b) 1833 augusztus 7 Országos ülés. Tárgy: Az úrbéri III. tc. 3. §-ának 1. és 2. pontja: A legelők elkülönitése.
b)
1833 augusztus 7
Országos ülés.
Tárgy: Az úrbéri III. tc. 3. §-ának 1. és 2. pontja: A legelők elkülönitése.
1833 augusztus 7
Országos ülés.
Tárgy: Az úrbéri III. tc. 3. §-ának 1. és 2. pontja: A legelők elkülönitése.
Augustus 7-én 80-ik ülés a K és Rendeknél, olvastaték a 3-ik t. cz. 3-ik §-ussának első pontja, melly a Legelőt tárgyazólag azt rendeli: hogy a legelő megszoritásábol s aránytalan használlásabol eredni szokott panaszok megszüntetése s a nemzeti ipar előmozditása tekintetéből, a jobbágyi legelő a földes urétol valahol csak azt a helyzet, és kiterjedés engedi, ha azt a földes ur, vagy a köz birtokosok közül egy, vagy végre Urbéri telekkel biró valamelly jobbágy kivánandja – megyei közgyülés által rendelendő küldötség közbenjöttével, törvényszék által megvisgálandó szabad egyezés mellett, vagy ha ez nem eszközöltethetnék, úrbéri úton, előre bocsájtatván ha kivántatik minden tartozmányok öszvesitése, elkülönöztetni rendeltetik. De ennek kihasitásában vigyázni kell: hogy a legelői járandóság olly tájon ne adassék ki, melly egyátaljában haszonvehetetlen, t. i. vagy árviz, vagy homoktorlás, vagy más okok miatt barom marha legeltetése nem alkalmas.*
Iratok, I. k. 276. l. – Kossuth közléséből kimaradtak a bevezető szavak: minthogy a jobbágyoknak, mennyire a helybéli környülállások engedik, elegendő legelőt kell adni…”
Ezen szerkeztetésre nézve, Gr. Andrássy, Gyertyánfi, Balogh, K. Horváth, Siskovics, Sz. Pály, Desőffy, Markovich (Krassó) és Kricske azon megjegyzést tevék, hogy a legelő elkülönöztetésének úrra, jobbágyra s igy az egész hazára nézve oly hasznát látják, hogy annak jótékony végrehajtását az individuumok értelmi belátásátol felfüggeszteni nem akarnák, s azért a törvényt kénszeritőnek kivánnák.
Ellenben ANDRÁSSY és mások azt veték ellen: hogy a kerületi határozás által el lévén azon záradék fogadva, hogy a legelő elkülönözése csak ott történjék meg, hol azt a helyezet, és kiterjedés engedi; ez által a RR már elösmerték, hogy lehet oly helyzet, melyben az elkülönözés haszonnal végre nem hajtható, kénszeritő törvényt tehát hozni annyival kevésbé lehet, mivel kelletlenül a jótéteményt sem kell akárkinek is nyakára tolni; hivatal viselés p. o. szép dolog, de a ki nem akar hivatalt viselni, nem lehet kénszeriteni. Hát ahol mind a földes úr, mind a jobbágyság meg lévén a jelen rendszerrel elégedve, teljes nyugalomban élnek, mi haszna lenne a statusnak, ha ezen nyugalom felzavartatnék.
Továbbá KÖLCSEY kifogást tett a szerkeztetésnek azon szavai ellen, hogy ott történjék a legelő elkülönözése, hol azt a helyzet, és kiterjedés megengedi. Nem helyes azt tenni törvénybe, hogy rendszabása csak ott áll, ahol lehet, mert ami lehetetlen, ha bár száz törvény kötelezzen is, nem fog megtörténni. Ha tehát kihagyatik azon záradék, ebből nem következik, hogy ott is végre fog hajtattni az elkülönözés a hol nem lehet; ellenben a záradék meghagyásábol következik az, hogy ott sem lesz meg az elkülönözés ahol lehet.
Ezt is többen pártolák, nevezetesen SZENTPÁLY aki mindent be akar a szerkeztetésbe foglalni, a mi csak a legelő elkülönözésének czélját előmozdithatja, ellenben mindent kihagyatni kiván, ami azt hátráltathatja. – BALOGH pedig nem egyébnek nézi azon záradékot, mint egy hátulsó ajtócskának, mellyen a földes ur, ahol magára nézve hasznát nem látja, a legelő elkülönözés alól kibúvik.* Ezen inditványok mindazáltal más némelly apróbb részletes javallatokkal egyetemben el nem fogadtattak. – Ellenben bár igen nevezetes kisebb szám ellenkezése mellett, de még is határozásba ment
A felszólalók sorrendje más volt. Balogh megelőzte Kölcseyt s ő adta elő a kifogásokat, amelyeket Kossuth az utóbbi neve alatt sorakoztat fel. Kölcsey igy csak csatlakozott hozzá: Már a kerületi tervezetben van egy mód, amellyel a törvényt hatálytalanítani lehet, „t. i. azon záradékok, mellyeket Bars vármegyének követje fel hozott s a mellyeknek felesleges s egyedül a törvény czélzása meg akadályoztatására szolgáló vóltokat azon követ bőven bé mutatta”. (Jegyzőkönyv, III. k. 65. l.)
a PERSONALISnak azon inditványa: hogy egyes jobbágynak ne tulajdonitassék a legelő elkülönözése kivánságának jusa, és igy a szerkeztetésbe ezen szavak helyett „valamelly jobbágy” tétessék: a jobbágyok nagyobb része, mivel egyébiránt is a 7-ik t. czikelyben, midőn a regulatorius perről van szó, a RR tulajdon ezen kifejezéssel élnek.
Erre ugyan BALOGH megjegyzé: hogy most a 3-ik t. czikely lévén tanácskozás alatt, nem lehet ezt a 7-ik t. czikelyben, melly még tanácskozás alatt nincs, alkalmaztatni, hanem inkább amazt fog kelleni ehez. – GR. ANDRÁSSY a Personalist nem pártolhatván, kéri a RRket, figyelmezzenek: hogy a vagyonosabb compossessorok és lakosok ugy elöntik marhával a határt, hogy a szegény embernek egykét marhára sem marad helye. A törvény czéljának kell lenni hogy az elnyomottat pártolja. K. HORVÁTH azon hasonlitással él: hogy ha compossessoratusban egy féltelkes birtokosnak is szabad proportiót behozni, miért ne lehetne a jobbágyokra nézve is, a legelő elkülönözését hasonló alapra épiteni? BREZOVAYt pedig leginkább az ösztönzi a Personalis inditványának el nem fogadására, hogy a szerkeztetésből az még nem következik, mintha szükségeskép meg kellene az elkülönözésnek történni, mihelyt valaki kivánja, mert az csak kivánság, kérelem marad, s a Vármegye foja elhatározni, van e a kívánság teljesitésének helye, igy tehát mind egy, bár akárki kivánja is. – KÖLCSEY pedig ezen törvény jótékonyságát egészen kiforgatva látná, ha egyes jobbágyoktol megtagadtatnék az, engedelem, mert a nagyobb részt mindég megnyerheti a földes úr, és igy elkülönözés csak ott lesz, hol azt az úr kivánandja, ez pedig csak ott fogja kivánni, hol az reá nézve hasznos, az az: a jobbágyra káros. SZENTPÁLY egyátaljában el nem fogadja a Personalis inditványát. Köz a RR értelme hogy a legelő elkülönözése hasznos, ha tehát jó, és hasznos, nem azért kell annak meglenni, mivel 20–30 ember kivánja, hanem azért, mivel jó. – BERNÁTH végre ugy vélekedik; hogy nem is fogadhatják el a RR az inditványt, ha csak intellectualis belátásukat compromittálni nem akarják. Ki van jelentve hogy magánosokra úgy, mint a köz nemzeti iparra nézve hasznos az elkülönözés principiuma, minek gátolják tehát? de a követeltség is azt kivánja, hogy minden egyes jobbágynak megengedtessék, mert meg van adva a haszongyümölcsözésnek szabad adása-vevése, már pedig a legelő is ahoz tartozik Továbbá nem csak az áll, hogy a földes ur megnyerhetné a többséget, de a vagyonosabb lakosoknak is, kik marhájokkal elöntik a határt, mindég subordinálva lesz a többség akaratja. Ő nem akar a hatalmasoknak korlátozó, lenyomó erőt nyujtani.*
A personális mindjárt az ülés elején tette meg indítványát s Balogh, Kölcsey, Szentpály sem külön felszólalásokban foglaltak vele szemben állást, hanem valamennyien csak egyszer-egyszer beszéltek s adták elő nézeteiket az egész kérdésről. (Jegyzőkönyv, III. k. 58. s köv. l.)
A PERSONALIS lehetségesnek, és igaznak ösmeri ugyan, hogy a földes úr, vagy a tehetősebb lakosok magoknak megnyerhetik a többséget, de még ekkor is helyesbbnek látja hogy egyes emberek alkalmaztassák magokat az egészhez, mint az egész egyhez. Egyébiránt is a kényszeritőleg nyakára tolt jótéteményt, jótéteménynek senki sem veszi.
CLAUZÁL: Azt hiszi, lehet helység, hol még most legalább sem az úr, sem a közönség jónak nem látja az elkülönözést, s nyugalombam van, miért kellessék ezen nyugodalmat egyes embernek kivánságára felzavarni, a ki sokszor nem is tudja mit kiván, vagy a kit gyakran a földes ur felbéllel. – Ő tehát Marczibányival egyetemben compassessoratusban még egyes földes urnak sem kivánja megengedni, hogy az elkülönözést jusa legyen kénszeritöleg kivánni.
PALÓCZY: Egyes ember nyughatatlanságának az egész községet alája vetni annyival inkább nem akarja, mivel ezen nyughatatlanság gyakran csak azon czélzásbol is eredhet, hogy a földes úrnak kárt, kölcséget tegyen, minthogy ennek kölcségén megyen végbe az elkülönözés.
Ezeknek ellenére még mondatott ugyan, hogy a földes úrnak nincs arra szüksége, hogy egyes jobbágyot felbélleljen, mert magának is jussa van az elkülönözést megtétetni, – továbbá: természetében van az embernek a régihez való ragaszkodás, egyes emberek felül emelkedhetnek ugyan az előitéleteken, de az egész közönség csak akkor kész az ujitásra, ha példában látja a dolog jó kimenetelét, a mit nem fog látni, ha egyes jobbágyoktol megtagadtatik az elkülönözés kivántatása.
A többség mind azáltal a Personalis inditványát elfogadta, és igy egyes jobbágy helyett: major pars ment a szerkeztésbe, nem pedig a mint PÉCHY kivánta, potior pars mire PALÓCZY azt felelte, hogy vala mint másutt mindenütt, ugy a panasztoknál is nem mindég a gazdagabbnak van több esze.
Az elkülönözés hasznainak megmutatására CSAPÓ egy Tolna vármegyei practicus esetet beszélett,* észképileg pedig imigy védelmezte
Részleteket a hivatalos Jegyzőkönyv sem említ. (III. k., 60. l.)
CZINDERY: Marha tenyésztést legelőn épiteni, a nomadicus vándor élet maradványa. Midőn minden előre lép, s a gazdálkodás minden nemei uj tökéletességre fejlődtenek; csudálkozni lehet, hogy csak a legeltetés maradt ugy, mint ahogy azt apáink 1000 év előtt Asiában gyakorolták. Valóban alig hagyhattak volna nekünk károsabb hagyományt. – Ennek előbocsájtásával kifejezi a szólló követ a legeltetés káros helyzetét, a magyarországi marha kereskedés csekély voltát, a mi Bécsnek, és Triestnek számára. mind öszve alig megyen 20, vagy 30.000 darabra* – és ez az! a mit közel 5000 mértföldre terjedő hazánknak napkeletet kivéve, példátlan nagyságú legelőiről mutatni tudunk, a mi bizonnyal belső fogyasztásra is kevés lenne, ha szegény népünk olyan állopotban volna, hogy húst ehessen. Ezen gazdasági tekintethez járul az is, hogy a pásztor élet ugy az erkölcsiség, mind a közbiztonság és nemzeti ipar tekintetéből is káros. Minő nyereség lenne annyi száz meg száz henyélő nomádnak kezeit a munkának meg nyerni, hazánkban, hol általjában véve a munkás kéznek oly annyira hijával vagyunk, megnyerni a munkás szelid társaságos életnek mind azokat, kik egész életöket marha őrzésben henyélve töltik el, veszedelmére a közbiztonságnak, mert régi közmondás: hogy a henyélés az ördögnek a párnája. Kivánnák tehát küldői hogy a legelő végkép megszüntessék, de ugrásnak helye nem lehetvén, ez úttal csak anyit kiván törvénybe tétetni, hogy a hol a föld népe jobb rendet akar a marha tenyésztésre nézve behozni, abban gátoltatást ne szenvedjen. Nevezetesen kivánnák; hogy a legelő legközelébb fekvő, legkönnyebben mivelhető része adassék ki a jobbágynak; a végett t. i: hogy ha akár törvény, akár ön akarat következésében istállón étetést akarna behozni, ki szabott legelőjét mivelés alá vehesse.
A hivatalos Jegyzőkönyv (III. k. 59. l.) nem említi Triesztet s úgy adja vissza Czindery érvelését, mintha a 20–30.000 marha Bécs egész hússzüksegletét nem is elégítené ki. Tartalmaz ellenben a Jegyzőkönyv fejtegetéseket az istállózás előnyeiről, s hivatkozásokat az angol, holland, francia állapotokra.
PÉCHY, ÖTVÖS T. és K. HORVÁTH ismételve inditványt tesznek, hogy egyes jobbágyokra nézve határoztassék meg, hány marhát lehet egy-egy telek után tartani, ne hogy a vagyonosabb lakosok a szegényebbeket megröviditsék. – Ezen inditvány el nem fogadtatott.
Olvastaték a vitatás alá vett szakasz következő pontja, melly igy száll: A legelő elkülönöztetését nem csak a gyep felosztására, de a már megállapitott elvek, s mód szerint, ha lehet más földekre is ki kell terjeszteni. Azért is a földes urat saját rétjein, ugarjain, tarlóin és egyébb majorsági földein a jobbágyok kirekesztésével, ellenben az urbériekben egyedül magokat a jobbágyokat fogja a legelő használlása illetni. Hogy pedig a kizárólag nyertt legelő hasznával minden egyes jobbágy is elkülönözve élhessen, és szorgalmas nevelésére földjeit külön válva, és szabadon használhassa, a mennyire eszközölhető, és a gazdálkodás módja javalja, ha a rendbe szedés alkalmával a jobbágyság nagyobb része kivánandja, minden egyes jobbágynak egész tartozmánya, az illető legelővel együtt egy tagban, vagy ha a helybeli körülmények nem engednék, legalább dülők szerint hasitassék ki.*
Iratok I. k. 276. s köv. l.
PERSONALIS: A szakasz elejére nézve nem tesz észrevételt, de a mi az egyes elkülönözést illeti, a mint ohajtja, hogy a miveltebb gazdálkodás hazánkban minél előbb divatozhassék, ugy meg valja, hogy a gazdálkodási culturát oly fokon állani nem látja * a jobbágyot ellenben elannyira a szükséges capitálisok és épületek hijával lenni tapasztalja, hogy a kérdésben forgó §-nak második részét igen kevés helyütt haszonnal kivihetőnek, és az egészt igen korának tartja. Hagyják ezt fel a RR a jövendő törvényhozás számára, s itt elégedjenek meg azon előkészitéssel, melly a 7-ik t. czikelyben foglaltatik.
„Azt teszi fel ugyan is ezen rendelkezés, hogy országunkban többé legelő nem leend, hanem az lóherrel és más marha eleségi termesztvényekkel vetődvén be, marháink egyedül istállón fognak tartatni.” (Jegyzőkönyv, III. k. 70. l.)
MAJTHÉNYI (Bars): Küldői megforditva vélekednek. A §. második részével igen meg vannak elégedve, ellenben az elejével nincsenek, mert a földek, rétek elkülönözésére is benne van azon kártékonyan gátló záradék: „ha lehet”. – Ő a legelőre nézve is azt hitte hogy az elkülönözés sehol sem lehetetlen, a földekre nézve pedig azt hiszi, hogy az elkülönözésnek lehetetlensége lehetetlen, e részben hely, környülállás különbséget nem tesz.
CZINDERY: Nem gondolja, hogy egy két esztendőre alkotnák a RR az urbariumot, sőt remélli hogy állandó lábra fogják a jobbágy helyzetét állitani. Messziről sem kételkedik hogy a regulatiót a RR továbbat is nem csak megengedni, sőt javallani is fogják, de kétség kivül nem úgy, hogy a jobbágy sorsa, előmenetele, iparja örökös változásnak legyen kitéve, s azért bizonnyal nem fogják az egyszer végrehajtandó reguliatiót ismételni engedni, – erre figyelmezve ha most törvénybe nem megy a commassationalis elkülönözés, soha sem fog többé eszközöltethetni. De miután az usufructuatio által van a jobbágynak engedve, hahogy ő földjét, rétjét tetszése szerint nem használhatja, ez lesz az usufructuationak 12-ik megszoritása.*
„Mit ér ugyan is azon föld, melly vagy az uraság elvehetési önkényétől vagy másoknak servitussátol fügvén, elegendő biztosságot a birtokra nézve nem ad és a lehető legjobb miveltetést ki zárja? ez csak szaporitása volna azon meg szoritásoknak, mellyeket Bars vármegyének követje más alkalmatosságokkal fel hozott.” (Jegyzőkönyv, III. k. 71. l.) – A haszonvétel megszorításaira v, ö. e kötet 16 l. 26. jegyzet és 23. l.
GR. ANDRÁSSY: Nem hibázom talán axiomának vévén a nagyobb résznek értelméből, hogy roszabbá ne tegyük a jobbágy állapotját, logicai következés tehát hogy jobbá kell tenni, mert itt hátra lépésnek, vagy veszteglésnek helye nincs. Már mikép lehet javitani a jobbágy állapotját? vagy materialis concessiokkal, de ugy látom erre a tulajdon sérthetetlensége mellett nem igen vagyunk hajlandók, – vagy moralis concessiókkal, de a mint látom a nemesi privilegium mellett itt sem vagyunk nagyon készek sokat engedni. Nincs tehát egyéb hátra, mint azt megengedni, hogy ami az urbariom behozatala előtt is, után is a jobbágyé volt, annak legalább tetszése, tehetsége, iparkodása szerint hasznát vehesse. Hogy egy kis bükkönyt s más e félét vethessen, arra nem kell igen nagy tőke pénz, a többi magában fog következni. Egyébiránt kivánja az erdőt is elkülönözni, mert ennek nincs nagyobb ellensége, mint a legeltetés.
PERSONALIS: Erről majd lesz szó az erdőt tárgyazta szakaszban. Amazt a mi illeti, hogy ahol lehet együt adassék ki a jobbágynak illetősége, azt én nem akartam ellenzeni inditványommal, csupán az iránt tettem észrevételemet, a mire nézve maga a Tornai követ is azt mondotta hogy következni fog; épen azért mivel következni fog: nem kell most megelőzni, nem is kell az iparra kénszeriteni.
NAGY PÁL: Én ugyan még csak árnyékát se látom a kénszeritésnek az egész §-ban. Ott olvasom: „ha eszközölhető, ha a gazdálkodás modja javalja, ha a jobbágyság nagyobb része kivánja” csupa ha, és ismét ha, én meg nem foghatom, hol van itt kénszerités. – Egyébiránt arra csak ugyan lehetetlen felelni, hogy nagyobb kárt nem tehetnénk a jobbágynak, mintha megengednők, hogy a regulatiókat örökösen ismételni, s igy vagyonát minden józan principium ellenére örökös bizontalanságra kárhoztatni lehessen.* Ha ezt nem kell, nem lehet tenni, ki kell minden jobbágynak in massa vágni a magáét; mig akarják, használhatják in cousu, ha pedig egyszer eljön azon boldog idő, melly hogy egyszer csak ugyan eljön, a personalis maga is hiszi, akkor kiki külön használhatja.
„az urbéri rendbe szedéseket a jobbágy vég romlása nélkül többször ismételtetni nem lehet”. (Jegyzőkönyv, III. k. 72. l.)
Ezt egy közönséges: maradjon felkiáltás követvén – a szóban forgó pont a mint van meghagyatott.
*
Augustus 15-én ünnep. – Augusztus 16-án a 3-ik t. cz. 4-i,k §-nak utolsó pontja, melly a jobbágyi állománynak részét tevő, vagy ezen felül a községnek, avagy egyes jobbágyoknak is kivágott erdőről rendelkezik, s annak minden hasznát a jobbágyénak mondja ugyan, de a mennyiben gyakorlatban volt, a földes ur használlatát is feltartja, a két esetnek megkülömböztetésével ugy modositatott, hogy ezen földes uri gyakorlott szokás feltartása csak az utolsóra, s nem a telekbeli állományba bészámitott erdőre értessék. – Augustus 17-én valamint a mészárszéket tárgyazó 5-ik, ugy a vadászat, madarászat, halászat, bolt, vásár, piacz, vám, és a t. jusát kirekesztőleg a földes úri jogok közé számitó 5-ik §-us is – különösen a boltra nézve hosszas vitatás után a mint a kerületi szerkeztetésben van, helybenhagyatott, – a tégla s cserép égetés a jobbágynak tulajdon szükségére ugyan megengedtetvén, de annak a szerkeztetésben különös megemlitése szükségesnek nem találtatván.*
Olv. részletesebben a 72. és 73. számban.
