Az országos honvédelmi bizottmányhoz Kossuth Lajos elnök Pozsonyból október 30-án éjfélkor következő levelet küldött.*
Az országos honvédelmi bizottmányhoz Kossuth Lajos elnök Pozsonyból október 30-án éjfélkor következő levelet küldött.*
Az 1848-ik évi »Kossuth Hirlapjá«-nak 107-ik számából. K. F.
Ma reggel 7 óra tájban megkezdettük a csatát, tartott délután 4 óráig. Jobb szárnyunk Mansvörth falut a Dunánál, mely ellenséggel erősen meg volt rakva, erős csata után ostrommal vette be, s az ellenséget belőle kiverte, Guyon őrnagy Ivánka brigadájának 2-ik zászlóaljánál a vitézség csudáját fejtette ki. Seregünk mindig előre nyomulva az erős ágyutüzet éljen kiáltással fogadta, s bátran kiállta. Ezután Görgey ezredes a Svechát előtti parton felállított ellenséget visszaverte. Ekkor a fővezér azon oknál fogva, mivel bal szárnyunkat Répási ezredes parancsnoksága alatt Langendorf felől az ellenség nagy erővel fenyegette, különösen számos lovassága által túlszárnyalni törekedett; a jobb szárny és jobbhözép előhaladását megállította, de már akkor, midőn bal szárnyunk ellen szerfelett nagy erő vonult össze, Répási ezredesnek támadást parancsolt. Répási ezredes itt is visszaverte az ellenséget, mely az ütközet alatt érkezett tudósítások szerint mozdulatainak gyorsítására vasutat is használt. Hirtelen fordulván a jobb szárnyról a bal szárnyra az ütközet, s a balszárnynak erősítésére a középtől nagy tömegek indíttatván, ez által a csatarend összefüggése megakadt, mi által Görgey ezredes előnyomulásában akadályozva lőn: ekkor bár az ellenség minden oldalról visszaveretett, a főparancsnok és Kohlman ezredes azon véleményt nyilvánították, hogy túlszárnyalástól lehetvén tartani a Fischament melletti positiókba kell visszavonulnunk. Én ellenben világosan látván, hogy az elsőbb csatarendnek helyreállítása lelkesült hadseregünket Svechat elvételével vagy győzelemre, vagy legalább tetemes térnyeréssel egy erős védelmi positio elfoglalására legbiztosabban vezetheti, Görgey ezredesért küldöttem. De, mielőtt e parancs sikeresíttethetett volna: Svechatból, mely ellenséggel, s ágyukkal megrakva volt, erős tüzelés kezdetett ellenünk, seregeink ezt is vitézül állották, s viszonozták; – míg végre a jobb szárny leghátulsó sorában állott komárommegyei kaszások egy közelökbe esett bombától rendetlen hátrálásnak eredtek ép akkor, midőn a sereg két szél szárnyainak egy vonalba hozása végett általános visszavonulás parancsoltatott. A komáromi kaszások rendetlen futamlását előbb magam, majd Repeczki képviselő iparkodtunk megállítani, de ez csak pillanatra sikerült, s kiadatott a parancs, hogy Fischament, Klein-Neusiedel, Enzersdorf és Suadorf megtartásával seregünk a Fischamenten inneni tegnapelőtti positiót foglalja el.
Meg nem vert az ellenség sehol se, sőt seregeink mindenütt, a hol támadtak, diadalmasan előnyomultak, de sajnosan kell említenem, hogy Bécs, bár az ütközetet úgyszólván szeme láttára (mert Svechát csaknem elővárosának tekinthető) vertük, nemcsak hogy kirohanást nem tőn; de még csak két nap óta egy ágyulövését sem hallottuk, melylyel az ellenséget foglalatoskodtatta volna.
Én, minthogy minden élelmiszerek Fischament innenső partjára voltak rendelve, oda siettem, a táborozás elrendezése végett, mert a középet és a bal szárnyat rendben részint láttam hátravonulni, részint a stabnak közvetlen intézkedése alatt e rendről nem kétségeskedhetém. De Fischamentre érkeztemkor a rendetlenül megfutamlott komárommegyei kaszás népnek állapodást nem ismerő serege által nagy zavart láttam előidéztetve, s csaknem Rigelsbrunig kellett mennem, hogy a száguldó csapatokat, és a tömérdek szertárszekereket a táborba visszatéríteni segítsem. Innen rendeletet küldék a főtáborba, hogy, ha csak Moga altábornagy úr a sereg rendes visszavezetésének felelősségét határozottan el nem vállalja, a főparancsnokság Görgeynek adassék által, és mivel a megfutamlott komáromi nép oly gyorsan haladt, hogy még szekéren sem birtam utólérni, nehogy Haimburgba, s még Pozsonba is alaptalan rémülést vigyen, s hogy egyszersmind Pozsonyról is gondoskodjam, Haimburgig jöttem, ott rendelést tettem, hogy a visszajövő nép feltartóztassék, s rendbeszedessék, Haimburgból pedig Pozsonyba jöve, ennek minden véletlen elleni biztosításáról intézkedtem.
Azon czél tehát, hogy Bécset az ostrom alól fölmentsük, egyedül azért, mert Bécs részéről semmi közremunkálással nem találkozónk, nem sikerült. Veszve egyéb nincs, mint az, hogy egy csapással hazánk minden további veszélytől meg nem mentetett. Még mindig, s még huzamos ideig sok reformokra lesz szükség a hadseregben. A feketesárga reminiscentiák a tricolor rózsa alatt is sok helyütt lappanganak, s ez a működésekre zsibbasztólag hat.
Még ezek folytán tudósítást várok a főtáborból, hol Csányi országbiztosnak megbecsülhetlen, s minden fogalmat haladó fáradalmai híven őrködnek. Ezen tudósítástól függend további rendelkezésem. Holnapután annyi erőt küldök Simonics nyakára, a mennyi elég, hogy őt semmivé tegye. Mindenesetre addig nem távozom, míg az ország ezen részének körülmény szerinti biztosítására nem intézkedtem.
Veszteségünk az ütközet nagyszerűségéhez képest csekély. Halottaink száma alig menend többre 40-nél, s a sebesülteké nem gondolom, hogy 200-at tegyen, mert a manswörthi támadást kivéve, az egész csata többnyire ágyuzásból állt, a mit vitéz tüzéreink ugyancsak emberül viszonoztak.
Én magam a csatatéren három halottnál többet nem láttam.
Ennyit előlegesen. A nemzet vegye ezt ösztönül, minél előbb rendes hadsereget nagyban teremteni. Bécs iránt leróttuk tartozásunkat becsületesen.
Még egyszer kérem a bizottmányt, vegye figyelembe, hogy teljességgel Bécs alatt sem verettünk meg, hanem csak nem tudtuk egyszerre bevenni. Sokan vannak seregünkben, kik e mai napot dicsőségünk közé sorozandják, a nemzet bízzék igaz ügyében, és saját erejében, melyet néhány hét óta máris annyira kitüntetett, hogyha tíz csatát vesztene is, nem volna szabad önmaga iránti bizalmában megcsökkennie.
Annyi mindenesetre bizonyos, hogy azon ellenség, mely idegen földön kétannyi erővel fáradt, és rendezetlen népünket nem csak nem birta megverni, sőt a hol támadott, mindenütt megfutamlani volt kénytelen. Azon ármada, mely azt, hogy tönkre nem tettük, csak kiválogatott, s még a napoleoni időkből is hires erős positiójának és Bécs hallgatásának köszönheti; ezen ármada, ha nemzetünk önmagához hű, hazánkat nem fogja veszélybe dönteni – de készülnünk kell, mert az ellenség is készülend alkalmasint.
