b) 1833 szeptember 17 A főrendek ülése. Tárgy: Az úrbéri törvénycikkek szövegének további vitája.
b)
1833 szeptember 17
A főrendek ülése.
Tárgy: Az úrbéri törvénycikkek szövegének további vitája.
1833 szeptember 17
A főrendek ülése.
Tárgy: Az úrbéri törvénycikkek szövegének további vitája.
Folytatása a Fő RR üléseinek az urbéri tárgyban.
September 17-én következett a 3-ik t. cz. 2-ik §-ának utósó pontja* a pálinka égetésről, mellyet a RR nem csak törkölből, gyümölcsből, borból, s borseprőből, és nem csak a jobbágy tulajdon termesztményéből, mint ezt a küldötségi javaslat* ajánlá, hanem általánosan, s gabonábol, és mindenféle termesztményekből is megengedtetni kivántak. – Ezen véleményt azonban a fő RR közül senki sem pártolá. – A FŐ POHÁRNOK ámbár ugyan törvényeinkben nem találja világosan, hogy a szeszes italok égetése, földes uri jusok közzé tartozik, mind az által az 1662: 12. czikelyben azt olvasván, hogy a pálinka égetés a nemesi felkelés szükségére taxáltatni rendeltetett,* melly végre a jobbágyi jóvoltok taxáltatni nem szoktak; – ha megfontolja továbbá: hogy az urbariom 4-ik pontja 7-ik §. minden kazántol 2 ft taxa fizetést rendel,* s ezt, a pálinka főzést nyilván a földes uri jusok közzé számitó 6-ik pontbeli 4-ik szakasszal öszeveti,* világos igazságnak ösmeri, hogy ezen jus nem ugyan a privilegiált regalis vagy curialis, hanem kétségkivül az uri jóvoltok közzé tartozik. – Vannak ugyan példák, hogy némelly községek ennek gyakorlásában urbéri per utján is megerősitettek, de miután ezen kérdésben legfelsőbb helyen is majd megengedő, majd tilalmazó végzés hozatott, tagadni nem lehet hogy az egész gyakorlat önkényes kegyelmen, s nem törvényen alapul. – De különben is a szeszes italok égetésének korlátlan megengedése a parasztnak keveset használna, a földes urnak ellenben arányt haladó kárt tenne. Ha bár megengedné is: hogy a jobbágynak aratásábol, házi szükségeinek fedezésén felül valami kereskedésre forditható felmaradhatna, a mi kivált az 1/4 és 1/8-ad részesekre nézve igen hihetetlen; annak kiégetése bizonnyal csekélysége miatt kereskedési ágazatot nem nyujthatna; csak maga fogná tehát meginni, s gyermekei, kik a csepegő pálinkát ujaikkal kóstolgatni, söt szörbölgetni is zsenge ifjuságuk óta megszoknák, az iszákosságnak, s azzal ösze kötött erkölcstelenségnek magvait már gyenge keblökben érleltetnék; – más részről ellenben ezen szabadságnak kiterjedendő gyakorlata a jobbágyot rendeltetésétől mind inkáb inkáb elvonván, a földmivelés hátra maradását, s ez által mind sok előbb szorgalmas háznép romlását, mind az egésznek is tetemes károsodását eszközlené. – Kivánja tehát az országos küldöttség javallatát megtartani.
A törvényjavaslat most tárgyalásra korülő 3. tc. 2. és 3. §-ának szövegét l. Iratok I. k. 275. s köv. l., e munka 22. és 26. l.
Modificationes, 6. l.
A tc. azok között, akik katonaállítási kötelezettségüket pénzzel váltják meg, a külföldiek, zsidók, anabaptisták, kereskedők, szénégetők stb. közt felsorolja „ignobiles propria braxatoria habentes et vinorum crematorum coctores"-t.
Pauly, i. m. 362. l.
Ua. 367. l. („omnis cremati et cerevisiae educillatio ac liquorum praeparatio praecise ad iura dominalia pertineat").
Gr. MAJLÁTH (Zemplén) hasonló véleményben van, s arra más fontos okokon kivül különösen hazánk jobbágy sorsu lakosinak java, s a vélt nyereség leple alatt lappangó romlás elháritása által ösztönöztetik. Meg lehet talán hogy némelly helyüt, s némelly időben egy két vagyonosb parasztot, kinek a haszonnal üzhetésre okvetetlen megkivántatott nagyobb értékü materiálék beszerzésére elegendő tehetsége van, valamennyire boldogithatná is a szóban forgó, s az élet első szükségeit fedező tárgyakra is fogyasztólag kiterjesztett engedelem, de a nyereségnek hatalmas ingere oly nép osztálynál, melly gyakran a legtapasztaltabb kereskedőnek gondos számolásait is gunyoló körülmények fontolgatásában egyátallában nem járatos, kivált szük termés, s nagy drágaság idején legnagyob inséget áraszthatna egész vidékekre; mellyet a köz felügyelésnek ily tárgyak körülti nehézsége mód nélkül nevelhetne, azon körülmény pedig sokakra nézve veszély örvényévé változtatna, hogy a megkivántatott eszközök és szerek beszerzésére elegendő tehetséggel nem biró jobbágy rohanva buknék az olálkodó uzsora hálóiba. Hozá járul ehez: hogy a falurol falura pálinkát árulgató jobbágy nő, neki szokik a henye életnek, mellynek soha el nem maradó czimborája az erkölcstelenség. Pedig az emberi gyarlóságnak tulajdona, hogy sebesebben harapódzik a gonosz, mint az orvosság. – Ide tartoznak a publica oeconomiának általános tekintetei, mellyek az erdő pusztitás, és az erőnek kivált földmivelő országban eldiribolással fogyasztott vesztegetése gátlását javalják. – És végre ha kedvezésről van szó, ebben idomot, s az arányt szükség tartani. – A kérdéses engedély azonban azok közzül, a kiknek adatnék, csak kevesnek s keveset használna, az engedélyt adókat ellenben nem egyenlőn érintené, mert ez ismét a föld soványsága miatt már egyébként is kedvetlenebb helyzetben lévő, s még is igen sokat áldozatt felföldöt nyomná.
Gr. KEGLEVICS (Bars) a gabonáboli pálinka főzést ahol szokásban van is keményen tilalmaztatni kivánná, mert megyéjéről is mondhatja hogy ha ez megengedtetik, a soványabb részen lakó nép egészen semmivé lesz. – A TÁRNOK egyet ért ugyan az előtte szóllók elveivel; miután azonban az urbarialis bor mérés jóvolta a felföldre, nevezetesen Árva Vármegyére teljeséggel semmi hatással nem lehet, hogy a törvényhozó test gondoskodásának gyümölcsei oda is elszivárogjanak, javallatba teszi: hogy azon vidékekre nézve az urbarialis korcsmáltatás a pályinkára is kiterjesztessék. – A FŐ LOVÁSZ MESTER kinek 95.000 lélek van Árvában földes uri igazgatása alatt,* azon felvilágositást adja: hogy ámbár Árva Vármegyének már neve is mutatja, hogy árva, mindazáltal az ottani nép mostoha helyzete mellet is oly karban van hogy adóját minden hátramaradás nélkül pontosan lefizetheti, minthogy a földes uraság az urbariomot bé nem hozta, s egy telektől 4 ft, és 10 napiroboton kivül eddig semmi más adózást nem kivánt. Ott azonban a földes urnak ugyszólván egyedüli jövedelme a pálinka főzésben áll, ha ez meg csonkitatik, kéntelen lesz az urbariomot behozni, s mind azon időt, mellyet a jobbágyság eddig magános iparra, s élelme keresetére forditott, az urbarialis szolgálatokra elfoglalni.
Zichy főlovászmester az árvaváraljai közbirtokosság praefectusa. Az uradalmat amely hat mezővárosból és 75 faluból állott, Thurzó György nádor oly feltétellel hagyta örököseire, hogy csak a közös jövedelmet oszthatják fel egymás közt. A praefectust az érdekelt családok: hg. Eszterházy, gr. Zichy, gr. Pálffy, Abaffy, Kubinyi, Meskó, stb. választották.
A FŐ HG. NÁDOR köz értelemből az országos küldötség szerkeztetését végzésnek nyilatkoztatván, ezen véleménynek erősitéseül azt is megemliti, hogy az egésség feltartása, az erkölcstelenség eltávoztatása, a földmivelői munkás kezeknek elfoglalása szempontjaibol meritett fontos okokon kivül, még azon tekintet is figyelmet érdemel: hogy ujabb időkben annyira ment müszerek által a pálinka főzés mestersége, hogy az uradalmak egyéb iránt is nagyban nagy mennyiségben szokván ezt gyakorolni, olcsóbb áron adhatják a pálinkát, mint más a ki szokott egyszerü módon kis mennyiségben égettet, honnan természetesen az következnék hogy a pályinka égetést gyakorló szegény jobbágy a gazdag uradalmakkal a vetélkedést ki nem állhatná, s maga lenne kéntelen erkölcsiségének nem csekély vesztesége mellett kiégetett pályinkáját elemészteni, mi által viszont subsistentiája is veszedelmeztetnék, mert a gabona, s krumpli aratását az elfecsérlendő pályinkába fektette. Mellyeknél fogva a kérdésben forgó engedélyből a jobbágyokra háramolható jó s rosz következéseket szorosan fontolóra vévén, kételkedni nem lehet hogy abbol reája több kár, mint haszon áradna. Az országos küldötség javallata tehát annyival elfogadhatóbb, mivel módot nyujt a jobbágynak hogy gyümölcsből s egyebekből, mellyeknek különben hasznát alig vehetné, pálinkát égethessen, egyszersmind gondoskodik, nehogy ezen szabadság vesztére szolgáljon.
Következett a 3-ik §., a legelő kérdése. – Erre nézve H[ERCEG] BATTYÁNYInak azon észre vétele volt hogy közbirtokosságban ne minden egyes földes ur, hanem a közbirtokossok nagyobb része kivánhassa csak a legelő elkülönzését,* – Gr. ZICHY KÁROLY pedig bajos dolognak véli hogy az ur mint tulajdonos, a jobbágyok mint haszonbérlők akaratjának kelletlen is engedni kéntelenitessék. – Az ORSZÁGBIRÁJA azonban a legelő elkülönözését mind a nemzeti iparra nézve kivánatosnak, mind az osztó igazsággal megegyezőnek itélvén; ezen észre vételekben egyet nem ért, s bár a földes uri tulajdont sérthetetlennek valja is, miután azonban az urbarialis legelő használata a jobbágyságot illeti, annak helyesb használatában gátolni csak ugyan nem lehet. – Hasonlóan nyilatkozott a TÁRNOK is, mert nem kételkedik hogy a legelő elkülönözése hasznaitol ugy az országos küldötség, mint a KK és RR elannyira meg voltak győződve, hogy a kényszeritő törvénytől csak azért állottak el, mivel nem vélték azon elkülönözést mindenütt kivihetőnek. – B. BEDEKOVICS ugy vélekedik: hogy ha meg vannak a fő RR a legelő elkülönözése hasznairol s a nemzeti iparra nézve is kivánatos voltáról győződve, azt inkább könnyiteni mint neheziteni kellene. – B. SZEPESSY püspök pedig azt nem látja helyesnek: hogy a Megyei küldötség közbenjöttével történendő szabad egyezés a törvényszék által visgáltassék meg.* – A szabad egyezés kizár minden visgálatot s itéletet, nem is lenne a törvényszék méltóságával egyeztethető, hogy a mit biróilag megállapított, azt a felek eldönthessék. – Ezen észrevételt az ORSZ[ÁG]BIRÓ pártolá mert: vagy meg vannak a felek elégedve, vagy nincsenek: ha igen: nincs biróskodásra szükség, – ha nem: fel marad az urbarialis ut, egyébiránt is nem nagy mesterkedésbe kerülne a törvény széket ugy ösze rakni hogy egyik résznek kedvezzék. A Tárnok ellenben az adó fundusát használó jobbágyságot gyámság alatti állapotban tekinti, – Báró Orczy, Gr. Battyányi Imre, Ürményi Gubernator, Gr. Zichy Ferraris, B. Bedekovics a KK és RR végzését pártolák. – SZEGEDY Főispán ugy nyilatkozik: hogy a törvényszék mint itélő biróság csak itéletet hozhat, nem lenne pedig az illő méltósággal megegyeztethető hogy hozott itélete urbéri per utján megváltoztassék. Azonban a Küldötség csak ugyan tartozik jelentést tenni, jelentsen tehát annak a ki által ki küldetett t. i. a közgyülésnek. Az ORSZÁGBIRÁJA ezt ugy érti: hogy tudomás nem pedig visgálat végett.
A kerületi tárgyalásokat, amelyeken a szöveg kialakult, olv. Országgyűlési Tudósítások, I. k. 281. s köv. l.
„cum interventu exmittendae per comitatus universitatem deputationis penes liberam per sedem iudiciariam revidendam conventionem”. (Iratok, I. k. 276. l.)
FŐ H[ERCEG] NÁDOR A dolog érdemére nézve köz értelem hogy a legelő elkülönözése megtörtenjék: – és valóban akár a mezei gazdaság, akár a miveltség s erkölcsiség, akár végre a nemzeti szorgalom és ipar szempontjábol tekintessék is, mindenkép tetemes hasznot, s jó foganatot igér ezen intézet. Akár mit mondjunk is, mindég igaz marad hogy úrra, jobbágyra nézve nincs nagyobb szolgaság, mint a legelők közös volta, – mig ez igy marad, mig emiatt ugar legelőt kéntelen hagyni, addig földjeit kedve, bélátása, s tehetsége szerint nem mivelheti, nem is kell mutogatnom, hogy ezen gát lerontásával mind a föld mivelés, mind általában a nemzeti ipar előhaladására minő tágas mező nyilik. De én még egy más hasznot is reménlek t. i. jótékony hatást a nép erkölcsiségre. Mindnyájan kik mezei lakjainkat meg szoktuk látogatni, tapasztaltuk hogy mig a legelő közös volta tart, az igazság, méltányosság és sajátság tisztelete a jobbágyokra kevés hatással van, bitangnak tekintik az egész határt, s mások szorgalmát könyelmün gázolják, ez s az ezzel öszekötött kicsapongásak mind meg fognak szünni, s halkal eltávoznak azon káros szokástol is, hogy az egész falusi ifjuság enként hajtsa legelőre egy pár darab marháját. – Egyébiránt a javallott módositások közül a többség el látszatik fogadni, az egyeztető küldötség a Közgyülésre, s nem a törvényszékre tegyen jelentést.*
A főrendi izenet ily értelemben megfogalmazott szakaszát l. Iratok, I. k. 276. l.)
Következett azon pont, melly a legelő elkülönözését a szántó földekre is kiterjesztetni rendeli – s a jobbágy telek egész tartozmányát körülmény szerintén egy tagban is körébe tartozandónak véli, – ehez az ORSZ[ÁG] BIRÁJA még azon észképi tekintetet ragasztja hogy ilyesekben léptenként szükség haladni. Nagy és idvességes lépés történt már a legelő elkülönözésével, a földek egyenkénti elválasztása nagy zavarokba ütközik, a természeti helyzet, a földnek egy határban is igen különböző mivolta, az itatás, s egyéb körülmények tökéletes egyenlő kiosztást nem engednek, a honnan örökös egyenetlenség, s békételen viszálkodás támadna a jobbágyok között. – A TÁRNOK szintén ugy vélekedik hogy habár meghozatnék is ezen törvény, nem lenne foganatja. Még igen messze kell a Magyar földmivelőnek haladni, hogy az istállón étetés lábra kaphasson. De ő ezen tekinteteket mellőzné, s csak a mellett maradna, hogy ezen tárgy nem az urbéri viszonyra, hanem a publica oeconomia körébe tartozik. Gr. MAJLÁTH (Zemplén) ellenkezőt tart. Csak ugy gondolja a legelő elkülönözésének teljes sikerét elérhetőnek, ha minden jobbágy egyenként, s a többiektől függetlenül fogja földjeit miveltetni. Lehetne ugyan ezt a Tárnok által emlitett helyre is utasitani, de nem látja által miért ne lehetne azt itt is kijelenteni. – Ugy is csak engedő s nem kötelező törvény javaltatik.
FŐ H[ERCEG] NÁDOR: Ugy hiszem nagyon sokat lehet az ellen mondani hogy a RR javallata még most is mellőztessék. Itt a jobbágyi kapcsolat viszonyairol van szó. – Mikép fogják a község lakosi magok között az elkülönözendő legelőt használni, az a Publ[ica] Oecanomiára tartozik. Ám országunk jelen állapotját visgálva a javallatot szép, de kivihetetlen gondolatnak tartom, – s ha külföldi tapasztalásokra tekintek, azt nem épen általánosan elfogadotnak, sőt csak azon vidékeken látom gyakorlatnak, hol azt vagy a természeti helyzet (mint hegyes vidékeken) megkivánja, – vagy a népesség igen nagy, s a földmivelés magas fokon áll. Mi még oda nem hágtunk. De praxisban is sok nehézséget látok. Tapasztaltuk hogy az urbéri rendbeszedésekben csak dülőnként is mi nehéz egyenlő felosztást tenni, itt pedig már épen nem lenne más mód mint az egyenlités, ugy de ez által a constitutivum változnék, s a kiegyenlitést akép végrehajtani hogy az mindenkit megnyugtasson, csaknem lehetetlen. Két belföldi példát kivánok előterjeszteni: Árokszállás városa kivánta a calcaturalis gazdálkodást megszüntetni, a Kerület* bölcs előrelátással próba gyanánt 6 esztendőre behozta, csak hamar következtek a panaszok, a kik távol kapták szállásaikat, magokat megkárositottaknak vélték, s eltelvén a 6 próba évek, folyamodtak a lakosok, hogy az előbbi lábra visza tétessenek. Másik példa Szabadszállás,* mióta be van hozva a diverticularis (szállásoló) gazdálkodás, soha sem szünnek meg a panaszok. Igy Bajor országban 3 év előtt törvény által megengedtetett, hogy a helységek lakosai elszéledhessenek a mezőn, s kivül gazdálkodhassanak. Sokan éltek a törvény engedelmével. Most egyik folyamodás a másikat éri hogy az előbbi föld osztály állitassék helyre, – s ez Bajor országban történt, hol a cultura csak ugyan magas fokon áll. Tudjuk ezeken felül, minő nehézségekkel jár minálunk a köz igazgatás azon vidékeken, hol az ugy nevezett szállásos gazdálkodás divatoz, a katona élelmezés, forspontozás, s több e félék. Nagy fontosságú tekintet a köz bátorság könnyebb feltartása, és a nép pallérozódása is, mellyet csak a társaságos élet mozdithat elő. – Végre vagy el kellene oszlani a helységeknek, s ekkor az egész ország alakja meg változnék, vagy pedig kétféle kéntelenitetnék a nép gazdálkodni, ekkor viszont a gazdaságos eszközöket épületeket s a t. mind kettőztetnie kellene. Mind ezek mutatják hogy a javallot intézet kora, és sok terhes tekinteteknek van alája vetve. De én itt egyedül a tárgy feletti magános nézeteimet akartam kifejteni, az izenetben nem szükség egyebet megemliteni mint azt, hogy ezen sok féle érdekébe vágó tárgy legalkalmasabban fog a köz polgári munkában megfontoltathatni, a hová tartoznak mind azon kérdések is mellyek a puszták népesitését, s a nagy roppant községek felosztását tárgyazzák.
A Jász-kerületben; viszonyait a nádor mint jászkun főkapitány ismerte.
Mezőváros Kunszentmiklós közelében.
Egyébiránt a legelő tárgyában minden következett szakaszok jováhagyattak, csupán a Plébánosok és lelki pásztorok illetőségéről rendelkező pontban, a „cujuscunque ritus parochi* helyet azon szokott kifejezés tétetett: „utriusque ritus parochi”.*
V. ö. Országgyülési Tudósítások, I. k. 294. l. és e kötet 40. l.
A főrendek javaslata értelmében a szöveg így alakult volna: „Competentia praeexistentium utriusque ritus parochorum, ministrorum item utriusque confessionis”. (Iratok, I. k. 332. l.)
A legelő kiosztásának kolcsa iránt némelly csekélyebb érdekü észrevételek tétetvén, a FŐ H[ERCEG] NÁDOR megjegyzé hogy e felett az országos küldötségben is hoszas tanakodások folytanak, t. i. mi tanácsosb: maximumot határozni, vagy szabad alkura bizni.* De minden körülmények gondos megfontolás után csak ugyan oda ment ki a töbség állapodása, hogy tanácsosb bizonyos mértéket szabni, mint az egész dolgot határozatlan önkényre bizni. A maximumra nézve tehát felvétetett a Bajai perben költt kir. resolutio,* minimumnak pedig a Bánáti divat.* Igaz lehet hely, ahol 3 hold sem telik, de erre nézve is van ellátás téve, t. i. vagy az előbbi állapot, vagy szabad egyeség.
A bizottsági tárgyalásokról: Protocollum consessuum sub-deputationis regnicolaris in re urbariali exmissae. Pestini, 1828. 21. s köv. l.
Valószínűleg az 1800. évi 6209. számú udvari rendeletét érti, amely Baja 1750-i úrbéri szerződésének módosításáról szól. (Pauly i. m. 495. l.)
A bánáti urbárium szerint a jobbágytelek egész tartozéka 34 hold (Pauly i. m. 389. 1), amiből a szántó 24, rét 6, közlegelő 3, belső telek 1 holdat tesz ki. (Proiectum, 18. l.)
A Csongrád, Csanád és Békés Megyékre nézve tett kivétel* iránt ALMÁSY fő ispán megjegyzé, hogy azon megyékben roppant helységek vannak, mellyekben a földes urnak alladiaturája nincs, s az egész határt csak a jobbágyok használták, ott tehát 22 hold legelő mellet is véghetetlen sokat fognak veszteni, pedig a magyar parasztnak természete hogy ha valamit kér s nem kap, megnyugszik, de ha elveszti a mit birt, soha meg nem nyugszik. – A TÁRNOK akár mint gondolkozzék is csak azon következést látja, hogy roppant puszták fognak a legelő elkülönözéséből támadni, mellyeknek benépesitésére nem igen lesznek hajlandók a földes urak, midőn látják hogy az urbarialis birtokba mennyire beavatkozik a törvényhozó hatalom. – A FŐ H[ERCEG] NÁNDOR semmi káros következéstől nem tart. Meg kell vallani hogy azon végtelen latifundiumokon a marha tartás legalacsonyabb fokán áll a földmivelési előmenetelnek. Ha bizonyos mennyiségre lesznek szabva a jobbágyok, nem fogják sétálni küldeni a marhát, s nem kergetik az egész határban, melly a hirtelen esőre rögtön következett szárazság miatt, gyakran igen nagy kiterjedésen is alig képes néhány marhát eltartani. Lassan a pabularis plánták divatba jönnek, s fél annyi helyüt két annyi marhát fog a jobbágy tartani.
A törvényjavaslat ebben a három megyében a legelőt telkenkint 22 holdban állapítja meg, Békés és Csanád megye oly helyiségeiben pedig, ahol ennyi nem telik, legalább 16 holdban. (Iratok, I. k. 279. l.)
