f) Toldalék. A főrendek ülése szeptember 14-én és 16-án. Tárgy: Az úrbéri I., II. és III. t. c. szövegének vitája.
f)
Toldalék.
A főrendek ülése szeptember 14-én és 16-án.
Tárgy: Az úrbéri I., II. és III. t. c. szövegének vitája.
Toldalék.
A főrendek ülése szeptember 14-én és 16-án.
Tárgy: Az úrbéri I., II. és III. t. c. szövegének vitája.
Toldalék a 79-ik Számhoz.
September 14-én a Fő Rendeknél felvétetett az urbéri 2-ik törv. czikely a jobbágy telki állományrol.* Ennek bévezetésére, s az 1-ő §-ban foglalt állományi lajstromra nézve: A TÁRNOK kivánta vólna hogy a hold mennyisége mindenüt egyenlő legyen, s nem a mérték, hanem a holdak száma* legyen körülmény szerintén különböző. A FŐ POHÁRNOK ellenben elösmeri ugyan hogy a holdak nem egyforma nagyságuak, mert Bács megyében p. o. már a 10 öles mértékhez is hozá adatott 3 láb, s a két posonyi mérőt magában foglaló hold, a föld kövéreb vagy soványab osztálya szerint egyenlő nem is lehet. – Magát az osztályozást ugyan szoros igasság szerint meg kellene változtatni, de miután minden osztályok s határ rendbeszedések a szerint történtek, azon változtatást orvosolhatlan szavar nélkül eszközölni lehetetlen. – A FŐ LOVÁSZMESTER pedig különösen az Árvai, s Trenchinyi állomány öszehasonlitásábol tesz észrevételt, hogy a két szomszéd megye közül amabban 24-től 40, ebben pedig csak 16-tol 22 holdra megy a telki állomány. – Hasonlót emlit GR. ESZTERHÁZY KÁROLY Nyitrára nézve, állitván 16 holdbol a nyitrai jobbágy adót fizetni, s élni nem képes, de végre hajtani is bajos lesz mert most 90 holdat is birnak. Emlékeztet az állományt haladó földek elszedése miatt történt Ujlaki nyughatatlanságra, mellyet csak katonai erővel lehetett lecsendesiteni.* A F[Ő] H[ERCEG] NÁDOR úgy vélekedik, hogy erre nézve inkább a palatinalis porták felosztása alkalmával, a terhek ki egylenlitésével lehet segiteni, mert mindenütt egyszerre nagy felakadások nélkül a regulatiót eszközölni lehetetlen. – Az 1-ő §. tehát – a Constitutivum lajstroma, – ugy a 2-ik §-us is, melly a feleslegesség vagy hijány kiegyenlitése felől rendelkezik, elfogadtattak.
A törvényjavaslat II. cikke 1–8. §-ának szövege: Iratok. I. k. 268. s köv. l., Országgyűlési Tudósítások, I. k. 601. s köv. l.
A javaslat a Mária Terézia-féle urbáriumhoz igazodva 1100, 1200, 1300 és 1600 négyszögöles holdakat különböztet meg.
Az említett eset a nyitramegyei Ujlak mezővárosban, Forgách Alajos gróf birtokán történt. A regulatio során 1816-ban az irtásokat és az állományon felüli földeket a földesúr vissza akarta váltani, a jobbágyok azonban a királyhoz folyamodtak. Az uralkodói resolutio a földesúrnak adott igazat, a jobbágyok azonban nem nyugodtak bele: „… sufflaminatione … Joannis Fertsak et sociorum eiusdem evenisse, ut incolae tentatis omnibus partim lenioribus, partim severioribus mediis altissimae Resolutioni obtemperare constanti protervia renuerint, araturamque antiquarum suarum competentiarum, contra publicam prohibitionem continuaverint, imo exmisso Jurassori fustibus ac aliis instrumentis armati restiterint, adeo, ut Brachio Comitatensi haud sufficiente, moderatum etiam Brachium Militare advocari oportuerit, verum nec hoc sufficiente, ast re ad formalem seditionem prolapsa, amplius etiam Brachium Militare successive advocari necessum fuisse, nihilominus hoc etiam minime deteritos incolas commissis gravibus ad augendum tumultum ausibus ipsam etiam militiam aggredi non reformidasse, intermedio vero tempore Joannem Fertsák, qui, ne intercipi possit, triduo per coincolas suos in propria suo domo custodiebatur, fuga semet salvantem cum nonnullis suis sociis horsum se se recepisse”. – Fertsákról később jelentik „… caeteros spe alterandae altissimae resolutionis lactasse, quum … loci Judex cum nonnullis incolis subscriptus declaraverint, se interea non seminaturos, donec non venerint a Rege, nec aliter se accessuros”. – A megmozdulás vezetőit természetesen bebörtönözték; a parasztok még évekig küldték folyamodványaikat a királyhoz s az ügy hosszú ideig foglalkoztatta a megyei és dicasterialis hatóságokat. A parasztok egyre várták a király kedvező döntését s a község még 1820-ban is panaszolta kérvényében: „ …nonnullos suorum incolarum, dum emanatarum in urbariali suo negotio resolutionem sibi extradari supplicavissent, verberibus affectos, et in vinculae coniectos…” s kéri, hogy bocsássák szabadon őket. (A bonyolult ügy összefoglalását a kancellária 1818:5074, és 5075. sz. felségirata adja s hivatkozik az ügyben kelt nagyszámú akta számaira is. Az utolsó akta száma: 1820: 12.302. Valamennyi irat az Országos Levéltár Cancellaria gyütjeményében.)
A 3-ik igy kezdődvén: ha valamely irtvány az uraság szabad engedményéből, akár urbéri rendbeszedés, akár melly más módon a jobbágy telki állományba foglaltatott, az ettől többé el nem szakitathatik minthogy itt nem az irtások különféle voltak szerinti megkülönöztetéséről, hanem egyedül azokról van szó, mellyek eredeti természetöket elvesztvén a jobbágy telki állományba foglaltattak, nem látták a Fő RR szükségét a Szerkeztetésben foglalt részletes elszámlálásnak, s elegendőnek itéltek csak annyit mondani, hogy a melly irtások jobbágy telki állományba foglaltattak, azokat többé el szakitani nem lehet.
A 4-ik §-nak azon része iránt, melly a cseréről rendelkezik, semmi észrevétel sem fordulván elő, a mi a másik részét illeti: t. i. hogy a teleknek 1/4-ed alóli fel diribolása tilalmas, s hogy a kisebb telkeket birók ezekre nézve csak úgy élhetnek az eladás jó voltával, hahogy ez által a kisebb telkek öszekapcsoltatnak. – Arra nézve hogy 1/4-en alol feldiribolni ne lehessen, senki sem ellenkezett, de az eladás iránt a TÁRNOKnak azon aggodalma volt, hogy igy a népnek épen legszegényebb osztálya, t. i. az octavalisták lennének az eladásban meg szoritva. A FŐ H[ERCEG] NÁDOR ellenben a tapasztalásra hivatkozott hogy sok zsellérek vannak, kiknek subsistentiájok jobb, mint a nyolcadrészes jobbágyoké, az országos küldötségnek gondoskodása* tehát oda terjedett hogy ezen apróra diribolt telkek öszesitessenek, melly idvességes czél soha el nem éretnék, ha ezen szakasz gondoskodása elmellőztetnék, mire nézve azt nem csak helybe hagyatni, de még azt is hozzá adatni kivánná, hogy ha magszakadás esetében 1/4-ednél kisebb telek szállana az uraságra, azt szintén csak olyannak adhassa, aki már más ily telek részt bir, hogy az ösze kapcsoltatás ez által is eszközöltessék * – Melly inditványa a F[ő] H[erceg] Nádornak el is fogadtatott.
Az országos bizottság javaslatát l. Országgyűlési Tudósítások, I. k. 608. l.
Iratok, I. k. 327. l.
Az 5-ik §. iránt, melly a telekbeli illetőségekre nézve közbe jöhetett zálogitások felől rendelkezvén oly esetben, midőn a zálogitás a f[öldes] úr megegyezésével keletkezett, hatalmat ad a földes úrnak, hogy a jobbágyot visza váltásra szorithassa, – a TÁRNOK ezt egészen a jobbágyra kivánta bizni, s a törvényes rend szerint kötött szerződéseket felbonthatatlanoknak kivánja. – B. BEDEKOVICH arra figyelmeztet hogy ha megegyezését adta is a földes úr, azt csak a kötött zálogos esztendőkig adta, mellyeknek lefolytával jusa van a visza váltást sürgetni. – Az ORSZÁGBIRÁJA ellenben ezt henye rendelkezésnek tartja, mert ha nincs pénze a jobbágynak bár mennyire sürgettessék is, visza nem váltja. A többség mindazáltal a szerkeztetést elfogadta azon hozátétellel hogy az uri jóváhagyás mellett kelekezett zálogitásoknak visza váltására, csak a kötött esztendők lefolytával szorithatja* jobbágyát a földes úr.
A határozat szerint: „a szerződési feltételek megszüntével”. (Uo.)
A 6-ik §-usra nézve semmi észrevétel sem adván magát elő, a 7-ik §. iránt, melly annak módja felől rendelkezik, miként áll a földes úrnak szabadságában, a jobbágy telki állományokat felcserélni (permutare), Gr. DESŐFFY JÓSEF a cserének természetével is ellenkezni látván azt: hogy egyik félt kénszeritni lehessen, nem látja helyesnek hogy ebbe a törvény hozás béavatkozzék, – hagyd végezzék el magok között a cserét szabad egyeség szerint. Nem akar ő egy ujabb alkalmat szolgáltatni azon rágalmazó véleményre, mellyel a külföld irántunk viseltetik. A TÁRNOK nem gondolja hogy a törvényhatóság béfolyását mellőzni lehetne, mert a jobbágy földje nem csak magános érték, de egyszersmind az adó fedezésnek fundusa. – A külföldöt a mi illeti, e részben úgy gondolkozik, hogy ha jó tettei mellett a külföld vádolná is, azt nevetné, de a földes úr tulajdonát minden nevetés mellett is fentartani kivánja. – DESŐFFY nem tartja 19-ik századbeli gondolatnak valakit kötésre kénszeriteni. Örülne egyébiránt azon erős önállásnak, melly eszközölhetné hogy a külföddel ne gondoljunk, de a mint állunk, igen is szükségesnek látja a külföld irántunki gondolkodásra is ügyelni. – VURUM Püspök ép ezen tekintetből hajlandó a szerkeztetést elfogadni, haggyd lássa meg abból a külföld, hogy bár a fundus a f[öldes] úr tulajdana, azt még is tökéletes kármentesités nélkül elvennei nem lehet.
Az adó fundusátol vett tekintethez, mellyet csak nem minnyájan, a kik szóllottak magokévá tettek, B. SZEPESSY Püspök még azt ragasztá: hogy azon könnyen támadható gondolat is megczáfoltassék, mintha az usufructuatioval a telek tulajdona is a jobbágynak adatott volna.
Az ORSZÁGBIRÁJA ezen kérdést azon sarkon látja fordulni, hogy mind a földes úr tulajdonosi jusa biztositassék, s azért ha szüksége van, cserét (mutatiót, concambiumot) kivánhasson, mind a jobbágy állapotjára, annak adóbeli s egyéb tartozása miatt illő felügyelés legyen, s azért kivántatik a törvényhatóság befolyása, egyébiránt helyesnek véli az Aradi Fő Ispánnak észrevételét hogy ugyan annyi mennyiségben, minőségben, s hasonló kényelemben a hason érték kiadása csak nem lehetetlen, hanem pótlásnak, s kiegyenlitésnek van helye, azért azon szavakat a szerkeztetésből kihagyatni s helyette annyit tétetni elegendőnek itél, hogy a jobbágy teljesen kármentesitessék. Ezen észrevétel el is fogadtatott, valamint az is hogy a közgyülésre tegye a cserébe béfolyt szolgabiró jelentését, és nem a törvényszékre, mint a RR kivánják, mert ezt elfogadni annyit tenne, mint az uriszék hatóságának eldöntését anticipálni, s az urbarialis viszonyokat, más peres ügyekhez hasonló törvény utjára utasitani. – A TÁRNOK ellenben sem a gyülést, sem a törvényszéket, hanem urbarialis utat kivánt, mert lehet eset hogy egyik vagy másik fél a becsléssel, vagy egyenlitéssel meg nem elégednék, a gyüléstől pedig feljebb vitelnek helye nem lenne, mire nézve a FŐ H[ERCZEG] NÁDOR úgy végzé a kérdést – hogy a földes úr jobbágyával cserélni akarván mintegy egyeség utján fog a törvényes bizonság előtt tractálni, ez mint amica politica pertractatio, politicus uton végeztethetik, a meg nem elégedett fél e mellett is folyamodhat a törvényhez, s ekkor az urbarialis ut fel maradhat.*
A főrendek határozata (Iratok, I. k. 328. l.) az országos bizottság javaslatának elfogadását jelentette. (V. ö. Országgyűlési Tudósítások, I. k. 614. l.)
A 8-ik §. a mint áll elfogadtatott.
September 15-én vasárnapi szünet.
September 16-án ülés (112-ik)* a fő Rendeknél. A Fő H[erceg] Nádor rendeléséből felolvastatnak az 1-ő s 2-ik t. cz. iránt tett észrevételek, mellyeket a Nádori Itélő Mester okokkal támogatva szokott izenet formájába foglalt volt. – Az 1-ő t. cz. 4-ik §-ussa iránt helyesbnek itéltetvén hogy a tiszti ügyész felperessége alatt megkeresendő 200 ft, dijnak, mint* csak ugyan törvényszegés miatti büntetés természetük egyrésze a köz pénztárba fizettessék, – tett észrevételöktül a Fő RR. elállottak s e részben a szerkeztetést elfogadták. – A 6-ik §-ra nézve tett azon észrevételt, hogy a ki a jobbágy telek haszon vételét megvásárolja, egyszersmind minden ahoz kapcsolt urbéri és köz terheket magára válaljon, – az Itélő Mester részletesen tetőnként megemlitett s a törvények lelkéből és az adó helyesb felosztásábol meritett gyámokokkal is támogatá, mellyeket az ORSZÁGBIRÓ kihagyandónak itélt; mivel a tárgytol elvonó vitatásokra nyujthatnának alkalmat. – A TÁRNOK ellenben oly fontosnak itéli ezen kérdést, hogy ha felvétetik, lehetetlen azt minden oldalú megfontolás nélkül elintézni. – A NÁDOR fő H[erceg] azonban ezt az alkalmaztatásban ide nem tartozónak véli, ugyanis ha ezen tárgyat belső érdemére minden azzal ösze kötött tekintetek szempontjábol kellene itt felvenni, hónapokat húzna ki, s a pertractatio alatt lévő fontos tárgyat tetemesen akadályoztatná. Azon vitatás tehát a maga idejére felmaradhat, s itt tanácsosabb az urbarialitas természeténél, s abbol eredő természetes következéseknél megmaradni. – Azon részletes okok tehát kimaradtak, – az utósó §, melly az Országbiró inditványa szerint csak röviden ugy vala szerkeztetve hogy a költözködési szabadság a jobbágyok gyermekeinek költözködése is hasonló megszoritó formalitásoknak lenne alája vettetve, mint a jobbágyoké, a mi nem volt a fő RR értelme, – melly észrevétel helyesnek itéltetvén, a módositás elmellőztetett és a K és RR javallata jóvá hagyatott. – Ennek végezetével
Ez a megjelölés felesleges és téves. A 112. országos ülés ugyanis a Jegyzőkönyv (IV. k. 356. l.) szerint az alsótábla szept. 16-i ülésével azonos. Most, amidőn a felső és alsó tábla párhuzamosan tanácskozott, az előbbi üléseit a hivatalos Jegyzőkönyv sorszámmal nem jelölte meg.
A zárójelben lévő rész csak a sokszorosított példányokban van meg.
olvastaték a III. t. cz. Azokrol mellyek a telek haszonvételén felül a jobbágyok hasznai közé tartoznak. A KK és RR az 1-ő §-ban mind azon irtásokat, mellyek a telek utáni állományba be nem számitattak, és a jobbágyok subsistentiájára eredetileg, és egyedül nem rendeltettek, visza válthatóknak, s részint visza vehetőknek itélték.*
Iratok, I. k. 272. s köv. l., Országgyűlési Tudósítások, I. k. 618. l.
GR. FEKETE: Azon két vezér elvre ügyelvén: hogy a jobbágy sorsa ne roszitassék, és a mit bir, az tőle könnyen el ne vétessék, nem tagadja ugyan hogy az irtások viszavehetésének elve a szigorú igazsággal megegyez, úgy vélekedik még is: hogy a törvényhozónak más tekintetekre is figyelmezni kell. Temérdek ezer jobbágyok sorsa forog itt kérdésben, kiket bizontalan hányattatásnak kitenni s lelkökben a bizodalmatlanságot nevelni, a törvényhozói előre látó gondossággal megegyeztetni nem lehet. Eddig ügyelt a kormány hogy az ezen érdek alá jövő községek élelmektől meg ne fosztassanak, igaz hogy önkény volt ez, de száz ezerek sorsát biztositó önkény, – most törvény alkottatván megszünik a szigorú igazságot méltányossággal mérséklő pártfogás. A RR által javallot záradék* egy részét ezen aggodalomnak ugyan megszünteti, de nagyon homályos és bizontalan értelmű, nincs egyéb mód, mint bizonyos elválasztó epochát felállítani, melly végre ő akár az ideiglenes urbariom behozatalát,* akár ennek 1791-ben történt törvényesitését* sok nehézséggel és bizontalansággal öszekötötnek itélvén 1807-ik esztendőt kivánta felállitatni, minthogy ez az első törvény, melly az irtásokat nyilván eltiltja.* Igaz ugyan hogy egy kettőnek ártalmára lehet ezen rendelet, de száz ezereknek sorsát biztositani fogja.
Szövege: Országgyűlési Tudósítások, I. k. 627. I.
1767.
1791: 35. tc.
1807: 21. tc. 18. §.
Ennek ellene a KASSAI PÜSPÖK azt hozta fel hogy mit a földes úr a jobbágyainak nem adott, az úgy 1807 előtt, mint után is a földes úré volt, a másét elvenni pedig soha sem volt szabad, az irtást azonban maga az urbariom is tiltotta. – A TÁRNOK: Hogy a csalás és ármány senkit sem védelmezhet, – veszedelmes elv lenne azt állitani, hogy a mit a jobbágy törvénytelenül ugyan, de régen bir, azt tőle el venni nem lehet, ebből csak az következnék, hogy bizonyos dij fizetés mellett sem engedne soha senki jobbágyának egy talpalatnyi földet is. – B. BEDEKOVICS: Hogy a javallott idő szakasz felállitása évesülés (praescriptio) képzetét foglalja magában, – az pedig törvény szerint a jobbágynak védelmül nem szolgálhat.
Mondatott a K és RR javallata ellen az is hogy az nagyon bizontalan értelmü, és örvényes visgálatokra nyujt alkalmat annak kifürkészése, hogy mi és mennyi az? a mi eredetileg a jobbágyok subsistentiájára adatott. – A hány tag csak szóllott, majdnem mindenik különböző javallattal állott elő, a részben azonban világos volt a többség akaratja hogy szükebb korlátot kiván vonatni az irtások visza válthatásának, mint mellyet az országos küldötség javallott. Sokan egyszersmind az irtás nevezetét szabályosan meg határoztatni kivánták, nehogy az uraság figyelmét igen könnyen kikerülhető barázdakénti bészántogatás is irtásnak vétessék s azon elvből indultak ki hogy a földes úr tulajdonát csak ugy s akkor lehet elvenni, ha ő abban meg egyezett, de különböztek a vélemények, valjon megegyezésnek lehet e már csak azt is venni, ha ellen nem mondott, (ez volt a RR értelme) vagy szükség hogy megegyezését nyilván, a vagy halgatótag, t. i. datiák elfogadása által kijelentette légyen. – Ezen igen szerte ágazó tanakodásokat igy rekeszté be
a FŐ H[ERCEG] NÁDOR: Az irtások kérdése egyike a legnehezebbeknek, mutatja ezt a nyilatkozott vélemények elágazása. Az tagadhatlan hogy az irtás a földes úr tulajdona, következőleg viszaváltása alá tartozik, itt inkább tehát csak a visza váltás rendje s módja foroghat kérdésben. Az irtvány értelmét illetőleg a be szántogatást irtásnak venni nem lehet, – de a remanentialis földektől is meg kell az irtást különböztetni, – a remanentialis föld eredetileg jobbágy telki dotatioba van adva, illetőségen felül, az irtvány ellenben különös haszon beneficium. Ez igen világos elv, s biztos alap a kérdés elintézésében. Ennek előrebocsájtásával, miután nyilvános a töbségnek azon szándéka hogy nagyobb, szélesb jótékonyság (beneficium) nyujtassék a jobbágyoknak ezen irtások kérdésében, mint mellyet az országos küldötség javallott úgy gondolom habozás nélkül oda jelenthetem a többség akaratját hogy a K és RR szerkeztetése elfogadtassék. Nem is homályos az ottan foglalt záradék, mert az eredetileg és egyedül szavak öszekapcsoltan, s nem elválasztva állanak, s ebből világos hogy csak azon telepek (colaniae) értetnek, mellyek irtványaik elvesztésével elköltözni lennének kéntelenek, nem pedig azon irtások, mellyeket a jobbágyok telekbeli javaikon felül birnak. Vannak pedig temérdek olyan irtványra szállitott községek, – igy p. o. Zolyomban 4 roppant község van, mellyre nézve még a dicalis öszeirást sem lehetne alapul venni, mert eddigelé a dicatio mindég ki kerültetett. A RR szerkeztetése egyéb iránt nagyon alkalmatos azoknak megnyugtatására, kik félnek, hogy igen sok föld ki fog a jobbágyok kezeiből vétetni, mert ha meggondolom, minő kötelességek és feltételek vannak a kiváltáshoz csatolva, nagyon kételkedem, sok helyütt nem lesz e könnyeb földet pénzen venni, mint irtást váltani.
E szerint a dolog érdemére nézve a RR állapodása itt is elfogadtatván, a javallott csekélyebb módositások közül ezek mentek határozásba: 1) postfundualitás helyett sessionale constitutivum, minthogy ezen kifejezés; már a 2-ik cz. 3. §-ban is előkerül. 2) via juris recipiantur helyett sua forma recipiantur, minthogy az úrbéri ügyek ellátásának utja módja csak a VII-ik czikelyben fog elhatároztatni.* 3) reclamante dominio helyett citra tacitum aut expressum consensum, mert nem lehet állitani hogy a földes úr ellenmondásán kivül szabad volt a jobbágynak irtani.*
A főrendek indokolása pontosabban: A donec eadem via iuris recipiantur kifejezés helyébe azért tanácsos az országos bizottság által javasolt sua forma non recipiantur szavakat illeszteni, mert „az urbéri ügyek eladásának utja és módja tsak az utóbb következő 7-dik czikkelyben határoztatik el”. (Iratok, I. k. 328. l.)
Ha az irtás nem jutott a földesúr tudtára, vagy azonnal nem nyilatkoztatta ki ellenkezését, ebből még nem lehet azt következtetni, „hogy tulajdonosi jussáról le mondott, vagy hogy attól el esnie köletik, sem pedig az irtó jobbágyra nézve azt hogy tilos tetjének vétkessége az ellenmondás elmulasztásával megszünt légyen”. (Uo.)
[Már* délutáni 2 órakor felvétetett a 2-ik §. ugy mint a bor mérés kérdése. Mellyre nézve a HORVÁTH ORSZÁGI KÖVET hivatalos; értesitése következésében, megengedtetett hogy azon Ország hegyes környékén, hol a helységek nagy távolságban széjjel szórt magános házakban léteznek, s e miatt közönséges korcsmát tartani nem lehet, azon jobbágyok kik a házankénti bormérésnek gyakorlásában voltak, azt ezentul is ugy gyakorolhassák. A vidéki bornak kisebb mértékben behozatalára nézve az országos szerkeztetés lőn elfogadva melly azt, (ha a jobbágyoknak nem tulajdon termésök) csak betegség, és lakodalom esetében a földes ur tudtával és meghatározandó mértékben engedi meg.
A zárójelben lévő rész csak a sokszorosított példányokban van meg.
September 18-án a IV. t. cz. 3-ik §-ra nézve nem egyezvén meg a fő RR hogy az aszuszőllőtől járó dézma, melly eddig csak a Hegyallyán, s a Ménesi hegyen volt el engedve, általánosan minden szöllő hegyekre nézve eltörültessék, e részben az országos szerkeztetést fogadták el. September 19-én a 4-ik §-ra nézve az ugy nevezett kisebb dézma, és konyha adózások elengedése, voxok többségével itt is elfogadtatott. A robot kérdésében meg nem egyeztek a fő RR, hogy a robottokat különösen bérbe adni lehessen, hanem azt rendelték, hogy ha a robotot maga hasznára, vagy más ki bérlett javainak mivelésére nem fordithatja a földes úr, a jobbágy azt urbéri áron fogja meg váltani. – A munka rendjére nézve tett némelly részletesebb meghatározások után a nyakas jobbágy megbüntetését az urbéri álthágásokra kiszabandó fenyiték alá rendelték, oda utasitatott a több munkát kivánó földes ur megbüntetése is, Az Urbarialis vadászat pedig visza állitatott. – Az V-ik t. cz. iránt nem egyeztek meg a fő RR hogy a jobbágy egy általános summa lefizetésével magát örökre megválthassa. A kötendő szerződésekre nézve pedig a suprema inspectio jusát feltartották. – A September 20-án, 21-én és 23-án tett nevezetesebb változtatások ezekben állanak: Az uri szék teljes hatóságban, – ugy a feljebb vitel is a Helytartó tanácsra viszaálitatott. – A Reg. Redactio 3-ik §-ussa megtartatott. A citra laesionem personae kihagyatott. A RR fel szóllitatnak hogy az urbarialis excussusok büntetéséről rendelkezzenek. – Végre az egész VIII-ik art[icu]lus a Juridicumra halasztatott.]*
A fenti napok tárgyalásait l. bővebben a következő 80., 81. és 82. számokban, A VII. és VIII. tc. vitájának részletesebb ismertetésével azonban Kossuth véglegesen adós maradt. (V. ö. 83. sz. b. jegyzet.)
