c) Toldalék. A főrendek szeptember 12-iki ülésén az usufructuatio tárgyában tartott beszédek.
c)
Toldalék.
A főrendek szeptember 12-iki ülésén az usufructuatio tárgyában tartott beszédek.
Toldalék.
A főrendek szeptember 12-iki ülésén az usufructuatio tárgyában tartott beszédek.
Rendkivüli toldalék a 77-ik számhoz.
A Fő RR 12-ik Septemberi üléséből, az usufructuatio kérdésében (mellynek egyébiránt alapvonásait, a végzéssel s a F[ő] H[erceg] Nádor bérekesztő beszédével együtt már közlöttem)* még némellyek itt következnek:
V. ö. e kötet 138. s köv. l.
A TÁRNOK: Meg akarja ugyan a szabad adást vevést engedni, de azt az egész országba egyszerre, földes uri jóváhagyás nélkül is be hozni veszedelmesnek tartja. Okai ezek: 1. A kérdésben forgó törvénynek szempillantatnyi hatását lehetetlen előre avagy csak gyanitólag is számba venni. Felföldön, hol sok a nép, s igy nagyobb is az ipar és szorgalom, annyira ment a telkek felosztása, hogy egy telken temérdek háznépek laknak. Engedjük meg a szabad adást vevést s ezen birtok, melly most számos embert táplál, csak keveseket tápláland, és ezzel együt az ipar is csökkeni fog. Bizonyságot adnak erre a külföld példái. Hetruriában, s Angliában a földmivelés legfőbb pólczon áll, pedig ott csupa haszon bérlők a földmivelők. Szokták a Bánát példáját ellenvetni,* ugy de annak két boldog megyéje mellett van egy harmadik is: Krassó, – hol az elhagyott telkek irtóztató számra nevekednek, minden szabad adás vevés mellett is. – 2. Meg kell vallani hogy hazánk minden ajku lakosi közt, a Magyar legkevésbé iparkodó. Tótok és Németek fogják birni a jobbágy telkeket, s a Magyar ezeknek szolgájokká lesz a magyar földön. – 3. Ha nem káprázatnak, de valóságnak kell a szabad adás vevésnek lenni, a földes urnak úgy szóllván semmi korlátozó hatalmat sem kellene engedni. De ügyelvén a tulajdon szentségére, azt tenni lehet e tanácsos? s mindegy lesz e nekem, ha nemtelen vagy nemes lesz e jobbágyom? – én a nemest hozzám hasonló szabad polgár társamnak szeretem, de jobbágyomnak nem. Magával fogná hozni személyes kiváltságait s ezekkel sértőleg érintené f[öldes] uri jussaimat, igy p. o. haszontalan cultiválnám nagy kölcséggel a vadászatot, mert ő nemes, nemesnek pedig vadászni szabad. Igy továbbad, oly szabad adás vevés, hol az urbéri rendbeszedés fel hagyott szabadság.a, s más hasonlók még csak annak tudomását is kizárják hogy mi az valósággal, a mi vétetik, a törvényhozás méltóságával is alig egyeztethető. – 4. Fel van ugyan hagyva a 40: 1, de csak theoretice áll.* A kibecslés szabadsága csak szegény embert fogja illetni, kinek fejét sincs hová hajtania, s mit ér neki ezen engedelem, ha még az usufructuatio árát is megfizetni tartozik? – 5. Ösze van ezzel kapcsolva a jobbágy telken lakó nemesek tractamentumának kérdése. Mig a nemes, minden hadi, és házi, személyes, és vagyoni terheket, a nemtelennel egyenlőn viselni nem tartozik, addig sokkal drágábban fog fizethetni, s az adózó nép legnagyobb részt kivetkeztetik a neki szánt jótéteményből. Hogy pedig minden terhet viseljen (bár némely megyékben már ezen szokás meg légyen is) törvény által kijelenteni, Aristocratico-Monarchicus országban tanácsos e? 6. A czélzott kedvezés csak szempillantatnyi, s csak azokat éri, kiket birtokban talál, – minden másokra káros, mert a mit eddig ingyen kaptak, pénzen lesznek kéntelenek venni. – 7. A legfőbb tekintetet csak távolrol kivánja megérinteni – s ez abban áll: hogy ezen törvény csak ideiglenes, és nem organicus, szükségeskép követni fogja azt keves évek mulva egy új törvény, melly az alkotmány elveibe mélyen bévágand. – Ő tehát csak oly forma felszóllitó törvényt kivánna: hogy a mint eddig a f[öldes] uraság engedelméből sok helyütt az usufructuatio szabad adás vevése divatozott, ugy ezen jóváhagyott szokás jövendőre se gátoltassék.
A három bánáti megye – Temes, Torontál, Krassó – részére kiadott 1780-i urbárium a jobbágynak telke felett birtokjogot biztosít. (Pauly: Constitutio rei urbarialis, 390. l.)
Hármaskönyv, I. 40. az ősi birtoknak az örökösök közti felosztásáról szól. Ez a pont szolgált indokolásul. hogy a jobbágy telkéből kimozdítható legyen.
Gr. FEKETE: Minden ellenvetéseket megczáfoltatva lát az országos küldötség munkájában, – s minthogy életének nagyobb részét oly vidékeken töltötte, mellyekben a szabad adás vevés divatozik, a Tárnok fekete szinekkel festett képének ellenébe más vidámabbat szegez. Krassónak számos puszta telkeit pedig nem a szabad adás vevésnek, hanem az éghajlat szigorúságának, földe terméktelenségének, lakosi természetének, a szabadabb tractamentumi véghelyek, s a zavargó Oláhország, s Havas Alföld szomszédságának tulajdonitja. Nem akar alkotványunkkal ellenkező elveket felállitani, de biztositni akarja a jobbágy létét, s iparja gyümölcsét, nevelni, akarja a jobbágyi értéket, s általa a nemzeti hitelt közel 10–20 milliót felütő tőkével, mellynek ajándékával a földes uri karzat, egy talpalatnyi földet sem veszit. Nem fél a lépésnek mesze vágó hatásátol, sőt úgy vélekedik, hogy ha a jövendő kor, a körülmények kifejlődése szerint egy további lépést fog szükségesnek látni, ez oly ártatlan lépcső, melly eszközölni fogja, hogy azon lépés rázkódtatás nélkül történhessék meg.
A FŐ LOVÁSZ MESTER: Nem látja által hogy miután az 1-ő r. 9-ik czimje* szerint, minden nemes tennen javaival tetszése szerint szabadon bánhat, miért ne tehetnők jobbágyáinknak ezen ajándékot? – ő szives örömest megteszi. Nehogy azonban a jobbágyoknak szánt hasznot mások arassák, s kivált a tiszántuli megyékben, hol a jobbágy telken lakó nemesek adót nem fizetnek, mig az adó tárgya elintéztetnék, az adó fundusa egészen el vesszen, törvénybe tétetni kivánja, hogy a jobbágy telekre szálló nemes minden terheket viselni tartozzék.
Hármaskönyv, I. 9. a nemesek négy fő jogáról.
Gr. KÁROLYI GYÖRGY: Nagyon természetesnek találja hogy sok aggodalom fordúl elé, ő azonban által nem látja hogy a mi mintegy fél század óta minden veszélyes következések nélkül engedőleg fenáll, törvénybe tétetvén, hogy veszélyezhetné az Aristocr[atico-] Monarchicus rendszert? – e részben tehát legkevésbé sem aggódván, nagyobb tekintetnek látná azt hogy az ipar csökkenhet; – ő azonban ellenkezőrül van meggyőződve, s hiszi hogy ezen lépést mindenüt követni fogják az urbéri rendbeszedések, s ez lesz minden iparnak alapja.
A Pécsi Püspök, B. SZEPESY: Az egész §-t meg tartani kivánja, mert véleménye szerint, a czélba vett engedély nem ellenkezik alkotmányunkkal, tapasztalás által tetlegesen megigazoltatott, igazságos is, sarkantyút ad az iparnak, és szorgalonmak, végre pedig minden lehető aggodalmat megszüntet a következő §. Azonban valamint G. Fekete és Károlyi, úgy ő is, a teher viselés kötelességét minden különböztetés nélkül hozá tétetni kivánja. Ezen rendszabást a RR értelmével is megegyezőnek találja. Ugyan is: a szabad adás vevés jóvoltát a földes urra ki nem terjesztették, és miért? kétség kivül mivel a nemes tulajdonátol adót nem fizethet – az uri jóváhagyás megtagadásának okai közé számitották az adó fizetési tehetetlenséget, a kibecslett telek alodialisálását eltiltották, a puszta teleknek mivelésére a községeket hathatósan reá biratni rendelték,* – mind ezen gondoskodásoknak alapja kétség kivül abban helyheztetik, hogy az usufructuatioval, az adó viselés feltételét – összeköttetve látták.
Ezekről a kérdésekről a tárgyalás alatt álló törvényjavaslat következő pontjai szólnak: I. 8. §. a), I. 13. §. a), I. 15. §.
Gr. KEGLEVICS (Barsi F[ő] Is[pán]: Az ellenvetéseket vagy olyanoknak látja, mellyeket meg lehet szüntetni, vagy olyanoknak, hogy a következendő haszonnal ösze vetve a hasonlitást ki nem állják, vagy olyanoknak végre, mellyek az emberi intézkedés gyarlóságitol elválaszthatlanok. Maga is bir oly uradalmat, mellyben a szabad adás divatoz, s tapasztalásbol látja jótékony következéseit, s a mint eddig nem volt oly fundus, mellybe a földmivelő nép indulatának vonzódása szerint véres verejtéke gyümölcsét be fektethetné, ugy ezen túl nem csak ingert kap a szorgalom, de a pénz keringés is nevekedni, s ez által a nyereség, a nemesekre is visza szivárogni fog.
Hercz[eg] BATTYÁNYI szükségesnek látja hazánkban is a századdal előre haladni.
B. BEDEKOVICS (Kőrösi F[ő] Is[pán]): Ha oly állapotban látná a jobbágy telket, mint más egyéb földes uri tulajdont, nem lenne hajlandó az usufruatuatiót meg engedni, de nagy különbséget lát abban feltünni, hogy a jobbágyi birtok haszonvétele az adó fizetés fedezéseül van kijelelve. A Krassó megyétől vett példában csak annak látja bizonságát, hogy terméktelen helyütt a szabad adás vevés sem fog mindenkin segiteni, de ez csak akkor szolgálhatna nyomós ellenvetésül a javallott törvény ellen, ha bébizonyitatnék, hogy szabad adás vevés mellett több a puszta telek, mint a nélkül. Anglia példája pedig már csak azért sem alkalmaztatható, mivel ott a haszonbérlő szerződések 99 évekre köttetnek, s a haszonbérlők (farmer) arendájokon kivül, semmi más szolgálatokra nem kötelesek. A nemzetiség veszedelmeztetésének ellene tetleges példát hoz fel Torontálbol, s állitja hogy a nemesek gyakori concurrentiájánák veszélyes következéseiről, a gondviselés alá bizott megyében semmit sem tapasztalt, sőt úgy látja hogy nem igen kapnak a nemesek jobbágyi birtokon. A Tárnok azon javallatának ellenére pedig, hogy csak felszóllitó törvény alkottassék, azt veti ellen, hogy ha állanak az általa felhozott ellenvetések, nem kevésbé a felszóllitó, mint a kötelező törvény ellen is állanak, – s beszédét azzal végzi, hogy a civilisatiónak természeti előlépése gyakran előzőleg kijeleli a törvényhozás tárgyát, s gondosan ügyelni ezen tekintetre a törvény hozónak főbb kötelessége. – A szerkeztetésre voxol.
Gr. MAJLÁTH (Zempl[éni] fő is[pán]) pedig a fő lovász mester toldalékját elfogadja, mert a jobbágyoknak szánt kedvezést, a privilegiált nép osztályra háritani nem akarja. A politicus tekintetekre pedig megjegyzi, hogy ha bár minden nézeteknek kimeritőleg nem felel is meg ezen rendelés, mindazáltal egy részről a tulajdont sértetlen hagyván, más részről a század irányát legalább nagy részben kielégiti.
Gr. DESSEWFFY JOSEF irott beszédet kezd olvasni, – de a Fő H[erceg] Nádor figyelmeztetésére, hogy ez már több izben a bévett rendel ellenkezőnek nyilatkoztatott, – az irást leteszi, állitván hogy meg szokta könyv nélkül is szóllani, s csak azért nyúlt iráshoz, hogy gondolatjait torlottabb rendben adhassa elő, hivén: senki sem fogja gondolhatni, hogy másnak munkáját olvasná. Felhivja Montesquieunek mondását, hogy valamely uj intézetnek minden lehető következéseit felfogni a legnagyobb elme sem képes, ellenben a régieken rést találni nagyon könnyü.* Elösmeri ugyan hogy legrégibb időkben is voltak a jobbágyoknak jusaik, de minden kiterjesztést szomoru jelenések követtek, úgy a szabad költözködés is gyakran volt közbejött kegyetlenkedések miatt öszeszoritva. A körülmények megváltoztak, elnyomástol, zsarolástol, kivált dicsőségesen országló fejedelmünknek atyai kormánya alatt félni nem lehet, de az urbariom mint urbariom ellen sincs panaszra helyes ok, s ha van panasznak helye, csak az ellen van – si vera pro gratis dicere fas est – hogy a kormányszékek habozó, önkényes magyarázatok által a dolgot felzavarták. Ő a felvilágosodott ember ivadéktol azt várta, hogy az urbarialis öszeütközéseknek véget szakitó módra fog találni, s akár erre, akár a nemzeti ipar felemelésére tekincsen is, kételkedik, valjon czélt érünk e egy oly intézettel, mellynek nem lesz egyéb következése annál, hogy B. fogja nekem azt dolgozni, mit eddig A. dolgozott, czél csak úgy éretnék, ha a mit nekem dolgozott, magának dolgozhatná, ha mi valóságas farmereket teremtenénk, de valjon pénz szükült állapotunkban ezt lehet e tennünk, és lehet e egyszerre? Hogy a telket biró jobbágy iparkodni fog, ez által vagyonosabbá lesz, s igy az adót is jobban birhatandja, igaz, de a telek birtoka kevés kézbe szorúl, s hasonló idomban nevekedik a semmit sem birók elszegényedett serege, – és tudunk e ezeknek keresetet nyujtani? meg vannak e nállunk a segéd kútforrásoknak mind azon előzményei, mellyek Franczia Országban, Angliában oly bőven találtatnak? Sőt úgy véli nem csak nem nevekedend a népességel lépést tartó szorgalom, de a puszták sem impopuláltatnak, mihelyt látni fogják a birtokosok, hogy telkeikbe be avatkozik a diaeta. – Hajlandó lenne reá állani, hogy ha mindent meg akar a jobbágy váltani, az úr ne mondhassa, hogy nem; de a czélba vett intézet a czélnak egy átallában, és minden oldalúlag meggondolva, semmi tekintet alatt meg nem felel.
Talán a Lesprit des lois XXIX. könyv 4. fejezete; ebben Montesquieu azokról a törvényekről beszél, amelyek a gyakorlatban a törvényhozó céljával homlokegyenest ellenkező következményeket váltanak ki.
Gr. ZICHY KÁR[OLY]: Szintén ellene van az usufructuatio eladhatóságának ha maga marad is, nem is mozditja az országban divatozó részletes tapasztalás, mert nagy különbség van az engedett szokás, és az általános törvény között, ő nevetségesnek, Jesuitica különböztetésnek tartja azt mondani, hogy a tulajdon enyim marad, de a haszon vételt más eladhatja. Attol is tart, hogy onus inhaerebit fundo,* s nem is nagy jótéteménynek itéli azt, mert a mit egy kézzel adunk a másikkal el vesszük, s a kiket szabadokká akarunk tenni, szolgáikká tesszük azoknak, kik nékik pénzt fognak kölcsönözni, végre ugy hiszi hogy magok a jobbágyok sem fogják ezt nagy jótéteménynek venni, nem költöztek hazánkbol más országokba, hol ezen adás vevés divatozott, hozzánk ellenben igen sokan költöztek. Hallotta mondatni, tétessék azon óvás, hogy a ki megveszi, minden terhet viselni tartozzék; ő készebb lenne minden nemest kizárni a telkek vételéből, mint ezt igy általánosan törvénybe tenni, mert vannak személyes terhek, mellyek a nemesi kiváltságal ösze nem férhetnek, p. o. a katona állitás, – ez igen nagy tekintetü kérdés. – B. SZEPESSY: A személyes teher nem a telekkel jár, a katona állitás pedig mindenkor az országgyülése rendelése alá tartozott.
Az elvet, hogy az adó nem a földet, a telket terheli, törvény (1741: 8.) is hangsúlyozta.
TÁRNOK: Igaz, de az állitandó ujonczok száma csak ugyan porta szerint vettetett ki. – Gr. FEKETE: Gondoskodni fog a törvényhozás más ki vetési kolcsrol.
PYRKER Érsek: Legjobbnak s minden nehézséget elenyésztetőnek vélné a tulajdon megszerezhetése szabadságát megadni, azonban megegyez a Rendekkel, de nem csak a f[öldes] urakat, hanem az uradalmi tiszteket is ki zárni kivánja.
ORSZÁGBIRÁJA: Tagadni hogy fontos okok vannak az usufructuatio szabad adása vevésének ellene; méltatlanság lenne, de ha meggondolom hogy földmives országban a szorgalmat nevelni mellőzhetetlenül szükséges, s ha megfontolom hogy ezt csak a tulajdon hasznomra forditható nyereség reménye ösztönözheti, a jobbágy állapotját a jelen helyzetben hagyni, s tovább is megengedni, hogy a mit véres verejték közben szerzett, tőle becsléssel el vétessék, meg tiltani hogy tulajdon szerzeményét, a mi eddigi törvényeink szerint is tulajdona volt, másra ne ruháztassa, – mindezeket nem akarhatom, s azért a szabad eladásra voxolok. Az ellenvetések közül ki lévén már a tárgy meritve, csak arra kivánok észrevételt tenni, hogy ezen törvény a földes uri jusba s tulajdonba ütköznék, – erre elegendőleg megfelel valóságos tapasztalása azon helyeknek, hol a szabad vétel eddig is divatozott, – hogy pedig az osztály esetére fentartott rendelete Verbőczy 1-ő része 40-ik czimjének, hogy az urbér rendbeszedés fenmaradása a törvény jótékonyságát elenyésztetné, el nem ösmérhetem, mert volenti non fit injuria, a ki vásárol, tudja hogy ezen feltételek mellett vásárol, – én tehát a többség által elfogadni látszatott toldalékkal minden nemű aggodalmakat megszüntethetőknek itélek, annyival is inkáb, mivel a törvényhozásnak gondoskodni kell, hogy az engedett szabadság, sem a közbátorságnak sem a jobbágyi viszonynak ne ártson, s én teljesen meg vagyok győződve hogy ha a következő szakaszok elintézésében, nem az „aura popularis”-ra hanem a méltányosságra ügyelünk, minden gátat el lehet háritani. Csak egy tekintet lehetne még hátra, t. i. a katona állitásnak, eddigelé palatinalis porták szerint divatozó kivetése, – de én úgy hiszem hogy ha ezen kivetési kolcsot a törvényhozás nem fogja helyesnek találni, más alkalmatosabrol fog gondoskodni, ezen tekintet miatt azonban e jelen században meg tagadni jobbágyinktol a javallatban lévő törvény jóvoltát, sem igazságnak, sem a közre nézve tanácsosnak s hasznosnak nem itélhetem.
Miután még H. Battyányinak, és Horváth Ország követének azon kivánságára, hogy a földes úr a vételbeli jusbol ki ne zárassék, – a TÁRNOK és Gr. ESZTERHÁZY MIHÁLY azt felelték volna, hogy a telek tulajdona az úré, a haszon gyümölcsözés pedig az adó viselése végett kiadott arenda, s igy az úr maga magának haszonbérlője – a teleknek ura, egyszersmind maga magának jobbágya, s a falusi biró alatvalója sem lehet. H[orvát] Ország követének pedig azon második ellenvetésére hogy a jobbágyok sok helyüt az uraság házában laknak, Gr. ESZTERHÁZY KÁROLY, a ki uradalmába* már 12 év óta önként behozta a szabad vételt, azt felelte: hogy ennek oka csak az, mert másként jobbágyot, s robottot nem kapott volna, s minden uri járandóságai sértetlen maradván, panaszra teljeséggel oka nincs, mi pedig az úré volt, az övé is marad.
Gr. Eszterházy Károly főajtónállómester, aki a család cseklészi ágából származott, a pozsonymegyei szeredi uradalom birtokosa volt.
A vitatásoknak vége lőn, s a F[ő] H[erczeg] Nádor előbbi levelemben közlött beszédjével a tárgyat bérekesztette.
September 13-án folytatván a fő RR az urbariomi 1-ő t. cz.-t. a következendő nevezetesebb változtatások mentek határozásba: 1–o. A végintézet nélküli magva szakadás esetében a földes uri örökösödést kétségbe hozni nem kivánják ugyan, de meg engedik hogy a jobbágy minden tulajdonával (és igy az usufructuatióval is) mind éltében, mind halála esetére rendelkezhessen, – a nyilvános magva szakadás esetét tehát nem állitják fel oknak, hogy e miatt a f[öldes] úr megtagadhassa az eladástol jóvá hagyását. – Ellenben a vevőre nézve különbségek találván az elmozditás, és bé nem fogadás, az idegen és helybeli vevő között, felszóllitják a RRket, hogy még más eseteket is jeleljenek ki, mellyekben a földes úr, jóvá hagyását megtagadhahja.
2–o. Az inprothocollatio taxáját (laudemiumot, a mint némellyek nevezik) egy átaljában el törölték. – 3–o. Az elmozditást, – amotiót – egyenest csak törvényes urbarialis, és nem politicus uton eszközöltetni, – a 6 hónapi haladékot pedig 3 hónapra változtatni kivánják. – A többi pontokat, úgy
September 14-én az urbéri 2-ik t. cz.-t is kevésbé lényeges (essentialis) módositásokkal elfogadták.*
Olv. részletesebben a következő számban.
