a) 1833 julius 29 Országos ülés. Tárgy: Az urbéri II. tc. 4. és 5. §-a: a jobbágyteleknek és tartozékainak elcserélése, felaprózá…
a)
1833 julius 29
Országos ülés.
Tárgy: Az urbéri II. tc. 4. és 5. §-a: a jobbágyteleknek és tartozékainak elcserélése, felaprózása; elzálogositása.
1833 julius 29
Országos ülés.
Tárgy: Az urbéri II. tc. 4. és 5. §-a: a jobbágyteleknek és tartozékainak elcserélése, felaprózása; elzálogositása.
Julius 29-én (72-ik) országos ülés a K és Rendeknél.
Olvastatik az Urbéri 2-ik t. cz. 4-ik §-ussa melly a kerületi végzés szerint ezeket rendelé: A jobbágy telki öszves állományoknak földes uri megegyezés nélkül közben jött elcserélései magokban semmi erejüek lévén, az 1-ő t, cz. 11-ik §-ban kiszabott módon felbontathatnak. – Egyes telki illetőségek elcserélése pedig jövendőre földes uri megegyezéssel sem engedtetik meg, ugy a telek 1/4 alóli eldarabolása osztály esetében is eltiltatik. Az eddig történt kisebb elosztások mind azáltal jelen állapotjokban hagyatván, minden ilyes helyeken a haszonvétel szabad adása vevése a mostani mennyiségben fog gyakoroltathatni.*
Iratok, I. k. 270. s köv. l.
Az országos szerkeztetés abban különbözik, hogy a jobbágy telki állományoknak nyilvánosan kijelentett földes uri jóváhagyása nélküli felcserélése vagy elosztása, a mennyire eddig történt is, felbontathatik. Földes uri megegyezés mellet pedig csak 1/4 részig eshetik meg. – És igy ha 1/4 részen alól feldarabolt jobbágy teleknek haszonvétele áruba bocsájtatik, a vevö ne nyerhessen különben földes uri megegyezést, hanem ha ezen eladás által a jobbágy telki részeknek öszekapcsoltatása eszközöltetik.*
Modificationes, 5 l., Proiectum, 19. l.
BREZOVAY: Miután a szabad adás vevés meg nem engedtetett, a cserére nézve szerfeletti megszoritás van a szerkeztetésben. Csere és eladás közt nincs különbség, s ha az eladásra nézve nincs a földes úr önkényére bizva, hogy jóváhagyását akármikor megtagadhassa, itt is hasonlót kell tenni, s a csere jóváhagyásának megtagadását az 1-ő t. cz. 7-ik §-nak eseteire szorítani. – VITÉZ ellenben ugy vélekedik, hogy a szabad adás vevés száraz theoriájának sem a jobbágy, sem a földes ur sem a Status javát subordinálni nem lehet.
SISKOVICS: Három kérdést lát felforogni: 1. Szabad e az egész jobbágy telki állományt felcserélni? 2. Szabad e egyes appertinentiákat is cserélni? 3. Szabad e a telket, és meddig feldarabolni? – Az 1-őre nézve miután a szabad adás vevés már megengedtetett, ezt sem lehet megtagadni. A Statusra nézve mind egy, akár Pál, akár Péter birjon is valamely telket, csak teljesitse a hozzá kötött kötelességeket. – A 2-ik kérdést két részre osztja: midőn egy földes urnak két jobbágya kiván egymás között cserélni, ezt annyival is inkáb megengedtetni kivánja, mivel ebben az oly annyira kivánatos Commassationak, mellyet ő az egész országban mihamaréb végre hajtatni kivánt, surrogátumát tekinti. Ellenben compossessoratusban a kikerülhetetlen zavarok elháritása tekintetéből kéntelenségnek látja megtiltani, hogy két külön ur jobbágyai egymás között részletes cseréket ne tehessenek. A szerkeztetésben emlitett felbonthatást pedig csupán az urbéri rendbe szedés idejére szoritja, oly értelemben t. i. hogy a közben jött cserék, s felosztások a comassatiónak ne ártsanak. – A 3-ik kérdést illetőleg a felosztást 1/4 rész telekig földes uri jóváhagyás nélkül is, azonban az urnak megegyezésével 1/4 részen alól is megengedtetni kivánja. Ezen előterjesztése ellen később azon ellenvetés tétetvén, hogy 1/4 rész telken alól a jobbágy nem élhet, s azért a kisebb telkek eladására nézve az öszekapcsoltatás feltétele sürgettetvén, azt feleli: hogy az eddig történt felosztások köz értelemmel meghagyatni kivántatnak; már pedig leginkább a sovány felső vidékeken nem 1/4 részre, de 1/16 részre is fel vannak a telkek osztva, még is élnek a jobbágyok és igy mellőzvén a tulajdoni sajátságbol, az eladás szabadságábol, s a vevésbeli concurrentiábol merithető inditó okokat, egyedül már csak a fent emlitett oknál fogva is a feldarabolást földes uri jováhagyás mellet 1/4 részen alól is megengedtetni kivánja.
Ezt SZENTPÁLY azon igeri egyszerü igazságnál fogva pártolja, hogy amelly kóldus 1/8 rész vagy 1/16 rész telket bir, az még is kisebb kóldus, mint a ki semmit sem bir.
BALOGH: A Siskovics által tett felosztás szerint szóllván, az 1-őre nézve: midőn a szabad adás vevésről volt szó, a földes uri jóváhagyás megemlitését azon oknál fogva kérte kihagyatni, mivel a megtagadhatás esetei, különösen ki vannak jelelve – de el nem fogadtatván észrevétele, miután az eladás és csere közt különbséget nem lát, a követeltség kivánja, a földes uri jóváhagyást oly móddal mint a szabad adás iránt elhatároztatott, itt is meghagyni. – De a 3-ik t. i. a darabonkénti csere eltiltására, soha reá nem áll; ellenkezik ez a comassatio idaeájával, a mi nem más mint közönséges csere, – ellenkezik a tulajdonosság idaeájával, mert ha adni venni szabad, miért ne lenne szabad cserélni, a földes ur jóváhagyásával? De végre elösmértetnék ez által az adónak állandó fundusa is, mert ha még a földes ur megegyezése mellett sem szabad cserét tenni, csak azért nem szabad, mivel az adó fundusát evidentiában kell tartani. – Végre 1/4 részen alól felosztani valjon miért ne lehetne? talán mivel ezen alól sem az úri sem a közterheket nem viselheti? ugy de a zsellérnek ennyije sincs, még is viselheti. – Vagy mivel evidentiában kell az adózó értékeket tartani? de hiszen a zsellérnek semmije sincs, mégis evidentiában van. – Megemliti végre, hogy az usufructuatio jóvoltának csorbitására már eddig megállapitott 7 gátokhoz járul most ezen §-ban a 8-ik megszoritás.*
V. ö. 593. l.
BÖTHY szintén ugy vélekedett, hogy ha ezen törvény igy megáll, a szabad adás vevés és a comassatio jótékonysága czélt soha sem ér. Mindkettőnek czélja a nemzeti szorgalom kifejlődése, már pedig a cserének még földes uri engedelem mellet is eltiltása ezzel homlok egyenest ellenkezik.
ÖTVÖS TAMÁS, SZABÓ, ASZTALOS a cserére nézve különösen azon elvet vitatták, hogy a telekbeli haszongyümölcsözés mellett fel lévén tartva a földes uri tulajdon, magából a proprietás képzetéből következik hogy a jobbágy, földes ura megegyezése nélkül telkére nézve sem cserét ne köthessen, sem más rendelkezést ne tehessen, ellenben tulajdon azon proprietás képzetéből következik, hogy a földes úr megegyezésével minden intézetet, s igy részletes cserét és apróbb darabokra való felosztást is tehessen.
MARCZIBÁNYI szintén védelmezte ezen gondolkozást, a feldarabolásra nézve pedig ugy vélekedett, hogy mentől több ember birja a telket, annál inkább nevekedik az ipar, a forgalom, ő tehát meggyőződése szerint határtalanul megengedné a felosztást, de utasitása következésében 1/8 telekre voxol. Az azonban, hogy a mostanilag birt kisebb mennyiségű telkeket csak azok vehessék meg, a kik már hasonló telket birnak, el nem fogadhatja, mert ebben egy ujabb nagyon terhes nemét látja a szabad adás vevés megszoritásának.
DESÖFFY és mások számosan az egész telekbeli állomány cseréjére nézve a törvénynek viszaható erőt adni nem akartak, s jövendőre sem kivántak oly elvet felállitani, hogy a földes ur határtalan önkény szerint megtagadhassa jóváhagyását. – DEÁK ezt az oknál fogva is pártolá, mivel a csere idaeájában nem annyira a föld cseréltetik, mint a jobbágy változik.
CSAPÓ és mások a cserére nézve a kerületi, a dismembratióra nézve pedig az országos szerkeztetést vóltak hajlandók elfogadni.
PALÓCZY pedig ugy vélekedett, hogy nem csak a tiszta uradalmakra, de a compossesoratusokra is kell ügyelni, ezekben pedig az adózó fundusnak a nemesi értékkel öszezavarására alig lehetne más oly tágas kaput nyitni, mint a részletes cserék megengedése. Már pedig teljesen meg van győződve, hogy a Statust nem kevésbé mint a földes urat érdekli, hogy az adózó fundus evidentiában tartassék. KÖLCSEY ezen evidentiát az inprothocollatiók által feltarthatónak és szükségeskép fel is tartandónak itéli.
HERTELENDY arra figyelmeztet, hogy ha az eddigi cserék minden kivétel nélkül felbonthatók lesznek, ebből ezernyi zavar, s a birtoknak örökös bizontalansága következik, lehet hogy az ilyes cserékre már regulatio is épült, lehet hogy 20-ik kézen is a birtok kivánja tehát, hogy azon cserék, mellyek vagy regulatio utján, vagy a földes úr tudtával de ellenkezése nélkül történtek, sértetlen maradjanak.
A földes uri jóváhagyásra nézve maga az ELŐLÜLŐ is meg vallotta, hogy ha ezen jóváhagyás nem értetik az 1-ő t. cz. 7-ik §-ban foglalt korlátok között, a törvény ki fog játszatni, mert eladás czim alatt fognak a cserék történni.
A fentebbi előterjesztések szerint 3 felé ágazván a vélemények, a PERSONALIS többség szerinti végzésnek jelenté az országos szerkeztetést – az 1/4 résznél kisebb telkek eladása felől tett intézet elébe a kerületi szerkeztetésből azon szavak tétetvén, hogy az eddig történt felosztások mostani állapotjokban meg hagyatnak.*
Az elfogadott szöveget l. Jegyzőkönyv, II. k. 392. l.
BALOGH: Ha igy megyünk a tanácskozásban, természet szerint mindég a redactio fog győzni – három fele mentek a szavatolások, s ha ezek külön vétetnek, a lesz belőle, hogy 18 megye fog törvényt szabni, holott a törvény hozás alap elve szerint erre absoluta pluralitas kivántatik, a mi 26 megyéből áll.
PERSONALIS megjegyzi, hogy itt meg volt az absoluta pluralitas – a kérdésok igen egyszerűzve valának t. i. kell e egész telek felcserélésére földes uri engedelem? Szabad e egyes darab földeket engedelem mellet is fölcserélni? és megengedtetik e a telkeket 1/4 részen alól felosztani? Ezen egyszerűzött kérdésekre a töbség nyilván az országos szerkeztetésre nyilatkozott.
DEÁK: Nem szóll a mostani végzésről, de jövendőre nézve kéri a RRket, oly módját szabják ki a tanácskozásoknak, hogy ha több felé oszlanak a vélemények, a kisebb számban maradott felekezet voxát egyik vagy másik erősebb részhez adhassa.
PERSONALIS: Abban senkit sem lehet korlátozni, hogy magát mikép nyilatkoztassa és hogyan voxoljon, mert nem csak hogy senkit kénszeriteni nem lehet, hogy magát igy vagy amugy jelentse ki, ugy még csak arra sem lehet kénszeriteni, hogy szólljon, ha nem akar. A tanácskozások folyamatja alatt kinek kinek szabadságában áll szóllani a hányszor akar, s voxát a körülményekhez képest meg változtatni, – mindég kihallgattatik, de nem kényszeritethetik.
SOMSICH: Itt is, valamint a kerületi ülésekben gyakoroltatott, kivánja: a tanácskozást a votisatiótol el választani.
A PERSONALIS bizonyosokká teszi a RRket, hogy a törvényes szokás fog mindenkor uralkodni, a RR élni fognak szabadságukkal, s őtet is tulajdon helyzetére nézve a törvényes szokástol semmi inditvány sem fogja elmozditani.
VÁGHY: Ha Bars megyének nagy érdemű követe 26 megyéből álló absolut többséget a Vármegyékre értette, nincs mit szolljon, de ha ugy értette, hogy a RR táblájának többségét 26 megye teszi, ennek ellene mond.
PERSONALIS: Ha nem a többség szerint jelenteném ki a végzést, kinek kinek szabadságában áll ellenvetést tenni, – eddig nem volt panaszra ok, ezentul sem lesz. Minden követ kihallgattatik, s a végzés csak akkor jelentetik ki, midőn többé senki sem akar szóllani.
BALOGH: Hogy értettem a 26 megyének absoluta pluralitását, azt Sopron városának érdemes követje eddigi nem illiberális nyilatkozásaimból megérthette, ha csak azokat mind félre magyarázni nem akarja. Igen sajnálom, hogy épen én irántam tesznek észrevételt a nemes városok. Hogy a vélemények három fele oszlottak, tagadni nem lehet s én ujabban kérem, gondoskodjanak a RR, hogy csak az asolutus többség végezzen, a mi a Vármegyékre nézve (mert csak ezekről szóllottam) 26 megye.
CSAPÓ: Szintén kér felügyeltetni, hogy nem egy vagy más fractio hanem csak az absolutus többség határozzon.
PERSONALIS: A ki szóllani nem akar azt csak ugyan nem lehet kénszeriteni.
SISKOVICS: Minden követ meg tudja itélni, mikor esett el inditványa, mikor tartozik magát ujabban kijelenteni. Ő ugyan azon egy tárgyban hatszor is meg fogja a voxát változtatni, ha hogy azt a kifejlődő körülmények szerint kötelességének ösmérendi. De valamint megszoritást, ugy kénszeritést sem fogad el.
Mellőztetvén ezen vitatások, a napi rend folytában olvastatott az Urbarium 2-ik czikelyének következett 5-ik §-ussa, melly a kerületi szerkeztetés szerint azt rendeli: hogy amennyiben a telekbeli illetőségekre nézve kamat fejében zálogositások, valóságos lekötések vagy ideigleni cserék jöttek volna közben, ha ezek az uraság megegyezésével keletkeztek, a földes úr a jobbágyot viszaváltásra szorithatja, addig pedig az urbéri tartozásokat az akkori haszonvevőtől kivánhatja. Ha pedig a földes ur jóváhagyása nélkül, vagy ellenére történtek azok (citra vel contra dominalem assensum intervenissent) a földes urnak ezen felül a vevő ellen a zálogi summa elvesztésére keresete leend.*
Iratok, I. k. 271. l.
Az országos szerkeztetés annyiban különbözött, hogy ezen szavak „kamat fejében” „valóságos lekötések vagy ideigleni” t. i. cserék, benne nem foglaltattak s csak igy állott: amennyiben a telekbeli illetőségekre nézve zálogositások, vagy cserék jöttek volna közben s a t.* – Ezen §-usra nézve több rendbeli inditványok tétettek:
Proiectum, 19. l.
A Bánátusi 3 vármegyék részéről GYERTYÁNFY, DESSEWFFY, MARKOVITS azt sürgették, hogy miután nem elnézésből hanem a Bánátusi urbarium egyenes rendeléséből, valamint a csere, ugy különösen Temesben és Torontálban a zálogitás is divatban volt, ezen szokás reájok nézve jövendőre is feltartassék, vagy legalább a törvénynek visza ható erő a múltra ne adassék. – A Bánátusiak ezen inditványa azonban el nem fogadtatván, még inkább el nem fogadtatott CZINDERYnek vélekedése, a ki azt kivánta, hogy miután a telek haszonvétele immár a jobbágynak törvény szerinti tulajdona, a tulajdon értelem pedig magában foglalja, hogy azzal kiki szabadon élhet, valamint az eladás megengedtetett, ugy az elzálogositás is az egész országban megengedtessék. – Ez mind az 1-ő t. cz. 12-ik (most 11-ik) §-ban tett rendelésnél, mind a KOCSI HORVÁTHnak azon észrevételénél fogva, hogy nincs alkalmasb mód a jobbágy üstökét uzsorásoknak adni kezébe, mint az elzálogitás, kevés támogatóra talált. – Többen védették ugyancsak SOMOGY és TORONTÁL V[árme]gyéknek azon véleményét, hogy a Summa elvesztésének büntetése, mellyet BALOGH általánosan is szerfelettinek és a bűnnel arányban nem lévőnek tartott, a multra hátrahatólag ki ne terjesztessék, mivel eddig a zálogítás törvény által tilalmas nem volt. – Ezen vélemény ellen a PERSONALIS hivatkozott a Theresianum urbariomra,* melly az 1791: 35. t. cz. által ideiglenes törvény erejére emeltetett, s melly az elzálogositást világosan eltiltja. – SOMSICH ugyan azt felelte, hogy ezt szoros törvénynek venni csak azért sem lehet, mivel azt a szokás egyhelyütt tágan, máshelyütt szűkebben, ugy azonban ritka helyüt, vagy sehol sem magyarázta, hogy a summa elvesztésével büntettetett volna a zálogba adás; vannak is esetek, midőn a jobbágy marha dög, vagy más szerencsétlenség miatt tönkre lett volna, ha hogy zálogba adott földjére egynehány ftot nem kap. – Reaplicáltassék a föld, de a Summát a vevő el ne veszitse. – Ezen kérdésre nézve még az is közben jött, hogy kit illet s kit terhel a Summa elvesztésének büntetése? A vevő ellen nincs külön keresetnek helye, mert ő már elvesztette summáját, midőn a földet fizetés nélkül tőlle elvették, s bár igaz lenne is ASZTALOSnak azon mondása, hogy a másét tudva egy harmadiktol meg venni annyi, mint lopás, a tolvaj pedig megérdemli a büntetést, méltán lehet kérdezni, kit lehet inkább tolvajnak nevezni, azt e a ki más jószágát eladta, vagy azt a ki megvette? DEÁK ugy vélekedett, hogy az eladó minden esetre szintén bünös, s hahogy ő nem csak nem büntettetik, de még földjének ingyen való viszakapásával jutalmaztatik, ösztönt kap mindent elkövetni, hogy zálogba adhassa földeit, előre számolván, hogy földes urának béfolyásával ingyen visza kapja. – Azért is SOMSICH, BALOGH és mások sokan salvo regressu ad venditorem kivánták a summa elvesztésének büntetését* és pedig csak jövendőre értetni. Ezt azonban a többség el nem fogadta, sőt még CSAPÓ inditványát is félre vetette, a ki azt sürgette, hogy különbség tétessék azok közt, a kik citra, és azok közt, a kik contra assensum dominalem vettek zálogba jobbágy földeket, minthogy ezen két vétség nem egy fokon áll.
Az 1767. január 23-i úrbéri rendelet.
Vagyis: a vevő viszontkeresetet támaszthat az eladóval szemben. – Deák felszólalása kellőleg megmagyarázza az ügyet: „Ugy tekinti a dolgot mint más törvénytelen el adásokban p. o. közös jószág el idegenitésébe, ezen esetekben is vissza kapja a vevő a vett jószágon fekvő summát, kapja tehát vissza itt is és tevődjön be a ,salvo regressu’ vagy ha ez nem tettzene és a kérdéses summa birságnak tekintetődne, akkor menjen a köz fundusba vagy a helység cassájába”. (Jegyzőkönyv, II. k. 390. l.)
A PERSONALIS ugyan is azt felelte, hogy el lévén az Urbarium által a zálogitás tiltva, minden cselekedet mala fidest foglal magában, s ennek terhe alól csak az menekedhet, a ki világos engedelmet tud bizonyitani.
LA MOTTE nincs meg elégedve a szerkeztetésnek azon rendelésével, hogy a jobbágyot viszaváltásra szorithatja a földes ur. – Hát ha tehetsége nincs, valjon ezért a földes ur tulajdonát egy harmadik bitangolja e? ez nem lehet, kell tehát hatalmat adni a földes urnak, hogy azt ön hatalmával visza vehesse.
BÖTHY: Midőn a földes ur megegyezése hozájárultával valamely jobbágyi földet biró zálogos teljesiti kötelességeit, az úrnak panaszra nincs oka, – ellenben ha hogy a jobbágyot vagy ön java nem ösztönzi a visza váltásra, vagy tehetsége nincs, valjon minő eszközökhöz fog nyulni a földes ur, hogy visza váltásra szoritja?
BALOGH azt tartja, ha szoritani akarja a földes úr, adjon pénzt is a kiváltásra – annyival inkáb, mivel megegyezni az elzálogositásba, s még is kiváltásra kénszeriteni, ösze nem fér.
ASZTALOS panaszosan terjeszté elő, megyéjében ezen viszaélés mennyire elhatalmazott, mint hozott a V[ár]megye Statutumot, a Helytartó tanács azonban azt mikép módositotta, s ez által megyéjének sérelem előterjesztésre nyujtott okot, melly az urbarialis munkálatra utasitatván,* ezen § létesitésére szolgáltatott alkalmat, kivánván a via facti visza vehetés hatalmát törvénybe tenni.
Máramaros megye statutumát, amely szerint a földesúr önhatalmúlag és az invesztált összeg megtérítése nélkül visszaveheti a „rosszhiszemű” vásárlótól jobbágyának az ő megkérdezése nélkül eladott földjét, a helytartótanács 1824. július 27-i rendeletével úgy módosította, hogy a visszaszerzés csak a megye közbenjöttével lehetséges, az invesztició felől pedig az úriszéknek kell döntenie a megyei ügyész közbenjöttével. A határozatot a megye az 1825/7-i országgyűlésen, hivatkozva a Hármaskönyv, I. 68. és III. 22. 2. §-ra, valamint az urbárium V. fejezete 6. pontjára, mint sérelmet terjesztette elő. (Az országgyűlés Írásai, 1162. s köv. l.
PALÓCZY szintén azt sürgette hogy az ur maga hatalmával élhessen, – MARCZIBÁNYI ellenben a földes urat maga dolgában birónak semmi esetben sem akarta megszenvedni.
Mind ezen vitatások azonban mellőztetvén s a többség a szerkeztetés jóváhagyására nyilatkozván, PALÓCZY a kamatok fejében történő lekötések megemlitését a t[ör]vényből kihagyatni kéré, mivel ezen módnak még csak lehetőségét sem kivánná törvény által elfogadtatni.
HERTELENDY pedig figyelmezteté az RRket, hogy a cserére nézve ellenkezésben van az országos szerkeztetés az előbbi §-ussal, melyben minden csere, mellyhez földes uri jóvá hagyás nem járult, felbonthatónak rendeltetik, a miből természetesen következik, hogy ha hozá járult a földes uri engedelem, fel nem bontható. – Ezen észrevételeknél fogva az országos szerkeztetés vált ugyan végzéssé de a csere iránti ellenkezés kikerülése tekintetéből a csere előtt ezen szó „ideiglenes” a kerületi szerkeztetésből meghagyatott.
