a) 1833 szeptember 23, 24, 25 Kerületi ülések. Tárgy: Az úrbéri törvénycikkek: a főrendek által javasolt módosítások vitája.
a)
1833 szeptember 23, 24, 25
Kerületi ülések.
Tárgy: Az úrbéri törvénycikkek: a főrendek által javasolt módosítások vitája.
1833 szeptember 23, 24, 25
Kerületi ülések.
Tárgy: Az úrbéri törvénycikkek: a főrendek által javasolt módosítások vitája.
Poson, Septemb. 26-án.
A mi még a végzéseikre nézve már közlött országos ülések vitatásaibol hátra van,* azt az elébbi számokhoz alkalmazható különválasztott félivekben közölni fogom.* A kerületi ülésekkel pedig mindég lépést tartani kivánok.
Az alsótábla szept. 16-tól 21-ig tartott országos üléseinek határozatait l. 205. s köv. l.
Kossuth ezt az igéretét nem tudta beváltani. (V. ö. 206. l. 43. jegyzet, 275. l. b) jegyzet.)
Mig a Fő RR. Sept. 23-án a Jobbágyok személy, a vagyonbeli bátorságukrol alkotott 8-ik t. cz.* felett tanácskoznának (mellynek elveit ugyan ellenző vitatásba nem vették, sőt az Országos küldötség által a büntető törvénykönyvben tett javallatokkal némi megegyezésben is találták, hanem részint az urbarialis viszonyokon túlterjedőnek itélvén, részint nem látván tanácsosnak a régi biztositó korlátokat le rántani a nélkül, hogy a féktelenség elébe bár tágabb, de minden esetre szükséges újabb korlátok vonattassanak, azt egész kiterjedésében a kérdésben forgó tárgyakat egyébiránt is rendszeresen magokban foglaló s az urbariom után nyomban felveendő büntető és polgári törvénykönyv idejére halasztatni itélték.
Iratok, I. k. 311. s köv. l., Országgyűlési Tudósítások, I. k. 467. s köv. l.
A KK és RR ugyan az nap (Septemb. 23-án) Rohonczy és Török előlülésök alatt Kerületi ülést tartottak, s abban a Fő RR által az Urbéri 1-ő t. czikelyre tett észrevételeket* tanácskozásba vették, s ezeket végezték:
Iratok, I. k. 311. s köv. l., Országgyűlési Tudósítások, I. k. 467. s köv.
Hogy a bévezető szakaszban ezen szavak helyett „törvényesen és állandóúl” ennyi tétessék: „álandó törvényel”, megnyugadtak.
Az 1-ő §. első soraiban tenni javallott módositást el nem fogadták, mivel a ki hagyatni kivánt szavak bár legtágasb értelemben vétessenek is, más értelmet magokban nem foglalhatnak annál: hogy az elköltözött, vagy elmozditott jobbágy, és volt földes ura közt, a jobbágy, vagy zsellér telek haszonvételéből folyó jobbágyi kapcsolat magában megszünik, s ez oly természetes és ön magát annyira megmagyarázó, hogy bővebb magyarázat szüksége, vagy balértelem félelme egyátallában fel nem foroghat.
A 2-ik § iránt a „requirendis” szó* kihagyásában megegyeznek. De ahoz tovább is ragaszkodnak hogy a költözni akaró jobbágy uti levelet akár a szolgabirótol, akár az alispántol szerezhessen. Javasolja ezt azon tekintet hogy a jobbágyok részére idő, fáradság, s kölcség kiméllés eszközöltessék, s támogatja az is, hogy itt az urbéri tárgyban nem a külföldre, hanem csak az országban bent való költözködésről tétetik rendelés, melly tekintet alatt azon tisztviselők egyenlő törvényes hitelességgel birhatnak. – Megjegyzik végre hogy a diák szerkeztetésből a „gratuito” szó* ki nem maradhat.
Iratok, I. k. 322. s köv. l.
Mivel a főrendi javaslat magyar szövegében benne van, hogy a jobbágy ingyen kap útlevelet, a gratuito szó csak elnézésből maradhatott ki.
A 3-ik §-ra nézve elöbbi szerkeztetésökhöz tovább is ragaszkodnak, mivel itt nem csak az elköltözés, hanem az elmozdulás esetei is fenforogván, a három hónaponként való várakozásbeli súlyos és kárt is okozható kéntelenség alól a jobbágyokat felmenteni kivánják.*
A főrendek javaslata a földesúrnak három hónapot engedélyez arra, hogy elköltöző jobbágyának az elbocsátólevelet kiadja.
A 4-ik §. iránt meg nem egyezhetnek, hogy a hatalomkar (brachium) megemlitése ki maradjon.* A mit a törvény czélúl vett, annak elérhetésére módot is kell nyujtania, s a melly cselekedetet tilalmaz, annak büntetését is ki kell mondania. Törvényeink egyébiránt azon esetre is hatalom kart rendelnek, midőn a mások ingó vagy ingatlan javait hatalmaskodva elfoglaló, magát a viszahelyhező alispán itéletének ellene szegezi; már pedig egy erőszakosan le tartoztatott ember az elfoglalt javaknál kisebb tekintet alá csakugyan nem jöhet. Nem is lehet ez ellen a földes úrnak panasza, mert ne szegje meg a törvényt, s nem lesz kéntelen a hatalomkar sulyát érezni. Az 5-ik §-ban foglalt csoportos elköltözésre nézve* tovább is azon véleményben vannak ugyan a KK és RR, hogy amit a törvény egyes jobbágynak megenged, annak jótéteményétől egész községet sem lehet megfosztani; mindazáltal nem csak megengedhetőnek, hanem a Helytartó tanács egyenes kötelességében is tétethetőnek tartják azt, hogy a csoportos elköltözés esetében, két törvényhatóságok közt támadható kérdéseket jó móddal eligazithassa, s más egyéb szükségeskép megkivántatott, és a költözködést s befagadást segitő előintézeteket megtegye: úgy mind azáltal hogy magát az elköltözést semmi esetben se gátolhassa, – s ily, de csak ily értelemben nem ellenzik hogy minden ilyes eset a H[elytartó] Tanácsnak bejelentessék.
Az alsótábla eredeti javaslata szerint, amelyet a főrendek kifogásoltak, karhatalom is alkalmazható azon földesúr ellen, aki jobbágyát visszatartja.
Ha egész falvak szándékoznának elköltözni.
September 24-én kerületi ülés. – Előlülők a voltak. – Napi rend az 1-ő t. cz. 6-ik §-ussa,* melyhez a Fő RR hozá adatni kivánták, hogy a ki a jobbágy telek haszonvételét meg veszi, minden azzal egybe kötött uri, és köz terheket viselni tartozzék.
A jobbágytelek haszonvételének eladásáról.
TÖRÖK mint Előlülő figyelmezteti a RRket, hogy az itt előforduló kérdés, t. i. valjon a jobbágyi telken lakó nemesek adót fizessenek e? 1825/7-ben hoszú vitatás után minden mellette, s ellene szólló okokkal annyira kimeritetett, hogy azoknak itt csak röviden kinyilatkoztatható alkalmaztatása foroghat fenn. (Felkiáltás: voxoljunk!!!)
BALOGH: Sokszor elő fordúlt már azon kérdés: mi ide való, és mi nem? mindenkor oda ment ki a RR itélete, hogy ide csak az úr, s jobbágya közötti viszony tartozik, s ezen vezér elvnek lőn következése, hogy egy rendelet sincs az urbariomban, melly azon viszonyt közelebről vagy távolabrol ne érintené A fő RR által közre vetett kérdés azonhan az érintett viszonyt a legtávolabbrol sem érinti. Előre bocsájtván tehát azt hogy a fő RRnek egészen új s ide nem tartozó javallata a K és RR kezdeményi jusába is be vág, – miután a fő RR a 8-ik t. czikelyt,* ámbár az a jobbágynak földes ura iránti kapcsolatával elválaszthatlan öszefüggésben van, és a szorosan az adóbiztosi munkába tartozó jelen kérdésnél sokal inkább ide illik, máshová relegálták, őket bizonynyal az ide tartozóság kérdésére nézve kalauzoknak elfogadni nem lehet. Nem forog itt kérdés úr és jobbágy dinastia és szegény ember között: hanem forog a kormány iránti tekintet, forog a szegény nemes, és szegény jobbágy között. A szólló követ tehát a dolog érdemét egészen mellőzve azt kivánja eldöntetni, valjon ide való kérdés e ez? s ő nemmel voxol.
A jobbágy személyi és vagyoni biztonságáról szóló, imént említett törvénycikk.
NICZKY JÁNOS ellenben a dolgot egészen máskép tekinti. A VIII-ik t. czikelyre nézve maga is azon véleményben volt ugyan, hogy az nem ide tartozik, de miután a RR töbsége ellenkezőt itélt, arra hogy mit tettek e részben a fő RR, ügyelni egyátallában sem kell, sem lehet. Ő kivánja a kérdést itt felvétetni s arra voxol, hogy a jobbágy telken lakó nemes minden köz terheket viselni tartozzék, kivévén a személyeseket, mellyekre nézve a nemesi kiváltságot feltartani kivánja.
NAGY nem gondolta, hogy a tárgy érdeme ujabb vitatás alá kerülhessen, mert az 1825/7-ben nem csak a két tábla egyesülése által elvégeztetett, hanem a kormány resolutiója is hozájárult* és igy elhatározott dolog, mely ellen inditványt többé azon szempontbol, mintha még határozatlan volna, tenni nem lehet. Nem is látja a kezdeményi jog sérelmét fel forogni, mert a fő RR javairol is van szó, azon javakrol t. i. mellyet ők is, valamint a többi földes urak, a status szükségeinek, a köz adónak fedezéséne feláldoztak. Pedig nem lenne esze, a ki ezen köz adót viselő jószágot annak adná, ki az attol járó közadót viselni nem akarja, hiszen ha már el lehet a jobbágytelket adó alól vonni, szeretné tudni, miért tartozzék azt a földes úr másnak engedni, s miért ne vehetné el inkáb maga, holott neki csak ugyan több jusa van hozzá, mint másnak. Már 1825-ben is világos volt, hogy ezen kérdést az adó fundusának tökéletes elenyésztetése nélkül máskép eldönteni nem lehet, mint a mikép eldöntetett; mennyivel inkább áll ez most, midőn még az usufructuatio is oda engedtetett. 1825-ben ezen kérdés 2 egész hónapig lehet mondani hévvel, s indulattal is vitattatott,* ujabban a vitatásba menni csak annyit tenne, mint a viszálkodásnak egy ujabb almáját könyelmün közinkbe hajitani, s 50, 60 ezer ft. napidijt haszontalanúl fizettetni a nemességgel, mert mi, kik már 1825-ben is győztünk, az akkori végzéstől bizonnyal el nem állunk, de azt a kormány hozá járulta nélkül többé meg sem is változtathatjuk. Az adó fundusának fentartása legnagyobb érdekü a kormányra nézve, mert az adózó nép tart a királytol a koldusig minden embert, – a nemesre nézve is, mert Tatárországban többé nem élhetünk, ha ezen fundus elvész, mi leszünk kéntelenek a status szükségeit fedezni, – de végre a jobbágyra nézve is, mert annak egsistentiája van ezzel ösze kötettve, s magának a nemesnek is sok szükségeit fedezi, onnan fizettetik a tisztviselői kar, onnan épül út, hid, vizcsatornya, s még azon tömlöcz is, mellybe a nemest bezárják ha vét. S miután 1715-ben ezen fundust egyedül a jobbágy telket biró nemesek alkották,* minő igazság lenne az, hogy a birtoktalan nemes, ne csak semmit se adjon a status szükségének fedezésére, de még azt is el vegye, a mit más adott. Kivánja tehát az 1825-ki végzés értelmében kijelentetni, hogy akár ki légyen is az, a ki jobbágy telken lakik, minden azzal járó köz terheket viselni tartozzék.
A jobbágytelki nemesek adózásáról szóló 1826. aug. 11-i országgyűlési végzést és szept. 13-i királyi resolutiót l. az 1825/7-i országgyűlés Írásaiban, 663. s köv. l., 711. s köv. l.
1826. június közepétől.
1715: 8. tc.
PÉCHY: Nem látja a kezdeményi just csonkitatni, mert oly inditványt hoznak fel a Fő RR, mellyet a jobbágy telkek haszon vételének kérdésében mellőzni nem is lehet, s azért ő megyéje részéről már azt első felvételkor elő is terjeszté, – de bár ha ezen tekintet nem forogna is fenn, elfogadást érdemel az inditvány, mert javaltatik azon gyámok által hogy könnyitni s nem nehezitni kell az adózó nép állapotját.
ÖTVÖS TAMÁS: A fő RRnek itt mutatott nagylelküségét inkább ohajtotta volna látni azon kérdésekben, mellyek köztök, s a jobbágyok közt forogtak, – a dézma, irtás tárgyában, – s nem itt hol csak a szegény nemes terheltetését irányozzák, s az adónak ide nem tartozó kérdésében tett javallatukkal a RR táblájának kezdeményi jusába vágnak. Ezt ő egy érinthetlen kincs gyanánt kivánja megőrizni, különben a kormány korlátlan vetója mellet, ha még initiativájukat is elvesztik a RR, valjon az 52 megye, a Káptalanok, szabad kerületek? annyi kir. városok hányad részit birandják a törvényhozó hatalomnak? Ő csak azért sem egyez meg hogy itt felvétessék ezen sok érdekekkel egybe kapcsolt kérdés, mert nem a RR által initiáltatott.
BORCSICZKY: Sopronnyal egyet ért, nem is látja által miben alapulhatna a törvénvhozó testnek azon hatalma, melly által a földes uri sajátság orvosolhatlan sérelmével arra kivánná a földes urat kénszeriteni, hogy a köz terhek viselésére fel áldozott vagyonát annak legyen adni kéntelen, ki ezen köz terheket nem viseli, s az azoknak fedezésére alkotott értékbe semmit sem adott. Egyébiránt is ha állna azon elv hogy a jobbágy telken lakó nemes adót ne fizessen, annak közönségesen állnia kellene, úgy de Trencsinben, s egyebüt fizet; hol veszi hát magát a Beregi, Szatmári nemesnek azon privilegiuma, hogy ő különb nemes, mint a Duna mellyéki? miért kiván ő több kiváltsággal birni mint más? és ha csak oly nemes mint ez, ez pedig fizet, s a fizetésről, ha csak az adó fundusát ön vesztünkre végkép elemésztetni nem akarjuk, fel sem is oldoztathatik, valóban itt van ideje, hogy a rendszerünk elleni káros viszaélés meg szüntetvén, a fő RR javallata elfogadtassék.
CSÁSZÁR visza emlékezvén az 1-ő t. cz. 1-ő §-ban a szabad költözködésre nézve tett azon rendelésre hogy a költözni akaró, minden uri és köztartozásokat le róvni, de még magános adóságait is ki egyenlitni tartozik, megvalja hogy a szóban forgó kérdést már a végzettekben benfoglaltnak, s annyival inkáb magában érthetőnek itélte, mivel nem csak a köz terhek fedezésére, de még a magános adózásokra is kiterjedetnek látta a RR itteni gondoskodását; s azért a kezdeményi jognak sem látja sérelmét, mivel csak olyasmi jávaltatik, a mi a RR végzéseiből már természetesen következik. A VII-ik t. czikkelytől vett okoskodást ő egyenesen megforditja, s ép azért, nehogy a 8-ik t. czikely másuvá halasztására okot, alkalmat szodgáltassunk, ezt elfogadtatni szükségesnek látja. Tartsák fal a RR a két tábla közötti egyeséget ott, hol azt az igazság, s méltányosság, is javalja – egyeségben áll a nemzetnek polgári ereje.
PRÓNAY szorosan a kitüzött munka körében maradván, a felforgó kérdést egészen meg különbözteti attol, a melly 1825-ben eldöntetett, – s itt csak azon nemesekről kiván szóllani, kik a most engedett usufrucutatianalis szabad vétel következésében, az itt kiszabandó, s igy előre tudott feltételek mellett fognak jobbágy telket vásárolni. Ő egyébiránt annak meghatározásába hogy mi a realis, mi a személyes teher, s mik azok, mellyeket viselni tartozand, itt egyátallában nem ereszkedne, mert ez csak ugyan az adó biztosi munka rendszeres pertractatiójába tartozik, – sem azt nem mondaná, a mit a fő RR javalnak, hogy t. i. minden terheket viselni tartozzék, mert ez az annak idejében előfordulandó személyes kivételek utját is bevágná, ha nem csak a principium kijelentése mellet maradván, annyit kivánna mondatni, hogy a jobbágy telek haszonvételét meg vásárlandó nemes minden uri, és meg határozandó közterheket viselni tartozzák.
VITÉZ: Ezen elvet itt kijelentetni, annyival szükségesbnek itéli, mert meddig terjedhet a jelen országgyülés munkálkodása? meghatározottan előre mondani nem lehet; ha pedig a principium ki nem jelentetnék, nem a szegény nemes venné meg a telket, hanem ennek köpönyege alatt a földes úr, mert így azt az evidentia és köz ügyelet alól el vonhatná, s léptenkint, az egész nemességre okvetetlen háramlandó nagy kárra az adó fundusát elemésztené. Hogy némelly helyüt nem volt ezen fizetés szokásban, azt az egész országra nézve törvényes ususnak mondani nem lehet: mert sok megyében, igy Abaujban is ellenkező divat uralkodik, és pedig uralkodik a törvények lelkével meg egyezőleg. Mire nézve a szólló követ hivatkozik az 1595: 6.* – 1723: 62. czikelyekre,* – hivatkozik arra is hogy az 1-ő 40-ik czimje* csupán osztály esetében engedi meg magának a földes úrnak is hogy a telket jobbágyi, az az már 1715 óta adózó kézből ki vehesse, a miből természetesen következik, hogy a mi a földes úrnak mint tulajdonosnak meg nem engedtetik, más idegen nemesnek még kevésbé lehet szabad.
A törvénycikk mindazokat a nemeseket, akik mások telkén élnek, kötelezi, hogy a jobbágyok módjára adózzanak és tizedet fizessenek.
Valószínűleg elírás. Arról szól ugyanis, hogy a földesurak egyik megyéből nem költöztethetik át a másikba jobbágyaikat, mivel eljárásuk csökkenti az adóalapot.
Hármaskönyv, I. 40.
GYERTYÁNFY a Comissariaticum felvételéről bizonyos nem lévén, nem ellenzi a tüsténti felvételt, s magát megyéje szokásához alkalmazza, hol csak a személyes terhektől menttek a johbágytelket mivelő nemesek. Azt azonban hogy az 1825-ki végzés a határozásra nézve leg kisebb szoritó erővel lehetne, el nem ösmeri, mert törvényt hozni, s el is törleni, a RR szabadságában áll. – MADOCSÁNYI ohajtotta volna, hogy a fő RRnek minden észre vételeik hasonló igazságú alapokon nyugodnának mint ez.
Sokan voxolást sürgetnek, azonban Gr. La Motte, Ravazdy, Ötvös, a szólástol elállani nem akarván, – sor szerint folytattaték a vitatás. PALÓCZY a dolog érdemét mellőzve, egyenest csak a relegatiót védi, okúl adván, hogy az országos öszeirás tárgyában országgyülésileg készült törvényerejü utasitás* 7-ik szakasza szerint, ezen tárgy felvételének helye, már diaetalis végzés által az adó biztosi, s adó felosztási tárgyban ki van jelelve; s ezen végzésnek ujabb erőt adtak a királyi propositiók, mellyek a most nevezett munkát harmadik előleges helyre jelelték.* Ne is féljenek a RR, hogy az fel nem vétetik, sőt bizonyosak lehetnek, hogy mig az adó tárgyát el nem intézik, bár akarnák is, haza nem eresztetnek.
Az 1825/7-i országgyűlés Írásai, 783. l.
Iratok, I. k. 5. l.
DÓKUS: Előterjeszti az 1825-ki tanácskozás és állapodás mivoltát, különösen hivatkozik az ország Rendei által is elfogadott K[irályi] Resolutióra, melly csupán a fizetés kezdete idejének elhatározását hagyta fel az országos öszeirás felvételének alkalmára,* ő azonban a jelen kérdést amattol egészen el választja, s itt még csak arrol sem kiván szóllani, hogy a nemes fizessen e adót vagy nem, – hanem szorosan marad az urbarialis tárgy körében, s csak azt kivánja határozás alá vetni, hogy a jobbágy telek usufructuatiója megvételének több rendbéli már kiszabott feltételei közé kell iktatni a vele ösze kötött terhek viselésének kötelességét is, vagy nem? Ő igenre voxol, s itt kijelentetvén az elv, nem ellenzi hogy azon teherviselésnek részletes meghatározása, a maga rendszeres helyére fedmaradjon. Ha igy dolgoznak a RR, per excerpta sem fognak dolgozni, mert hasonlót tettek már több izben az urbariomban, igy p. o. az uri széket eltörlötték, az arányositó pernek, a Compossessorális regulatiok esetében szükségét el határozták,* a nélkül hogy akár ennek, akár az uriszék helyébe rendelt itélő széknek részletes elintézésébe ereszkedtek volna.
Az 1826. szept. 13-i királyi resolutio az adómentességet a következő országgyűlésig biztosította, mely határozni fog az adózás megkezdésének időpontjáról. (Az országgyűlés Írásai, 711. s köv. l.)
V. ö. Iratok, I. k. 304., 276, s köv. l.
Több beszédek s vitatások után végre voxolás végett a kérdés igy tétetik fel. – Ide való e a szóban forgó tárgy vagy nem ide való? A kérdésnek elfogadását szintén több vitatások előzték meg – igy p. o. FEKETE attól látja feleletét fügni, valjon elfogadják e a RR a javallatot úgy hogy minden terhet viseljen a nemes, – mert ha igen, ő nem akarván a Comissariaticumot anticipálni, a kérdést nem ide valónak itéli, – ha pedig annak idejében meghatározandó kivételeket engednek; fel vételét nem ellenzi. – Végre csak ugyan megállott a kérdés. – Voxolás közben DEÁK utasitását a tárgy jelen fekvésében eléggé szabályosnak nem látván, addig mig sebes postávad tudosított küldői szándékát meg tudná, a Comissariaticumra halasztásra voxol. – BALOGH kéri a RRket, hogy ha concessiokat akarnak adni, ne válaljanak el idegen impulsust, kivált azoktol, a kik nem az urbariomba való határozásnak itélték azt, hogy a földes úr jobbágyát önkényesen ne botozhassa, s hogy a jobbágy földes ura ellen perlekedhessen. – JUSTH nem ösmeri el az előlülésnek azon hatalmát, hogy elébe szoritólag kérdést állithasson, s hogy ő arra legyen kéntelen felelni. – Erre
BERNÁTH: Tetleg akarja megmutatni hogy a követet senki kérdése nem köti, s ő csak arral szóll, ha tetszik e neki a fő RR javallata? a mire azt feleli hogy egy átallában nem tetszik. Csudálkozik hogy jelen állományunkban s aristocratiai rendszerünkben minő logicával kerülhetett ezen javallat a. fő RRtől. Eddig két tárgy volt, melly a szegény nemest a paraszttol meg különböztette, az t. i. hogy bot alatt nem volt, s adót nem fizetett. A bot alóli mentséget a RRnek magas emberisége másokra is kiterjesztette, az adótoli mentséget pedig meg akarják szüntetni. Mit tesz ez egyebet? mint azt, hogy armalist akarnak adni az egész országnak. – A Fő RR el akarják magokat a kisebb nemesektől különözni, s megfelejtkeznek hogy ez a kisebb nemesség volt az, melly eddig a felső aristocratiát is feltartotta, nem aristocraták hanem tisztán olygarchák akarnak lenni a fő RR, s meg felejtkeznek, hogy olygarchia, aristocratiai törvények mellett fel nem áll. Una dies utramqua delet!! Hát még igy, a mint a fő RR kivánják hogy minden terhet viseljen mi lesz ebből? hogy majd a Viceispányt, Sz[olga]birót is elfoghatják katonának, bakkancsba öltöztezhetik, – mert meglehet hogy viceispány is lakik jobbágy telken. – Ő az egész javallatban jozan logicát nem lát, és soha soha reá nem áll. – VAY készebb Mucius Scaevolaként kezét zsarátnokba dugni, mint a fő RR principiumához valaha hozá járulni.
RAVAZDY: Juris publici nézetekből ellene mond annak, hogy a volt diaeták állapodása, a mi még csak nem is törvény, a jövő törvényhozás kezét megköthetné. Egyenlőnek ösmer hazánkban minden nemest, gazdagot és szegényt, s valamint az Ország zászlosát, úgy azon szegény nemest is, szabadságában megtartatni kebelének minden erejével iparkodni fog, – azon szegény nemest, ki talán nem is jobbágy, hanem zsellér telken lakván véres verejtéke közben kapával keresi számos háza népének minden napi kenyerét. Az Abaúj által felhozott törvényekre azt feleli, hogy igen sok ilyes törvények találhatók törvény könyvünkben, mellyek ott nem a legnagyob diszel állanak mint p. o. az 1525-ki törvény, melly a Lutheránusokat megégettetni rendeli,* – igy az általa idézett 1595-ki törvény* sem jól áll ott, mert megváltoztatta, el törülte azt a Pragmatica Sanctio, s ennek elfogadásával alkotott 1723-ki törvény, melly az armalistákat, csak a pénztár szükségeire mérsékletten taxáltatni rendeli* el törülték a királyi esküvel biztositott koronázati diplomák, e az 1805-ki cz[ikkely] melly az armalistákat még a most emlitett tehertől is feloldozza.*
1525: 4. tc.
V. ö. 14. jegyzet.
1723: 6. tc. 4. §.
Az 1805: 1. tc., amely az insurrectioról szól, azzal az indokolással menti fel a házi pénztárba való adózástól az armalistákat hogy így felkelési kötelezettségüknek jobban tudnak eleget tenni.
A voxolás igy állott: Poson, Zala, Bars, Baranya, Veszprém, Bács, H[orvát] Ország, Ungh, Szathmár, Szabolcs, Gömör, Borsod, Heves, Beregh, Torna, Ugocha, Bihar, Marmaros, Csongrád, Békés, Csanád, Arad, 22 megye és a Hajdu kerület arra voxolt hogy a kérdés nem ide való – többen a principiumot is örökre tagadták. – A Posegai 2-ik követ (Farkas) szintén nem ide valónak nyilatkoztatá, de őtet az első követ (Markovics) kerekdeden és száraz meghatározotsággal elidálta. Nem voxoltak Verőcze, Szerém, Sáros, a kir. városok. – Ellenben a többi 24 megye, az Egyházi Rend, s a Jász kún kerület ide valónak itélte a kérdést, s ez lőn a többség szerinti végzés.
Ennek eldöntésével a dolog elfogadásának alakja került vitatás alá, – különösen a világosság okáért kevéssel alább közlendő Trenchényi s Nográdi inditványok tengelye körül. Végre azonban bár ÖTVÖS TAMÁS az előbbi végzés által még azt: hogy tartozik a kérdéses nemes valamely közterhet viselni, eldöntetve lenni el nem ösmérte. – SZENT PÁLY pedig csak azért is hogy azon vidékek, mellyeket ezen végzés szerfelett kedvetlenül lepne meg, a gondolatbol megösmérkedjenek, – az egész tárgyat kimustráltatni kivánta; s e tárgy felett az alkotmányos institutiók általános elveit fejtegetve szóllván, a constitutionalis lét azon sark igazságát mutogatta, hogy polgári társaságban személynek kell az alapnak lenni, nem pedig holt birtoknak, a mi csak amannak accessoriuma, – mind ezek mellett végtére csakugyan megállapodott a többség hogy 2-ik kérdésnek az tétessék fel: valjon elfogadtatik e a fő RR javallata, vagy pedig módositatni fog? – Voxolás előtt kimentek Honth, Árva, Bács, Verőcze, Sáros, Heves, az Egyházi Rend s a Hajdu kerület. Nem voxoltak Baranya, Veszprém, Szerém, Ungh, Szathmár, Szabolch, Gömör, Borsod, Bereg, Torna, Ugocha, Bihar, Marmaros, Csanád, s a k[irályi] városok. – Voxolásra szóllitatván Ungh – BERNÁTH úgy nyilatkozott: hogy vastag pókhálónak kellene lenni szemein, ha előbbi kijelentésére emlékezve nem látná hogy satyra az egész voxolásra szóllitás. Az utánna irott megyék is többnyire úgy voxoltak tehát, hogy sem elfogadják, sem módositják, hanem általában kihagyják és semmi terhet nem vállaltak. – TÖRÖK ellenben ugy nyilatkozott: hogy ő is ohajtá hogy kihagyassék, de a többség által el lévén vettetve, még is csak inkáb módositásra áll, mint módositás nélkül a fő RR javallatára. – Liptó, Somogy, Győr, Fejér, Temes egyszerün elfogadták a fő RR javallatát – a többség azonban, t. i. a feljebb nem nevezett 24 megye, Horváth Ország, s a Jász Kún kerület, módositásra voxoltak, – a mi végzésnek is jelentetett.
Most tehát a módositásrol vala szó, – különösen kettő lőn a vitatás, s később voxolás tengelye. – BORCSICZKY igy kivánta szerkeztetni a hozá bételt: minden úri s (kivévén a személyeseket) minden köz terheket tartozzék viselni. PRÓNAY pedig ezt javallotta: az annak idejében meghatárazandó (vagy ha a törvényi stylus amugy tetszene, a mint Torkos javallá, hogy: „meghatározott” „Art[icu]lo tali determinanda” tartozzék viselni. A Borcsiczky inditványának NICZKY (Vas), NAGY és mások azt veték ellene, hogy még nincs törvény által elhatározva mi a realis, mi a personalis teher, a szokás pedig nagyon különböző, mert bár a személyes tehertől mindenütt ment a jobbágy telken lakó nemes, egy helyütt még is katonát élelmez, forspontoz, utat csinál, mert mind ezek realis terheknek tekintetnek, s csak a katona quártélyozás vétetik ki, másut ellenben az emlitett terhek alól is kivétetik. – Mire azonban BORCSICZKY feleletül adá: hogy nem ellenzi az izenetben (nem a szerkeztetésben) megérinteni, hogy a RR a személyes és vagyoni terhek szabályosabb meg határozását, a maga idejére feltartják.
A PRÓNAY javallatának pedig az vettetett ellene: hogy az még a személyes terhektüli kiváltságot is kétségesnek, s elhatározás alá tartozhatónak hagyja fel – mire azonban DEÁK azt feleli: hogy ő legalább nem azért fogadja el a Nográdi javallatot, mintha még azt is kétség aíá kivánná ereszteni hogy a személyes terhektől is ment legyen e a nemes ember? hanem azért: mivel a személyeseken kivül még meg lehet minden realis terhek sem fognak reá vettetni. Ő a személyeseket a feltartandó elhatározás alá nem érti, hanem érti azt hogy majd az adó biztosi munkában fog meghatároztatni hogy a realisak közül mit s menynyit tartozzék viselni, a mit annyival inkáb oda utasitatni kiván, mivel küldői szándékát még nem tudja, úgy azt sem, mit vesznek personalis, mit realis tehernek. Meglehet, a telkek szerint kivettetni szokott katona tartást, mellyet sokan personalis tehernek tartanak, reá vetjük, ellenben a tisztán realis ház és marha adótul fel mentjük. – Egyéb iránt vitatás közben
NAGY úgy vélekedik hogy a fő nemes is alája van vetve az adónak, ha nemesi köréből kilép. Posony városában p. o. csak úgy fizet adót Hg. Grassalkovics mint az utolsó varga, s ha jobbágy telket veszen, attol is fog fizetni. Nincs tehát ezen állapodás által elválasztó linea vonva a szegény nemes, és a fő aristocratia közt. Kiván ő segiteni a szegény nemességen, de a maga rendjén módján, nem pedig a más rendeltetésü fundus rovására. Nem is hiszi ő hogy nagy terheltetés lenne ezen fizetés, mert a mit adó gyanánt nem fizetett a jobbágy telket biró nemes, duplán megadta a földes úrnak. 1825-ben fenyegetődzést is lehetett itt hallani hogy csak mennyenek oda a Conscriptorok; élve ki nem jönnek, mi lett belőle? tán ellenzették azokban a különösen pártjokat fogó megyékben, hogy ne conscribáltassanak, sőt kérve kérték: Uraim conscribáljátok, hogy a földes úr kénye szerint el ne üzhessen, ne taxálhasson.
JÁRMY ezt az ő megyéjére* kent piszoknak, mocsoknak nevezi, s azt küldőiről egészen visza taszitja. – Igy RAVAZDY is, kérvén Sopron követét, ne tekintse a más véleményen levőket mint ellenfélt, hanem csak úgy mint ellengondolkozókat, s ne emlegessen olyasmit, mellyet ha valahová lehetne is alkalmazni, mindenüvé bizonnyal nem, s különösen Biharra nem lehetne. Minden ilyes mondás, csak utat nyit úgy a hazabeli, mint az egyéb iránt is gunyolásunkra annyira kész külföldi rágalomnak. – BERNÁTH pedig fenyegetésekre nem emlékezik ugyan, de azt is mondhatja: még hátra lehet a fekete leves, majd ha azt kiáltják: fizes nemes!! egyéb iránt ő mind ezen fizetésekre soha reá nem áll, s nem is látja által hogy a minoritásban maradottak minek szaparitják a szót, – hagyd végezzék amazok; ha tetszik nekiek.
Szabolcs megye.
ÖTVÖS MIHÁLY: Nem látja tanácsosnak a nemeseket, kiken az insurrectionalis kötelességgel járó terhek feküsznek, még contributionalis terhekkel is nyomná. Elválasztjuk őket azon érdektől, amellyel eddig az alkotmányhoz csatoltattak, – s ha el választjuk, csak egypár ezer ember marad sánczban a Constitutio védelmére, mellyet eddig száz ezerek őriztek. Mint sem ezen törvényhez hozá álljon, inkább kivánja hogy a millio jövedelmekkel biró dinastán kezdjük a dolgot s jöjjünk lefelé. – Ezt BALOGH is nagyon lélekben járó dolognak tartja, s úgy vélekedik hogy ha tágitatni kell a teher viselésnek, a gazdag dynastákon kell kezdeni, kik legtöbb javaival élnek a hazának. – BÁRCZAY pedig egyenest kijelenti hogy ha fizetni kell, fizessünk minnyájan, erre reá áll, de abban hogy csak a szegény nemes fizessen, soha meg nem egyezik.
NAGY ellenben ezen kérdést már eldöntetnek nézi, és pedig nem az előbbi voxolás, hanem az 1825-ki végzés következésében. Egyébiránt senkire piszkot kenni – mint a Szabolcsi követ mondá – nem akart, nem is mondott ujságot, s ki az actákkal ösmeretes, nagyon jól fogja tudni, hogy ezen uton több helységek az adózó népnek szörnyü romlásával curialisáltattak. És valóban ha már kell valamelly engedélyt adni azon jobbágy telken lakó nemeseknek, jobban megférne a nemesi characterrel az: hogy tulajdon uri járandóságát engedje el, mert illetleneb hogy a nemes ember a paraszt hajdu parancsa alatt ganéjt hordjon, mint az hogy a status köz szükségeire adózik.
PALÓCZY: Nekünk, kik minoritásban maradtunk, nagyobb panegyricát tartani nem lehetett, mint épen ezen vitatások által, mellyek nyilván mutatják, hogy már itt nem arrol van szó, mit adjon földes urának, hanem fizessen e adót a nemes? ez pedig csak ugyan nem urbarialis, hanem constitutionalis kérdés. Én egyébiránt azt hogy már a nemesnek adó alá vettetése, mint a Sopronyi követ mondá, végzés lenne, annyira végzés lenne, hogy már csak köszönje meg, hahogy az adó biztosi munkában valamely terhek alól kivétetik; hogy vége lenne sarkalatos törvényeinknek, vége az 1827-ki törv. czikelynek,* vége a hittel erősitett inauguralis diplomáknak, az aranybullának, hogy mind ezeknek annyira vége lenne, hogy már csak köszönje meg, ha valami alól kivétetik; ezt Borsod vármegye 30.000 nemességének nevében nyilván tagadom, s azt jövendölöm: hogy az adó alá vetett szegény nemesség azzal énekli el a fő RRnek maga hattyu énekét, hogy ha elhúltak a tüzbe előre taszitott linea regimentek, majd reá kerül a sor a gárda regimentekre is.
Bizonyára az 1827: 3. tc.-re utal, amelyben az uralkodó az alaptörvények megtartását igéri.
Fel tétetett végre voxolás végett a Trencsényi s Nográdi javallat. Voxoláskor jelen nem voltak: Honth, Árva, Bács, Posega, Verőcze, Sáros, Heves, Temes, a Hajdú kerület. Nem voxoltak: Baranya, Veszprém, Szerém, Ungh, Szathmár, Szabolcs, Gömör, Borsod, Bereg, Torna, Ugocha, Bihar, Marmaros, Torontál s a k[irályi] Városok. – Thurócz vármegye úgy voxolt: hogy a persona et facultatibus suis immunis sit, erre az Előlülőség megjegyezte, hogy ez a kérdésen kivül fekszik, de Tolna viszont által nem látja hogy miért ne lehetne igy is voxalni, – ő egyenesen Thúróczra adja szavát. – Nyitra, Trencsén, Vas, Somogy, Győr, Fejér, Zemplén, Krassó vármegyék és Horváth Ország a Trencsényi inditványra voxoltak. A többi 16 megyék és a Jászkún kerület a Nográdi inditványra. TÖRÖK mielőtt a végzést ki jelentené, értesiti a RRket hogy 25 törvényhatóság az ezen kérdés feletti voxolásba részt nem vett, azonban sürgettetvén a végzés kimondására: jelenti hogy a voxolák többsége Nógrádra van. – ÖTVÖS M. a 25 törvényhatóság nem voxolását annak jeléül veszi, hogy az Ország többsége meg nem egyezik. – (Felkiáltás: Végzés! Végzés!!) – Az ülés eloszlik.
September 25-én kerületi ülés. – Előlülők a voltak. Előadó jegyző az egész tárgy alatt folyton: Palóczy.
A tegnap előtti végzés szerkezete megrostáltatván, tovább folytattaték a fő RR észrevételei felett a tanácskozás.
A 6-ik szakasz* a) pontjára nézve: a fő RRnek azon észrevétele: hogy az eladóra nézve a magvaszakadás ne adjon okot a földes úrnak, hogy az eladástol jóvá hagyását megtagadhassa, – csaknem köz értelemmel elfogadtatott. Sőtt mivel a fő RR motivatio közben azt állitják, hogy a magva szakadt jobbágy végrendelkezési szabadsággal bir, PRÓNAY, SOMSICH és mások kijelententik, hogy ezen nyilatkozását a fő RRnek a 6-ik t. cz. 9-ik §-ban* használni akarják.
A jobbágytelek haszonvételének eladásáról szól. (Iratok, I. k. 324. l.)
Az örökösök nélküli jobbágy végrendelkezési jogát tárgyalja. (Iratok, I. k. 303. l.)
Ellenben a vevőre nézve különbséget találván a fő RR az elmozditásnak, és be nem fogadásnak esetei közt, nem látták igazságosnak: hogy a földes úr igazait gyakran veszedelmezhető köz birtokos, – azon uzsorás, kinek incselkedéseitől méltán féltheti a lakosok romlását, azon nyugtalan szomszéd, kinek a megyék megzavarására czélzó törekvése ösmeretes, – ugy azon idegen, kit az egész község sem hajlandó lakosúl befogadni, – mind ezek a földes úr telkét, ennek akaratja ellen is megszálhassák. Kivánták tehát hogy a földes úr legalább a köz birtokosokra, s idegenekre nézve jóvá hagyásában oly szorosan ne korlátoltassék.*
Iratok, I. k. 325. l.
Erre nézve a RR többsége úgy vélekedett: hogy ez annyit tenne, mint az egy kézzel adott jótéteményt a másikkal elvenni, s nem csak a szabad vételt, hanem közvetve az embernek legkényesb szabadságát, a költözködést is földes uri önkénynek alája vetni. Nem a lakás megtagadásában, hanem a törvényes büntető, s elmozditó hatóságban kell a földes uri jusok biztositását keresni. – A fő RRnek ezen észrevétele tehát el nem fogadtatott.
Szóba jött, valjon az idegenek alatt a külföldit, vagy pedig csak a vidéki lakost kell e érteni, s a külföldinek minden feltétel nélkül meg lehet e a szabad vételt engedni?
SOMSICH, BORCSICZKY, PRÓNAY, BÁRCZAY, BEZERÉDY, SZUCSICS részint külföldre, részint hazánknak ujabbi telepitések által virágzásra hozott vidékeire figyelmeztetve, távoztatni kivánják azon káros következéseket szülő gondolatot, hogy az idegent, aki pénzt hoz, s dolgozni akar, az iparkodó kézmüvest, gyártot még csak jobbágy telekre se méltassuk, két kézzel kivánnak minden idegen munkás embert fogadni, mert minden lépés, melly a hazát emeli, emeli az egészt, bár ki által eszközöltessék. Mi lett volna p. o. Bács megyéből, hahogy a Mohácsi gyász nap óta mindég az elszigetelő rendszert követte volna hazánk. – CSÁSZÁR azonban megvalja hogy a Colonisatio systemájának nem csak politica oeconomia szempontjábol is, pedig az erre lehető hatás nem oly felületes figyelmet érdemel. – BALOGH ezt csak akkor látná helyes aggódásnak, hahogy a jobbágysággal egyszersmind polgári jusokat is adnának, – de NICZKY arra is ügyeltetni kiván: hogy a kevés pénzű magyar a telkekről ki ne küszöböltessék. – PRÓNAY a Colonisatio systemájának hasznos voltára nézve Éjszak Americát hozza példába, s örvendve látja, hogy a közönséges törvény, s közérdek mint forrasztja, mint nemzetesiti együvé a legkülönbözőbb fajokat is. – RAVAZDY ezen példát alkalmazhatónak nem itéli. Éjszak Americát csupán materialis érdek tartja kapcsolatban, annyira: hogy a dohány vámnak egypár xrnyi felemelése majd szakadást okozott.* Nekünk nemzetiségünk feltartására kell ügyelnünk, s a magyart boldog magyarnak tennünk. – SZUCSICS hivatkozik Bács példájára, állitván hogy a német telepek egészen megmagyarosodtak, s oly hasznos fiai a hazának, mint más törzsökös magyarok, kikről egyébiránt nehéz is lenne diplomatice bébizonyitani hogy Árpáddal költöztek hazánkba.
A szónok talán az északi és déli államok között 1816-ban létesített védővámrendszerre céloz, amely a déli államokat fokozatosan elszegényítette és 1830 körül Dél-Karolinában szeparatista mozgalmat váltott ki.
NAGY PÁL, valamint az indigenatusra mindég úgy vélekedett, hogy biz azt minden emberre csak azért, mivel egy pár évig az ármádában katonáskodott, vesztegetni nem kell, mert ez nem puszta czim, ez valóság, adótuli mentség, mellyet nekünk a külföld soha sem viszonoz igy az idegen lakosok befogadását is, a maga helyén megszorittatni kivánja. Ő nem csak az ország lakosait akarja boldogitni, hanem azt akarja hogy a magyar legyen boldog, mert ha megszünik magyar lenni a magyar, a nem magyar ország se boldog, se boldogtalan Magyarország nem lehet. Nem beszél ő Árpádtuli genealogica deductiókról, hanem azt csak ugyan igaznak valja hogy a magyar Tisza mellyék, a Kúnság s a t. csak ugyan firól fira szállott igazi magyar faj, Bácsnak pedig egyrészéről 100 év mulva is tudni fogjuk, hogy nem igaz magyar, hanem ide költözött sváb. Elösmeri ő hogy nincs könnyeb dolog, mint a publica oeconomia, az ipar s a t. tekintetéből most kijelentett véleményét czáfolgatni, de ő szivének nem panancsolhat. A mint 1825-ben mondotta, de akkor majd megkövezték érette, hogy a constitutiónál is többre becsüli a nemzetiséget, s inkáb akar lenni magyar constitutio nélkül, mint constitutionalista nemzetiség nélkül,* ugy most is azt tartja hogy a nemzetiség legelső dolog a világon.
Horváth Mihály szerint (Huszonöt év Magyarország történelméből, II. kiadás, Pest, 1868, 177. l.). Nagy Pál ezt a kijelentést az 1807-i országgyűlésen tette.
ÖTVÖS MIH[ÁLY] nagy különbséget lát az indigenatus, és incolatus közt, – amott egy kiváltságokkal biró privilegiált embert szaporitunk, itt ellenben egy szorgalmas, munkás, productivus emberrel ajándékozzuk meg a hazát. Igen nagy kettő között a különbség.
Végre BORCSICZKY inditványára az idegenekre nézve hozá fog a szerkeztetéshez tétetni, hogy a ki a törvényben megszabandó elvek szerint lakás jussal birand az országban, telket is vehessen. – Tovább menvén: Hogy az inprothocollatio taxája elengedtessék, s eltörültessék, ZMESKÁLL javallatára, ki azt törvény által canonisált usuraria pravitásnak nevezé, nem csak meg egyeztek a fő Rk. és RR, – de még BERNÁTH inditványára azt is hozá tették: hogy ahol eddig szokásban volt az ily taxa szedés, az is eltörültetik.
A 8-ik §. elejire nézve köz értelemmel elfogadtatott a fő RR javallata, t. i. hogy azon kérdés, kit illet az úrbéri rendbeszedés jusa, a 7-ik t. czikelyre tartozván, itt ne érintessék, hanem a rendbeszedés csak általában feltartassék.*
A főrendek javaslata, amelyhez a kerületi ülés most hozzájárult, így szólt: „Nyilván ki jelentetik, hogy minden illyes adás vevésekben az urbéri rendbeszedési jus fen marad”. (Iratok I. k. 326. l.)
Igy a 13-ik §. iránt is a fő RR kivánságát elfogadták hogy t. i. az elmozditás egyedül urbéri uton fog végre hajtathatni, s ez elmozditó végső itélet kihirdetése után a kiegyenlitendők kiegyenlitése végett 3 hónap fog a jobbágynak engedhetni.
A 14-ik §-ban határozatlannak itélvén a fő RR azon kifejezést hogy a legszorosabb felelet terhe alatt köteles legyen a szolgabiró minden jobbágy telek elpusztulását a megyének béjelenteni, a KK és RR igen nagy többséggel reá állottak a meg határozásra, s a mit már első izben kerületileg végeztek,* ismét elfagadták, t. i. hogy hivatalának elvesztésével lakoljon ezen elmulasztásért a szolga biró. – Hozzá tevén BENCSIK inditványára, hogy az adóban e miatt eredett hijány iránt is kárpotlással tartozzék, de DEÁK javallata szerint ezen kárpótlás mint személyes vétség dija örökösseire ne háramoljék.
V. ö. Országgyűlési Tudósítások, I. k. 597. l.
A 2-ik t. cz.-re nézve javallott módositásait a fő RRnek* mind elfogadták a Statusok – azon kivétellel hogy a 4-ik §-nak azon rendeletéhez, melly szerint az 1/4 rész telken alól eddig történt elosztások mostani állapotjokban megtartatni rendeltettek, – tovább is ragaszkodnak. – A 7-ik §-ban pedig a felcserélés iránti jelentést továbbá is nem a közgyülésre, mint a fő RR kivánták, hanem előbbi határozásuk szerint a törvényszékhez tétetni rendelték.
Iratok, I. k. 326. s köv. l.
