JÉZUS MEGJELENÉSEI
JÉZUS MEGJELENÉSEI
A feltámadt Jézus előbb még két hívének, a két emmauszi tanítványnak is megmutatta magát, és csak azután jelent meg apostolai előtt, akik „a zsidóktól való félelmükben” még mindig zárt ajtók mögött reszkettek, és a szaporodó híradások ellenére sem merték igazán elhinni, hogy a Mester valóban él.
Ami a további eseményeket illeti, az evangéliumok módfelett eltérő beszámolókat adnak. Ezúttal még a szinoptikusok közt sem találjuk a megszokott egyetértést. Máté és Márk evangéliumában a sírnál őrködő angyal az asszonyokon keresztül Jézus üzenetét tolmácsolta az apostoloknak: menjenek Galileába, és ott várjanak rá.
Máté szerint az apostolok valóban odamennek, egy meg nem nevezett hegyen találkoznak Jézussal, aki búcsúzóul meghatalmazást ad nekik, hogy minden népet térítsenek és kereszteljenek meg – s azzal vége is, a mennybemenetel elbeszélése mintha levált volna az irat utolsó oldaláról.
Márknál az apostolok nem engedelmeskednek az utasításnak, nem mennek Galileába, nem is hisznek a feltámadásról szóló híradásoknak. „Amikor asztalnál ültek” – tehát nem világos, hogy aznap vagy később –, Jézus megjelenik köztük, szemükre veti hitetlenkedésüket, és miután rájuk bízza az evangélium világméretű elterjesztését, azon nyomban a mennybe megy.
Lukács logikusabb, nem küldet olyan üzenetet az angyallal, amire az események rácáfolnak. Ő említi egyedül az emmauszi tanítványok epizódját; ezután Jézus megjelenik a házba bezárkózott apostoloknak, a megrémült emberektől enni kér, majd inti őket, hogy maradjanak Jeruzsálemben, amíg el nem küldi rájuk a Szentlelket. És már indul is velük Betánia közelébe (valószínűleg az Olajfák hegyére), és a mennybe száll.
János előadása az előbbieknél is lényegesebb eltéréseket mutat. Szerinte Jézus még negyven napig maradt a földön feltámadása után – a jól ismert, szent bibliai szám –, ez idő alatt háromszor találkozott apostolaival. Az első eset a vasárnap esti megjelenés; másodszor a kételkedő Tamásnak mutatja meg magát; harmadszor Galileában várja őket.
A Szentlélek elküldését Jézus nem későbbre ígéri, mint Lukácsnál, hanem már az első alkalommal rájuk lehel: „Vegyétek a Szentlelket”.
Jánosnál nincs szó róla, hogy Jézus Galileába küldené apostolait, ám azok mégis odamennek; úgy fest, mintha életük mindenestül visszazökkent volna a régi kerékvágásba. Halásznak, és sikertelenül, amikor Jézus megjelenik a parton, megszaporítja a halat hálójukban, és magához inti őket.
Péternek háromszor kell szeretetét nyilvánítania Jézus előtt, s ő is jól tudja, hogy ez szelíd utalás háromszoros tagadására. A Mestertől megkapja a főpásztori megbízatást („legeltesd juhaimat”) ugyancsak háromszoros kijelentés formájában. A katolikus egyház ezt a passzust úgy tekinti, mint Péter mindenkori utódjának, Róma püspökének a szentírási legitimációját az egész keresztény egyház vezetésére. Pontosabban mint egyik legitimációját; a másik a kőszikláról és a kulcsokról szóló passzus, amely nem Jánosnál, hanem Máténál szerepel (16,18–20).
