A »L’Italie« szerkesztőjének
A »L’Italie« szerkesztőjének
Turin, 1867. márczius 18.
Igazgató úr!*
* A »Wiener Correspondenz« nyomán több magyar lap megirta, sőt Z. A. a magyar képviselőházban is szóvá tette azt, hogy Kossuth Lajos a közösügyi tervezetet helyesli.
E hiresztelések késztették Kossuth Lajost arra, hogy az olasz külügyminiszteriumnak akkori félhivatalos közlönyében, a »L’ltalie«-ban, a fenti nyilatkozatot tegye közzé. K. F.
Lapjának pénteki számában e hó 15-én a »W. C.« után egy állítólagos levelet közöl Ön, melyet eme bécsi lap nekem tulajdonított. Ezen egész levél költött. Senkihez semmi ily levelet nem irtam azokra vonatkozólag, a mik most Magyarországban történnek.
Nem a nézetek elferdítéséről vagy félreismeréséről van szó, egyszerüen egy ál-levéllel van dolgunk, mely minden valószinüség szerint egyenesen azon czéllal gyártatott, hogy elhitesse hazámfiaival, mintha még én is helyeselném azon úgynevezett egyezkedést, mely Magyarországra munkába van véve, – és mintha a jövőre nézve lemondanék azon czélról, melynek politikai életemet szenteltem.
A leghatározottabban kárhoztatom a jelenlegi egyezkedést, mely egyezkedés, hogy Önnek saját szavaival éljek (lásd L’Italie, 1866. nov. 21.), »a magyar országgyűlést egy megbővített megyegyűlés helyzetébe sülyeszti«.
Két oly kormánynak eszméje, melyek mindenike felelős és e mellett elválaszthatlanul egyesítve legyen, megfoghatlanabb mysterium magánál a szent háromság mysteriumánál.
Beteg voltam, midőn értesítettek, hogy lapjában felvette Ön a »W. C.« által költött ujdonságot. Ezért kellett ennek meghazudtolására fiam szolgálatát venni igénybe. Úgy vélte Ön, hogy nem közölheti felszólalását, mivel elfeledte megjegyezni, vajjon saját nevében vagy az én nevemben intézi Önhöz azt, mit Ön a manifestum bizonyos nemének nevez.*
* Kossuth Lajos beteg lévén, ifjabb fia, Kossuth Lajos Tódor, ki éppen akkor nála Turinban tartózkodott, a szerkesztőséghez a következő levelet intézte: »Uram! A pénteki »L’Italie« egy levelezést közöl, mely értesítést vél adhatni egy állítólagos levél tartalmáról, melyet atyám intézett volna valamely pesti barátjához. Én leghatározottabban költöttnek nyilvánítom mindazt, a mit e tárgyban irnak. Nem érzem magamat hivatva a kérdéses levelezéssel atyámnak tulajdonított nézetek czáfolásába bocsátkozni, elég legyen annyit mondanom, hogy az osztrák politika által az utóbbi időben Magyarországon tett fordulatot atyám nem tartja bölcsnek, hanem igenis kézzelfogható ámításnak. – – Sziveskédjék, szerkesztő úr, ezeket becses lapjának legközelebbi számába felvenni. Turin, 1867. márczius 15-én. Kossuth Lajos Tódor.«
A szerkesztőség ezen levél vételét lapjának márczius hó 17-iki számában nyugtázva, azt irja, hogy közlésével várni kénytelen, mert nem tudja, hogy a beküldő atyja nevében irta-e levelét? K. F.
Ámbár még mindig szenvedő állapotban, sietek kipótolni ezen hiányt, kérve Önt, sziveskedjék mondott felszólalását nevemben irottul és olyanul tekinteni, mely tökéletesen kifejezi gondolatimat. És most reménylem Ön részrehajlatlanságától, hogy nem késendik eme felszólamlást közölni.
Köszönöm abbeli udvariasságát, mely szerint meg akar tisztelni azzal, hogy lapja hasábjait nyitva tartani ajánlkozik annak részemrőli megmondására: mit gondolok Magyarország új helyzetéről. Mihelyt egészségem engedi, hasznát veendem ezen ajánlatnak, hogy motiváljam a mondott nyilatkozatban kifejezett nézeteket, és jól emlékezve mindazon nézetekre, melyeket e tárgyban egykor Ön maga is nyilvánított, nem gondolom, hogy Önnel összeütközésbe jöhessek.
Fogadja stb.
Kossuth Lajos.
(Francziából.)
