Róm. 11.
Róm. 11.
Az elvetés és elhívás.
Róm. 11,1
Mondom tehát: Avagy elvetette-é Isten az ő népét? Távol legyen; mert én is izráelita vagyok, az Ábrahám [Fil. 3,5.] magvából, Benjámin nemzetségéből való.
Róm. 11,2
Nem vetette el Isten az ő népét, melyet eleve ismert. Avagy nem tudjátok-é, mit mond az írás Illésről? a mint könyörög Istenhez Izráel ellen, mondván:
Róm. 11,3
Uram, a te [1 Kir. 19,10. 18.] prófétáidat megölték, és a te oltáraidat lerombolták; és csak én egyedül maradtam, és engem is halálra keresnek.
Róm. 11,4
De mit mond néki az isteni felelet? Meghagytam magamnak hétezer embert, a kik nem hajtottak térdet a Baálnak.
Róm. 11,5
Ekképen azért most is van maradék a kegyelemből való választás szerint.
Róm. 11,6
Hogyha pedig kegyelemből, akkor nem cselekedetekből: különben a kegyelem nem volna többé kegyelem. Hogyha pedig cselekedetekből, akkor nem kegyelemből: különben a cselekedet nem volna többé cselekedet.
Róm. 11,7
Micsoda tehát? A mit Izráel keres, azt nem nyerte meg: a választottak ellenben megnyerték, a többiek pedig megkeményíttettek:
Róm. 11,8
A mint meg van írva: Az Isten kábultság lelkét adta nékik; szemeket, hogy ne lássanak, füleket, hogy ne halljanak, mind e mai napig. [Ésa. 6,9. 10. Mát. 13,13-15.]
Róm. 11,9
Dávid is ezt mondja: Legyen az ő asztaluk tőrré, hálóvá, botránkozássá és megtorlássá. [Zsolt. 69,23. 24.]
Róm. 11,10
Sötétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak, és az ő hátokat mindenkorra görbítsd meg.
Róm. 11,11
Annakokáért mondom: Avagy azért botlottak-é meg, hogy elessenek? Távol legyen; hanem az ő esetük folytán [Csel. 13,46.] lett az idvesség a pogányoké, hogy [5 Móz. 32,21.] ők felingereltessenek.
Róm. 11,12
Ha pedig az ő esetök világnak gazdagsága, és az ő veszteségök pogányok gazdagsága, mennyivel inkább az ő teljességök?
Róm. 11,13
Mert néktek mondom a pogányoknak, a mennyiben hát én pogányok apostola vagyok, [Csel. 9,15. Gal. 2,7. 8.] a szolgálatomat dicsőítem,
Róm. 11,14
Ha ugyan felingerelhetném az én atyámfiait, és megtarthatnék közülök némelyeket. [1 Tim. 4,16.]
Róm. 11,15
Mert ha az ő elvettetésök a világnak megbékélése, micsoda lesz a felvételök hanemha élet a halálból?
Róm. 11,16
Ha pedig a zsenge szent, akkor a tészta is; és ha a gyökér szent, az ágak is azok.
Róm. 11,17
Ha pedig némely ágak kitörettek, te pedig vadolajfa létedre beoltattál azok közé, és részese lettél az olajfa gyökerének és zsírjának; [Jer. 11,16. 17.]
Róm. 11,18
Ne kevélykedjél az ágak ellenében: ha pedig kevélykedel, nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged.
Róm. 11,19
Azt mondod azért: Kitörettek az ágak, hogy én oltassam be.
Róm. 11,20
Úgy van; hitetlenség miatt törettek ki, te pedig hit által állasz; fel ne fuvalkodjál, hanem félj;
Róm. 11,21
Mert ha az Isten a természet szerint való ágaknak nem kedvezett, majd néked sem kedvez. [2 Pét. 2,4. 5.]
Róm. 11,22
Tekintsd meg azért az Istennek kegyességét és keménységét: azok iránt a kik elestek, keménységét; irántad pedig a kegyességét, ha megmaradsz a kegyességben; különben te is kivágatol. [Ján. 15,2.]
Róm. 11,23
Sőt azok is, ha meg nem maradnak a hitetlenségben, beoltatnak; mert az Isten ismét beolthatja őket. [2 Kor. 3,16.]
Róm. 11,24
Mert ha te a természet szerint való vadolajfából kivágattál, és természet ellenére beoltattál a szelid olajfába: mennyivel inkább beoltatnak ezek a természet szerint valók az ő saját olajfájokba. [Jer. 11,16.]
Róm. 11,25
Mert nem akarom, hogy ne tudjátok atyámfiai ezt a titkot, hogy magatokat el ne higyjétek, hogy a megkeményedés Izráelre nézve csak [Mik. 5,3. 4.] részben [Luk. 21,24.] történt, a meddig a pogányok teljessége bemegyen.
Róm. 11,26
És így az egész Izráel megtartatik, a mint meg van írva: Eljő Sionból a Szabadító, és elfordítja Jákóbtól a gonoszságokat: [Ésa. 59,20.]
Róm. 11,27
És ez nékik az én szövetségem, midőn eltörlöm az ő bűneiket. [Jer. 31,31-34.]
Róm. 11,28
Az evangyéliomra nézve ugyan ellenségek ti érettetek; de a választásra nézve szerelmetesek az atyákért.
Róm. 11,29
Mert megbánhatatlanok az Istennek ajándékai és az ő elhívása. [2 Tim. 2,13.]
Róm. 11,30
Mert miképen ti egykor engedetlenkedtetek az Istennek, most pedig irgalmasságot nyertetek az ő engedetlenségök miatt:
Róm. 11,31
Azonképen ők is most engedetlenkedtek, hogy a ti irgalmasságba jutásotok folytán ők is irgalmasságot nyerjenek;
Róm. 11,32
Mert az Isten mindeneket engedetlenség alá rekesztett, hogy mindeneken könyörüljön. [Gal. 3,22.]
Róm. 11,33
Óh Isten gazdagságának, bölcseségének és tudományának mélysége! Mely igen kikutathatatlanok az ő ítéletei s kinyomozhatatlanok az ő útai!
Róm. 11,34
Mert kicsoda ismerte meg az Úr értelmét? vagy kicsoda volt néki tanácsosa? [Ésa. 40,13. Jób 11,17.]
Róm. 11,35
Avagy kicsoda adott előbb néki, hogy annak visszafizesse azt? [Jób. 41,11.]
Róm. 11,36
Mert ő tőle, ő általa és ő reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké. Ámen.
