt pártfogóra találjon. Ő nem tapasztalja hogy a törvénynek eme czélzata eredeti tisztaságában fenállana, mig él, mindég a javallott VIII-ik t. czikelyt egész kiterjedésében pártolni fogja.
GHÉCZY szintén rendületlenül a t. cz. mellé nyilatkozván a nép éretlenségétől vett ellenvetésre azt feleli hogy ha népünk a 19-ik században nem érett ezen szabadság elfogadására, 2000 év mulva sem lesz érett. Sehol sem egyenlő a miveltség, azért egyenlő a szabadság, törvény miveli az embert.
PALÓCZY: Halasztás, és mindég csak halasztás! a mi jó, azt hamar kell tenni, a jövendő kétes rejtelmeit csak Isten tudhatja, félek én az elhalasztás formalitása alatt meritum rejtezik. Angliának parlamentumában, midőn valamelly Billt 6 hónapra kérnek elhalasztatni, ez annyit tesz: hogy vessék el végképen. Nincs szebb korona a magyar koronánál, emblemája az a majestási jusoknak, tegyük adózó népünket magunkal egy helyzetbe, hogy csak törvénytől s királytol fügjön, stysiticánkbol törüljük ki a misera plebs contribuenst, irjuk helyette concives, s koronánk dicsőségének sugárai nevekedni fognak. De nincs ezen törvény czikelynek harcz pártolásra szüksége, mert maga harczol mellette az igazság, s ama meg rosdásodhatlan fegyverek, az emberiség, s nemzetek törvénye. Én csak azt mondom hogy küldőim nekem, örökre szolgájuknak szebb jutalmat nem adhattak, minthogy a javallott VIII-ik törvény czikelyhez való ragaszkodásunknak kimondásával személyemet felékesiteték.
NOVÁK: Eddig törvényhozói gondoskodásunk csak oda járult, hogy a privilegiált osztály jusait szélesitsük, s mi követett? nemzetünk elmaradása, a civilisatioban elő haladott világ gunya, – ideje, hogy már egyszer a nép jusa biztositását tegyük hasonló gondoskodásunk tárgyává. `
POSFAY: Jelen állásunknak rajzolatába ereszkedve a törvényczikkely mellet, többi közt azt is mondá: hogy azért is kivánja ezen törvény czikelyt elfogadtatni, hogy a hazánk gunyolására igen kész külföldnek alkalma ne legyen oly szemrehányásokat tenni, mint némely külföldi munkákban olvassuk, hogy a magyarnak van constitutiója, de Isten őrizzen minden embert ily constitutiótol.* Ezen mondást RAVAZDY magának a szólló követnek tulajdonitván, élesen ki keltt ellene, – de TÖRÖK, ki egyéb iránt utasitásánál fogva a törvény czikkely ellen voxolt, PÓSFAYt pártolá, – s pártolását köz helybe hagyás követte.
„az agyarkodó külső irók nem irtóznak az egész Európa előtt tele torokkal kiáltozni: Magyar Országnak constitutiója van; de ments meg Isten minden nemzetet ahoz hasonló constitutiótól”. (Jegyzőkönyv, V. k. 268. l.)
TARNÓCZY: Az embernek minden öszeköttetéseiből, sőt magábol a természetéből is kötelességei erednek, mellyeknek teljesitése némi teherrel jár, de viszont minden öszeköttetés, valamint maga a természet is jutalomúl jusokat jelel ki, mellyekkel élni kedves dolog. Ezen jusok vagy olyanok, mellyeket kizárólag birhatunk, s általok testi, gyakran az állatokkal közös vágyainknak eleget tehetünk, vagy olyanok, mellyek az ember nemesebb része boldogitását eszközölvén, mint hitünkben a szent lélek malasztja kimerithetlen kútfőből erednek, s nem türvén semmi kizárást, minden egyes által egész kiterjedésökben birattathatnak. Ilyen a jelen kivánat, ilyen a szent szabadság, mellyet ha, mint hajdan egy görög nemzet a szerencsét tömlöczölni, irigy szándékkal kizárólag magunkévá tenni kivánunk, a vagy szent palástya alatt féketlen indulatossággal a józan rendet, s mások szerencséjét felzavarni vágyunk, az Isteni áldást hozó mennyei lényből csak hamar átkot okádó pokolnak undok alakja válik!! Tekintsük már a kérdésben lévő törvénynek alapját: a századokig szomorkodott természetnek csöndes szava az, melly anyai engedékenységgel inti gyermekeit, hogy egymást szeressék, engedelmeskedjünk neki, mert jó anya! de azért is, mert haragja rettenetes! Nyujtsunk kezet ifjabb testvéreinknek, s midőn őket az örökké csak ugyan nem tartható gyámság alól önként felszabaditjuk, kössük a kölcsönös bizodalom legtartósb kötelékjét, hogy ezen túl érett tanácsunkat fogadják, és ha elérkeznék azon idő, mellyben törvényhozásunkat veszedelem fenyegetné, szavainknak hidjenek: hogy ki légyen hazánknak gyakran álarczás közös ellensége!
PÁZMÁNDY: Azon köz lelkesedésből, mellyel ezen törvényczikkelyt a RR fogadják, ama nyugtató meggyőződést meriti, hogy annak érdemét a RR mélyen érzik, és valóban anélkül minden egyéb csak szappan buborék. Megmutogatván, hogy ezen törvény szükséges, igazságos és hasznos, s hogy a maga helyén is van itt, különösen a nép éretlenségétől vett ellenvetésre azt feleli, hogy a büntetés nemére nézve lehet különbséget tenni érett és éretlen közt, de arra nézve hogy minden embert ki kell halgatni, mi előtt meg büntettetnék, különbséget tenni csak ugyan nem lehet, itt egyenlőnek kell lenni a Herczegnek az utolsó koldussal.
MAJTHÉNYI: Ha törvényhozói helyzetében szabad lenne boszonkodnia, mindég boszonkodna, valahányszor azt halja, hogy per excerpta semmit se teszünk. Aki érzi a hijánt s nem akarja azt kipótolni, csak azért, mert feltette magában, hogy esztendők multával fog arrol tanácskozni, hasonlit ahoz, a kinek egy helyütt ázik a háza, de ő feltévén magában hogy tavaszkor, vagy Isten tudja mikor egészen fedetni fog, azt az egy lyukat sem csináltatja bé. Egy hires Franczia a hajdani Conventben azt mondá: minden privilegium despotia még pedig az Aristocratiának, és a legislatiónak despotiája, melly a kormány isolált despotiájánál sokkal veszedelmesebb mert ezt succussio nélkül lehet orvosolni amazt nem!* A szólló követ ezen nézetet, mindaddig mig küldői fel nem hatalmazzák, magáévá nem teszi, de annyi csak ugyan igaz, hogy egyetlen egy aristocratia lehet dicső, és nemes, t. i. az ész, sziv, s a miveltség aristocratiája. – PERSONALIS: Én privilegiált aristocratica constitutióra esküdtem, s eskümet meg is fogom tartani. – ÖTVÖS MIHÁLY: Ha valaki szereti constitutiónkat, én szeretem, de midőn 8 millió polgár társaimat magunkhoz emelni kivánom, alkotmányunkat nem sértem, sőt erősitem.
„minden privilegium az aristocratia despotiája, a melly az egyes fejedelmek despotiájánál azért rosszabb, mert az elébbitől, kedvezvén a körülállások, a státus felbomlása nélkül is lehet szabadulni; de az utóbbitól, mert a nagyobbak, miveltebbek és tehetősebbek törvényesitett despotiája, a status végső feldulása nélkül menekedni sem lehet.” (Jegyzőkönyv, V. k. 272. l.)
Hogy nevekedő erővel u. m. Fejér, Marmaros és Gömör megyéknek, s az egyházi rend közül szólott MAYER kanonoknak (ki meg van győződve hogy az általánosság miatt felmaradandó hijányt a KR bölcseséggé ki fogja pótolni) hozájárultokkal a VIII-ik t. cz. ujólag megállapitatott – de a Fő RR által ismét a Juridicumra utasitatott, – már múlt levelemben megirtam.*
V. ö. 297. l.
