a) 1833 augusztus 10 Országos ülés. Tárgy: Az úrbéri III. tc. 3. §. két utolsó pontja: a csekély legelő felosztása és a kivételez…
a)
1833 augusztus 10
Országos ülés.
Tárgy: Az úrbéri III. tc. 3. §. két utolsó pontja: a csekély legelő felosztása és a kivételezett vármegyék.
1833 augusztus 10
Országos ülés.
Tárgy: Az úrbéri III. tc. 3. §. két utolsó pontja: a csekély legelő felosztása és a kivételezett vármegyék.
A 10-ik augusztusi 83-ik ülés kezdetén MARCZIBÁNYI a 15-ik juliusi napló könyv iránt tesz némelly észrevételeket, különösen: mint ha ő az urbariom magyar szerkeztetését, forditásnak mondotta volna,* holott ő a diáknak a magyar előtt eredetiséget nem tulajdonit. Hasonlót lehet olvasni a Personalisnak ugyan az napi mondásai közt, a minek ő most mond ellene, minthogy akkor nem értette – mire a PERSONALIS megjegyzi, hogy ő igen is forditásnak nevezte az magyart, s azt tette az 1830-ki 13-ik ülés állapodásának következésében.* – Ennek MARCZIBÁNYI újra ellene mond, mert miután a tanácskozások magyarúl folynak, a végzések a szerint történnek; a felirás magyarúl készül, s úgy fordittatik diákra, a magyar forditásnak nevezni nem lehet.* – Ezt SISKOVICS pártolá. Történtek a napló könyv lassú nyomtatása iránt is némely észrevételek;* a többi közt Angliának gyors tudósitásai példába hozatván BALOGH azon különbségre figyelmeztet melly az ottan divatozó sajtó szabadságnak természetes következése, – mire BERNÁTH remélli, a Personalis maga sem fogja tagadni, hogy a törvényhozó test körére nézve minállunk is teljes sajtó szabadság divatoz, s divatozni is kell. A PERSONALIS ezt sokkal világosbnak látja, mint sem hogy valaki tagadhatná, minden nap példáját adja, hogy a mi mondatik, ki is nyomtattatik.
Amidőn mint kerületi elnök benyujtotta az úrbéri törvényjavaslatot.
Az 1830-i országgyűlés Jegyzőkönyve, 82. s köv. l.
Az elvi jellegű kijelentések természetesen nem változtatnak a tényen, hogy a kerületek úrbéri törvényjavaslatukat, az országos bizottság munkálata alapján latinul fogalmazták meg s azután fordítottak magyarra.
Mint a felszólalásokból kiderül, a Jegyzőkönyv nyomtatása egy hónappal maradt el a tárgyalások mögött. (Jegyzőkönyv, III. k. 114. l.)
Napirendre térvén a tanácskozás: olvastaték a legelőt tárgyazta §-nak további pontja: melly azt rendeli „hogy ahol nincs vagy igen csekély a legelő, vagy hol az elkülönözés a fentebb jegyzettek szerint meg nem történhet, ottan vagy az előbbi szokás fog megtartatni, vagy az uraság és jobbágyok közt szabad egyezésnek leend helye”*
Iratok, I. k. 279. l.
BORSICZKY Ahol bőséges legelő van, s mind az úr, mind a jobbágyság szükségeit fedezi, ott egyik fél sem fogja kivánni az elkülönözést, fogja ellenben ott, a hol szük a legelő. Mikép rendelkezik pedig ezen helyekről a szerkeztetés? azt mondja hogy az addigi szokás maradjon, más szóval: az úr tovább is étesse le számos birkáival az egész legelőt, – vagy pedig szabad egyezésre bizza a dolgot, de az egyezés ön tetszéstől füg, s azért törvénybe nem való s nem is segitség. Ha már inditványát a legelő kolcsára nézve általánosan el nem fogadták,* legalább ezen szűk legelő iránt tegyenek ellátást a RR hogy az a föld, s rétbeli birtok idomja szerint osztassék ki.
V. ö. e kötet 33. l.
PERSONALIS: A legelő különös benceficium, ahol tehát nincs, ott nem lehet az urat kénszeriteni hogy adjon,* úgy mint a telek utánni állományt kiadni tartozik. A jobbágy sorsa nem lesz ezen §. ellátása mellett roszabbá, mert ha nem sikerül az egyezés, meg marad az elébbi állapot, egyébiránt is corollariumja ezen §. azon fentebbi rendelésnek: hogy az elkülönözésnek csak ott kell meg történni, hol a helyzet, s kiterjedés engedi.
„majorsági földeit forditsa legelőre”. (Jegyzőkönyv, III. k. 118. l.)
BERNÁTH: Az usust örömest canonisálná, ha az sokszor abusus, vagy aránytalan zavaros usus nem lenne. Az egyezést törvényes ellátás gyanánt felállitani nem akarná, miután még a tarló és ugar iránt is van rendelés. Arról pedig, ahol épen nincs legelő, nem kell emlitést tenni, mert a mi nincs, arrol lehetetlen rendelkezést tenni, hogy mikép használtassék. Egyéb iránt a legelőnek nem akarja a népesedést alája vetni, pedig azt tagadni nem lehet hogy a népesség mindenütt a legelő kevesbitésével fog szaporodni.
DÓKUSnak küldői igazságtalannak látják, hogy a melly úr 16 hold legelőt ad jobbágyának, szint annyi adózást kapjon, mint a ki 4 holdat sem adhat, – kivánják tehát ilyen helyüt a jobbágyi adózásokat le szállitatni. Az eddigi szokás feltartását pedig törvényes gondoskodásnak nem veszik, különben ahol az úrnak számtalan birkái miatt, a jobbágynak vonó marhája nem fér meg, ezen viszaélés továbbra is megerősitetnék sőtt törvényesitetnék. Kivánják tehát hogy ilyes esetekben a törvényhatóságok határozzák el a dolgot.*
Ahol a legelő a jobbágyoknak nem adható ki, ott „ezen rövidsége a legelő nélküli maradott jobbágyoknak a törvényhatóságok által megalapitandó módon és mennyiségben, az ő terheiknek és tartozásaiknak arányos lehuzása által is egyenlitessen és pótoltasson ki”. (Jegyzőkönyv, III k. 119. l.)
A PERSONALIS ujitja hogy a legelő nem constitutivum, hanem különleges beneficium, mellyet különösen a jobbágyi adózás tárgyává vagy mértékévé tenni nem lehet.
DEÁK: Már a telekutáni állomány meg határozása alkalmával érezték a RR annak igazságtalanságát, hogy egy Trenchinyi telektől annyit adózzék a jobbágy, mint egy Békésitől, ezt ujabb igazságtalansággal tetéznők, ha a jobbágy legalább vonó marhájára szükséges legelővel el nem láttatnék. A szerkeztetés szerint a helyett hogy az aránytalanság egyenlitődnék; a már constitutivumánál fogva boldog telek még új adományt kapna, a rosz telek ismét semmit sem kapna. Pedig épen ez kiván különös gondoskodást, mert kicsi, s rosz állománya által már elég igazságtalanságot szenvedett. Az igen természetes dolog, hogy egyezni szabad, de épen azért mivel természetes, nem való törvénybe, nem is törvényes ellátás, – a szokás feltartása a Zemplényi követ által emlitett eset szerint depopulartiora vezethetne. Másrol kell tehát gondoskodni: a szónok azt javalja, hogy a legelő elkülönözésében munkálandó küldötség vétesse fel a határt, s becsülje meg, mennyi marha kivántatik a jobbágy telkek miveléséhez, az ehez megkivántatott legelőt minden esetre ki kell adni,* különben nincs más mód: le kell a praestatiókat szállitani.
Meg kell vizsgálni „mind azt, mennyi vonó marha szükséges a helybéli környülállásokra és telkeinek mivelésére nézve a jobbágyságnak mind pedig mennyit bir el a legelő és csak az a mi feleslegessen maradna, engedtessen által a földes urnak”. (Jegyzőkönyv, III k. 120. l.)
BALOGH: A legelőt nem beneficiumnak, hanem constitutivumnak tartja, ha marhás szolgálatot kiván jobbágyától a földes úr, tartozik neki marha tartásra szükséges legelőt adni, különben annyit tenne, mint emgedelmet adni a ház épitésre, de fundust nem adni. Egyébiránt az előtte szóllók értelmében szóllván Trenchint pártolja, ámbár tudja hogy minden tanácskozás felesleges, mert szokás szerint a redactio marad meg.
NAGY PÁL: Én nem gondolom, hogy ennek már szükségkép igy kel lene lenni. Minő tekintetbe kell a legelőt venni? helyesen fejtette ki az előttem szólló két követ, s én a Personalissal egy véleményben teljességgel nem lehetek, hogy t. i. a legelő csak beneficium. Grammaticai értelemben beneficium, mert ha nincs legelő, az bizon maleficium, de hiszen a szántó föld is beneficium, ahoz hasonlitva, a kinek nincs, különhon én oly értelemben veszem a dolgot, hogy a telek mivelésére megkivántatott marha számára kell pascuumnak lenni, s nem hiszem hogy ezen beneficiumot a természet egyedül az úr birkáinak számára teremtette. – De kérdem én, hol kezdődik a kevés legelő idaeája? kétség kivül ott: hol a bőséges, és elegendő végződik, ha igy van, figyelmezzünk, mert nem egy két helységről, hanem az ország 8/10 részéről van szó. Én nem a mivelt világra, de a legbarbarusabb vidékről hozott emberre merek hivatkozni, – ha felszóllitom: nézd ezen pascuumot, mit gondolsz kié? ha csak nem sült bolond azt fogja mondani: a kié a föld, s rét. Mi pedig azt mondjuk – nem – a legelő nem tartozik a földhöz, réthez. Azonban nézzük csak minő brilliant elveket állapitattunk meg a §. elején: hogy a legelő megszoritásábol s aránytalan használlásábol eredett zavarok, panaszok megszüntessenek etc. etc. – s no! most már ezen gyönyörü brilliant praemissák után az ország 8/10 részét zavarba akarjuk hagyni, mert azt rendeljük hogy maradjon a dolog a régi zavaros igazságtalanságban, vagy egyezzék azzal a ki egyezni nem akar.*
Javaslata szerint a törvénycikk így módosult volna: „Nisi praevigentem usum dominium et coloni ultro ipsi retinere cuperent, conventioni inter partes ineundea, cuius basim extensio allodialium et urbarialium tenutorum constituunt, locus erit”. (Jegyzőkönyv, III. k. 122. l.)
A PERSONALIS megjegyzi hogy ő nem grammaticális, hanem oly értelemben vette a beneficiumot, a minő különbség van a 2-ik és 3-ik t. cz. közt, amaz constitutivumrol* szóll, s azt mindenesetre ki kell adni, ez beneficiumrol rendelkezik, s ezt ha nincs, nem kell kiadni.
A telki állományról.
SZ. PÁLY: Felébe kivánja osztatni úr és jobbágy közt a legelőt, ha kevés, különben kihagyatni az egész pontot, mert részint arrol rendelkezik a mi nincs, részint abusust törvényesit, részint haszontalan és otiosus, midőn azt rendeli hogy szabad egyezni.*
A Jegyzőkönyv (III. k. 123. l.) szerint javasolta, hogy „hol legelő nints, az erdőnek egy része engedtessen legelő fejében a jobbágyságnak, vagy pedig ha erdő nints, az a legelő, a mi van, légyen a jobbágyságé”. Ha ezt nem fogadják el, Deákhoz csatlakozik s ha így is kisebbségben marad, kivánja a rendelkezés elhagyását.
NÉMETH: A szokást törvényesiteni szórol szóra ennyit tesz mint a jobbágy sorsát roszabbá tenni, mert ha a szokás viszaéléssé fajult, eddig a kormányszékek orvosolták, most pedig a viszaélés is törvényesitetnék. Azt nem vitatja, valjon a legelő constitutivum e avagy sem, de annyi igaz hogy mindég appertinentiája, és integráns része volt a constitutivumnak. Egyetlen egy regulatorius pert sem tud, mellynek tárgya az lett volna hogy van e az úrnak legelője, ellenben mindég tárgya az: ha van e a jobbágynak legelője, s mennyit kell kapnia. És valóban a constitutivum osztályozatja alkalmával arra figyelem volt, s a szerint történt a classificatio, a mi nem egyéb mint a járandóságok leszállitása.
BEZERÉDY: Nagyon csudálná: ha épen ott hagynák meg az elébbi szokás t. ahol annak változtatására legtöbb szükség van, t. i. hol a szük legelő miatt már magában is ingernek kell támadni az industrialis legelésre. Nem is gondolná, hogy a legelő elkülönözése kulcsának azon következést akarnának a RR tulajdonitani; hogy ahol sok legelő van, azt az úr jobbágyátol elvegye, ahol kevés van, ott semmit se adjon. – Zalával voxol.
KÖLCSEY: Vannak a RR által rendelések hozva, mellyek úr, jobbágy, biró számára bizonyos határokat szabnak, – vannak olyanok is mellyeket ha nem a jobbágy, az úr bizonnyal ki játszhat, ilyen: hogy csak ott legyen elkülönözés, a hol hely, kiterjedés engedik. A szóban forgó pont sem tesz semmi rendelést, nem húz semmi határt, hanem azt mondja: maradjon a szokás, – úgy de ha épen ezen szokás az, melly ellen a jobbágy panaszkodik, és méltán, hogy lehet azt feltartani kivánni?, de azt mondja a §. ezen esetre fel marad az egyezés, ez azonban ép azért mivel egyezés, nem bizonyos, – kell tehát ezen esetre egy harmadikat, kell birót rendelni, ki a dolgot elintézze és épen ezen hija van a §-nak hogy ahol kevésről s igy becsesebbről van szó, nincs birórol rendelés téve, hanem a jobbágy kéntelen vagy a káros usus mellett maradni, vagy a határozatlan egyezésre lépni.* Ahol van felosztható gyep legelő fel kell osztani: ahol nincs, s csak az ugar és tarló szolgál legelőül, ott ha commassatio (öszetömegités) nem jött közbe, a marhák számát kell meghatározni.
„Hol a regula, mellyet a biró kövessen? Nem is marad egyébb hátra, mint az, hogy vagy a paraszt továbbá is a vissza élések sulya alatt nyögjön vagy pedig földes ura akaratjához hozzá járuljon.” (Jegyzőkönyv, III. k. 129. l.)
Sokan ugy nyilatkoznak, hogy a legelőt constitutivumnak nem tartják, PÉCHY szerint azért mivel szántó föld nélkül telek nem lehet, de legelő nélkül lehet, s ANDRÁSSY szerint, mivel a legelőnek se mennyisége, se minősége nem tesz a legelőre különbséget.
SISKOVICS: Maximum és minimum állapitatván az elkülönözésre nézve, kellett arrol is rendelést tenni, mi történjék, ahol ezen idaea szerint az elkülönözés meg nem történhet. A legelőt nem tartja constitutivumnak, mert sok helység van, mellyben nincs legelő, még is meg vannak a praestatiók, de azért sem tartja constitutivumnak, mivel a legelő nem kivántatik meg okvetlen a marhatartásra, számos helységeknek nincs legelőjök, a telket még is miveli a jobbágy, és ahol van is, minthogy az nem constitutivum, bár szomszédságában legyen is a jobbágy földjének, a szónok azon értetlen emberek közé fog tartozni, kiket Sopron emlitett, mert ő azt fogja mondani, hogy az úré s nem a jobbágyé. Nagyon korlátozott esméretekkel bir az a föld mivelésben, a ki azt hiszi, hogy legelő nélkül a föld mivelésére szükséges marhái feltartani nem lehet. – A redactiora voxol.
PALÓCZY szintén – az ő aggodalmát az szünteti meg, hogy nem fog azért az úr önkényétől függni a dolog, hanem biró fog itéletet hozni a jobbágy panaszára.*
Véleménye szerint nem a földesuri önkény fog dönteni, „mert a szerkeztetést ugy kell tekénteni mint a birónak adott utasitást, az először is meg próbálja a felek között az egyességet; az egyesség pedig nem eszközöltethetvén meg állapitja a divatozó szokást és azt bizonyosan fogja tudni el választani az önkénytől. Nem rendelkezik tehát a földes ur önkénye szerint, de közbe jár az uri szék mint biró és belé tekéntenek a tárgyba a felső biróságok is”. (Jegyzőkönyv, III. k. 124. l.)
BENCSIK: Nem gondolja igazságnak, hogy a földes urtol azon jótéteményeért hogy ő inpopulált, s az adózó fundust alkotta, most azt el is vegyék a mit ő adni nem akart, adni nem tartozott. Kihagyni a §-ust annyit tenne, mint a felsőb rendelések befolyását fentartani. Roszabbá nem lesz a jobbágy sorsa a redactio szerint, mert marad előbbi divatjában, a méltó panasz orvoslása pedig mindég fel marad.
KOCSI HORVÁTH ugyan megemlitette, hogy ahol kevés a legelő az kis betegség, ahol nincs, nagy betegség, és igy orvoslásrol kellene gondoskodni. Hogy gondoskodik a redactio? azt mondja: eredj az urhoz, kérj orvoslást attol, a ki betegségednek oka, s a kinek épen azért nincs kedve az orvosláshoz. – Az egyezést eszközölje a törvényhatóság, ha nem lehet itéljen a biró. – A többség mind az által a szerkeztetést úgy a mint áll elfogadta.
Olvastatott a §. utolsó pontja: melly „Temes Torontál és Krassó megyékben, mellyekben a legelő illetősége már meg van határozva, az eddigi szokást tovább is fentartatni rendeli”.
Ezen pont helyben hagyatott. Azon kivül az emlitett megyék követjeinek kivánságára az úgy nevezett industrialis telkek, káposztás, dohány kertek s a t. iránt is, melyek a constitutivumon felül adattak, de azért nem változó birtokot tesznek, hanem az urbariumba bémentek, s adóznak is, – MARCZIBÁNYInak azon aggodalmánál fogva, ne hogy általánosan adó fundusává változtassanak, azon óvó záradékkal: hogy a mennyiben az urbarialis tabellába bémentek, az elébbi szokás szintén feltartatni rendeltetett.*
A határozat értelmében „az eddigi szokás nem csak az urbéri s ugy nevezett beneficialis telkeken gyakorlott legelő eránt, de az extrasessionalis vagy industrialis név alatti telkekre nézve is a mennyibe az urbéri táblákba iktattatva vagynak továbbá fenn fog tartatni”. (Jegyzőkönyv, III. k. 140. l.)
Augustus 11-én Vasárnapi szünet.
