a) 1833 január 23 A főrendek ülésének folytatása. Tárgy: Az előleges sérelmek vitatása. [I.] Erdély és a véghelyek visszacsatolás…
a)
1833 január 23
A főrendek ülésének folytatása.
Tárgy: Az előleges sérelmek vitatása. [I.] Erdély és a véghelyek visszacsatolásának kérdése. [II.] A só árának megszabása.
1833 január 23
A főrendek ülésének folytatása.
Tárgy: Az előleges sérelmek vitatása. [I.] Erdély és a véghelyek visszacsatolásának kérdése. [II.] A só árának megszabása.
Folytatás a Fő RR. 23-ik Januariusi Ülésének.
[I.] Olvastatván az előleges sérelmek egyes pontjai, ezek között érdekes vitatásokra nyujtott alkalmat Erdély vissza csatolásának kérdése.
A FŐ POHÁRNOK és SZEGEDI FŐ Ispány ugy vélekednek hogy ezen sérelmet nem lehet illy formában fel terjeszteni, mivel egyébb aránt is, már a mult Ország gyülésen ez eránt kir. Válasz érkezet,* és igy sérelem lenni meg szünt s csak mint kivánság álhat, mellyre nézve szükség mindenek előtt az Erdélyieket általlánosan ki halgatni, ehez a PÉTSI PÜSPÖK még azt adá hogy az Erdélyieknek 1790-ben a M[agyar] Or[szá]gi RRhez intézet kérelme, Erdélly politicus szabad léttének diplomába leendő bé iktatását tárgyazta,* hogy abból nem lehet azt következtetni, mint ha Erdélly M[agyar] Or[szág]gal öszve kaptsoltatni kivánt vólna.
Az 1830. dec. 2-i királyi leirat a visszacsatolás kérdését a reformbizottsági munkálatok körébe utalta. (Ez országgyűlés Írásai, 414. l.)
Az 1790/1-i magyar országgyűlés Iratai (Acta), 38. s köv. l.
B. VESELÉNYI az 1790-ről tett emlitést igaznak esmeré ugyan, de állitja hogy általlánosan szorosabb kaptsolatról vala szó s ez az 1791-ki Erdélyi Diaeta bizonysága szerént köz ohajtás s az eggyesülés kivánata olly eleven vólt, hogy a M[agyar] Or[szá]gi Diaetára küldött követeknek az egyesülés hátráltatásával vádolt egyike visgálatért, s ha vétketlennek találtatna betsülete hellyre állásáért folyamodván,* s az RR. el esmerték hogy illy tett notát érdemlő vólna, s bár a figyelem egyébbre vezetése s más okok miatt a nagy ohajtásnak silány szüleménye lett, de meg maradt az egyesület ohajtása s az kivált egy két év ólta a hazafiak jobb részének főbb törekedése, mint ezt az alsó Fehér Vár[me]gyének közelebbi kör levele is bizonyitja.
Fekete Ferenc kérte az erdélyi országgyűlés 1791. jan. 18-i ülésén tisztázását a gyanú alól, mivel annak beigazolódása esetén „méltán haza rontónak” nevezhetnék. (Az országgyűlés Jegyzőkönyve, 1832-i kiadás, 108. l.)
B. BETHLEN DOMONKOS hasonló értelemben szóllott.
Az ORSZÁG BIRÁJA diplomaticai adatokkal erőssitette, hogy a M[agyar] koronának jussa olly világos, hogy az leg kissebb kéttségbe sem jöhet, s erre nézve nem is lehet többé ki halgatásnak hellyt adni. A kaptsolat modalitására nézve mind azon által, mind azért, mivel Erdélynek mint municipalis szabadságokkal és különös törvényekkel biró derék lelkes nemzetnek méltósága meg kiványa, mind azért mivel a rokon testvéri szeretet ezen gyengéd tekintetett parantsolja, szükségesnek tartja, hogy Erdéllyel kimeritő értekezés történjék, a nélkül azonban hogy a Magyar korona jussa kérdés alá botsáttatnék. S itt sem kevésbé a haza jussaira, mint Erdéllynek nemzeti méltóságára nézve, oly szép elveket fejtet ki az ORSZÁG BIRÁJA hogy B. VESELÉNYI kötelességének esmérte az Erdélyiek nevében nekie nyilvános köszönetett tenni, mellynek hellybe hagyása egy hangos éljenbe hangozott.
HORVÁTH FEHÉRVÁRI PÜSPÖK nem tudja hogy Erdély a kaptsolat sürgetésére tellyes hatalmu levelet adott vólna valakinek, sem esedező kérelmet nem olvasott. Egyébb aránt is nem érti mi szorosabb kaptsolat kivántatik, mint a melly költsönös szabad kereskedés, egy Fejedelem kormánya s a hazának közös védelme által már valósággal fenn áll, sőt törvénye is van Erdélynek 1791-ben hozva hogy ad normam aliorum provinciarum non gubernabitur.*
Az 1791. évi 6. tc.
B. VESELÉNYI: Igaz, de ezen M[agyar] Országot érteni annyival kevésbé lehet, mert ennek is hasonló törvénye van, valamint azon más törvények se, mely Erdélyt hogy más országokkal nem fog eggyesitetni biztositja, mivel ugyan azon törvény M[agyar] Országhozi tartozását el isméri; az óvás, hogy erővel és saját jussai el törlésével nem fog ide tsatoltatni, nagyon természetes, de hogy szabad nemzethez illő összve kaptsolását, vagy egy törvény tiltaná, azt kereken tagadja. Hogy folyamodással kellene Erdélynek egyesülési akaratját ki jelenteni, kész a felelet: tenné, de ezt tsak az országosan egybe gyült Erdély tehetné, hogy pedig 22 év ólta szenyved fonnyasztó álom korságba, annak Erdély nem oka, végre hogy két nemzet eggyé válása nemcsak azokban áll, mellyeket a püspök fel hozott, erre olly könnyü, hogy szinte bajos felelni, tsak ugyan azon polgári alkotmány egyesit két nemzetet.
G. ZITSY KÁROLY azt tartá, hogy már a mult Or[szág] gyülésen előleges sérelmeknek értetvén ezen tárgy, nem változtak oly kedvezőleg a körülmények hogy most hasonló tekintetbe ne jönne. Egyébb aránt szabad kapcsolat jele e az? hogy a határok vám tisztek által ostrom zárba tartatnak, s a sónak nem engedtetik szabad árulása.
A NÁDOR ugy végzé be ezen érdekes tárgyat hogy a magyar korona jussa igenis oly világos, hogy arra nézve ki halgatásnak többé hellye nem lehet. De nem tsak egyik fél hasznát kell tekinteni, a modalitásra nézve tehát az Erdélyi Urakat annyival inkább ki kell hallgatni, mivel nekiek külömböző törvényeik municipális szokásaik, nevezetesen pedig a hit ügyében különös szabadságaik vannak. Ezeket egyeztetni kell, ne hogy az mondathassék hogy a nagyobb test a kissebbet el nyeli.
A Nádori és Banalis hatalomnak a vég hellyekre nézve kért visza állitása tárgyában a FŐ POHÁRNOK régi törvényeink tengerébe gyakorlott búvárkodásainak gyümöltsét elő adván azt mutogatá, hogy a vég hellyek kormánya ugy van, mint ahogy lennie kell. Szegnia városára nézve pedig a BÁN állitá, ez olly szegény város hogy ha a katonai kórmány által nem gyámolitatnék, lakosainak ki költözniök kellene.
[II.] A Só tárgyában
A FŐ POHÁRNOK kérdé, hogy lehet ezen tárgyban ujjabb fel irást tenni mi utánn a mult Or[szág] Gyülésnek éppen utolsó előtti üléséből tétetett fel irás,* Kir. Válasz pedig, még nem érkezett, de nem is érkezhetett eddig.
Az 1830. dec. 22-i ülésből, amelyet az ünnepélyes záróülés még aznap követett. (Az országgyűlés Írásai 551. s köv. l.)
PÉCSI PÜSPÖK ellenzé egy tárgyban az ismételt felterjesztéseket. Annyi kir. válaszok után ha hosszasan szóllunk, ujj erősségeket kellene fel hoznunk, de ha tsak alázatos könyörgéssel járulunk a Felséghez, röviden kell esedezni. Sok van itt szigorun. A Felség nem tesz tagadást, sőt meg esméri az Ország jussát hanem tsak az 1791-ki t. cz.* záradékját alkalmaztatja, a fel forgó környülményekhez; a KK. ugyan azt mondják hogy a törvények magyarázatjának hatalma közös; igaz ez általánosan, de nem rendkivüli esetekre nézve, pedig mutassák meg hogy most nints illy eset. Az RR. ugyan ide akarnák vonni az 1741-ik 22-ik t. cz. értelmét,* de az tsak az adóról szóll, s ha azon Czikkely értelmét a Sóra is ki akarták vólna terjeszteni, az Ország rendei bé tették vólna az 1791-ki Czikkelybe.
Az 1791. évi 20. tc. szerint a só ára országgyűlésen kívül csak rendkívül súlyos körülmények között emelhető fel.
A rendek az „extrema urgens necessitas” fogalmát az 1715. évi 8. és 1741. évi 22. tc. értelmében akarták meghatározni, amelyek szerint országgyűlésen kívül, concursuson csak hirtelen ellenséges betörés, vagy rögtöni háború esetén lehet adók felől határozni. (Iratok, I. k. 22. l.)
G. KÁROLLYI GYÖRGY: A sérelem fel terjesztését sürgeti minthogy már e részben a világ itéletére is kéntelenek valának a RR. hivatkozni.
A TÁRNOK ugyan más törvényt kivánna, mint az 1790: 12-ik,* de még az igy van, a kérelem utja maradt fel. Emlékezetbe hozá hogy II. Leopold nem engedte az országnak só iránti követelt jussát a diplomába foglalni,* s állitja hogy tsupán kegyelemből állott a törvény czikkely alkotására s hogy a rendkivüli esetek nem status, hanem a kir. kintstár szükségeire értetődnek, amit tsak maga a Felség itélhet meg. Erre
Erre az articulusra, amely szerint a törvények meghozatala, eltörlése és magyarázása a király és a rendek közös joga, az alsó tábla a rendkívül sürgős eset egyoldalú meghatározása ellen érvelve hivatkozott. (Iratok, I. k. 22. l.)
Az 1790. szept. 21-i leiratot l. ez országgyűlés Iratai (Acta) közt, 184. l.
AZ ORSZÁG BIRÁJA: igaz, hogy Leopoldina Resolutioban az benne van, de feleltek ám az Ország rendei 1802-ben,* pedig a Felség világosan nem a kintstár hanem a status szükségére kérte (revera revera! ad status necessitates). Status alatt pedig nem lehet mást mint M[agyar] statust érteni. Azért minden kétségeskedések el döntésére ugy vélekedik mint G. Károlyi.
Az 1802. jún. 28-i felirat az országgyűlés Írásai közt, 46. l.
FŐ POHÁRNOK: 1802-ben két milliót kért a Felség, a RR egy ftal emelték fel a só árát, a hibázó két garast a Felség hozzá adta. Nem a só ára terhes hanem a törvény czikkelyek terhesek – est poena peccati! M[aria] Therezia 15, később 8 xral le szállitotta a só árát, Jósef 3 xrral, bé akarták tenni a koronázási diplomába, most el mondhatják mea culpa – si tacuissent. – Ezt az ORSZÁG BIRÁJA nem tagadá ugyan, de ellenben azt tartá, hogy mihellyt az Or[szág] gyülésen vetetett fel már nem lehet a kintstár, hanem az Ország szükségéről szó. Ezen egész kérdésben az Ország jussára nézve a leg gyönyörübb elveket fejté ki az Ország birája.
Végzés: A sérelem némelly szigoru kifejezések lágyitásával meg ált.
