a) 1834 március 5 Kerületi ülés. Tárgy: A békéltetőkről szóló törvényjavaslat 1. §-a: a békéltetés kötelező, ingyenes, a békéltet…
a)
1834 március 5
Kerületi ülés.
Tárgy: A békéltetőkről szóló törvényjavaslat 1. §-a: a békéltetés kötelező, ingyenes, a békéltető rendes bíró nem lehet, fizetést nem kap.
1834 március 5
Kerületi ülés.
Tárgy: A békéltetőkről szóló törvényjavaslat 1. §-a: a békéltetés kötelező, ingyenes, a békéltető rendes bíró nem lehet, fizetést nem kap.
Poson, Mart. 11-én, 1834.
Már előbbi levelemben megirtam, hogy az 5-ik Martiusi kerületi ülésben némelly általános vitatások után a békebiroság tárgyában készült küldötségi javaslat szakaszonként felvétetni határoztatott. – Az 1-ő §, igy szóllott:
„Rendes biróság előtt pert kezdeni senkinek sem szabad, mielőtt az illető békéltetőnek egyeztető közbenjárását kikérné.”
SZÉLL: Viszonosságot kivánt a panaszos és bépanaszlott fél között: ha ennek (a mint később elő adatik)* szabadsága van egy elhatározott szóval az egész békéltetésnék véget vetni, a panaszos félt sem lehet kénszeriteni hogy bár akar, bár nem akar egyezni, minden esetre köteles legyen békéltetést kérni.
A javaslat 7. §-a szerint: „a felek egyikének az eránt elhatározólag közben vetett kinyilatkoztatása, hogy megegyezni nem kiván, elég lesz s ennek közbe jöttével a békéltető minden további lépésekkel felhagyni köteleztetik.” (Iratok, II. k. 321. l.)
POSZAVECZ szintén nem akarná kijelenteni, hogy minden perben szükségeskép meg kell az egyeztetést próbálni; mert oly nehézségekbe ütközünk, mellyeken nem fogunk a perlekedés folytában segithetni. Egyéb iránt sokszor egészen haszontalan munka a békéltetés. p. o. adóságot követelek, az adós nem tagadja, hanem kimutatja hogy semmije sincs, következésképen nem fizetheti, már mit segit ilyes esetben a békéltető?
SOMSICS: Épen ezen esetben mutatkozik legszembetünőbleg a békéltető intézet haszna, mert ha meggyőződik a hitelező, hogy haszontalan perlekednék, nem fog perlekedni; a mi már magában igen nagy nyereség, mert ugyan mi volt eddig hasonló esetben a hoszas perlekedés resultatuma? idő vesztés, elkeseredés, boszúság, üres erszény!! valóban nem a legfényesb resultatumok!! a haszon tekintetén felül azonban a nemzeti erkölcsiség ébresztése is kivánja hogy a perlekedés a mennyire csak lehet kevesbitessék.
OCSKAY: Csak ott látja az egész intézetet czélirányosnak, midőn egy községben együt lakó személyek közötti kérdések forognak fen. Más egyebekre nézve csak egy ujabb neme lesz a hátráltatásnak, kölcségeskedésnek, húzás vonásnak, egy 15-öd naprol más 15-öd napra fog a dolog minden nemű ürügyek alatt haladni, a min a legszigorúb rendeletek sem segitenek, példa erre a repositio,* azt gondoltuk Isten tudja minő sebes igazság szolgáltatást nyerünk általa! de tapasztalásunk után elmondhatjuk: Isten őrizzen tőle!!
Az 1802: 22. tc. s az ezt magyarázó 1807: 13. tc. szól „de repositione violenter eiectorum” s elrendeli, hogy a sértett fél panaszára az alispán, a szolgabíró és esküdt kíséretében vizsgálatot tartva szükség esetén karhatalommal is helyezze őt vissza birtokába vagy bérletébe, amelyből ellenfele igazságtalanul kivetette.
Voxolásra tétetik a következő kérdés: Kötelező legyen e az 1-ő §. rendelése, vagy csak permissivus, t. i. a ki pert akar kezdeni, megpróbálhassa a békéltetést, de ne legyen köteles azt megpróbálni? – Voxolás közben ily nyilatkozások történtek:
FEKETE: A megbékélésre s egyeségre senki sem kénszenittetik, s ép azért kit kit kénszeriteni kell hogy a békéltető előtt megjelenjen.
TARNÓCZY: Egyes emberre nézve legnagyob kincs az idő, s igy alkalmasint egész nemzetre nézve is az. Ha azon időnek, mellyet perlekedésre vesztegetünk, csak egy század részét megnyerjük is magunknak, a hazának, a tudománynak, a nemzeti iparnak, véghetetlent nyertünk.
SZLUCHA: Ha azt látnám hogy a javallott intézet minden pert meg fog szüntetni, egyet értenék, de azt nem reménlvén, permissivára voxolok.
ANDRÁSSY: Oly képtelen fellegvárakat egyikünk sem épit hogy minden pert megszüntetni reméllene, különben az egész törvénykezési munkával kár lenne időt vesztenünk, de ha minden 100 per közül csak tiznek vesszük is elejét, csak egynél eszközöljük a gyülöletesség megszünését, s a felbomlott egyetértés helyreállitását, már elég okunk lesz intézetünk sikerének örülni. Voxom: obligativus erő.
BENYICZKY és VITÉZ: Ha a békéltető előtt való megjelenésnek kötelező erőt nem adunk, minek a tárgy felett tanácskozni? hiszen arra hogy a kinek tetszik szabad egyezés végett összejönni, nem szükség törvényt alkotnunk. – Végre B. SZTOJKA ezen intézetet az egész törvénykezési munkálatban a legidvességesebnek vallotta.
A voxolás igy állott: Arra hogy a törvény kötelező ne legyen, hanem csak szabad tetszést engedő: csupán Nyitra, Sopron, Vas, Komárom, Honth, Fejér, Bács, Szerém adták szavokat. Bereg jelen nem volt. Liptó, Mosony, Horvát Ország nem voxoltak, Árva és Thurócz részt nem akartak venni, mert a pedaneus* birákat kivánják megtartani. És igy a többi 36 megye s a Sz[abad] kerületek voxával a §. úgy amint szerkeztetve van, elfogadtatott.*
Alsófokú. (V. ö. e kötet 496. l.)
A törvényjavaslat 1. §-ának végleges szövegét l. Iratok, II. k. 313. l.
A 2-ik §. azt rendeli: hogy a fentebbi czélra, az országnak minden egyes részeiben, kerületiben, és községeiben, a mennyire lehet hasonló rangúak bizodalmával (fiducia parium) köz vagy községi hivatalra emelt bizonyos személyek fognak kijeleltetni; kik a köz igazgatásnak ujabb költekezése, vagy a feleknek terheltetése nélkül a békéltetés tisztében eljárandanak.
DEÁK: Ezen §-ban két elvet lát felállitatni: 1.) Hogy a békéltetés különös hivatal, következőleg a ki itélő biró, az békéltető nem lehet. 2.) Hogy sem fizetéssel, sem taxával nem jár, hanem ingyen történik a békéltetés. Az elsőre nézve sok más egyéb, részint a küldötség munkájában foglalt, részint már itt is előadott s magát az elkülönitést, mint alapos elvet védő okokon kivül még azon practicai nézet is erősségül szolgál, hogy a RRnek töbsége (Zalának voxa ellen ugyan) a pedaneus birákat megszüntette, s collectivus itélő székeket alkotott, mellyeknek hatóságuk egy egész tartományra hat; igy p. o. minden megyében csak egy törvényszék van, ez pedig birói foglalatosságinak tetemes hátráltatása, de a feleknek is hátramaradása s terhelése nélkül, békéltető az egész megyében nem lehet. A mi a 2-ikat illeti: hogy a felek semmi fizetéssel ne terheltessenek, az igen természetes, különben az egész intézetnek nem lenne sikere, a mint ezt a perekre nézve is tapasztaljuk, hogy gyakran megtörténnék az egyeség, hahogy a költségek követelése ellent nem állana; de állandó fizetést sem lehet a békéltetőknek rendelni, mert nincs honnan; a köz pénztárt; kivált mielőtt tudnók, minő alapokra fog szerkeztődni, ujabb súlyal terhelni nem lehet; különben is a fizetés nagyon mellőzhető, mert a mint a következendő pontok mutatandják: töbnyire köz hivatalban lévők lesznek a békéltetők, a kiknek tehát ezen foglalatosságot ujabb fizetés nélkül kötelességökbe tenni lehet.
SOMSICS: még azt adja hozzá: hogy a magyar nemzeti characterbe méltán lehet annyt bizni, hogy ezen diszes idvességes foglalatosságra akadnak férfiak, kik polgártársaik bizodalmát a legszebb jutalomnak tekintik.
DÓKUS ellenben ugy vélekedik, hogy ha fizetés nem rendeltetik a békéltetőknek, ez meg fogja szüntetni az intézet általános sikerét, mert az országnak nagy részében alig ha akad ember egy fizetés nélküli, s még is nem csak idő vesztéssel, de (a mint javaltatik, s másként nem is lehet) indorsátiókkal, prothocollatiókkal, bizonság levél irással, s igy sok mechanicus munkával is járó terhes hivatalra.* Zemplén Rendei tehát mérsékelt fizetést kivánnak adni a békéltetőknek, a törvénykezési köz pénztárbol, mellyre nézve kétség kivül gondal lesznek a KK és RR hogy az adózó nép lehetőleg minden ujabb terheltetéstől megóvassék. Zemplén egyéb iránt még azt is kivánja, hogy a békéltetői tiszteségre sem hivatal viselés, sem más tekintet ne adjon just, hanem egyedül a hasonlóak bizodalma legyen az egész intézet alapja; következőleg, az ország gyülésen meghatározandó népességi kolcs szerint az adófizetők is magok válasszák békéltetőiket, kik minden esetre ingatlan vagyont birók, irást és magyar nyelvet tudók legyenek.
A javaslat 3. és 4. pontja értelmében a felperes kötetlen fogalmazású írásban bejelenti követelését, a békéltetőnek, aki a hátiraton az alperest meghatározott időre maga elé rendeli s ezt jegyzőkönyvében feljegyzi. Ha az alperes nem jelenik meg, távolmaradásáról a békéltető bizonyságlevelet állit ki, aminek alapján a felperes azonnal megindíthatja a pert. (Iratok, II. k. 319. l.)
BENYICZKY: Vezér elv gyanánt kivánja megállapitatni, hogy Qui habet jurisdictionem cum imperio az békéltető ne lehessen, mert különben legalább indirecte a kénszeritést távoztatni nem lehet. Egyébiránt semmi taxára sem áll reá, mert a melly egyeség pénzbe kerül, abbol semmi sem lesz.
DUBRAVICZKY: Azoknak ellenére kik a perek rendes biráit kivánták békéltetőknek tenni, az emberi természet azon gyarlóságát emliti meg, hogy a dolognak békéltetés alatti fejleménye mindenesetre egy bizonyos véleményt szül a békéltetőben, melly okvetetlenül hatással lenne az itélet tételre is, ellenben a felek tudván hogy a ki ma mint békéltető ajánl, holnap mint biró itél, dönt, parancsol, az intimidatio érzelmét ki nem kerülhetnék.
RAGÁLYI: Nyilván kimondja: hogy ha a biró rendeltetnék békéltetőnek, néki az egész intézet nem kellene. Ezen két hivatal egymással tökéletesen ellenkezik, mi a biró? azon személy, ki a törvény betüjét alkalmaztatja az elő forduló esetekre. Mi a békebiró? az, kinek rendeltetése eszközölni: hogy a törvény szava kimondására szükség ne legyen. De továbbá oly békéltetőre sem vágyik, a ki fizetésért békéltet, s csak azon egy elvnél fogva is ingyen kivánja, mert historiai igazság: hogy a nemzetek szabadsága oly mértékben szokott alászállani, a minő mértékben nevekedik a fizetéssel járó hivatalok száma.
Ezen nyilatkozások után voxalás végett kérdésbe tétetett, valjon a rendes itélő birák legyenek e békéltetők, vagy pedig külön személyek viseljék ezen hivatalt? Igen jeles többséggel az határoztatott, hogy külön személyek legyenek, csupán Nyitra, Vas, Komárom, Fejér, Bács, Thúrócz voxoltak a rendes perbirókra, Moson, Árva, H[orvát] ország nem voxoltak, Honth, Esztergom, és Ungh jelen nem volt.
Második voxolás által pedig még nagyobb szótöbséggel az határoztatott, hogy a békéltetői hivatal ingyen legyen, és sem fizetéssel, sem taxákkal ne járjon.*
Iratok, II. k. 314. l.
