e) 1834 január 23 Kerületi ülés. Tárgy: [I.] A főrendek két válaszizenete: a rendek a sérelmekre vonatkozó feliratot enyhítve, a …
e)
1834 január 23
Kerületi ülés.
Tárgy: [I.] A főrendek két válaszizenete: a rendek a sérelmekre vonatkozó feliratot enyhítve, a dorgálásra írt választ változatlanul küldik vissza. [II.] Visszatérés a tárnokszéki VI. tc.-re: a tárnokszék tagjainak száma.
1834 január 23
Kerületi ülés.
Tárgy: [I.] A főrendek két válaszizenete: a rendek a sérelmekre vonatkozó feliratot enyhítve, a dorgálásra írt választ változatlanul küldik vissza. [II.] Visszatérés a tárnokszéki VI. tc.-re: a tárnokszék tagjainak száma.
[I.] Január 23-án a voltak előlülése alatt felolvastatván a sürgetés tárgyában kapott viszonizenet,* előterjeszté BORTSITZKY, hogy most már elösmervén a Fő RR s kinyilatkoztatván, hogy sérteni nem akartak,* rátás elfogadására. MARTZIBÁNY: Ezen izenetben azon ideát gerjesztik a fő RR, mint ha mi valamelly privát appnehensio miatt nem kivántuk volna az előleges sérelmek felterjesztését, s illy formán ezen tábla privát ügyét a haza boldogságának elébe tenné. – De ez épen nem áll, mert azért nem fogadjuk el, mivel a második izenetben megsértették ezen táblát, mi tehát épen azért kivántuk felterjeszteni a felirást, hogy a Fenség megsértetik e kifejezés által. De azon elv is tejtez a fő RR üzenetében, hogy ha már a principiumot el nem fogadták, még is a stylussal tesznek kifogásokat, ha nézeteikre nem állunk, az egész felirást gátolják. Meg kell tehát most is mutatnunk az egész világ előtt, hogy koránt sem magános apprehensio volt, a mi bennünket hátráltatott, azért mint sem módositásra álljak, mellyel a sértés vádját elismerni látszatnám, inkább semmi felírást nem kivánok. ATZÉL: Hogy privát sértést tulajdonitnának a fő RR meg nem egyezésünk okául, az izenetből épen nem látom, de nem is vélhetik azt, miután az illendő alakba, öntés kivánságával egyenesen ezt a táblát látszottak illetni. Egyes ember is megmondhatja vélekedését, hogy ebben vagy amabban nem egyezhetik, annyival inkább ezen két tábla. POGÁNY: Az illendőalak kivánsára nem elegendő ok már arra, hogy a nemzet olly régi ohajtása tovább halasztassék, annyival kevésbé, mivel nem mondhatjuk, hogy ez által a törvények meg vannak sértve. Én ugyan megnyugszom a fő RR mostani nyilatkozásán, azonban a régi izenetben se murit sem szeretnék változtatni, de ha tsak ugyan kell módositás, ugy tétessék az, hogy a dolog érdeme általa ne tsonkuljon. VAY épen egy vélekedett. – PRÓNAY: Miután kinyilatkoztaták, hogy bennünk aggodalmat támasztani nem akartak, álljunk rá valahára egyeség kedvéért a módositásra, és szakitsuk végét ezen meghasonlásnak. Azonban ne a 2-ik §-t hadjuk ki, mint ők akarják,* hanem az utolsó előttit; egyetértett vele B. Sztojka, Dókus, Plathy.
A hatodik választ l. Iratok, II. k. 21. l.
A felső tábla válaszának ide vonatkozó része: A főrendek „szemeik előtt tartván azon tiszteletet, mellyel egy tábla a másik erőit köteleztetik, második válaszokban foglalt ki fejezéseiknek vádhoz hasonlítható vagy aggodalmat okozható értemet adni nem kívántak, de nem kívánhattak is”.
Az alsó tábla feliratjavaslatából a második bekezdést a főrendek arra hivatkozva kívánták kihagyatni hogy azt más szavaikkal a hatodik vagy utolsó előtti bekezdés is tartalmazza.
állhatnának a RR némelly módositásra, de még is nem a fő RR által javallatra.* SZLUCHA azonnal késznek nyiatkozott akár melly módosi
A főrendek módosító javaslataikat még első válaszukban tették meg. (Iratok, II. k. 6. s köv. l.)
HERTELENDY a 2-ik §-t akarta kihagyatni, nem a 6-kat vagy az utolsó előttit. Egyezett vele PÉCHY még azt jegyezvén meg, hogy a RR soha sem fogadták el a vádat, bátran hivatkozván ebben azokra is, kik a módositást mindenkor készek voltak elfogadni, s épen innen tettszetik ki, hogy a késedelemnek egyedül privát apprehensio volt oka (zugás), ha a haza lett volna köztünk biró, semmi sértést nem fogott vala találni az izenetben. VITÉZ olly módositásokat kivánt tétetni, mellyekre a fő RR reá állhassanak, s ezen tzélbol némellyeket javasol. NAGY PÁL nem egyezett meg a pesti kijelentésben, mert nem lehet feltenni, hogy egy egész tábla privát apprehensioért vetélkednék, itt kiki tsak meggyőződését vagy utasitását követi (éljen), tökéletesen hiszem, hogy a fő RR sem akartak bennünket sérteni, az izenet feltevésében a penna is hibázhatott a nélkül, hogy ők ugy értették volna a módositás kivánságát, miután ezt tsak ugyan elesmerték már, módositásra kell állanunk, különben az egész világ fog bennünket vádolni. Egy kéz a másikat mossa. EÖTVÖS (Bereg): Nem halgathatom el a pesti kijelentést, mert soha sem hiszem, hogy egy illyen tábla privát apprehensioért tenne valamuit, melly a nemzet képviselője. Ha ezt hinném, nem is tartanám magam szerentsésnek tagja lenni ezen táblának. Ama nyilatkozásnak tehát ellene mondok. PÉCHY: Nem ugy vétetett kijelentésém, mint mondám, mert én nem magános személy sértéséről szólék, hanem ezen tábla privát sértéséről, mivel a személyt nem lehet elválasztani a követtől, hogy ez igy is volt, világosan mutatja az izenetnek* azon része, mellyben mondatik, elzárva látunk magunk előtt minden ösvényt, hogy küldőink előtt s a t.* PALÓCZY: Ezen utóbbi kijelentésben sem egyezhet meg Pest v[árme]gyével, mert itt senki sem ugy van jelen, mint magános személy, hanem mint képviselő. Valamint én a pesti követben mindenkor Pest v[árme]gye Rendeit tisztelem, ugy viszont kivánom, hogy bennem Ő is Borsod Rendeit tisztelje. Mi az izenet módositását illeti, én az utolsó §-ban sokkal többet látok, mint a 2-ikban, azért ezt kivánom kihagyatni.
Az alsó tábla ötödik izenetének (Iratok, II. k. 15. l.)
„mellynél fogva ön s küldőik tekintetének érzékeny megsértése nélkül hajolhatnának a javalt módosításoknak elfogadására.”
SZÉL: küldőim akár minő módositással elfogadni kivánták az izenetet mindenkor, most, miutan a fő RR kivánságunkat teljesiték, azom kinyilatkoztatással, hogy sérteni nem akartak, annál inkább kezet fogok akár melly módositásban, RUDITS: Valamint mindenkor azt mondám, hogy nem erősek kifejezéseink, hanem inkább gyengék, ha azt vesszük hogy olly sérelmekre sürgetünk választ, mellyek 40 év óta nem orvosoltattak; ugymost is azt mondom. Csak a sót veszem fel azon sérelmek közt, milly iszonyun nem önkénykedik ezzel a kormány annyi idő óta, embertelen valóban, hogy a szegénységnek még a sóforrások használtatását is eltiltják,* hol azokat a jótékony természet ajándékcza. Azért köröm szakadtig kivántam az első felirás mellett maradni. De reménylvén hogy kevesebbségben maradok (kaczagás), nem bánom ha módositjuk is, tsak menjen fel valahára izenetünk, hanem a módositást tsak a jegyzőre kivánnám bizatni. SZTOJKA báro hasonlóul megegyezett minden módositásban, mint hogy látszik a fő RR izenetéből, mennyre kiegyenliték az elhasonlást.
A hetedik előleges sérelem említette fel a kamarai alkalmazottak eljárását, hogy a sós patakokat és a sóforrásokat elfojtják. (Iratok, I. k. 179. l.)
BREZOVAY: A felhozott vélekedésekei ellenkező véleményem, mikor az izenet készitők, felelék, hogy a felirást szükségtelennek látják: most ezen okot visszahuzták; nints tehát ok, miért állanánk el az első felirástol. Nem látok most más okot, mint azt, hogy a fő RR ugy kivánják. De itt nem a mostani esetet kell tekinteni, hanem a jövendőket is; ha most tsak azon okból fogadjuk el, hogy ők igy kivánják, nem látom, miként lesz e táblának jövendő állása.
PÁZMÁNDY egészen másképen vélekedett; most midőn a fő RR mint egy megkövetnek, nyilván kijelentvén, hogy sérteni nean akartak, nintsen okunk, mért ne módcsaanánk; egyes szavakhoz ne ragaszkodjunk: Nógrád helyesen jegyzé meg, hogy az utolsó §-t hagyjuk ki, és nem a másodikat, minthogy minden észrevételünk ebben concentralodik, de bizzuk jegyzőre egy módositás készitését, mert ha mindenikünk mást mást javal, végét nem érjük. ZMESKÁL egészen pártolta. BALOGH: Én már az orsz[ágos] ülésben is tettem inditványt a módositás elfogadására, de tsak a Personalis pártolt,* most hát annyival inkább ragaszkodom Nógrádhoz. FEKETE akár a 2-ik, akár az utolsó § kihagyásában megegyezett. egyes szavakat nem kivánt változtatni.
A jan. 21-i országos ülésben. (V. ö. 579. l.)
Utoljára szavazatra eresztetett: mellyik §. hagyattassék ki, a 2-ik e, vagy utolsó előtti? Posony, Nyitva, Sopron, Trentsén, Baranya, Vas, Báts, Bereg, Ugotsa, Békés mind a kettőt megkivánta tartatni. Veszprém, Fejér, Esztergom, Mosony, Verőtze, Szerém, Pest, Árva, Szepes, Ung, Gömör, Turócz, Mármaros, Arad, Egyházi rend, Turopolya mezeje a másodikat kivánta kihagyatni; de a többség a fiaikat vagy utolsó előttit hagyasztá ki. Illy módositással felolvastatván az izenet HERTELEDY még azt kivánta hozzá tétetni, most sem ismerik el a KK és RR, hogy előbbi izenetjökbon sértették volna a Felséget, s ezen szándék mindenkor is távol vala tölők; – ezen hozzá tételt a többség is elfogadta.*
A hetedik izenet végleges szövege: Iratok, II. k. 22. s köv. l.
Ugyanezen ker[ületi] ülésben felvétetett a 2-k visszaizenet is, melly a rescriptum tárgyában küldetett a fő RRtől.* Felolvasás után kérdezvén az előlülő BORTSICZKY kivánnak e a RR előbb izenetjőknél megmaradni? közfelkiáltás igennel hangozott. SZLUCHA azonban ellene mondott, hogy ő részéről most sem kiván ehez ragaszkodni. VAY emlékeztetvén a RRet minapi inditványára,* mondá, most már tudja, hogy ha százszor iratuk is a Fő RRhez izenet, százszor vissza fogják küldeni, sőt most már egy lépéssel tovább mentek a Fő RR. Mert minap atyainak mondák a rescriptumot, mostan pedig törvényesnek is állitják. Ő ugyan mint nemesember nem kivánja a Fenség jusait veszélyeztetni, de hasonlóképen nem a tábláét is, azt javulja tehát, hogy egy berekesztő izenet küldessék a Fő RRnek, mellyben a rescriptumbol származó sérelmek előszámitassanak, s ha a fő RR felirásra még sem állanak, az ügyet félben kell hagyni, és letenni. – PRÓNAY nem osztható Szabolts vélekedését, mert nintsen itt szó, ugy mond, a Fejedelem jusainak tsonkitásárol; a mi pedig a depositiót illeti, az minap* már el nem fogadtatott. Részletes taglalásába a rescriptumnak nem akar ereszkedni, mert a juris publici kérdések feszegetésébe vinne, és a két tábla közt surlodást okozna, részéről azt kivánja válaszolni a fő RRnek, hogy miután a Felség inti a KKat és aggodalmat támaszta, hogy köteleségünket nem teljesitők, annál szükségesebb tehát a felirás, hogy mind a fejedelem, mind mi megnyughassunk, s ezen felirás semmi uj jusokat nem feszeget, hanem tsak a fenlévőket kivánja épségben fentartani, szólitassanak fel egyszersmind a fő RR, hogy mivel olly sok dolgunk van, bennünket kiméljenek meg, s ne hátráltassanak, hogy ezen tárgyon minél előbb átalessünk.
A főrendek nyolc soros második válaszát l. Iratok, II. k. 22. l.
V. ö. előbb, 562. l.
V. ö. 566. l.
ATZÉL még tovább ment az aggodalomban mint Nógrád, s attol tartott hogy Ő Fenségétől felelet fog jönni, melly nem tsak aggodalmát valositja, hanem tán némelly tárgyak, mellyek még tökélletesen decidálva nintsenek, kezeinkből könnyen kivétethetnek. Egyenlőn vélekedett Szaboltsal, sőt a felirással ezennel felhagyni tanátsosabbnak itélte. PLATHY egészen pártolta Szaboltsot.
HERTELENDY azt akarta feleltetni a fő RRnek, sajnosan veszők a RR, hogy ők ügyöket nem osztják, mikor függetlenségről forog fenn a szó. Nekünk van aggodalmunk, ha nekik nintsen, jó, de ne hátráltassák a mieinknek törvényes uton megszüntetését, ha azt nem osztják is. EÖTVÖS (Szatmár): Okokra, és körülményekre szokott az ember valamit elhatározni, és mig azok nem szünnek meg, nem szünhetik a határozás sem. A fő RR nem tsinálnak egyebet annak puszta jelentésénél, hogy rá nem állnak izenetünkre, s ha mi ezért elállanánk attol, inconsequensek fognánk lenni.
MARCZIBÁNY: Engem egyátaljában nem tartóztat az, hogy majd Juris publici kérdésekbe merüljünk, én nem bánom ha is, mert hiszem, hogy itt is megfelelünk. Az sem tartóztat, hogy majd kedvezőtlen választ nyerünk, mert akkor is lesz okunk azon megmaradni, hogy tisztünknek, s követi állásunknak eleget tettünk, minket a fő RR sértettek, de mihelyt kijelenték, hogy sérteni nem akartak, rá álltunk módositásokra, s ime mikor ők vélik magokat megsértetteknek, szeréntünk bezzeg nem tesznek, holott itt tsak a kormánnyal van inkább dolgunk, mint ő velök. – llly környülállásban minden ügyünk eldöntését a kormányra kell biznunk. KLAUZÁL: Nem is képzelhettem, hogy kik legtöbb javával élnek alkotványunknak, nem akarnák annak függetlenségét fentartani, noha már másodszor irják, hogy izenetünket szükségesnek nem látják, kedvezetlen választol épen nem félek, mert lehetetlen hogy fejedelmünk fiui bizodalommal irott felirásunkra rosz választ adna. CSÁSZÁR: Furcsa, hogy előttünk a juris publici kérdések ollyas miknek látszatnak, mellyhez félünk nyulni, vagy homályosak azok, és szövevényesek, mit ugyan én el nem ösmerek, és akkor fel kell fejtenünk, vagy világosak, mi kétséget nem is szenved, s akkor nints mitől tartanunk.
Végre szavazásra kerülvén a kérdés: kell e repraesentatio vagy nem? Baranya, Veszprém, Fejér, Moson, Esztergom, Pest, Árva, Báts, Turócz, Pozsega, Verőcze, Szerém, Ung, Szabolts, Gömör, Szepes, Heves, Bereg, Arad, Ugotsa, Turopolya mezeje nem kivántak repraesentálni, hanem a többség igen, elfogadva a nógrádi javallatot, hogy részletes taglalatba nem kell ereszkedni. Ezen szavazás alatt MADOTSÁNY elidálván követtársát PLATHYt, ez azt mondá, nem veszi rosz néven, de mint ahogy utasitása azt tartja, a rendszeres munkán kivül semmibe se ereszkedjék, a felirásra nem szavazhat. MADOTSÁNY ellenben azt felelé: fő kérdés itt az, szül e aggodalmat a rescriptum? hogy igen s szül, kétségtelen, mert követtársaan is óvást kivántellene a napló könyvbe tétetni. Utasitásom szerént nem is ereszkedvén semmi inditványba, megmutatám azzal, hogy a lengyeleket nem pártolám – de itt felsőbb helyről jött az inditvámyos rescriptum, s ezt elmellőzni nem lehet. Erre nézve még utasitásom nem érkezik, meggyőződésemet követem, s már minap igy jelentém ki szavamat,* minthogy azóta másképen meg nem győződhetem, azt vissza nem huzhatom. (Éljen.)
Január 17-én Liptó az izenet megtartása mellett szavazott. (V. ö. 575. l.)
[II.] Ez után a kir. tábla szerkeztetése olvastatott fel, hitelesités végett, ugy szinte a tárnok széki czik[kely] 1-ő §-áé* is; annak vége lévén
A kerületi ülésben megállapított és most elfogadott szöveg (Iratok, II. k. 345. l.) megegyezik az országos bizottság javaslatával. (L. ezt 577. l. 44. jegyzet.)
Ugyan tsak a tárnokszéki cz[ikkely] 2-k §-a* vétetett tanátskozás alá, hol az adott vitatásra okot; megállapitassék e a 8 szám ezen birószék tagjaira nézve, vagy pedig a városok által beadott elrendelési javallatban kitett 12 szám? Ezen kérdés szavazásra eresztetvén, Trentsén, Fejér, Turócz, Pozsega, Szerém, Ung, az orsz[ágos] küldöttség szerkeztetésében kitett 8 tagot akarták megállapitani, Komárom, Veszprém, Abauj 10 tagot kivántak, a nagy többség pedig a városi javallat szerént 12 tagot állapitott meg.*
Az országos bizottság javaslatának szövegét olv. az l. jegyzetben.
Az ily módon megállapított 2. §-t l. Iratok, II. k. 345. l.
További végzés szerént altárnokot a Tárnok választ. Tárnokszéki tagokat a városok proponálnak, egyenesen Ő Felségérnek. A Tárnok szék Pesten leend, a Tárnok nem surrogálhat. A Szentszék testamentombol, és a hamis esküből eredő pereket nem fog itélni.*
A tárgyalásokról, amelyek eredményei ezek a végzések, olv. részletesebben a következő számban.
