Királyi városi szavazatarány.*
Királyi városi szavazatarány.*
Az 1843-ik évi »P. H.« 225-ik számából. K. F.
Azokhoz tartozunk, kik a kir. városok ügyével az olcsó liberalismus meddő dissertationalis játékát űzni nem akarják, hanem szívből lélekből óhajtják, hogy a dologból valami legyen: azok után tehát, mik a városok rendezéséről, s országgyűlési állásuk emelésének föltételeiről immár mondva voltak, kötelességünknek ismerjük a kérdés legnehezebb részéről, a városok országgyűlési szavazata arányosításáról is megkezdeni a fejtegetést, annyival inkább, mivel keringnek a kir. városok köréből gyönyörű körlevelek, és sok megye által meleg rokonszenvvel fogadtatnak, és több megye kimondá, hogy a városok szavazatainak kellő előzmények után arányos nyomatékot adni kíván; de minő legyen ezen arány? azaz: hány szavazat adassék törvény által a kir. városoknak? s mikép osztassék az fel közöttük? erről mind városok, mind vármegyék mélyen hallgatnak; úgy látszik a kérdést mindenki kerüli; pedig csak egyszer belé kell az almába harapni, ha még oly savanyú legyen is. – Azonban kijelentjük, miként nemcsak magunknak nem tulajdonítunk annyi tehetséget, hogy a szerfelett nehéz kérdést helyesen megoldani képesek volnánk; de sőt azt oly nehéz feladatnak hisszük, mely részleteiben, sajátlagos körülményeink között, a legerősb egyénnek magánytehetségét is alkalmasint meghaladja, minthogy arányosításnál, hacsak parancsoló önkény szerint nem akarjuk a csomót ketté vágni, a politikai számtan alkalmazása kikerülhetlen; mi magyarok pedig biztos statisticai adatokkal a számvitelnél alapul szolgálandókkal elannyira nem bírunk, hogy míg például derék, szorgalmas barátunk. Fényes Elek úr Pest népességét 64.371-re, Budáét 31.245-re, Pozsonyét 30.364-re, Szabadkáét 31.720-ra teszi: Bárándy úr Pestet 86.800-ra, Budát 40.400-ra, Pozsonyt 38.000-re, Szabadkát 45.600-ra számítja, mi egy bizonyos számú voksoknak Fényes szerint 547.338, Bárándy szerint pedig 629.770 főnyi népességű 47 kir. város közti felosztásánál igen nagy különbséget teszen.
Véleményünknek tehát nemcsak semmi apodicticai értéket nem tulajdonítunk, sőt azt igen sok nyomós ellenvetést szenvedhetőnek előre is elismerjük, s azokat, kiknek nézeteink előadása a nehéz kérdés körüli jószándékú eszmecserére talán ösztönül szolgálasd, tisztelettel csak arra kérjük: méltóztassanak ne csak nehézségekre, s ellenvetésekre szorítkozni, mert ez olyan kérdés, hogy nem lehet irántai vélemény, mely igen nyomós ellenvetéseket ne szenvedhetne, hanem, ha velünk egyet nem értenek, más positiv tervet is előadni, mely ha úgy elv és alap mint practicabilitás tekintetében a bírálatot jobban kiállja, mint a miénk, nem késendünk annak elfogadására nyilatkozni. – Practicabilitást nem ok nélkül említénk, mert különös figyelembe vétetni kérjük, hogy nem tabula rasa van előttünk, melyre az elmélet bár legjózanabb dictatumait tetszésünk szerint felirogathatnók, hanem vannak létező viszonyok és létező körülmények, melyeket a mint elvitatni, úgy tekintetlenül hagyni lehetetlen; föltéve mindig, hogy valósággal, s komolyan akarjuk, miszerint a dologból valami legyen, s liberalismusunkkal sem gúnyt, sem ámítást űzni nem szándokunk.
Mindenek előtt szükséges tehát, némi általános elveket előrebocsátanunk, melyek eszmélkedésünk induló pontját meghatározzák.
1-ső elv az: hogy a kir. városok országgyűlési állásának rendezését az egész országgyűlés coordinatiójával összekötni, vagyis amazt ettől felfüggeszteni, az országnak nincs szándokában; hanem ezuttal a kir. városokon kívül legfölebb még a kerületen (s köztük a szepességi XVI város kerülete) országgyűlési állásának meghatározásába bocsátkozandik. – Mi egy pillanatig sem kétségeskedünk oda nyilatkozni, hogy az alkotmányos Magyarországot, most a reformok kezdetén egy-egy nagyobb szerencsétlenség alig érhetné, mint minő volt az országgyűlési coordinatióba ereszkedés; melynek tömkelegéből a szabadulásnak legkevésbbé (de mégis igen) káros módja csak az lehetne, ha tömérdek időpazarlás, ingerültség és sok utófájdalmat nemzendő bosszus surlódások után az egész dologból semmi sem lenne. – Ismerjük ugyan az ellenvetést, hogy nincs nagyobb anomália, mint rendezetlen testülettel rendezni: ámde sokkal kisebb baj, mint minő volna jogveszély, a szabályok mechanizmusa közti megkövesedés; mely okvetlenül következnék, ha országgyűlésünk általános rendezéséhez látnánk, mielőtt átalakulásunk processusában, a még hiányzó elemek kifejlettek, s a szükséges előzmények foganatba mentek volna; különben is alig van a reformok mezején törvényhozó testület szabályozásánál nagyobb feladat: ha tehát ezt rendezetlen országgyűlés által eszközölni nem anomalia, egyéb még kevésbbé anomalia. – És így
2-ik fő elv: hogy a kir. városok országgyűlési állásának szabályozásánál a megyék szavazatait adott számnak kell tekinteni, mely arányosító mértékül szolgál, de maga jelenleg arányosítás alá nem jön. – Ez igen fontos körülmény a városi szavazatok meghatározására nézve, s iránta csak annyit kívánunk megjegyezni, hogyha valaki érezvén miként például Ruszt városának lehetetlen oly mértékű szavazatot adni, mint Bihar vármegyének, a töredékes (fractionalis) szavazat eszméjével pedig megbarátkozni nem tudván, egyenlítés végett azt javasolná hogy Ruszt ugyan kapjon egy szavazatot, de Biharmegye kapjon 30-at, ezzel tulajdonképen a fractionalis eszmény semmit sem változtatott; mert a dolog éppen oda megy ki, mintha mondaná: Biharmegye 1-et számít, tehát számítson Ruszt 1/30-ad részt; azt nem is említve, hogy egy megyének több szavazatot adni, s azt vagy egy, vagy külön szavazattal csak egymás ellenében biró két követ által képviseltetni, a votum curiatum mezejére vezető szerencsétlen gondolat; külön szavazatokkal biró több követekre bízni pedig, az utasítványozás eszméjével össze nem egyeztethető.
3-ik alapelv: hogy a mely kir. város már az országgyűlésen van, attól az országrendi jog el ne vétessék; a szavazatreform tehát ezen részlegi stádiumában ne úgy történjék, mint Angliában történt, hol egy korhadt helység a parliamentből kirekeszteték, s elvett szavazata egy annakelőtte nem képviselt községnek adaték; hanem történjék bizonyos számú szavazatnak a kir. városokra ruházása, – s annak minden már országgyűlésen levő kir. városok közti aránylagos felosztásával. – Ez természetesen következőnek hisszük, azon
4-ik alapelvből: miszerint úgy vélekedünk, hogy ezen részlegi parliament-reform az országrendi fogalom köréből jelenleg ki nem vehető; ennek körében pedig a törvényhatósági eszméből el nem választható. – És tulajdonkép ez az, mi a kérdés megoldását oly mondhatlanul nehézzé teszi; mit azonban nem mellőzhetünk, nem is ignorálhatunk, ha t. i. gyakorlati eredményt óhajtunk, nem puszta szóvirágjátékot, vagy ürügyet szép módjával semmit sem tenni, s a dolgot mostani több mint gúnyos állásban hagyni. – Tökéletesen megvagyunk ugyan győződve, hogy a miként jognak birtokosa csak személy lehet, úgy a képviseleti rendszernek is más okszerű alapja, más mérője nem lehet, mint a személy szám. – Észak-Amerikának alkotmányában azon szabály van felállítva, hogy a tartományok minden 40.000 lélek után egy követet küldjenek a congressusba; – minden tizedik évben népszámítás történik, s a mondott arány kiegyenlíttetik. Hol a szavazat-arányosítás nem ezen elvre épül, hanem bizonyos helyhez köttetik, ott a népképviselet eszméje össze van zavarva a helyképviselet eszméjével. – Ez, hogy (példát említsek) az angol reformbill főhibája, ez az oka, miért hogy az nem termé meg azon gyümölcsöket, azon megnyugvást, megelégedést, melylyel alkotóinak optimismusa magát keresztelé. – Azonban bármiként legyen is ez, tagadhatatlannak véljük, hogy mig alkotmányunkban a nép be nem vétetik, következőleg törvényhozásunk a népképviselet elvére nem építtetik, következőleg törvényhozásunk a népképviselet elvére nem építtetik (mikor aztán követküldés tekintetében a megyék, s kir. városok közti határfal természetesen magában elenyészik, mert Szabadka, s nem Bács vármegye, hanem például 50–60.000 ember küldend egy követet) – mindaddig – mondom – az országrendiség eszméjére következőleg a törvényhatósági fogalomra is kell számvetésünket építenünk. Mindazáltal, habár az országrendiség eszméjétől menekedni nem lehet, s ép ezért nincs ideje az országgyűlés általános rendezésének: mégis
5-ik alapelvnek vesszük, hogy a személyszámot úgy a polgári és nemesi rend közti szavazatarány egyik tényezőjének föl kell venni, mint különösen a most rendezés alá jövő polgári rend körébeni felosztásnál annak kell sarkalapul szolgálni, nehogy az angol reformbill második főhibájába essünk, miszerint szavazatot arányosított, s mégis a 8000 választót számító Manchester és 160-at számító Thetford a 12.000-es Liverpool, s a 217-es Chippenham között semmi különbséget nem tőn. – Tehát a kir. városoknak adandó szavazatszámnak közöttüki felosztásánál a viszonylagos népességre annyi tekintet legyen, mennyit csak a többi szintúgy nem mellőzhető tekintetek, s ezek között a topographicus helyzet is megengednek. – Mert mi
6-ik alapelvnek tekintjük, hogy a ki most, midőn a megyék szavazatai változatlanul maradandnak, minden kir. városnak egyenként egy egész szavazatot adni akar, – az tulajdonkép semmit sem akar; s azzal részünkről minden vitatkozás az első betünél megszünik.
Ezen alapelvek nagy részben a tényleges álladalmi szerkezetből, mint adott számból folynak, s belőlök az következik, hogy a negyedik rend szavazata meghatározásában némi discretivus önkényt kikerülni lehetetlen; de pusztán egészen önkényeskedni nem szabad, hanem a politikai számtant kell venni segítségül. – Ezek szerint mi három arányosító mértéket vélünk felveendőnek: 1. a kir. városok összes népességét a megyék és kerületek népessége irányában; – 2. a polgárok számát a szavazó nemesség irányában: – 3. a porták számát. – Ezen háromféle adatból kijövő középszám fogja adni a számtani arányt, melyet aztán annyira növeltetni kívánunk, mennyire azon tekintet, hogy a polgár-qualificatio, s így a polgárszám is a rendezés által növekedni fog, s hogy a városok által jövendőben az ipart és kereskedést kívánjuk képviseltetni, tanácsosnak mutatja; a topographicus helyzet nehézségei pedig megengedik. – A földterületi arányt külön tényezőnek számvetésünkben azért nem vesszük, mivel a porták eszméjében már benfoglaltatik, s különben is habár vannak egyes városaink, melyeknek határai roppant terjedelműek (Szabadkáé nagyobb, mint egész Esztergom vármegye), mégis általában véve a városiság fogalma ép azt foglalja magában, hogy parányi helyen roppant néptömeg, s roppant érték van egybehalmozva.
