a) 1833 augusztus 6. Országos ülés. Tárgy: [I.] Az urbarialis bormérés vitájának folytatása. [II.] Az úrbéri III. tc. 2. §-ának u…
a)
1833 augusztus 6.
Országos ülés.
Tárgy: [I.] Az urbarialis bormérés vitájának folytatása. [II.] Az úrbéri III. tc. 2. §-ának utolsó pontja: a jobbágy pálinkafőzési joga.
1833 augusztus 6.
Országos ülés.
Tárgy: [I.] Az urbarialis bormérés vitájának folytatása. [II.] Az úrbéri III. tc. 2. §-ának utolsó pontja: a jobbágy pálinkafőzési joga.
[I.] A 6-ik. Augustusi ülésben a bornak apró mértékben is szabados béhozatala mellett szóllott még
SOMSICH is: A csapszék királyi jusárol szólló törvényeket* bár philosophice, bár grammatice akárki visgálja is, azokbol kihozni soha sem fog mást, mint azt, hogy a megszabott urbarialis időn kivül egyedül a földes úrnak szabad bort méretni, azt azonban hogy a jobbágyok ne hozhassanak be másunnan bort apró mértékekben, nem csak kihozni nem lehet az emlitett törvényekből, sőt ahol ezen tilalom divatozott, nem egyéb az mint viszás magyarázaton épült bitorlás, hasonló a feudumnak majdan gyakorlott, s Nápolyban még most is divatozó maradványához; mellynél fogva egyedül ura malmában kéntelen a jobbágy őrleni. És ugyan minden földes ur, bár tiszta uradalmat, bár compossessoratusban birjon is, nem egyenlő földes uri jusokkal bir e jobbágyira nézve? s ha igen és még sem szabad a jobbágynak más helyütt bort venni, mint ura korcsmájában, compossessoratusban hogy fog ez megtörténhetni? de magokban a tiszta uradalmakban is a helyett hogy az ur s jobbágy közötti bizodalom kötelét szorosabbra füznők, örökös vizsgálatokra, kutatásokra, contrabandákra, bizodalmatlanságra fogunk alkalmat nyujtani. És kénszeriteni akarjuk e a szegény jobbágyot, hogy egész nap földes urának robotján fáradván, végre még földes ura rosz, és drága borával legyen kéntelen fogyott erejét felüditeni? erre még a török ur sem kénszeritette görög rabszolgáit. Hányszor panaszkodunk hogy hazánk népessége nem megy annyira, mint azt kedvező éghajlatunk mellett méltán kivánhatnók? fosszuk meg csak kényelmeitől jobbágyinkat, és népesedésünk előre menni bizonnyal soha sem fog. – Én Bars vármegye követével szabad behozatalra voxolok.
Ezek a törvénycikkek a következők: 1550: 36., 1567:38., 1655:31.
SZABÓ Azon jusbol hogy csak úrnak szabad bort méretni, a jobbágyra nézve nem következik egyébb, mint az: hogy neki nem szabad bort mérni, ha pedig még venni sem állana szabadságában ott, ahol akar, ugy tehát keresménye is az úr monopoliuma alá lenne vettetve, a mi a földes uri részről oly örömest idézett 3-ik rész 30-ik czimjével* is ellenkeznék, melly a jobbágynak mindennémü keresményét, szabados tulajdonának nevezi. – Ezen nézetben
A Hármaskönyv III. 3. szerint az örökösök nélkül elhalt jobbágy ingatlanai, ha pedig nem tesz végrendeletet, ingóságai is a földesúr tulajdonába jutnak.
KÖLCSEY is osztozik.* Tagadhatlan ugy mond, hogy amit a jobbágy véres verejtékével szerez, az az ő tulajdona, s ha arra kénszeritetik, hogy itt, s ne másut kölcse el, ugy valóban el lehet mondani, hogy a szegény jobbágynak a teremtett világon semmije sincs. Földje nincs, mert már számtalanszor ki van jelentve hogy Domini est terra et plenitudo ejus, ha még pénze költését is megszoritjuk, mit fogunk övének nevezhetni?
„Hogy a jobbágy sorsa az egyiptomi rabszolgaságnál rosszabbá ne váljon.” (Jegyzőkönyv, III. k. 34. l.)
BŐTHY: Ha ezen megszoritás határozásba megy, az más szóval csak annyit tesz, hogy a jobbágy földes urának korcsmájához lesz kötve, igy tehát egy úttal arra is kötelezni kell, hogy útra menvén is, csak onnan tartozzék venni, s mivel a földmivelőnél, kézmivesnél egéssége feltartása tekintetéből is a bor életszükségei közé tartozik, egyuttal kötelezzük már arra is, hogy kenyérre valót is csak földes urának élet tárjábol vehessen.
GR. ANDRÁSSY azon megjegyzést teszi a kerületi szerkeztetésben javallott törvény iránt, hogy nincs ember aki azt ki ne játszhatná.
BENYICZKY pedig a betegség megemlitését a szerkeztetésből ki hagyatni kivánja, mert inkább orvosok dolga, mint törvényhozóké, vagy földes uré, visgálgatni, s határozgatni, ha beteg e valaki?
Ellenben KÉLER Bártfai követ a bor behozatalát, nem tekintve a mérték nagyságára, általánosan megtiltani s egyedül betegség esetére, és csak nemesebb borra szoritani kivánta, mivel a korcsmáltatás jusát sértené a szabad behozatal. – Erre
HAVAS azt felelé: hogy csak akkor lehetne igaza a Bártfai követnek, ha a jobbágy levegőből hozná a bort, de miután csak onnan hozhatja, ahol árultatik, már pedig árultatik csak azok által a kiknek ehez jusok van, a korcsmáltatás jusa nem csorbittatik, ellenben concurrentia eszközöltetik.
ANDRÁSSY: Ebből még nem következtet jó bor árulást, sehol sincs nagyobb concurrentia, mint Pesten, s ő rosszabb bort életében sehol sem ivott. Nem akarná általánosan kijelenteni, hogy a bor ivást elő kell mozditani, mert alig ösmér idvességesebb intézetet, mint a mértékletességi társaságokat Éjszakamericában.* Azonban hogy a királyi adományon épült Jus educilli azt nem tette, hogy a jobbágynak másut bort venni nem szabad, az igaz, de az is igaz, hogy a szokás azt eként magyarázta. Ő nagyon még lesz elégedve, ha csak a kerületi szerkeztetés megmarad is.
1808-ban alakult az első mértékletességi társulat (Temperance Society) a New York állambeli Saratogaban; 1826-ban alakult meg a központi szervezet Bostonban s 1833-ban már közel 6000 helyi szervezet működött az Egyesült Államokban, több mint egymillió taggal.
HAVAS: Sokkal szentebnek nézi a törvényhozási tanácskozás méltóságát, mint sem hogy itt arra kivánna kiereszkedni, van e jó bor Pesten, vagy nincs? s azért nem is tartja szükségesnek hogy feleljen.
ANDRÁSSY: Ha valaha a hely szentségéről, s a napi rendről meg felejtkeznék, a mit hogy mind nevelésemnél, mind a hely méltóságánál fogva nem teszek, bizonyossá teszem követ urat, mindenesetre csak arra kérem, hogy a rendre igazitást az előlülőre bizza.
A PERSONALIS megvalja, hogy a törvényhozó test kedvetlenül vesz minden hasonló bévágásokat, midőn sértés fel nem forog, mert valóban, a mit Esztergom v[árme]gye követe mondott, abban Pest városának sértése nincs. Azért oda utasitja Pest városa követjét, tessék jövendőre az ilyenektől praescindálni.
Visza menvén a tárgyra
MARCZIBÁNYI attol tart, hogy ha elfogadtatnék a Barsi inditvány, a földes uri korcsmáltatási jus egészen meg szünnék. A szegény nemesek korcsmája szárazon maradna, s holmi nemesitett zsidók vennének el minden hasznot, kik nyereség vágyábol, jobb bort olcsóbban árulnának. Egyszersmind nehogy az abroncsos edények határozatlan nevezete kijátszásra szolgáltasson alkalmat, kivánja meg határoztatni, hogy 1/4 rész akónál kisebb ne legyen.*
A Jegyzőkönyv (III. k. 37. l.) szerint indítványa máskép hangzott: „nagyobb világosság kedvéért ezen szavakat in vasis, tinnis etc. azon kifejezés eleibe: seu pro propria domestica necessitate seu quaestus causa, tétetni kivánja, mert másképpen könnyen ugy lehetne érteni, quod pro propria necessitate irrestricte et quaestus causa in vasis, tinnis etc. a boroknak béhozatala légyen megengedve.”
OCSKAY: Értesiti a RRket hogy Nyitrában vannak oly helységek, mellyek bár rosz bort termesztenek is, még is egyedül csak abbol élnek, mert egyebök nincs. Ezeknek egyeségök van egymás között, hogy addig más bort behozni szabad ne legyen, mig tulajdon termésök el nem kélt. Ezek depopuláltatnának, ha az emlitett szokás fel nem tartatnék.
SISKOVICS: A korcsmáltatás földes uri jogát feltartani kivánja. Eléggé korlátozva lesz a monopolium, ha abroncsos edényben megengedtetik a béhozatal. Szathmár v[árme]gye követének ellenvetése csak akkor állana, ha a jobbágy pénzét másut borért nem adhatná, vagy nem lenne több pénze, mint a mit borért ád az urának. Hogy a bor kereskedés nemzeti tulajdon s abbol senkit kizárni nem lehet, igaz; de midőn megengedik a RR hogy kereskedésre kiki szabadon vehessen, sőt abroncsos edényben maga szükségére is, épen előmozditják a borkereskedést. Csudálkozik egyébiránt hogy a kir. városok pártolják a szabad béhozatalt, s még is nagy mennyiségben sem engednek taxa nélkül kebelökbe bort behozni, ha el kell a monopoliumot törülni, itt kell inkább, s nem a földes uraknál kezdeni.
MAJTHÉNYI: Hallottam Americát példába felhozatni, helyes e, vagy nem helyes az emlitésbe jött intézet, nem vitatom, mert ilyes dolgokban az éghajlat is sokat határoz, azt azonban tudom, hogy ha Americának némely institutiói példába hozattak, ép azon követ úr, ki azt most megemlitette, mindég nagyon ellene volt a példa alkalmaztatásának. Ha pedig az erkölcsiség előmozditása tekintetéből szóllott, úgy engem pártoljon, mert a tilalom csak titkos törvényszegésre nyújt alkalmat, és ha szorgosan fel akar vigyázni a földes ur, az több kölcségébe kerülne, mint a mennyi hasznot lát a tilalombul. A megnemesitett zsidórol felhozott állitás csak azon esetben lehetne foganatos, ha jobb, olcsóbb bort mérne, mint más földes ur, erre pedig azt mondom, ha semmi érdeme sem lett volna is a királyi adomány kinyerése előtt, postliminio már csak az által is elég érdemet szerez magának a status iránt, hogy olcsó, és jó bort mér. Nyitrának feleletül: én a megszoritást még azon helységekre se kivánnám feltartani, mellyek oly rosz bort termesztenek, mint az Austriairol mondják: hogy kettőnek kell a harmadikat tartani, hogy megihassa.* Idegen embernek nem lenne jó dolga, ha bor ivás végett oda menne, és igy az egész termést csak ön magok isszák meg. Egyébiránt a szerkeztetésben javallott megszoritást elfogadtni annyit tenne, mint oly törvényt hozni, melly egyedül a szegényt nyomja, a ki akó számra nem vehet; eddig se sok bort ivott a nyomorúlt, ezentúl pedig ha látni fogja, hogy ő csak azért mivel szegény, rosz bor italára kénszeritetik, még annyit sem fog inni.
„…mellyek határaikban ollyan bort termesztenek mellynek italára a mint a példa beszéd tartja, három ember szükséges: egyik, a ki isza, kettő a ki az ivót tartja.” (Jegyzőkönyv, III. k. 39. l.)
BREZOVAY: Az hogy csak az ur korcsmájában szabad a jobbágynak bort inni, egy átaljában nem foglaltatik a szerkeztetésben, mert ott nincs egyéb mint az: hogy más helységből behozni nem szabad.
GYERTYÁNFY megvalja ugyan hogy a felhozott szép okoskodásoknak természeti igazságát megczáfolni nehéz, de a törvényhozónak egyébre is kell ügyelni. Igaz, nem lehet a törvényből azon megszoritást, melly a javallatban foglaltatik egyenest következtetni, de leg jobb magyarázó a szokás, az pedig aként magyarázta, hogy bort apró mértékben más helységból behozni nem szabad.
VÁSÁRHELYI ellenben, bár megyéjét ezen törvény nagy tekintetben érdekli, azon tapasztalásánál fogva hogy mentől nagyobb a megszoritás, annál több a kurta korcsma, a Barsi inditványt elfogadja.
Még számos kijelentések után a PERSONALIS a többség szerint végzésnek nyilatkoztatá, hogy a bornak kisebb mértékben behozatala meg nem engedtetik, s mi után ezen véleménynek pártolói kijelentették, hogy elesvén inditványuktol, inkább a kerületi szerkeztetést fogadják el, mint az országos küldöttséget,* ugyan csak a kerületi szerkeztetés helybehagyatik.*
A bizottsági javaslat jóval megszorítóbb értelmű volt. E szerint a jobbágy sajáttermésű borát házi szükségére szabadon beviheti, más bort azonban csak betegség vagy lakodalom esetén, mégpedig a földesúr tudtával és meghatározandó mennyiségben. Kereskedés céljából hordószámra szintén szabad a bevitel, azonban a földesúrnak előzetesen be kell jelenteni a mennyiséget. (Proiectum, 21. s köv. l.)
Szövegét l. e kötet 17. l.
K. HORVÁTH: Látván hogy a földes urak monopoliumának meg szoritása jött szóba, lehetetlennek tartja a kir. városokrol, kik e részben még nagyobb monopoliumot gyakorolnak, nem szóllani. El ösmeri ugyan hogy ezer kérdés inkább a kereskedési munka idejére tartoznék, de miután ennek felvétele bizonytalan, ha a 8-ik t. czikelyt az emberiség tekintetéből jónak látták a RR a juridicumra nem halasztani,* ennek is fel vételét kivánja. – Mire a
A hét cikkből álló úrbéri munkálat kerületi tárgyalásának befejezése után a szabadelvű követek a jobbágy személyi és vagyoni biztonságáról egy nyolcadik cikket terjesztettek elő és fogadtattak el. (Szövege: Iratok, I. k. 311, s köv. l., a tárgyalásokra vonatkozólag l. Országgyűlési Tudósítások, I. k. 466. s köv. l.
PERSONALIS nem reménli, hogy oly történetek jönnének közbe, mellyek gátúl szolgálnának, hogy a haza javára a jelen ország gyülésén még a commercialis munka is fel ne vétessék.
BORSICZKY ujra inditványba hozza, hogy az abroncsos edény minimumja 1/4 akóra határoztassék. – SISKOVICS a ki 1 akót kiván minimumnak, ugy nyilatkozik hogy ha ez el nem határoztatik, ő inkább az országos szerkeztetésre voxol.
[II.] Azonban BERNÁTH csudálkozását jelenti, hogy mi után ők kik kisebb számban maradtak, a többség szerinti végzésben meg nyugosznak, a győztes fél ujra vitatásba kivánja a tárgyat venni. Az újolag fel melegitett inditvány tehát el mellőztetett s olvastatott a 3-ik t. cz. 2-ik §-usnak utolsó pontja, melly igy szóll: Ámbár az égetett italoknak készitése, s kiméretése egyedül a földes uri jusokhoz tartozik, s a jobbágyoknak elfoglalás büntetése alatt tilalmaztatik, mindazáltal jobb létök előmozditása tekintetéből megengedtetik, hogy törkölből, gyümölcsből, borbol, s borseprőből, akár saját szükségökre, akár akonkénti kereskedésre pálinkát főzhessenek, azt azonban kimérniök szabad nem lészen. A pálinka kazánoktol, vagy üstöktől mindenki, a ki azokkal él, nem tekintve a kiégett mennyiséget, két forintot fog az uraságnak esztendönkint fizetni.*
Iratok, I. k. 275. s köv. l.
BALOGH: Ezen pont elején a földes uri jogok közé számitatván a szeszes italok készitése, ez annyit tesz, hogy csak az úrnak szabad industriát gyakorolni. Kivánja tehát hogy a pálinka főzés gabonából is megengedtessék a jobbágynak. A felföldön e nélkül alig is élhet el, legelője takarmánya kevés, marháját tehát és sertését csak pálinka moslékon tarthatja ki.* Szörnyü dolog is Magyarországon hol bő termés idején az életet a sertéseknek öntik vagy rothadni hagyják, megtiltani: hogy azt a nép pálinka főzésre ne használhassa. A gabonával való szabad élés egyébiránt minden esetre az usufructuatio szabadságához tartozik, ha tehát azt pálinka főzésre forditani nem engedjük, ez lesz a 11-ik megszoritás.*
Bars megyében az asszonyok faluról-falura hordják a pálinkát árulni aminek hasznától elesnének. De károsodnának a tilalommal a földesurak is, mivel az ő gabonafeleslegüket szokta a jobbágy a pálinkafőzéshez megvásárolni. (Jegyzőkönyv, III. k. 42. l.)
V. ö. e kötet 16. l., 26. jegyzet.
PERSONALIS: Azon felső vidékeken mellyeket a Barsi követ is megemlitett, nem az hogy bőség miatt el rothadna a gabona, de politialis ügyelet tekintetéből, nehogy éhség támadjon, gyakran el is kellett a pálinka égetést tiltani. Ez igen nagyfontosságú tekintet.
BALOGH: In praxi még sem igy áll a dolog, marha tartás nélkül a felföld nem élhet, marhát pálinka főzés nélkül nem tarthat, s az égetésből is csak kap némi hasznot, mellyből az alföldön életet veszen. Így mozdittatik elő a kereskedés. Ha vannak is oly szomorú esetek, hogy az éhségtől lehet tartani, más segéd módokról kellene gondoskodnunk p. o. éléstárakrol, nem pedig a természetes szabadság, és az ipar megszoritásában keresnünk segedelmet. Ha pedig a köz jó tilalmat kiván egyes esetekben, a földes urat is meg kellene szoritani, mert az ő gőz machináján lecsepegtetett száz meg száz akók jobban be vágnak a nép szükségébe.
ACZÉL: Ez engem semmikép sem mozdit. – (BALOGH: Sajnálom!) A parificatio úr és paraszt közt nem áll. Az urat ha nem az emberiség, ön haszna fogja a főzéstől hátra tartóztatni, mert drága életéből főzetni nem nyereség. A paraszt csak korhelységre ösztönöztetnék, ő neki nincs elegendő belátása, hogy házi szükségeinek fedezéséről előrevigyázólag gondoskodjék, ő csak a szempillantatnyi hasznon kapkodna.
PÉCHY: Állana a parificatio elleni észrevétel, ha a pálinka ára, az élet árával idomzatban nem nevekednék, és a volt éhség alkalmával* a földes urakra nézve a tapasztalás ellenkezőt nem bizonyitana. El annyira nem volt ösztön az emberiség, vagy azon ön haszon, mellyet az Aradi követ képzel; hogy ismételt Circularis parancsolatokra van szükség: hogy a törvényhatóságok a pálinka főzést eltiltsák. Nem csak meg kell tehát a jobbágynak engedni a pálinka főzés szabadságát, de balmagyarázat tekintetéből nyilván kijelenteni, hogy ön termésére nem szoritatik.* – SZABÓ hasonlóúl vélekedik, s a szeszes italok égetését csak oly mesterségnek tekinti, mint más akármit. Mesterség gyakorlását pedig egyes kezekre szoritani nem lehet.
A rossz termésű esztendőkben az éhinség különösen a felvidéki megyékben, gyakori volt. A szónok itt nyilván az 1831. évi kolerajárványt követő éhinségre gondol. Érdekes megemlíteni, hogy Kossuth első irodalmi munkája is egy „Értekezés az éhségmentő intézetekről”, vsz. 1829-ból. Megjelent: Régi okiratok és levelek tára, Debrecen, 1905–6.
A Proiectum szerint (22. l.) a jobbágy csak sajáttermésű gyümölcséből főzhet pálinkát. A kerületi javaslat a „propriae procreationis” szavakat elhagyta.
KÖLCSEY: Szathmárban eddig is divatozott a pálinka főzés szabadsága, s ő a jobbágy sorsát roszabbá tenni nem akarja. Gyakran eladni sem lehet az életet;* azonban mindezt mellőzve, kérdi: minő proprietáson, júson, donatión, privilegiumon épül az, hogy a földes úr monopoliumot gyakoroljon mesterség üzésben, ez annyit tenne, mint ha szőllője van a jobbágynak azt parancsolni, hogy a szőllőjét megszedheti, de a termést meg enni tartozik, s borrá nem változtathatja, – ha ezt tenni nem lehet, hogy lehet tiltani, hogy gabonáját manufacturalis uton ált ne változtassa? A Personalis tekintete fontos, és történt is Szathmárban; hogy a közönség tekintetéből szűk termés idején a megye megtiltotta a pályinka főzést, de megtiltotta a földes úrnak is, és nem azért tiltotta meg, mintha azt földes uri jusok közé számitotta volna, hanem azért, mivel különös egyes esetben a status java azt hozta magával. A statusnak ezen jusa szükség esetére fel marad, de azért nem lehet szükség esetén kivül, általános urbarialis rend szabás által örökre eltiltani.
A Jegyzőkönyv (III. k. 43. l.) bővebb szövege: „Bő időben sok helyett keletje sincs a gabonának... számtalanszor másként tul sem lehet adni a gabonán, ha csak ki nem égettetik. Igaz ugyan, hogy a ki égetést maga a földes ur is gyakoroltathatja; azonban ott, a hol fa nincs, reá szorul a parasztságra, ha tehát ez a ki égetéstől el tiltatik, a birtokos is kárát valja”.
CSEPCSÁNYI: Hasonló értelemben szóllván, panaszkodik hogy a Békési nép termését el nem adhatja, mert nincs emporiuma, s ha Pestre 20 mértföldnyi távolságra be viszi, ott a heti vásárt tárgyazta rendeléseknél fogva a gazdag polgárok és szenzálok bitanglására jut. – Erre HAVAS megjegyzi, hogy a szabad pálinka főzést ép azon oknál fogva kivánta pártolni, nehogy a szegény adózó nép olcsón legyen gabonáját elvesztegetni kéntelen. Egyébiránt a hányszor jurisdictiojának becsületét, vagy érdekét itélete szerint illető enunciatio történik, mind annyiszor kötelességének ösmeri felszólamlani, s bár mi következzék is reá, ezen kötelessége teljesitéséből, ő azt inkább dicsőségnek mint gyalázatnak fogja tekinteni.
MADOCSÁNYI: A pálinka főzés egyoldalú engedély lenne, az egész országot nem érdeklené, a felföldön pedig annyira ösze van kötve a korcsmáltatás jusával, hogy ez ugy szóllván megszünnék, ha minden embernek szabad lenne égetni. Bár minő megszoritásokrol gondoskodjanak is a RR, bár megtiltsák az iczénkénti árulást, bár csak maga termésére szoritsák, nem csak a földes uri jus ki lesz játszva, de még a erdő pusztitásra is alkalom nyujtatik. A jobbágyok közt is csak egyre kettőre háramolnék a haszon, a többire nézve egyedül az erkölcstelenség, s a házaknak korcsmákká változtatása eszközöltetnék. – És igy a kerületi szerkeztetést is csak azon megszoritással kész elfogadni, ha a gyümölcsből, törkölből s több e félékből égetés (ki zárván a krompélyt, s az 1791-ki operatum szerint* csak a fák gyümölcsét értvén) azon helyekre, mellyek annak már gyakorlásában voltak, s csak tulajdon termésére szoritatik
Operata excelsae regnicolaris deputationis in obiecto urbarii per articulum 67. anni 1791. ordinatae. Posonii, 1826. II. rész, 22. l. (V. art. 5. §.)
ÖTVÖS TAMÁS: Meg nem egyezhet hogy gabonábol akár kinek főzni lehessen, és nem monopolium fentartása, hanem a köz jó, az éhség elháritása tekintetéből nem egyezhet meg. Elösmeri, hogy a marha tartás csökkenhet, de inkább ez, mint hogy csak egy ház nép is éhezzék. Ha meg tudná a törvénnyel egyeztetni, bizonyos időkben még a földes urat is szeretné megszoritani.
SOMSICH: Ha azon elvet megállapitjuk, hogy az industriát szabadon gyakorolni nem lehet, félek a kereskedés egyéb ágaiban is nagyon illiberalisok leszünk. Azt pedig fel nem tehetem magunkrol, hogy oly uj privilegiumot akarjunk magunknak szerezni a nép kárával: mellynek törvényeinkben nyoma sincs. Azon állitás hogy a pálinka főzés által fogy a gabona, circulus vitiosus, – az égetés a marha tartást mozditja elő, innen ered a földet kövéritő trágya, s igy reproducáltatik nagyobb mennyiségben a kiégetett gabona.* Nem a pályinka főzésnek következése az éhség, nem monopoliumok, és megszoritások által kell azt elháritani, – adjunk polgár társainknak tulajdoni just, hogy megszeresse földjét, nyissunk az iparnak szabad kifejlődést, s biztositsuk fáradozása gyümölcsét, ingereljük industriára, s az, és az innen eredendő honszeretet fogja az éhséget elháritani, nem pedig a szivtelen parancsolat, a monopolium.
„a minek Norvegia nyilvánságos példája”. (Jegyzőkönyv, III. k. 48. l.)
NAGY PÁL ezeket pártolván a kromplit is különösen, vagy minden nemü termesztvényeket általánosan megemlitetni kivánja, ne hogy az a gyümölcs nevezete alá nem tartozandónak itéltessék.
PALÓCZY: Nem kivánja ugyan elhatároztatni, hogy a bor és pálinka méregetés apró mértékben a jobbágyoknak megengedtessék, de kérdi a RRket, mit csinál az ország azon italokkal, mellyek még nem voltak feltalálva, midőn Verbőczy a hármas könyvet irta? mint p. o. a kávé, – tud esetet hogy még ennek árulását is kirekesztő jusai közé számitja a földes ur, s még az ő földjén lakó nemes embernek sem engedte meg. Ha erészben nem tetszene a Diaetának különös rendelést tenni, legalább azt hiszi, erre fog állani az, a mit a mostani diaeta alatt oly sokszor hallott t. i.: Quod lex non prohibet, permittit. Egyéb iránt a tárgyra nézve utasitása előtt még a Barsi inditvány határai is szükek. Nem áll az mit a Liptói követ állit:* hogy ha sok ember fog főzni pálinkát, sok pálinka s igy részeg ember is lévén, az erkölcstelenség nevekedni fog. Licurgus is hasonlót tartván, hogy a spártaiak meg ne részegedjenek, kivágatta a szőllő tőkéket, de biz ezen tettéért ma sem igen áldja a Historia. De ha áll azon maxima, ugy azt sem kell megengedni, hogy a népnek sok élelembeli szere, sok kenyere legyen, mert majd sokat talál enni, ez pedig indigestiót, és ez ismét Cholerát okoz. De nem is szűkül a szűk termésű megyékben pálinka főzés által az élelem, mert ahol kevés, és drága a gabona, ott senki sem veszen. Ő egyébiránt a kromplit a gyümölcsök közé számitja, mert hiszen azt a francia is pomme de terre, a német Erdäpfel, a magyar földi alma névvel ruházta fel, – s azt a magyar jó földű megyékben bőven termesztik ugyan, mivel előre nem tudják, minő lesz az aratás, de ha ez jól üt ki, a magyar csak nyalánkságbol eszik kromplit, s az tavaszra kicsirádzik, ha pálinkát nem szabad belőle főzni. De ez mind kevés, ő a jobbágy sorsa javitása tekintetéből meg engedtetni kivánja, hogy a plánták országinak minden egésséges nemeiből, bár azt vette, vagy maga termesztette légyen is, égetett italokat főzhessen, mind addig mig köz szükség esetében, a vármegyék felirásaira, a felsőség ugy nemesnek, mint nemtelennek el nem tiltja. Egyébiránt ő a „crematum” szó alatt, nem csak ama vad italt: a pálinkát érti; hanem minden szeszes italokat, s azért a jobbágynak (ha ért a mesterséghez) megengedtetni kivánja, hogy Danczigert, Kümmel wassert, Alkoholt is égethessen. Csupán policzialis tekintetbe ohajtana felügyelést hogy holmi tüz fészekben ne égessen szeszes italokat, s a falut ki ne perzselje.
Madocsányi.
Erre VAY azt jegyzi meg hogy ő a magyar parasztbol nem akar rosoglio fabricást csinálni, s a kerületi szerkeztetésre voxol. – MARCZI BÁNYI pedig akár pomme de terrenek, akár minek nevezik is a kromplit, ő azt gyümölcsnek nem tartja, s abbol az égetést meg nem engedi, különben a répa is gyümölcs lenne. – REVICZKY azt jegyzi meg, hogy a földes urnak kilenczed helyett a felföldön csak 4 ftot vesznek, ha még korcsmáltatási jusok is megcsonkittatik, minden jövedelmöket el veszitik. – BERNÁTH pedig halván, hogy a végrehajtó hatalomnak adassék jus a főzés megszoritására, bár hajlandó lett volna mindenre kiterjeszteni a főzés szabadságát, inkáb a kerületi szerkeztetésre voxol.*
Ennek szövegét l. e kötet 23. l.
GR. ANDRÁSSY ugy vélekedik, a pálinka főzés most egészen más tekintetbe jön elő, mint az urbarium béhozatala alkalmával. Akkor fő haszon volt a pálinka, most a moslék, melly a marha tartással, s ez viszont a gazdagabb föld miveléssel oly szoros öszeköttetésben áll, hogy bizonnyára a földmivelésre nézve is a legjobb következések fognak ezen engedelemből következni. Szepes vármegye zordon éghajlata mellett jó létét egyedül ennek köszöni. – GYERTYÁNFY ellenben megyéje tapasztalására hivatkozva állitja, hogy ahol pálinka nem égettetik, ott jobb karban van a földmivelés.
SZENTPÁLY: Nem tud, s nem is akar a pálinka főzés és más fabricatum közt különbséget tenni, s annak törvénybe tételében egyáltaljában meg nem egyezik, hogy a mesterséges italok kifőzése, a destillatio (chemia) földes uri jus legyen, És mivel nem az, a 2 ft. taxának sem látja alapját, azt tehát eltöröltetni kivánja. – Ezt DESŐFFY is támogatja.
MONCSKO ugy enunciálja magát, hogy nállok gyümölcs nem lévén, kromplibol, es 3/4 zabbol, 1/4 árpábol égetnek a jobbágyok pálinkát, ezt ő tovább is megengedtetni akarja. – A PERSONALIS kérdi: ha gabonábol is megengedi e? – mire MONCSKO azt feleli, hogy nincs nállok gabona.
Enunciálván magokat a törvényhatóságok, a voxok elannyira egyenlőségben állottak, hogy a PERSONALIS kéntelen volt Moncskót megkérdezni, hogy értette voxát, s kivánja e gabonábol is meg engedtetni a főzést? mire MONCSKÓ igy felelt: nem ellenzem. Ennél fogva a PERSONALIS igen csekély szó többséggel végzésnek jelenté, hogy gabonábol és mindenféle termesztményekből is megengedtetik a pálinka főzés. A mi is a szerkeztetésbe ezen szó után „borseprőből” be tétetvén, – egyéb iránt valamint SZENTPÁLYnak és PALÓCZYnak inditványa, a § elejének kihagyása iránt* – ugy NAGY PÁLnak inditványa hogy egy üsttől csak egyszer fizettessék a 2 ft taxa, habár 200 ember használja is, elmellőztetett, s a szerkeztetés a fentebbi hozza tétellel, jóvá hagyatott.
Ez a bevezető rész a pálinkafőzést és kimérést földesúri jognak nyilvánítja. (V. ö. 23. l.)
