JEFTE ÁLDOZATA
JEFTE ÁLDOZATA
A Jordántól keletre fekvő Gileádban történt, hogy egy előkelő férfiúnak fia született egy parázna asszonytól, és a Jefte nevet kapta. Amidőn ama férfiúnak a hites feleségétől is születtek fiai, azok a fiak így szóltak:
– Ne legyen része ennek atyánk örökségében, mert idegen asszonynak a fia!
És elűzték maguk közül Jeftét, ő pedig Tób földére települt. Dologtalan embereket gyűjtött maga köré, együtt portyáztak, és abból éltek, amit fegyverrel ragadtak el a falvakból és városokból.
Történt akkoriban, hogy Izrael szíve ismét eltántorult az Úrtól, Baálnak, Astarténak és mindenféle idegen népek isteneinek áldoztak. Felgerjedt ellenük ezért az Úr haragja, és tizennyolc esztendőre az ammoniták kezére adta őket. Keserűen szorongatta Ammon a népet a Jordántól keletre, s olykor átkelve a folyón, Júda és Benjámin törzsére is lecsapott.
Összegyűltek ezért Gileád vénei, Jeftéhez járultak, és így szóltak hozzá:
– Légy feje a népnek, vitéz Jefte, és vezesd a harcot Ammon fiai ellen!
– Ti kiűztetek magatok közül – felelte Jefte –, és most kardomtól várjátok a szabadulást? Nem engedek nektek, csak ha megfogadjátok, hogy fejedelmetekké tesztek!
A vének pedig megesküdtek az Úr nevére, hogy úgy tesznek, ahogy ő kívánja. Ekkor elment Jefte a gileádi Micpába, és ott az Úr előtt megerősítették a szerződést közötte és a nép között.
A vezér sereget gyűjtött Gileádból és Manasszé fegyverforgató férfiai közül. Istennek lelke szállt reá, és amidőn felvonult hadaival az ammoniták ellen, fogadalmat tett ily szavakkal:
– Add kezembe, Uram, Ammont, és akkor én néked áldozom egészen elégő áldozatként azt, aki győzelmemből hazatértemkor elsőként jő elém házam népéből!
Az Úr pedig kezébe adta a győzelmet, az ammoniták szétszóródtak, és aki életben maradt, menekült Gileádból. Jefte pedig hazatért, és íme, kit látott házából elébe jönni: egyetlen gyermeke, az ő hajadon leánya volt az, aki leánytársai élén dobszóra táncot lejtett örömében. Atyja megszaggatta ruháit ennek láttán, és így kiáltott:
– Ó, leányom, mennyire megszomorítottad az én szívemet! Fogadalmat tettem az Úrnak, s meg nem szeghetem!
Leánya pedig, megtudván, mi légyen az a fogadalom, így felelt:
– Tégy úgy, atyám, ahogy fogadásod szól, csak azt engedd meg, hogy felmenjek előbb a hegyekbe, és leánypajtásaimmal együtt elsirassam az én szüzességemet!
Elengedte őt atyja, a leány pedig elment a hegyek közé leánypajtásaival, és elsiratta az ő szüzességét. Két hónap múltán pedig visszatért, és atyja beteljesítette, amit megfogadott az Úrnak.
Ezután Efraim hadai átkeltek a Jordánon, és Jefte ellen vonultak.
– Miért nem hívtál minket, amikor Ammon ellen hadra keltél? – mondták neki Efraim küldöttei számonkérőn. – Ezért tűzbe borítjuk házadat!
– Amidőn szorongatott az ellenség – felelte Jefte –, üzentem értetek, és ti nem segítettetek!
És összegyűjtötte újra hadi népét, és vereséget mért Efraimra. Emberei pedig megszállották a Jordán réveit és gázlóit, és ha menekülők akartak átkelni, megkérdezték őket:
– Efraimból való vagy-e?
Aki pedig tagadta, arra ráparancsoltak:
– Mondd ki tüstént: sibbolet! (Ez zsidóul kalászt tészen.)
Aki úgy mondta ki, hogy szibbolet, arról tudták, hogy efraimi, s azon helyben megölték. Így estek el Efraimból a csatában és a Jordán átkelő helyein negyvenkétezren.
Jefte pedig még hat esztendőn át volt bírája Izraelnek.
Ezek után más bírákat jelölt az Úr Izrael népe fölé. Ibsán hét esztendeig bíráskodott, Élon tíz esztendőn át, s midőn ő meghalt, Abdon nyolc esztendőn át ítélt Izraelben.
