b) 1833 augusztus 12 Országos ülés. Tárgy: Az úrbéri III. tc. 4. §. első pontja: a jobbágy faizása az urasági erdőben.
b)
1833 augusztus 12
Országos ülés.
Tárgy: Az úrbéri III. tc. 4. §. első pontja: a jobbágy faizása az urasági erdőben.
1833 augusztus 12
Országos ülés.
Tárgy: Az úrbéri III. tc. 4. §. első pontja: a jobbágy faizása az urasági erdőben.
Augustus 12-én 84-ik országos ülés – következett a 3-ik t. cz. 4-ik §-nak első pontja. Ez azt rendeli: hogy a melly határban erdővel bir az uraság, és a jobbágyok eddig fajzás hasznával éltek, ottan mind ezeknek, mind a község szolgáinak a tüzi fajzás ingyen engedtetik, úgy: hogy a földön fekvő száraz fát, ennek fogyatkozásával az uraság számára levágott fák galyait, gyökereit és hegyeit, a fenyves erdőkben pedig azok törzsökeit, a hétnek bizonyos, a földes ur által meghatározandó napjain, csupán tüzi szükségökre szabadon szedhessék.*
Iratok, I. k. 279. s köv. l.
Ezen pontra nézve több féle inditványok tétettek, – némellyek, mint SOMSICH, BEZERÉDY és mások a közös birtokot mindenben megszüntetni ohajtván, a jobbágyok számára egy bizonyos rész erdőt szabad használlatra kiszakitani kivántak* – de annak MADOCSÁNYI és mások azt veték ellen, hogy ez csak egy két évig fedezné a jobbágy szükségét, szomorú karban van azon erdő, mellynek sok birtokossa van, az erdő tulajdona egyébiránt is az úré, s ő nem erdőt hanem csak tüzi fát tartozik a jobbágyoknak adni. – Mások mint p. o. BORSICZKY az urbariom 17-ik szakaszára támaszkodva, a száraz fán kivül nyers fát is kivántak adni a jobbágynak,* ezen véleménynek viszont az vettetett ellene, hogy e szerint az erdők elpusztitatnának. – Mások ismét bizonyos mennyiségü ölfát kivántak határoztatni, SZÉLL 4 ölet minden telekre, BÖTHY 24 szekérnyit, – BÜK körülmény szerintén a törvényhatóság által kivánta ezt elhatároztatni. – Melly vélemény viszont azzal czáfoltatott, hogy bizonyos mennyiséget egyenlőn elhatározni nem lehet, mert az füg az erdő kiterjedésétől, minőségétől, s a népességtől, a törvényhatóságra bizás pedig tágas önkénynek nyit kaput. – ACZÉL meghatároztatni kivánta, hogy 1-ő 8-bertől utolsó martiusig, – BÖTHY: hogy Sz. Mihály napjátol Sz. György napig legyen szabad a meghatározandó illetőséget kihordani, – mások ismét, azon napokat, mellyeken a fajzás megengedtetik, ha nem töbre, legalább hetenként kettőre határozni, mások végre a fajzás jóvoltát, a hol erdő van, minden különbség nélkül bár volt a jobbágyság szokásában bár nem, megengedtetni, – némelylyek pedig p. o. MADOCSÁNYI azon helységeket, mellyek a folyók mentében épülvén, azon tulajdon földes uraságnak más határban lévő erdeiből provideáltatott tüzi fával, ezen szokásban feltartatni. – Ellenben Sz. PÁLY és POGÁNY az egész §-ust kihagyatni kivánták, különösen Pogány azon gyám okkal élvén: hogy valamint a pályinka főzés engedelmére nézve a Sopronyi követ azon erőséggel élt, hogy a mit nem tilt a törvény, azt meg engedi, úgy fogadják el az urra nézve is azon elvet, hogy a mit nem parancsol a törvény, mint p. o. nem parancsolja a törvény hogy ingyen adjon fát, arra ne is köteleztessék. – Ezen inditványok és ellenvetések köziben, némellyek a fajzásnak eredetét ott keresték, hogy a jobbágy egy ül fát tartozik az uraságnak vágni, s behordani. Erre igy szóllott:
Somsich szerint „a hol a határbeli erdő a jobbágyok birtokának 2/3 részét felüti, 2 hold, a hol kevesebb, 1 hold mérettessen ki különösen a jobbágy fáizás és makkoltatásbeli haszonvételére, a földes urnak felvigyázása alatt”. (Jegyzőkönyv, III. k. 143. l.)
A Mária Terézia-féle urbárium a II. pont 4. §-ában biztosítja: Lignatio focalis, ubi sylvae praeexistunt, e deciduis aut aridis lignis et in horum defectu ex ipsis etiam vivis arboribus, non tamen fructiferis ad propriam duntaxat necessitatem subditis licita sit. (Pauly C.: Constitutio rei urbarialis regni Hungariae. Viennae, 1817. 354. l.)
NAGY: Nem igy áll a dolog, hanem igy: tartozik az uraság fát adni, s ezért köteles a jobbágy ölfát vágni, – nagy a különbség: mert ha igy állana, hogy a jobbágy tartozik ölfát vágni, s ezért kap fajzást, az következnék, hogy ha nem vágat ölfát az uraság, meg is tagadhatja a fajzást. Azt hallottam mondatni, hogy ez különös beneficium, bizon nem olyan beneficium az, mint a levegő, mellyet az Isten bölcsen rendelt el, s a melyet nem lehet megtizedelni, különben ezt is meg tizedelték volna már eddig. Hogy M[ária] Theresia alatt a quantum ki nem szabatott, hanem az erdőnek s legelőnek általános használlásában meghagyattak a jobbágyok, oka volt hogy a gazdálkodás elvei annyira még akkor ki nem fejlődtek, a segnetatióról, sectiózásrol* még alig tudtak valamit. De most már az erdő cultura kifejlődvén, annak jelen statusában száraz fát adni a jobbágynak annyit tesz, mint őtet a fajzástol megfosztani.* Én kérném a RRket ne emlegetnők mindég hogy roszabbá nem teszük a jobbágy állapotját, mert bizon a ki csak kevés figyelemmel követi tanácskozásainkat, kéntelen meg vallani: hogy roszabbá teszük. (Zúgás.) No! hiszen kérem: én mindjárt megmutatom: Talán bizon azzal a szemfényvesztő usufructuatióval segítettünk rajta valami nagyon? és ugyan nem hiszem. De habár, a Barsi követ már másszor meg mutatta, hogy 13 szoritás alá vettük ezt a képzelt jótéteményt is,*– no! megengedtük neki azt is hogy el mehet a hová akar, ez bizon szomorú beneficium, – végre még itt lesz a 8-ik articulus* (ha ugyan keresztül megy) hogy uton utfélen akár ki meg ne verje; ezekből áll a beneficiumak summája. De nem elég az, hogy el mehessen az ember s hogy meg ne verje akár ki; még ezen felül élni is kell és fának is kell lenni, hogy télben ne fázzék. Megyémben is szedi a jobbágy nyarat szaka a száraz fát. De azért télben is kap 8 ölet egy telek után, s a nyolczadrész telkes is kap két ölet, mert a fázás nem megyen lefele oly aranyban, mint a birtok. Azonban az erdők állapotja oly különböző, hogy általánosan ki szabni az illetőséget nem lehet, s legjobbnak látom ha a törvényhatóságokra bizatik a meghatározás, különben azokhoz csatolom magamat, a kik leg többet adnak.
Az erdőnek vágási szakaszokra osztásáról.
Nagy Pál itt megismételte az előtte szóló Beöthy kijelentését, hogy a törvényjavaslat „tsak a száraz fákra és gallyakra szoritja a jobbágyok fáizását és igy ha ezek nem találtatnak, minden ebbeli haszontól el esnek, a mi hogy meg ne történhessen minden mesterséget el fognak követni az élő fák ki száraztatására”. (Jegyzőkönyv, III. k. 147. l.)
V. ö. e kötet 16. l. 26. jegyzet és 23., 31. l.
A jobbágy személyi és vagyoni biztonságáról. (V. ö. Iratok, I. k. 311. s köv. l.)
DÓKUS: Azt feleli hogy az elszámláltakon kivül még más engedélyek is adattak: a legelő elkülönözése, a bor mérés, a pályinka Főzés s a t. csak ugyan: berneficium. Egyébiránt is javúlt e a jobbágy állapotja vagy nem? azt csak az egész munka bérekesztésével lehet még itélni. A fajzást nem tekinti telkes állománynak, hanem oly haszonvételnek, melly az állományon felül illeti a jobbágyokat, amint ezt a t. cz. rubruma* is mutatja. A Szerkeztetést jobbnak tartja a jobbágyra nézve, mint a törvényhatóságok meg bizását; mellyet a legelő tárgyában sem véltek a RR elfogadni tanácsosnak.
Azokról, mellyek a telek haszonvételén felül a jobbágyok hasznai közé tartoznak. (Iratok, I. k. 272. l.)
BALOGH: Azt tartja: nem elég roszabbá nem tenni a jobbágy állapotját, hanem jobbá kell tenni; mert bizon nem igen boldog állapotban van, és igy roszabbá nem tenni csak anyit tesz, mint: rosz karban hagyni. Ő egyéb iránt eddig nem 13, hanem csak 11 megszoritását számálta az usufructuatiónak, de ha igy mennek a RR előre, azon számot is haladják.
LA MOTTE: Barátságos kézséggel ajánlja magát kapacitálni a Barsi követet, hogy a földes uri jusok már nem 11-szer korlátoztattak meg.
JUSTH: Az engedélyek emlegetésében némelly törvényhatóságokra nézve azon vádat látja, mintha ezek a nép elnyomattatására törekednének, a mit ő megyéje részéről soha el nem ösmér. – Erre DEÁK: Miután itt kötelességének nem teljesitésével senkit más nem vádol s nem is vádolhat, a törvényhozástol el vállasztani nem lehet hogy kiki előadván véleményének okait, azok közt azt is felhozza: minő káros következése lehet bizonyos javallat el nem fogadásának. Valamint tehát egyik fél soha nem vette sértésnek, ha az mondatott ellene hogy a földes uri jusokat csonkitja, úgy a másik fél se vegye sértésnek, ha az mondatik ellene, hogy némely kivánsága a jobbágy sorsára terhes. Erre lehetne igazán elmondani, hanc veniam petimusque damusque vicissim.* JUSTH okát adja előterjesztésének t. i. hogy oly kijelentések történnek, mellyek megyéjére homályt hárithatnának, igy p. o. midőn az előbbeni ülésben sült bolondnak neveztetett a ki el nem ösmeri, hogy a legelő azt illeti, aki a földet használja. – Azért a „veniam damus” intést el nem fogadhatja.
A törvényjavaslat lényegéről véleményét így összegezte: „A jobbágyot egyedül a száraz fának szedegetésére szorittani, kivált télen, nagy hóban, midőn a száraz gallyakat fel keresni felette terhes, sőtt gyakran alig lehet, kemény hidegben, midőn a fa fogyasztás felette nagy, éppen annyi volna, mint őtet a faizás jó téteménytől nagy részben meg fosztani.” (Jegyzőköny, III. k. 156. l.)
Miután a megyék többnyire előadták voxaikat, a kik kisebb számban látták inditványukat, vagy egyik vagy másik részhez állottak, igy ACZÉL, a ki bizonyos illetőséget kivánt határoztatni, declarálta hogy inkább a redactióhoz áll, mint sem abban meg egyezzen, hogy bizonyos erdő rész vágassék ki, – SISKOVICS ellenben inkább a redactiót fogadja el, mint sem hogy az illetőség meghatározásában önkénynek adjon helyet. – Ezen, s ehez hasonló nyilatkozások után tehát voxok töbségével a redactio fogadtatott el, mind a mellet: hogy SOMSISCH akár mely módositást készebb volt elfogadni, mint a redactiót, – NAGY PÁL pedig ki fejtvén, hogy a redactio szerint sok helyüt roszabb lesz a jobbágy sorsa mint volt, p. o. Sopronban 10, 15 helység is tartozván egy uradalomhoz, minthogy bizonyos öl szám volt a jobbágyok számára ki szabva, – azt 5–6 mértföldnyiröl is haza hozták. De hetenként kétszer száraz fát szedegetni nem mehetnek, s igy a fajzásrol indirecte megfosztatnak; meg volt győződve, hogy a kik módositást kivántak, bár több fele ágaztak légyen is, inkább bármi csekély javitást is készek lesznek elfogadni, mint semmit sem nyerni. – A redactio még is a mint emliténk végzéssé vált.
