b) 1833 julius 30 Országos ülés. Tárgy: az urbéri II. tc. 6. és 7. §-a: milyen módon cserélheti el a földesúr a jobbágy telkét má…
b)
1833 julius 30
Országos ülés.
Tárgy: az urbéri II. tc. 6. és 7. §-a: milyen módon cserélheti el a földesúr a jobbágy telkét mással?
1833 julius 30
Országos ülés.
Tárgy: az urbéri II. tc. 6. és 7. §-a: milyen módon cserélheti el a földesúr a jobbágy telkét mással?
Julius 30-án a KK és RR 73-ik országos ülésében olvastatott az Urbéri 2-ik t. cz. 6. §-ussa, melly azt rendeli: hogy az állomány a fél és negyed telekre nézve, kivévén Temes, Torontál és Krassó Megyéket, hol az egész, fél negyed és nyolczad telekben is lévő különbség a tartozások különbsége által egyenlittetik ki, az ország egyéb részeiben mindenkor egyenes arányban értetik.*
Iratok, I. k. 271. l.
Ezen szakasz minden vitatás és változtatás nélkül helyben hagyatott.
7-ik §. Ha a földes úr szüksége vagy könnyebsége (commoditása) ugy kivánván belső vagy külső telki tartozmányokat akarna annyit érővel felcserélni, ez az 1-ő törvény 7-ik §. leirtt mód szerint szabadságában fog állani.
Az országos szerkeztetésiben az 1-ő t. cz. 7-ik §-ra való hivatkozás helyett az volt téve, hogy „dato aequivalente, a törvényes bizonyság és tiszti ügyész béfolyásával cserét tenni hatalmában lesz ugyan a földes urnak; hanem ugy, hogy a jobbágy épületjeire és industrialis javitásira nézve teljes kárpótlást kapjon.”*
Modificationes, 5. l.
Ezen szakaszra nézve két kérdésre oszlott a vitatás: 1. Kell e az urnak hatalmat adni, hogy cserére kénszerithesse a jobbágyot? 2. Mi módon? Az elsőre nézve
BORSICZKY: Commoditás tekintetéből nem akar hatalmat adni az úrnak, hogy jobbágyát cserére kénszerithesse, ez csak balmagyarázatra, s a jobbágy kinzására ad alkalmat, és oly széles köpönyeg, melly alatt mindég kikergethetné a szegény jobbágyot. – VÁSÁRHELYI azt kivánja, hogy kénszeritett cserének helye ne legyen. – PÉCHY pedig csak regulatio alkalmával megengedtetni, ugy hogy annak végrehajtásával a jobbágynak birtoka örökre biztos lábom maradjon. – KOCSI HORVÁTH a Trenchin inditványát* elfogadni, különben antidotumnak oda tenni, hogy az aequivalens quantitas, qualitas, utilitas, conpareitas, és commoditas tekintetéből eszközöltessék, – KRICSKE pedig azt állitván, hogy lehetnek oly dolgok, mellyektől semmi áron, semmi aequivalensért sem kiván az ember megválni, a commoditást szintén kihagyni, a necessitás eseteit pedig szabályosan meghatároztatni kivánták.
Borsiczky.
BENCSIK: Ezen inditványok ellenkeznek a sajátság képzetével és károsok is lennének a jobbágynak, mert meg lehet, hogy az úr csak cserék által akarja per nélkül a commassatiót eszközölni.
GR. LA MOTTE: A pretium affectionist nagyon tiszteli, de csak a tulajdonosnál, s mivel a földes ur a tulajdonos, a jobbágy pretium affectionissát nem becsülheti annyira mint az 1-ő P. 9-ik czimjét.
BÖTHY: A földes ur legkisebb sérelme nélkül kimaradhat egészen ezen §. A földes úr proprietása oly annyira világos, hogy annak ujabb megösmérése miatt ily kártékony törvényt hozni épen szükségtelen; kiált a mellett minden szó, kiált a 40: 1-ae s ha még ezen §-ust is meghagyjuk, rosszabb lesz a jobbágy állapotja, mint volt a régi törvények szerint. A 40: 1-ae csak a legutolsó szükség esetében engedi meg a kibecsültetést, ez már kényelemről szóll, ennek pedig határa nincs. Csere csak két félnek szabad egyezésén épülhet, a szabad egyezés szerinti cserére nem szükség törvény által engedelmet adni, a kénszerités pedig kizárja a cserét, s csak azt mutatja, hogy nem akarok aequivalenst adni. Hogy pretium affectianis az én keblemben azért, mivel jobbágy vagyok, nem lakozhat, tagadom. Lehet udvaromon egy fa, mellyet senki sem képes megfizetni, az emberi kebelnek ezen gyengéded érzése bizonyal nem derogál a földes uri jusoknak.
BALOGH: Nem azért nem vagyok Trenchin inditványát elfogadni hajlandó, mintha nem akarnám a commoditast kihagyni, hanem azért mivel a necessitást is ki akarom hagyni. 8 megszoritását számláltam már el az usufructuationak, ezen törvény lenne a 9-ik és legterhesebb, mert az ur kényelmének az usufructuatio elve, a jobbágy java biztosága feláldoztatnék.
NAGY (Buda városa): Csere csak két szabad ember közt lehet, ezen törvény szerint a jobbágy nem lehet szabad ember, nem cserélni fog, hanem kéntelen lesz vagyonátol megválni. – Ez túl megy még a régi törvények értelmén is, igy a 40: 1-ae csak szükség eseteiről szóll, igy a 30: 3. 8-ik §-ban a kibecslés alól kiveszi a szőllőket,* s miért? nehogy a már akkor csirázó ipar, melly a kertekben és szőllőkben legszembetűnőbben mutatkozik, elfojtassék. – Ha a földes uri commoditás annyira megy, hogy bár valamely csergedező patakon a timárnak, szappanosnak, papiros molnárnak 10, 20 ezer forintos épületje van is, ezt el lehet venni, hogy angol kertet formálhasson a földes ur, ez bizonnyal nem jótékony intézet – mint Balogh.
A Hármaskönyv idézett cikke szerint a földesúr a földeket, réteket és malmokat közbecsüjök, a szőlőket pedig igaz értékük szerint válthatja magához.
VÁGHY: Nem csak az uri jusok feltartása, hanem egy magasb czél, a nemzeti ipar előmozditása is szükség hogy a RR tanácskozásait vezesse.
SISKOVICS: Igaz nem egyedüli ösvény az uri jus és tulajdon feltartása, de azon emlitett magas czél sem lehet annyira vezérünk, hogy az igaznak a tulajdon sérthetetlenségét alája vessük. A mint tehát a tulajdon szentsége tekintetéből a szerkeztetéshez állok, ugy azt, hogy regulatio után is felmaradjon a kénszeritő csere szabadsága, küldőim szándékával s a birtok biztoságával ösze egyeztetni nem tudom.
LA MOTTE: Ha az ipar előmozditása ily magas czél, nem kivánhatja e a Status, hogy mint földes úr is ipart gyakorolhassak? s ha nem gyakorolhatok, mert nem cserélhetek, nincs kára a Statusnak? ellenben van e kára a jobbágynak ha aequivalenst kap?
NAGY PÁL: Ha van e kára a jobbágynak? ezt legjobban meg tudjuk itélni, ha magunkat azon helyzetbe teszük, hogy vagyonunkat valaki kénszerítőleg elcseréli. Nincs sulyosabb átok egy nemzeten, mint a birtok bizonytalansága. Nagy következésű dolog ez, ha örökkön örökre minden megszoritás nélkül a bizontalanság principiuma divatozni fog. Egyébiránt is a regulatio által magában megtörténik a csere általános commoditás szerint, ha pedig egyszer regulázva, s kinek kinek iparja ezen alapulva lesz, a földes ur kényelme miatt megint ösze zavarni mindent, annyit tesz, mint megtagadni azon principiumot hogy a megállapitandó törvény szabályai szerint végrehajtandó regulatio változhatatlan legyen. Ilyen feltételek mellett az usufructuatio valóban csalás és nevetség.
KÖLCSEY: Két elválhatatlan kapcsolatu tekintet van előttem: állandó urbarialis birtok és evidentia. Ha az úr proprietásának képzetét az önkény mezején mindég tovább terjesszük, sem állandóság, sem evidentia nem lesz. Szükség tehát ügyelni, hogy az ur proprietása az urbariomi állapotot ne sértse, és ügyeltek is a RR eleitől fogva. Igy az usufructuatio tárgyában az úr eltiltatott a jobbágy telek vételétől, a csere tárgyában tehát nem adhatunk oly proprietást, mellyet amott megtagadtunk és pedig megtagadtunk azért, mivel nem ereszkedvén azon kérdés vitatásába, van e contributionalis fundus, vagy nincs, az csak ugyan kezdet óta vezér elv volt, hogy a nemesi birtok az urbarialissal ösze ne zavartassék.
Az Előlülő királyi SZEMÉLYNÖK nem lát önkényt, mert ez csak akkor lehetne, ha a jobbágynak kára következnék, a mit el kell távoztatni, egyszersmind oly módokról is kell gondoskodni, hogy az adó fundusa csorbát ne szenvedjen. A birtok változhatlansága pedig már a 4-ik §-ban, ahol a jobbágyoknak egymás közti cseréje megengedtetett, el van döntve.
LONOVICS: Én nem nevezhetem azt cserének, a hol az egyik rész szabad, a másik köteles, – minthogy pedig ezen §. az usufructuatio jó voltát semmivé teszi, a jobbágy iparjának véres verejtékes gyümölcsét bizontalanságra helyhezi, kihagyására voxolok.
BORSICZKY: Valóban nem cserének, de erőszakos foglalásnak kellene nevezni. Fő ellenvetés, hogy a proprietás az uré – igaz – de hát a jobbágy mi? – legalább is arendás, – a jobbágyi birtokot örökös arendának csak ugyan mindenki elösmeri. Már kérdem szabad e azt, amit arendába adtunk, kényünk szerint cserélgetni, s az arendástol elvenni? Bizonnyal nem, – no tehát a jobbágy sem olyan ember, hogy azt ki ki üzhesse, kergethesse.
PERSONALIS: Csak azon egy észrevételem van hogy ha az arendalis kötésben a csere felhagyása kiköttetik, akkor nincs panaszra ok.
BORSICZKY: Igen, ha az 1715: 8. czikely alkotása alkalmával tettük volna ezen feltételt, de nem most.
A többség mind azon által oda voxolt hogy a csere szabadsága felmaradjon, – de egyszersmind PALÓCZYnak azon észrevételét helyesnek itélvén hogy természetben kell az aequivalensnek kiadatni, a Personalisnak a fentebbi nyilatkozásokhoz alkalmazott inditványát egy részről a jobbágynak tökéletes kármentése, más részről az önkény kizárása tekintetéből tett némely módositásokkal elfogadván, oda is ügyelve hogy a földes uri jurisdictio kérdése ne praeoccupáltassék, a szerkeztetés igy állapittatott meg: „§. 7. Ha a földes ur szüksége, vagy könyebbsége ugy kivánván, belső vagy külső tartozmányokat akarna annyit érővel felcserélni, ez neki a törvényes bizonyság és tiszti ügyész hozájárultával szabad legyen, de oly móddal, hogy a jobbágy mind a telkekre nézve, mellyek csak magok természetökben ugyan annyi mennyiségben minémüségben, tekintvén egyszersmind a jobbágy könnyebségét, (commoditását) adathatnak, mind pedig az épületekre s javitásokra nézve tökéletesen kielégitessék és minden esetre a dolog végrehajtás előtt, a megye törvényszékének megbirálása végett felterjesztessék.”*
A július 30-i, 73. országos ülés hivatalos jegyzőkönyvét l. Jegyzőkönyv, II. k. 392. s köv. l.
