Madarász Józsefnek (II.)
Madarász Józsefnek (II.)
Turin, 1873. deczember 31.
– – – – – – – – – – – – – – Ön arról tudósít, hogy Ön egy oly pártalakulást óhajt, melynek az legyen álláspontja. hogy »Magyarország minden idegen beavatkozástól menten intézze minden ügyeit«.
Elismerem, hogy ily álláspontot foglaló pártról nem mondhatnám azt, – – – hogy oly távol van tőlem, mint akár Deák. – Sőt ha annak legkisebb nyomatéka lehetne (feltéve, hogy pártjelleggel bir), vallomást tehetnék, hogy egy ily párt a bevallott pártok közt hozzám legközelebb áll. Mert hát mondhatnám:
»Ti nem határoztátok ugyan meg, hogy mi alakban értitek azt a minden beavatkozástól ment függetlenséget, mely álláspontotokat képezi, s így meglehet, hogy ti egészen mást értetek alatta mint én értek; – de legalább ne zárjátok ki az én álláspontomat sem, – – – s a mi nincs kizárva, azt a másféle értelmezés sikertelenségének tapasztalása s idők és viszonyok hatása bele is teheti; annálfogva elismerem, hogy egy ily álláspontu párt hozzám a többi pártoknál sokkal közelebb áll.
Annyi tehát bizonyos, hogy ily programm-módosítás mellett az én állásom is módosulna a párt irányában.
Ez azonban magában alig birhatna most egyelőre nyomatékkal. – – –
Hanem lehetne a dolognak egy nyomatékosabb eredménye, az, hogy ily alapon tán lehetséges lenne egy nagyobb számu pártot tömöríteni mint a minő a 48-as párt, mely sehogysem bir szaporodni.
Először is nem gondolom, hogy a 48-as pártnak akármely tagja is, az eddig is vallott elveknek e határozottabb formulázása miatt, a párt soraiból kiállana, veszteség tehát nem lehetne.
De másodszor meglehet, hogy ez új formulázás alapján oly elemek is combinálhatók lennének, melyek eddig vagy semmi, vagy külön állást foglaltak el.
Veszem például azon töredéket, melynek a Csávolszky által megindított »Baloldal« a közlönye.
Én azt tökéletesen értem, hogy a töredék a 48-as párt czímét el nem fogadja s abba nem akar beolvadni, a mint azt is értem, hogy a 48-as párt a baloldal czímet nem fogadja el s a 48-as programmnak a bihari pontokat nem hajlandó substitúálni.
Ez mindkét részről nagyon érthető.
Gonosz egy dolog az a »beolvadás«. Magyarország is beolvadt »az egységes monarchiába« és lett appendixe az osztráknak. – Párt is appendixszé lesz, ha más pártba olvad.
Hanem ha két párt új czímmel, új programmal együtt egy új pártot alkot, ott nincs szó az appendixségről s a dolog egészen más.
Ha például ama két párt tagjai egymás közt (vagy jobban együttesen) értekezvén, valaki így szólana: »Én azt tartom helyes álláspontnak, hogy Magyarország mint önálló magyar állam minden idegen beavatkozástól menten intézze minden ügyeit.« Lássuk, mik ezek a minden ügyek? a polgári közigazgatáson kivül, melyet még a Deák-párt is önálló országos ügynek mond (csak hogy nem ilyen gyanánt kezel), a hadügy, pénzügy, nemzetközi viszonyok s közgazdászat.
»A 48-as párt a 48-diki törvények helyreállítását akarja, tehát mindezen ügyekben minden idegen avatkozástól ment intézkedést akar a nemzetnek, miként azt az, 1848: III. t.-czikk czélba vette, s a független felelős magyar miniszterium – a míg tartott foganatosította is.
»A »Baloldal« czímü lap pedig azt vallja pártja álláspontjának, hogy: »hazánk önálló magyar állammá tétessék, melynek megvan minden kelléke: hadserege, pénzügye, külképviselete s érdekeinek megfelelő önálló kereskedelmi politikája«.
»Mi egyéb ez mint az, hogy a nemzet minden idegen beavatkozástól menten intézze minden ügyeit mint önálló állam.
»Tehát a dolog érdemére nézve nincs a két párt közt a differentiának még csak árnyéka sem. S miután ez nincs, mi az, a mi az egygyé tömör ülésnek útjában áll?
»A pártnév meg a programmczím.«
Utjában áll, hogy az egyik párt magát 48-as pártnak nevezte el, elég ügyetlenül; a másik meg baloldalnak, még ügyetlenebbül. Ügyetlenebbül, mert ez a név teljességgel semmi elvet nem mond. Annyira semmit sem mond, hogy, ha ma többségbe jutna, holnap a Deák-párt lenne a baloldal, – Sennyey, Ürményi et Comp. pedig plane szélsőbal.
»Aztán meg az egygyé tömörülésnek útjában áll az, hogy a tökéletesen egyhorderejü programm czégére az egyik ezt irta: »48,« – a másik meg ezt: »Bihari pontok,« s egyik sem akarja a másik czégért elfogadni, s mint ama bizonyos két német csaplár, mindenik azt vitatja, hogy ő az igazi öreg medve.
»Tegyük mindkét részről pensióba medvéinket, s miután két csapon egy bort mérünk, tartsunk egy háztartást, akaszszunk ki házunkra egy új czégért, irjuk rá annak igazi nevét, a mi valósággal vagyunk, e név »függetlenségi párt«.
»S mondjuk meg barátnak, ellenségnek, hogy e czég alatt azok laknak, kik azt ismerik törekvésük feladatának, hogy Magyarország mint önálló állam minden idegen avatkozástól menten intézze minden ügyeit.«
Ha valaki ilynemü indítványnyal állana elő az értekezleten, én nem igen tudom elgondolni, miután két ember erősebb együtt mint külön-külön, mit lehetne ennek ellene vetni, ha csak talán Csávolszkyékat az nem tartja vissza, hogy félnek, elvesztik a »vidéket;« ha a »baloldal« czímet függetlenségire változtatják, vagy Pétert vagy Pált talán az nem tartja vissza, hogy fél, nehogy a »Pesti Napló« azt mondja: »ez közeledés Kossuth álláspontjához«.
Az elsőhöz nem szólhatok, miután Turinban s nem a Hortobágyon tanyázom, – a másodikra meg csak annyit mondhatok, hogy a ki az efféle insinuatióktól fél, az viszont találja természetesnek, ha viszont én azt mondom róla: bizony, ez embert nem ismerem«. Fogadja stb.
Kossuth Lajos.
